MAGYAR ONKOLÓGIAVol 57, No. 1, 2013

 Egyéb

Biomarkerek szolid daganatokban

Nagy Zsuzsanna1

1Patológiai Tudományok Doktori Iskolája, Semmelweis Egyetem, Budapest
2Klinikai Onkológiai Profil, Szent Imre Kórház, Budapest

Az utóbbi évtizedben a molekuláris szintű technológia előretörésével a daganatokkal kapcsolatos ismereteink is rohamosan bővülnek. Ez vezetett ahhoz, hogy kezdünk rájönni a daganatokban kialakult kulcsfontosságú hibákra, azokra, amelyek terápiás célpontok lehetnek. A jelen és a közeljövő feladata az adott daganatról a minél pontosabb genetikai térkép azonosítása, a felelős molekuláris célpontok megjelölése, a találati valószínűséget, terápiás érzékenységet vagy a prognózist előre jelző molekulák (biomarkerek) kimutatása. Vizsgálataink, melyek e terület néhány részletkérdésére irányultak, a következő főbb megállapításokra vezettek: (1) Az anti-EGFR-kezelés második, sokszor többedik vonalban is klinikai előnyt (operabilitás, regresszió) ért el a vad típusú KRAS-t hordozó betegek 36%-ában. A KRAS-mutánsok között a G13D mutáció volt a leggyakoribb, amely újabb tapasztalatok szerint még érzékeny lehet anti-EGFR-kezelésre. (2) Vastagbélrákminták immunhisztokémiai (IHC) vizsgálata (TMA-val) arra utalt, hogy az IHC-értékek és a klinikai - elsősorban progresszióval kapcsolatos - jellemzők között kevés a kapcsolat. Az EGFR elleni antitesttel kapott eredmények szerint a diagnózishoz vett mintákban igen nagy arányban - a túlélés hosszától függetlenül - a normális bélhám proliferációjának szabályozása érvényesül. Ezt erősíti, hogy a jobb túlélést mutatók között az EGFR mellett az általa befolyásolt út elemei jelennek még meg (RAS, RAF, ERK, STAT3). (3) A D-dimer szintje azonos vagy jobban emelkedett a daganatnövekedés korábbi stádiumaiban, mint a klasszikus markereké. A vizsgált daganattípusoknál (emlőrák, vastagbélrák, petefészekrák) a D-dimer szintje prognosztikai markernek mutatkozott, és meghatározása ajánlott a klasszikus markerek mellett - utóbbiak között viszont a CEA meghatározása pl. emlőráknál és petefészekráknál nem indokolt. A fentiek reményeink szerint hozzájárul(hat)nak ahhoz, hogy a daganatok kezelésében minél inkább az egyénre szabott stratégia érvényesüljön. Magyar Onkológia, Vol 57, Nr. 1, 56-62, 2013

Kulcsszavak: KRAS-mutáció; vastagbélrák; szöveti mikroarray; D-dimer

Biomarkers in solid tumors. In the past decade the revolutionary development of molecular technology contributed a lot to the increase of our knowledge on cancer. These informations led to the discovery and understanding of those key regulatory changes in the genesis and progression of malignancies that can serve as targets in tumor diagnostics and therapy. One of the main challenges in the research field is to identify the most important molecular networks, the molecular targets, the markers (biomarkers) which can predict therapeutic responsiveness in order to select the appropriate patients, as well as markers to judge the prognosis of the disease. The aims of our study approached some details of the biomarker area and reached certain conclusions: (1) The anti-EGFR therapy, used in the second line or even further, proved to be effective, providing clinical advantage (operability, regression) in 36% of patients carrying wild-type KRAS. G13D mutations were the most frequent among the KRAS-mutants, which, according to current data, could react to anti-EGFR therapy. (2) Extended immunohistochemical (IHC) analysis on colorectal cancer samples (using tissue microarray) found rather few correlations between the IHC estimation and the clinical characteristics related mainly to survival. According to the results with anti-EGFR antibodies in the diagnostic histological samples, the regulatory pathway which rules the proliferation of normal colonic mucosa is also present in colonic cancer cells. This finding is supported by the increased ativity of the downstream members (as RAS, RAF, ERK) of the EGFR signalling. (3) The level of D-dimer increased at least as much as the level of classical tumor markers in the early stages of tumor growth. D-dimer can be considered as a prognostic factor in tumor types studied (breast-, colorectal-, ovarian cancers) and its measurement is advised besides the classical markers. We hope that these results may contribute to the design of a more individual-based and more effective antitumor strategy. Hungarian Oncology, Vol 57, Nr. 1, 56-62, 2013


Beküldve: 2013. január 2.; elfogadva: 2013. február 10.
Elérhetőség: Dr. Nagy Zsuzsanna, Klinikai Onkológiai Profil, Szent Imre Kórház, 1115 Budapest Tétényi út 12-16.; E-mail: zsulacz@chello.hu

Kattintson ide a teljes (PDF) változat letöltése végett!
ad