MAGYAR ONKOLÓGIAVol 55, No. 1, 2011

 Áttekintés

Citosztatikumok paravazációja

Pikó Béla1, Puskásné Szatmári Klára1, Bassam Ali1, Csiffári Margit1, Dimák Sándor1, Szabó Zsolt1, Ócsai Henriette2, Csotye János3

1Megyei Onkológiai Központ, Békés Megyei Képviselőtestület Pándy Kálmán Kórháza, Gyula
2Dermatoonkológiai Szakrendelés, Békés Megyei Képviselőtestület Pándy Kálmán Kórháza, Gyula
3Baleseti Sebészeti Osztály, Békés Megyei Képviselőtestület Pándy Kálmán Kórháza, Gyula

A citosztatikumoknak az érpályán kívül kerülése (paravazáció, extravazáció) perifériás vénába történő infúzióadás mellett viszonylag gyakori szövődmény; az Amerikai Egyesült Államokban 7%-ban fordul elő, különböző súlyossággal és következményekkel. Nem ismerünk olyan módszert, mellyel elkerülését garantálhatjuk, de a beteg- és kivitelezés-függő kockázati tényezők ismeretében veszélyét csökkenthetjük. A beteg - megfelelő tájékoztatás esetén - érzékeny "indikátora" a paravazációnak. Abban az esetben, ha együttműködésére bármely okból nem számíthatunk, szorosabb ápolói kontroll indokolt.
A károsodás elsősorban a szövetek közé kerülő anyag kémiai szerkezetétől (hólyaghúzó, irritáló vagy nem hólyaghúzó) függ, melyet egyéb tényezők módosíthatnak. Ellátásában magas szintű evidenciák nem állnak rendelkezésre. A további infúzió leállítása és a kanülön keresztüli visszaszívás megkísérlése, a végtag felpolcolása és nyugalomba helyezése szükséges. A terület hűtésének és melegítésének kérdésében az irodalom nem egységes, hasonlóképpen vannak nyitott kérdések az ellenszerek (dexrazoxan, dimetilszulfoxid, tioszulfát és a hazánkban gyógyszerként nem regisztrált hialuronidáz) alkalmazásával kapcsolatban is. A paravazáció bekövetkezte esetén bőrgyógyászati és minél korábbi sebészeti konzílium segíthet az egyértelmű diagnózisban és az optimális ellátás megválasztásában. Magyar Onkológia, Vol 55, Nr. 1, 4-13, 2011

Kulcsszavak: citosztatikum; paravazáció; kezelés; dokumentáció; együttműködés

Paravasation of cytostatic drugs. Paravasation of cytostatic drugs during peripheral intravenous administration is a well known complication. In the United States of America it occurs in seven percent of cases with different severity and consequences. Although methods to completely avoid this complication are still unavailable, we are able to decrease the risks by identifying the patient- and procedure-related factors. The educated patient is a good indicator of paravasation in case he or she can cooperate and call the nurse. When the patient is unable to cooperate, the risks of extravasation is higher and closer nursing surveillance is indicated. The extent of injury depends mainly on the chemical structure of the extravasant substance (vesicant, irritant or non-vesicant) which may be modified by other factors. There is no strong evidence-based guidance for the management of complication. Abrupt cessation of the infusion and drawing back on the inserted venous catheter as well as elevating and resting the affected limb are necessary measures. In the available literature cooling or warming of the affected area is controversial. Similarly there are still open questions regarding the value of using antidotes as dexrazoxane, dimethylsulfoxide, thiosulfate and hyaluronidase (which is not registered as medicament in Hungary). In the event of extravasation early multidisciplinary dermatological and surgical assessment is essential for definitive diagnosis and setting the optimal management. Hungarian Oncology, Vol 55, Nr. 1, 4-13, 2011


Beküldve: 2010. december 5.; elfogadva: 2011. január 17.
Elérhetőség: Dr. Pikó Béla, Megyei Onkológiai Központ, Békés Megyei Képviselőtestület Pándy Kálmán Kórháza, 5700 Gyula Semmelweis u. 1.; Tel: (06-66) 526-526, Fax: (06-66) 526-662; E-mail: dr.piko.bela@gmail.com

Kattintson ide a teljes (PDF) változat letöltése végett!
ad