MAGYAR ONKOLÓGIAVol 50, No. 3, 2006

 Áttekintés

A kissejtes tüdõrák sebészi kezelésének lehetõségei napjainkban (''state of art'')

Csekeő Attila

Mellkassebészet, Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet, , Budapest

A szerzõ ismerteti a hazai epidemiológiai adatokat mind a kissejtes tüdõrák megjelenését, mind a sebészi tevékenységet tekintve. Mivel a betegség megjelenésében, biológiai viselkedésében és a különbözõ kezelési lehetõségek eredményességében elkülönítendõ a nem kissejtes tüdõrákoktól, a kezdeti próbálkozások nem a sebészi kezelés elõnyét igazolták. Hangsúlyozza, hogy saját gyakorlatukban mindig és a nemzetközi tapasztalatok alapján ismét a betegség TNM-besorolását ajánlják, hogy a pontos onkológiai kezelést meghatározhassák. Röviden összefoglalja a kissejtes tüdõrák onkológiai kezelésének filozófiáját, amelyben szerepet kaphat a sebészi beavatkozás is, mint a komplex kezelés része. A kissejtes tüdõrák, különösen a mûtétre kerülõ esetek, sokszor perifériás kerekárnyék formájában kerül felfedezésre, amelynek a preoperatív kivizsgálási algoritmusa meghatározó. A kissejtes tüdõrák csak sebészi reszekcióval való kezelése, annak ellenére, hogy kedvezõ túlélésrõl is beszámolnak, ma már nem fogadható el korrekt onkológiai álláspontként. Az adjuváns kezelés értéke javította a túlélési eredményeket, csökkentette a lokális recidíva arányát. A stádiumoktól függõ 5 éves túlélés 4-60% között változik. A 80-as évek végétõl egy komplex, ún. multimodális onkoterápia vette kezdetét, neoadjuváns kezeléssel. Az alapjában kemoszenzitív kissejtes tüdõrák esetében még az N2-es folyamat is, down-stagingelés után reszekálhatóvá vált. A sebészi beavatkozást adjuváns kezeléssel zárják le. A késõi eredmények 20-46%-os kumulatív 5 éves túlélést jeleznek. N2 betegségnél is 15-30% közötti 5 éves túlélés érhetõ el. Ez egyébként a kissejtes tüdõrák sebészetének kritikus pontja, mert ma is még az a döntõ vélemény, hogy N2 betegség esetében, de reziduális N2-nél semmiképpen nem javít a túlélésen a sebészi kezelés. A kissejtes tüdõrákok gyakran nem kissejtes kombinációban fordulnak elõ, ezért az ún. salvage mûtétek lehetõsége a kemo/radioterápiára nem reagált, reziduális kissejtes daganat eltávolításán és a kemorezisztens nem kissejtes daganat reszekcióján alapul. Összefoglalva: a kissejtes tüdõrák sebészi kezelése elsõsorban az I-II. stádiumú betegeknél elõnyös, a III/a stádiumú betegek esetében ma még nagyon kérdéses, hazai gyakorlatunkban nem is ajánljuk. Ma a komplex neoadjuváns protokollt követjük, amellyel 20-40% közötti 5 éves túlélés érhetõ el. Magyar Onkológia, Vol 50, Nr. 3, 223-227, 2006

The possibility of surgery for smallcell lung cancer (state of art). The author provides information about epidemiology as well as surgical practice for small cell lung cancer (SCLC) in Hungary. It is emphasized that, based on the author’s experience and on international consensus, TNM system is the basis of accurate oncological treatment. The oncological management of SCLC is summarized, which is based on surgery. SCLC, especially cases undergoing surgery, are often detected as a peripheral nodule which should be examined preoperatively by special algorithm. Despite the published favorable results, surgical treatment alone is not accepted nowadays as a correct oncological point of view. The aim of adjuvant therapy is to improve survival and to decrease local recurrence. The 5-year survival of SCLC according to stages is between 4 and 60%. After the late 80’s, the complex multimodality oncotherapy has started, with neoadjuvant treatment. SCLC is chemosensitive, even at N2 stage after down-staging surgery might be available. The late results show 20-46% cumulative 5-year survival rate. However, in the case of N2 disease, only 15-30% 5-year survival is achieved. This is a critical question for surgery of SCLC, because the dominant opinion is that for N2 disease and especially residual N2 surgery does not prolong survival. SCLC often occurs in combination with NSCLC. Therefore, salvage operation is a possible choice to remove the residual chemo/radiation resistant SCLC and NSCLC components. In conclusion, surgery has an advantage for SCLC therapy especially in patients with stage I-II disease. Value of surgery for stage III/a disease is under discussion and it is not recommended in Hungarian practice. To use a complex neoadjuvant protocol is advised which provides from 20 up to 40% five-year survival rate. Hungarian Oncology, Vol 50, Nr. 3, 223-227, 2006


Beküldve: 2006. augusztus 15.; elfogadva: 2006. szeptember 18.

Kattintson ide a teljes (PDF) változat letöltése végett!
ad