MAGYAR ONKOLÓGIAVol 49, No. 3, 2005

 Közlemény

Lokális recidíva fiatal (≤40 év) emlõrákos betegeknél emlõmegtartó mûtét vagy mastectomia után: 15 éves eredmények

Fodor János, Mózsa Emőke, Zaka Zoltán, Polgár Csaba, Major Tibor

Sugárterápiás Osztály, Országos Onkológiai Intézet, , Budapest

CÉLKITÛZÉS: Irodalmi adatok szerint fiatal betegeknél emlõmegtartó mûtét után nagy a lokális recidíva kockázata, de a kor hatása a mastectomiával kezelt betegeknél kevésbé vizsgált. Ez a tanulmány a lokális
recidíva kockázatát vizsgálja fiatal (≤40 év) betegeknél emlõmegtartó mûtét és mastectomia után, és értékeli az adjuváns besugárzás hatását a recidívák megelõzésében.
MÓDSZEREK: 148 fiatal (≤40 év) korai invazív emlõrákban szenvedõ nõbeteget axillaris dissectióval és mastectomiával (n=92) vagy emlõmegtartó mûtéttel (n=56) kezeltünk 1983 januárja és 1987 decembere között. A besugárzással kezelt betegeknél a medián dózis 50 Gy volt. A lokális recidíva kockázati tényezõit regressziós modellben vizsgáltuk.
EREDMÉNYEK: 199 hónapos medián követésnél összesen 60 (40,5%) beteg halt meg emlõrákban. A mûtét típusa (mastectomia vs. daganat széles kimetszése) nem befolyásolta lényegesen az emlõrák-specifikus túlélést. A lokális recidíva nyers aránya a sugárkezelés elmaradásakor a mastectomiával kezelt betegeknél 24%, az emlõmegtartással kezelteknél 75% volt (p=0,0041). Sugárkezelés után a lokális recidívák aránya 4% és 23% volt, azonos sorrendben (p=0,0091). Mastectomia után egyváltozós elemzésben a nyirokcsomóstátus (negatív vs. pozitív) és a sugárkezelés (nem vs. igen) szignifikáns prediktorai voltak a lokális tünetmentességnek, de a daganat mérete (T1 vs. T2) és a szövettani differenciáltság foka (Grade 1-2 vs. 3) nem. Multivariációs elemzésben a nyirokcsomó-pozitivitás és a sugárkezelés elmaradása is a lokális tünetmentesség független negatív prediktorai maradtak. Emlõmegtartó mûtét után egyváltozós elemzésben az extenzív intraductalis komponens (EIC, pozitív vs. negatív) és a sugárkezelés (nem vs. igen) a lokális tünetmentesség szignifikáns tényezôi voltak, de a tumorméret (T1 vs. T2), nyirokcsomóstátus (negatív vs. pozitív) és a szövettani garade (1-2 vs. 3) nem. Multivariációs elemzésben az EIC-pozitivitás és a sugárkezelés elmaradása is független negatív prediktorai maradtak a lokális tünetmentességnek. Emlõmegtartó kezeléskor a lokális recidíva 15 éves actuarialis gyakorisága besugárzás után 29%, a sugárkezelés elmaradásakor 75% volt (RR: 0,21; 95% CI: 0,07-0,55; p=0,0052). A mastectomiával kezelt nyirokcsomó-pozitív betegeknél a lokális recidíva 15 éves actuarialis gyakorisága sugárkezelés után 6%, a sugárkezelés elmaradásakor 46% volt (RR: 0,12; 95% CI: 0,06-0,96; p=0,0095).
KÖVETKEZTETÉS: Fiatal betegeknél a lokális recidíva gyakori emlõmegtartó mûtét és mastectomia után is. A kockázatot a sugárkezelés szignifikánsan csökkenti. A nyirokcsomó-pozitív betegeknél a post-mastectomiás sugárkezelés jó lokális tumorkontrollt biztosít. Tovább kell vizsgálni, hogy a parciális mastectomia és az adjuváns sugárkezelés rutinszerû alkalmazása megfelelõ eljárás-e a fiatal emlõrákos betegek gyógyításában. Magyar Onkológia, Vol 49, Nr. 3, 203-208, 2005

Local relapse in young (≤40 years) women with breast cancer after mastectomy or breast conserving surgery: 15-year results.. PURPOSE: Data from various sources indicate that after breast conserving surgery (BCS), younger patients have a high risk of local relapse, but there is insufficient evidence about the risk of post-mastectomy local recurrence. This study investigates the risk of local recurrence for young (≤40 years) patients treated with either conservative or radical surgery, with or without radiotherapy (RT).
METHODS: 148 young (≤40 years) women with early invasive breast cancer underwent axillary dissection and mastectomy (n=92) or BCS (n=56) between January 1983 and December 1997. When adjuvant RT was given, the median dose was 50 Gy. The risk factors of local recurrence were estimated by uni- and multivariate analysis.
RESULTS: At a median follow-up time of 199 months 60 (40.5%) women died of breast cancer. The type of surgery (mastectomy vs. wide tumour excision) had no significant impact on breast cancer-specific survival. The crude rate of local relapse for nonirradiated mastectomy and BCS patients was 24% and 75% (p=0.0041), and for irradiated patients 4% and 23%, respectively (p=0.0091). After mastectomy in univariate analysis nodal status (negative vs. positive) and RT (no vs. yes) were significant predictors of local control, but tumour size (T1 vs. T2) and histological grade (1-2 vs. 3) were not. In multivariate analysis both nodal involvement and omission of RT remained independent significant negative predictors of local control. After BCS in univariate analysis extensive intraductal component (EIC, negative vs. positive) and RT (no vs. yes) were significant predictors of local control, but tumour size (T1 vs. T2), nodal status (N0 vs. N1) and histological grade (1-2 vs. 3) were not. In multivariate analysis omission of RT and presence of EIC remained independent significant negative predictors of local control. The 15-year actuarial rate of local relapse was 29% for irradiated, and 75% for nonirradiated BCS patients (RR, 0.21; 95% CI, 0.07-0.55; p=0.0052). The 15-year actuarial rate of local recurrence was 6% for irradiated, and 46% for nonirradiated node-positive mastectomy patients (RR, 0.12; 95% CI, 0.06-0.96; p=0.0095).
CONCLUSION: The incidence of local recurrence is high for young patients treated either with BCS or mastectomy, and RT significantly reduces the risk. The use of postmastectomy RT in node-positive patients gives a good local control. The efficacy of BCS and RT as a treatment modality for young patients needs further investigations. Hungarian Oncology, Vol 49, Nr. 3, 203-208, 2005


Beküldve: 2005. május 21.; elfogadva: 2005. augusztus 10.

Kattintson ide a teljes (PDF) változat letöltése végett!
ad