MAGYAR ONKOLÓGIAVol 47, No. 1, 2003

 Közlemény

A malignus melanoma immunterápiájának lehetôségei

Ladányi Andrea

Tumor Progressziós Osztály, Országos Onkológiai Intézet, Budapest

A malignus melanomák - bizonyítottan immunogén voltuk ellenére - a legagresszívebb daganatok közé sorolhatók. Ennek egyik lehetséges magyarázata a tumorszövetben jelenlevô T-sejtek szuboptimális aktiválódása. A tumorellenes immunválasz felerôsítésére számos, antigénspecifikus vagy -nemspecifikus aktív, illetve passzív/adoptív immunterápiás stratégiát teszteltek állatkísérletes modellekben és klinikailag. Különbözô antigén-nemspecifikus megközelítésmódok (pl. IFN-alfa, IL-2), és a specifikus immunterápia autológ ill. allogén daganatsejtek használatán alapuló módozatai több évtizede jelen vannak a melanoma kísérletes kezelési protokolljai között. Az utóbbi években azonosított melanoma-asszociált antigének megismerése magával hozta az ismert antigéneket illetve ezek antigéndetermináns peptidjeit célzó immunterápia térhódítását. Mind melanomasejt-lizátumok, mind antigének ill. peptidek célba juttatására a legígéretesebb lehetôségnek a dendritikus sejtek alkalmazása tunik, melyek, mint igen hatékony antigénprezentáló sejtek, képesek hatékony T-sejt-válasz kiváltására. Az aktív immunterápia mellett tumorinfiltráló limfociták, illetve antigénspecifikus T-sejt-klónok infúziója is alkalmazható a melanoma elleni immunreakció erôsítésére. A publikált immunterápiás vizsgálatokból levonható legfontosabb tanulság, hogy ezen kezelésmódok alkalmazásával, többnyire mérsékelt toxicitás mellett, hosszantartó teljes tumorregresszió érhetô el, azonban csak a betegek egy kis hányadában. Felvetôdik ezért a megfelelô betegkiválasztás szerepe, mind a megcélzott antigének és HLA molekulák expressziója, mind a betegek általános immunkompetenciája tekintetében. Az immunterápiás kezelési protokollok sarkalatos, egyben máig megoldatlan kérdése az immunrendszer aktivációjának monitorozása, bár az utóbbi években ígéretes új módszereket fejlesztettek ki, melyek pontosabb képet mutatnak a pillanatnyi immunaktivitásról. A tumor-reaktív T-sejtek jelenléte a perifériás vérben vagy a daganatszövetben önmagában nem jelenti hatékony immunválasz létrejöttét. Fontos lenne ebbôl a szempontból e sejtek funkcionális illetve aktiváltsági állapotának vizsgálata. Végül, számos egy antigént célzó immunterápiás klinikai vizsgálatban antigén-negatív klónok kiszelektálódását figyelték meg, ami a betegség progressziójához vezetett. A probléma áthidalható antigén-''koktélok” alkalmazásával, vagy teljes tumorsejt immunogénként való felhasználásával. Az immunterápiás kezelésmódok hatásmechanizmusának tisztázása növelheti e stratégiák sikerességét. Magyar Onkológia, Vol 47, Nr. 1, 113-117, 2003

Possibilities for the immunotherapy of malignant melanoma. Despite their well-documented immunogenicity, malignant melanomas belong to the most aggressive tumor types. A potential explanation for this is the suboptimal activation of tumor infiltrating T cells. In order to boost immune responses against tumors, a variety of treatment modalities have been tested in animal models and in clinical setting. Antigen-nonspecific approaches (e.g., IFN-alpha and IL-2), as well as active specific immunotherapeutical modalities based on the use of autologous or allogeneic tumor cellsave been investigated in clinical trials of melanoma. The identification of melanoma-associated antigens has opened new avenues in antigen-specific immunotherapy. A promising alternative for the delivery of different forms of melanoma antigens is the application of dendritic cells, the most potent antigen presenting cells capable of eliciting efficient T-cell response. Beside active immunotherapy, immune response against melanoma antigens could be increased through the adoptive transfer of tumor infiltrating lymphocytes or antigenspecific T-cell clones. The most important conclusion that can be drawn from the results of published immunotherapy studies is that these modalities are able to induce durable complete tumor regressions,mostly with reasonable toxicity; however, generally only in a minority of patients. This points to the importance of appropriate patient selection, with regard to the expression of the targeted antigens and HLA molecules, as well as to the general immunocompetence of the patients. A crucial and still unsolved question is monitoring immune activation during treatment, although there are promising new tools that could prove useful in this respect. The presence of tumor-reactive CTL in the circulation or in the tumors does not guarantee an efficient immune response. It is important to assess if these T cells are in an activated and functional state. Finally, in several single target antigen-based clinical studies a therapy-induced immunoselection of antigen-negative clones, leading to disease progression, was observed. This could be overcome with the use of antigen cocktails or whole tumor approaches. A better understanding of the mechanisms of action of immunotherapeutical modalities may enhance the success rate of these strategies. Hungarian Oncology, Vol 47, Nr. 1, 113-117, 2003


Beküldve: 2003. január 10.; elfogadva: 2003. március 1.
Elérhetőség: Dr. Ladányi Andrea, Tumor Progressziós Osztály, Országos Onkológiai Intézet, 1122 Budapest Ráth György u. 7-9.; Tel: 224-8700/1155, Fax: 224-8706; E-mail: ladanyi@oncol.hu

Kattintson ide a teljes (PDF) változat letöltése végett!
ad