MAGYAR ONKOLÓGIAVol 46, No. 4, 2002

 Közlemény

Sugárterápia és halasztott emlõhelyreállító mûtét implantátummal: az összeférhetõség vizsgálata

Fodor János1, Gulyás Gusztáv2, Polgár Csaba1, Major Tibor1, Szabó Éva3, Köves István4, Pólus Károly2, Németh György1, Kásler Miklós2

1Sugárterápiás Osztály,, Országos Onkológiai Intézet, Budapest
2Fej-Nyak, Állcsont és Rekonstrukciós Sebészet, Onkológiai Helyreállító Plasztikai Sebészet és Laser Sebészeti Osztály, Országos Onkológiai Intézet, Budapest
3Radiológiai Diagnosztika Osztály, Országos Onkológiai Intézet, Budapest
4Általános- és Mellkassebészeti Osztály, Országos Onkológiai Intézet, Budapest

A TANULMÁNY CÉLJA: A halasztott, implantátumot használó postmastectomiás mûtét gyakori típusa az emlõrekonstrukciónak. Mastectomia után azonban a betegek jelentõs részénél sugárterápia is szükséges a gyógyításhoz. A két módszer együttes alkalmazása a szövõdmények halmozódásához vezethet. Tanulmányunkban a kezelések összeférhetõségét vizsgáltuk.
BETEGEK ÉS MÓDSZEREK: 66 invazív emlõrákkal kezelt nõbeteg eredményeit értékeltük, akiknél átlagosan 51 hónappal a módosított radikális mastectomia után 1997 januárja és 1999 júniusa között végeztük
a rekonstrukciós mûtétet. A betegeket két csoportba soroltuk: mastectomia után sugárkezeltek (n=37), és
nem sugárkezeltek (n=29). A lokoregionális besugárzás medián dózisa 50 Gy volt. Súlyos (Grade III) atrófiás dermatitis egyik sugárkezelt betegnél sem alakult ki. A rekonstrukció utáni krónikus szövõdmények típusát (Baker III-IV. contractura, implantátum-falsérülés, bõrnecrosis) és idejét leírtuk. Valószínû gyakoriságát Kaplan és Meier módszerével számítottuk. A posztrekonstrukciós daganatos eseményeket is értékeltük.
EREDMÉNYEK: Expander használatakor gyakori volt az enyhe fájdalom. Az expander feltöltése nem volt teljes négy (11%) sugárkezelt betegnél erõs fájdalom miatt. 53 hónapos medián követésnél a capsularis contractura aránya a sugárkezelt csoportban 29,7% és a nem sugárkezeltben 24,1% volt (p=0,4121). Az összes komplikáció 5 éves valószínû incidenciája 50% és 40% volt, azonos sorrendben (relatív rizikó: 1,29, konfidencia-intervallum: 0,58-2,89, p=0,5173). Az implantátum anatómiai helyzete is hatással volt a contractura gyakoriságára: 46,2% subcutan és 22,6% submuscularis beültetésnél (p=0,0881). A követés alatt 4 betegnél lokális recidíva alakult ki, 3 a bõrben és egy a bõr alatt. Valamennyit excisióval kezeltük, az implantátum eltávolítása nélkül.
KÖVETKEZTETÉS: Halasztott emlõrekonstrukció implantátumbeültetéssel postmastectomiás sugárkezelés után is javasolható a betegeknek, mert nem növeli szignifikánsan a krónikus szövõdmények gyakoriságát, ha a radiogén atrófiás dermatitis nem súlyos. Expander használatakor a sugárkezelt betegek a szövetek nyújtását kevésbé tolerálják. Submuscularisan beültetett implantátum mérsékli a capsularis contractura kockázatát. Magyar Onkológia, Vol 46, Nr. 4, 323-326, 2002

Radiotherapy and delayed breast reconstruction with implant: examination of compatibility. PURPOSE: Delayed breast reconstruction with implant is frequently used after mastectomy. However, given that many breast cancer patients receive adjuvant radiotherapy, the adaptation of this method raises questions concerning possible cumulative complications. In the present study the compatibility of post-mastectomy radiotherapy and delayed breast reconstruction with implant was examined.
PATIENTS AND METHODS: We evaluated a consecutive series of 66 invasive breast cancer patients who have received delayed breast reconstruction with implant after modified radical mastectomy between January 1997 and June 1999. The average time was 51 months from primary surgery to reconstruction. The median dose of loco-regional irradiation was 50 Gy. Grade III atrophic dermatitis was observed in none of the irradiated women. We identified two patient groups: 29 patients did not and 37 patients did receive post-mastectomy radiotherapy. The types and time of reconstruction related chronic
complications (capsular contracture, defect of implant shell and skin necrosis) were recorded. Incidence of complications was estimated by the Kaplan-Meier method. Cancer related events were also studied.
RESULTS: When expander was used, minor discomfort of the patients was common during the filling course. At four (11%) irradiated patients the expansion with expander was incomplete, due to severe pain. At a median follow up time of 53 months the incidence of capsular contracture was 24.1% without and 29.7% with radiotherapy (p=0.4121). The five-year estimated rate of late complications was 40% and 50%, respectively (relative risk: 1.29, 95% confidence interval: 0.58-2.89, p=0.5173). The position of implant had an impact on the incidence of capsular contracture: 46.2% with subcutaneous and 22.6% with submuscular position (p=0.0881). Four patients (6%) developed local relapse (three in the skin and one subcutaneous). All were treated with tumor excision without implant removal.
CONCLUSION: Delayed breast reconstruction with implant after post-mastectomy radiotherapy can be offered to patients who are interested in breast reconstruction and had no severe late radiation skin toxicity. Post-mastectomy radiotherapy does not significantly increase the risk of complications. The use of skin expander is less tolerated by irradiated patients. Submuscular position of implants moderates the risk of capsular contracture. Hungarian Oncology, Vol 46, Nr. 4, 323-326, 2002


Beküldve: 2002. október 2.; elfogadva: 2002. október 29.
Elérhetőség: Dr. Fodor János, Sugárterápiás Osztály,, Országos Onkológiai Intézet, 1122 Budapest Ráth György u. 7-9; Tel: 224 8620, Fax: 224 8600; E-mail: fodor@oncol.hu

Kattintson ide a teljes (PDF) változat letöltése végett!
ad