Bezár

Fejlesztő

Bezár

Kiadó

Bezár

Keresés

Miben keressek?
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 1 / pp 3-7

A vastag- és végbélrák szűrése: a rejtett bélvérzés kimutatásának új stratégiája

A szerző a vastag-és végbélrákok szurésének témakörét tárgyalja, különös tekintettel a rejtett bélvérzés stratégiájának, módszertanának fejlődésére. A nemzetközi irodalom adatait veti össze saját munkásságának eredményeivel, s ennek alapján tesz javaslatot az új stratégia kialakítására.Kidomborítja a vastag- és végbélrák pusztító erejét, népbetegség jellegét, s a szurési tevékenység fejlesztési feladatait komplex népegészségügyi munka keretében kívánja megvalósítani.



Beküldve: 2001. Január 11.
Elfogadva: 2001. Február 6.

Elérhetőség:
Prof. Dr. Ottó Szabolcs
Országos Onkológiai Intézet
H-1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. (36 1) 224 8786 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 1 / pp 9-13

Autológ hemopoetikus őssejt-transzplantáció eredményei chronicus myeloid leukaemiában

Az allogén csontvelő-átültetés az egyetlen ma ismert olyan eljárás, mely a chronicus myeloid leukaemia gyógyulását eredményezheti. Megfelelő donor hiányában azonban az allogén transzplantáció nem lehetséges, ezért a hagyományosnak tekinthető interferon-alfa kezelés mellett az autológ sejtekkel történő transzplantáció lehetőségeivel is próbálkoznak. A munka célja saját, hazánkban először végzett, autológ transzplantációs eredmények bemutatása. Alkalmas donor hiányában, hét chronicus myeloid leukaemiás betegben végeztünk autológ perifériás vér őssejt-transzplantációt. Módszerek: A transzplantáció előtt G-CSF-adással kombinált ICE-alapú idarubicin, cyclophosphamid, etoposid mobilizáló kezelés után gyujtöttük a Philadelphia kromoszóma-negatív sejteket a perifériás vérből. Öt beteg első krónikus fázisban, két beteg akcelerált fázisban volt.Minden beteg kapott megelőzően interferon-alfa terápiát, azonban komplett remisszió nem alakult ki. Eredmények: A gyujtött sejtek (autograft) jellemzői: mononukleáris sejt: 5.65 ×10<sup>8</sup>/kg (2.61-11.38), CD34+ sejt: 1.48 × 10<sup>6</sup>/kg (0.216-3.5) és CFU-GM kolóniaképző sejt: 3.43 ×10<sup>4</sup>/kg (0.243-11.6). Négy betegben történt meg eddig a transzplantáció. Busulfan kondicionáló kezelést egy betegben, TBI/Cy kezelést három betegben alkalmaztunk. A transzplantált betegek mindegyike él és jó állapotban van, transzplantáció utáni kezelésként interferon-alfa terápiában részesülnek. Következtetések: Az autológ transzplantáció klinikai előnyeit a krónikus fázis időtartamának növelése, második krónikus fázis elérése, az interferon-alfa kezelésre adott jobb válasz jelenti, melyek alapján a beavatkozást a donorral nem rendelkező CML-es betegekben megfontolásra ajánljuk.



Beküldve: 2001. Január 21.
Elfogadva: 2001. Január 29.

Elérhetőség:
Gopcsa László
Országos Haematológiai és Immunológiai Intézet
1-466-6437 k.paloczi@ohvi.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 1 / pp 15-21

A kimerizmus immunpatológiai és klinikai jelentosége csontvelő-transzplantációban és szervátültetésekben

A kimerizmus olyan immunológiailag kivételes állapot, melyet két különböző egyénből származó sejtpopuláció együttes túlélése és együttmuködése jellemez. A kimerizmus kialakulásának alapfeltétele a recipiens szervezet súlyos immundeficiens állapota (veleszületett immundefektus, immunszuppresszió, myelo-ablatio) és ugyanakkor donor eredetu immunhematopoetikus sejtek jelenléte a graftban. Sajátos immungenetikai állapotok vezethetnek kimerizmushoz a csontvelő- és szervtranszplantációk, illetve transzfúziók esetében. Számos módszert ismerünk, melyek alkalmasak a donor és recipiens közötti immungenetikai különbség meghatározására, a kimerizmus igazolására. A különböző kiméra állapotok kialakulása a csontvelő-, illetve perifériás vér őssejt-átültetés során befolyásolhatja a transzplantáció kimenetelét, a graft versus host betegség gyakoriságát, súlyosságát és a relapszus gyakoriságát. Mindemellett a kiméra állapot segíti elő a graft versus leukaemia hatás kifejlődését, a beteg gyógyulását. A közleményben ismertetjük azokat a kimerizmusra vonatkozó eredményeket, melyeket DBM/Ara-C/Cy kondicionáló kezelés alkalmazásával értünk el.



Beküldve: 2001. Január 4.
Elfogadva: 2001. Január 26.

Elérhetőség:
Prof. Dr. Petrányi Győző
Országos Haematológiai és Immunológiai Intézet
1113 Budapest, Daróczi út 24. g.petranyi@ohvi.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 1 / pp 23-30

Myeloma multiplex kezelése

A myeloma multiplex malignus hematológiai betegség, melyre a plazmasejtek klonális csontvelői proliferációja jellemző. Az összes daganatos megbetegedés 1%-áért, a rosszindulatú vérképzőrendszeri betegségek 10%-áért tehető felelőssé. Gyakorisága az életkor előrehaladtával nő, a diagnózis felállításakor az átlagos életkor 70 év. A klinikai képre elsősorban a csontvelői muködés elégtelensége, a fertőzésre való fogékonyság, csontfájdalom, patológiás csonttörések, hypercalcaemia, veseelégtelenség kialakulása jellemző. A betegség mai tudásunk szerint nem gyógyítható, bár a kezelésben bekövetkező fejlődés eredményeképpen napjainkban az átlagos túlélési idő 3 év, szemben az 1950-es évekre jellemző 7 hónappal. Ez a kemoterápia fejlődésén kívül a jobb diagnosztikus lehetőségeknek, valamint a szupportív kezelés eredményességének - infekciók, hypercalcaemia, veseelégtelenség kezelése - is köszönhető. A melphalan alkalmazása (önmagában, vagy prednisolonnal kombinálva) évtizedeken keresztül a myeloma multiplex terápiájának arany standard-ját jelentette. Bár a különböző kombinált kemoterápiás sémák csalódást jelentettek abban az értelemben, hogy nem eredményezték a teljes túlélési idő jelentős megnövekedését, azonban az eseménymentes túlélés és az életminőség javulásához vezettek. Az igazán nagy áttörést a hemopoetikus őssejt-adás védelmében végzett nagydózisú citosztatikus kezelés jelentette, mely a teljes túlélési időt is megnövelte. Az egyetlen olyan beavatkozás napjainkban, amely a gyógyulás esélyét kínálja, az allogén csontvelő-átültetés. Ez azonban csak a HLA-identikus testvérdonorral rendelkező, viszonylag fiatal betegek számára elérhető lehetőség, és jelentős toxicitással jár. Az interferon-alfa szerepével kapcsolatosan nem egységes a szakirodalom; úgy tunik, alkalmazásával a remisszió időtartama növelhető. Manapság az ún. szekvenciális kezelés alkalmazása került előtérbe: indukciós kemoterápia, melyet őssejtadás védelemben végzett nagydózisú kemoterápia követ. A bisphosphonatok nemcsak a csontfájdalmak csökkentésében és a csontlaesiók kezelésében játszanak szerepet, ma már az is ismert, hogy direkt tumorellenes hatásuk hozzájárul a betegség visszaszorításához. A betegség patomechanizmusának jobb megismerése új terápiás lehetőségeket vet fel: a myeloma sejtek egyik legfontosabb növekedési faktora, az interleukin-6 hatásának antagonizálása, valamint az idiotípus vakcináció, melyek eredményességére a jövőben kaphatunk választ.



Beküldve: 2000. Október 30.
Elfogadva: 2001. Január 17.

Elérhetőség:
Gadó Klára
Országos Haematológiai és Immunológiai Intézet Csontvelőátültető és Immuntherápiás Osztály
451-36-57 domjan@mail.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 1 / pp 31-34

A lymphoid tumorok WHO osztályozása

A European Society of Pathology és a Society for Hematopathology társaságok létrehozták a hematológiai malignus betegségeknek az új World Health Organization (WHO) osztályozását. Az osztályozás olyan betegségek listáját tartalmazza, melyben az adott tumort annak morfológiai megjelenése, immunfenotípusa, genotípusa és klinikai viselkedése határozza meg. Az WHO osztályozás egy új alapokon nyugvó kommunikációs rendszert hozott létre patológusok és onkológusok között, mely az elkövetkezendő időkben segíteni fogja ezen betegségcsoport kezelését és patológiájának megértését.



Beküldve: 2001. Január 27.
Elfogadva: 2001. Február 3.

Elérhetőség:
Dr. Matolcsy András
Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Pathológiai Intézet
H-7643 Pécs, Szigeti út 12. 72-536-001/1843 amatolc@pathology.pote.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 1 / pp 39-44

A primer gyomor MALT limfóma klinikuma és korszerű kezelésének irányelvei

A nyálkahártyához társult nyirokszövet (MALT) limfóma indolens daganat, leggyakoribb előfordulási helye a gyomor. A betegség krónikus antigéningerre - legtöbbször Helicobacter pylori-fertőzésre - fellépő limfoid reakcióként indul, melyből többszörös mutáció során alakul ki a jellegzetes szöveti képet mutató limfóma. A diagnózis felállításának időpontjában a megbetegedés legtöbbször lokalizált, azonban az esetek egyharmadában előrehaladott, disszeminált stádiumban kerül csak felismerésre. Bár a primer gyomor MALT limfómával kapcsolatban egységesen elfogadott kezelési elvekről még nem beszélhetünk, az utóbbi években bizonyos tendenciák, irányvonalak már tisztázódtak. Korai megbetegedésben a kezelés célja kuratív, lehetőleg a gyomor megtartása mellett. A gyomorfal felszínes részét érintő Helicobacter pylori -pozitív esetek jelentős hányadánál a baktérium eliminálását követően szövettani, ritkábban molekuláris biológiai remisszió érhető el. A gyomorfalat mélyen involváló daganat esetén azonban e kezeléstől terápiás hatás nem várható. Ez utóbbi csoport, valamint a Helicobacter pylori -eradikációs kezelésre rezisztens, és a Helicobacter pylori -negatív betegek korszeru sugárkezeléssel, vagy - a kedvezőtlenebb életminőséget eredményező - mutéttel és adjuváns kemoterápiával magas arányban meggyógyíthatók. Előrehaladott megbetegedésben végleges gyógyulást elérni nem lehet, palliatív céllal leghatékonyabban kemoterápia alkalmazható.



Beküldve: 2001. Február 2.
Elfogadva: 2001. Február 15.

Elérhetőség:
Dr. Schneider Tamás
Országos Onkológiai Intézet Kemoterápia A osztály
H-1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. 224-8600/1120 schneider@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 1 / pp 45-50

Előrehaladás a non-Hodgkin-lymphomák kezelésében

A szerzők áttekintik a mérsékelt és a nagy malignitású non-Hodking-lymphomák (NHL) kezelésében az utóbbi 5-6 évben elért eredményeket. Kis és mérsékelt malignitású NHL-ben a terápiás kihívás továbbra is annak eldöntésében rejlik, hogy mikor elegendő a figyelő várakozás, és mikor szükséges kezelés, ill. ez mennyire legyen agresszív. Az újabb kemoterápiás szerek közül a purinanalógok szerepe emelendő ki: a fludarabin a krónikus lymphoid leukaemia és follicularis lymphoma kezelésében játszik fontos szerepet, a pentostatin és a cladribin a hajas sejtes leukaemia kezelését forradalmasították. Új perspektívát jelenthet egyes mérsékelt malignitású NHL-ek kezelésében a monoklonális antitestek, a radio-immun-konjugátumok ill. az autológ vagy allogén őssejt-transzplantáció alkalmazása. Az agresszív NHL első vonalbeli kezelésekor rizikócsoportok kialakításával kell választani a standard és az intenzívebb kezelési módok között. Relabáló nagy malignitású NHL-ben az őssejt-transzplantáció a választandó gyógymód. Köpeny- zóna lymphomában a HyperCVAD + őssejt-transzplantáció protokoll alkalmazása nagy fokban javítja a betegség kórjóslatát.



Beküldve: 2001. Január 8.
Elfogadva: 2001. Március 3.

Elérhetőség:
Dr. Demeter Judit
Semmelweis Egyetem ÁOK I sz. Belgyógyászati Klinika
H-1083 Budapest, Korányi Sándor u. 2/a 313-02-50 demjud@bel1.sote.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 1 / pp 59-66

DNS-chipek alkalmazása az oncohaematologiában

A DNS-chipek segítségével végezehető - egyszerre akár több tízezer génre kiterjedő - összehasonlító génexpressziós vizsgálatok teljesen új távlatokat nyitottak az emberi genom felépítésének és muködésének a kutatásában. Kérdés, hogy az így nyerhető - esetenként több milliós - adattömeg mennyiben hasznosítható a gyakorlatban? Alkalmasak-e ezek a génexpressziós adatok olyan kritikus gének azonosítására, amelyek hozzájárulhatnak a lympho-haematologiai eredetu tumorok eddigieknél jobb megismeréséhez, pontosabb osztályozásához és eredményesebb gyógyításához? Mivel ma még szinte lehetetlen megjósolni, hogy mennyiben viszi előre a DNS-chipek alkalmazása a daganatbiológiát, összefoglalónkban néhány konkrét példa segítségével szeretnénk bemutatni az összehasonlító génexpressziós módszer lényegét és a benne rejlő potenciális lehetőségeket.



Beküldve: 2000. Október 30.
Elfogadva: 2000. December 18.

Elérhetőség:
Dr. habil. Uher Ferenc
Országos Haematológiai és Immunológiai Intézet
Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 1 / pp 67-74

Syndecan-expresszió és a lymphoid rendszer

A syndecanok - sejtfelszíni transzmembrán heparánszulfát proteoglikánok - extracelluláris elemek, citokinek, növekedési faktorok receptoraiként / koreceptoraiként fontos szerepet játszanak a sejt-sejt és sejt-mátrix kapcsolatokban. A syndecanok különböző funkcióinak egy része kevésbé specifikus, az extracelluláris doménhez kötött heparánszulfát láncoknak, míg más része specifikusabb, a transzmembrán és citoplazmatikus doménnek tulajdonítható. A hemopoetikus rendszerben a syndecan-1 csak bizonyos B-sejt fejlődési stádiumokban fejeződik ki (csontvelői pre-B-sejteken és a plazmasejteken). Lymphoproliferativ kórképekben myeloma/plasmocytoma sejteken, más lymphoplasmocytás non-Hodgkin lymphoma sejtekben, valamint primer effúzionális lymphomákban a normális plazmasejteknek megfelelő syndecan-1-pozitivitás mutatható ki. Emellett syndecan-1-pozitivitással rendelkezhetnek még a B-CLL sejtek, míg más pre-és posztfollikuláris eredetu lymphomák elvesztik syndecan-1-expressziójukat. Ezek alapján az eredmények alapján feltételezhető, hogy a syndecan-1-expresszió bizonyos lymphomák esetében fontos szerepet játszhat a daganatsejtek és mikrokörnyezetük kapcsolataiban. Diagnosztikus szempontból pedig a syndecan-1 egy fontos fenotípusos markere a plazmasejt irányba differenciálódó sejteknek .A Hodgkin-lymphomák és B-CLL sejtek syndecan-1-expressziója még további vizsgálatokat igényel.



Beküldve: 2000. Január 29.
Elfogadva: 2000. Március 5.

Elérhetőség:
Dr. Sebestyén Anna
Semmelweis Egyetem I. sz. Pathológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet
H-1085 Budapest, Üllői út 26 anna@korb1.sote.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 1 / pp 75-79

Metasztázis-asszociált fehérjék (CD44v6 és NM23-H1) expressziója gyermekkori akut limfoblasztos leukémiában

Két metasztázis-társult fehérje (CD44v6 és NM23-H1) jelen van normális limfoid sejtekben is: a CD44v6 aktivációs marker, míg az NM23-H1 állandóan expresszálódik. Különböző hematológiai daganatokban a CD44v6 megjelenése a rossz prognózis markere, azonban szerepét gyermekkori akut limfoblasztos leukémiában még nem vizsgálták. Az NM23-H1 fehérjét differenciáció-gátló szerepunek tartják hematológiai daganatokban, és mint ilyen szintén a rossz prognózis markere lehet. Jelen tanulmányunkban 16 akut limfoblasztos leukémiás (ALL) beteg csontvelőjében vizsgáltuk a két metasztázis-asszociált fehérje expresszióját fluoreszcens immunhisztokémiai módszerrel. Az irodalomban elsőként mutattuk ki a CD44v6 protein epitópjainak megjelenését a gyermekkori ALL esetek egy részében (6/16), elsősorban a közepes-magas rizikójú betegségcsoportban. Az NM23-H1 protein expressziója az ALL-es esetek mintegy felében megtartott volt, s ez nem függött össze a rizikócsoportba való tartozással. A gyermekkori ALL-es eseteink jelentős részében (10/16) csak az egyik metasztázis-asszociált fehérje volt jelen a tumorsejtekben,amely jelenség nagyfokú hasonlóságot mutat más szolid daganatban tapasztaltakhoz. Vizsgálataink alapján felmerül, hogy a CD44v6 fehérje ALL-ben való megjelenése a rossz prognózis markere, azonban ezt a kérdést nagyobb klinikai mintán végzett vizsgálatoknak kell tisztáznia.



Beküldve: 2000. Október 2.
Elfogadva: 2001. November 7.

Elérhetőség:
Dr. Tímár József
Országos Onkológiai Intézet Tumor Progressziós Osztály
H-1122 Budapest, Pf:21Ráth György u. 7-9. (36 1) 224 8786 jtimar@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 1 / pp 81-88

Fájdalomcsillapítás a daganatos betegek kezelésében

A Durogesic morfinanalóg analgetikus hatása, szignifikánsan kevesebb mellékhatása, speciális alkalmazhatósága együttesen járul hozzá, hogy erős daganatos fájdalmak csillapításában nemcsak, hogy CR morfin alternatívát jelent, hanem első választandó szerként is ajánlható. Előnyös hatásai, szignifikánsan enyhébb mellékhatásai, egyszeru, betegségtudatot lényegesen csökkentő alkalmazási módja, tartósan is effektív,jó tolerabilitása az életminőség jelentős javításával a klinikai vizsgálatok tanulsága szerint a betegek bizalmát is megnyerte.



Beküldve: 2001. Február 3.
Elfogadva: 2001. Február 12.

Elérhetőség:
Dr. Borbényi Erika
Semmelweis Egyetem Általános Orvosi Kar Radiológiai és Onkoterápiás Klinika
1083 Budapest, Üllői út 78/a 314-4671 borbi@radi.sote.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 1 / pp 35-37

Ajánlás: Kifejezett malignitású agresszív nem-Hogkin lymphomák (NHL)



Beküldve: 2001. Január 8.
Elfogadva: 2001. Március 6.

Elérhetőség:
Varga Gyula
Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Orvostudományi és Gyógyszerésztudományi Centrum II. sz. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ
6720 Szeged, Dugovics tér 23. Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 1 / pp 53-57

A Hodgkin-kór kivizsgálási, kezelési és gondozási protokollja



Beküldve: 2001. Február 2.
Elfogadva: 2001. Március 19.

Elérhetőség:
Dr. Illés Árpád
DEOEC III.sz. Belgyógyászati Klinika
4004 Debrecen, Móricz Zs. krt. 22. 52-414 969 illes@iiibel.dote.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 1 / pp 89-93

Beszámoló a 23. San Antonio Emlőrák Szimpóziumról


Beküldve: 2001. Február 10.
Elfogadva: 2001. Február 16.

Elérhetőség:
Dr. Nagykálnai Tamás
Fővárosi Önkormányzat Uzsoki utcai Kórház Onkoradiológiai Központ
H-1145 Budapest, Uzsoki u. 29. +36-1-2517333 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 2 / pp 106-114

Az ajak, szájüreg és garat rosszindulatú daganatos betegsége miatti halálozás valamint a morbiditás területi különbségei Magyarországon

A lakosság egészségi állapotának megítélésében egyik legmegbízhatóbb paraméter a halandóság. A téranalitikai és statisztikai módszerek fejlődése révén lehetővé vált a kis területekre vonatkozó morbiditási és mortalitási adatok értékelése, térképi ábrázolása, ami megkönnyíti egy terület egészségi állapotának felmérését, az okok vizsgálatát illetve az intervenciós programok tervezését. A Nemzeti Környezet-egészségügyi Akcióprogram (NEKAP 1996) keretében kialakított környezet-egészségügyi információs rendszer segítségével elemeztük 1986-1997-re vonatkozóan az ajak, szájüreg és garat (BNO-X.: C00-C14) rosszindulatú daganatos betegsége miatti halálozás, valamint az 1997-1999-es évekre vonatkozóan a morbiditás területi megoszlását a standardizált halálozási, illetve megbetegedési hányadosok (SHH, SMH) alapján. Meghatároztuk a halálozás és morbiditás szempontjából kedvezőtlen területeket, azon belül a statisztikailag szignifikáns régiókat. Korcsoportos és nemi bontás szerint klaszteranalízissel is elvégeztük a területi halmozódások elemzését. A magyarországi helyzet megfelelő értékelése feltétlenül szükségessé teszi a nemzetközi összehasonlítást is. Eredményeink szerint a nemzetközi összevetés alapján mindkét nemben első helyen álló halálozás és morbiditás jellegzetes területi eloszlást mutat. Halálozási és morbiditási többlet figyelhető meg az ország középső területén és az Északi-Középhegységben illetve a klasszikus bortermelő vidékeken. Az ajak, szájüreg és garat rosszindulatú daganata miatti halálozás területi halmozódása nagymértékben hasonló elhelyezkedésű, mint az alkoholos májbetegség (BNO-X.:K70) miatti halálozás. A betegség primer prevenciójában fontos az alkoholfogyasztás és dohányzás csökkentése, a szekunder prevencióban pedig a háziorvosok és fogorvosok szűrő tevékenysége.



Beküldve: 2001. Február 27.
Elfogadva: 2001. Április 20.

Elérhetőség:
Dr. Páldy Anna
Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos Környezet-egészségügyi Intézete
1096 Budapest, Gyáli út 2-6. 476-1100 paldy@mail.jobdei.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 2 / pp 115-122

Az oralis carcinomák etiológiája és rizikófaktorai, különös tekintettel a dohányzásra és az alkoholfogyasztásra

Állatkísérletek, a lehetséges mechanizmusok in vitro vizsgálata, biológiai valószínűség, és jelentős epidemiológiai érvek szólnak amellett, hogy a dohány - füsttel vagy füst nélkül - világszerte a szájüregi rák legfontosabb kóroka. Magyarországon főként cigaretta formájában fogyasztják a dohányt, prevalenciája Európában a legmagasabbak között van: így nem meglepő, hogy napjainkban Magyarországon fordul elő a legtöbb szájüregi rák. A dohányzás azonban - dózisfüggő módon - szinergista hatású az alkoholfogyasztással, az eredmény ily módon nagymértékben összetevődik, a szájüregi rákincidencia növekedése Európában valószínűleg összefügg az utóbbi évtizedekben növekvő alkoholfogyasztással, miközben a dohányzás nem csökkent. Viszonylag kicsi az örökletes tényezők, környezeti ágensek, hiányos táplálkozás, fertőzések, vírusok és gombák, valamint a rossz szájhigiéné / szájűri egészségi ellátás hatása. Érthető tehát a primer megelőzésre való törekvés, melynek magában kell foglalnia a dohányzás mellőzését, az alkoholfogyasztás csökkentését, megfelelő táplálkozással és fogászati ellátással kiegészítve.



Beküldve: 2001. Március 11.
Elfogadva: 2001. Március 27.

Elérhetőség:
Dr. Johnson W Newell
Guys Kings and St Thomas Schools of Medicine, Dentistry and Biomedical Sciences
SE5 9RW London, UK, GKT Dental Institute, Caldecot Rd 44-20-7346-3608 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 2 / pp 123-128

A dohányzás korlátozásának hierarchikus felépítése

Mai világunkban a dohányzás jelenti a legkönnyebben megelőzhető betegség- és halálokot. A fejlett országokban 1950 és 2000 között bekövetkezett 260 millió férfi halálából, számítások szerint, mintegy 50 millióé tulajdonítható a dohányzásnak. Az orális és kraniofaciális régióban a dohányzás a szájpadhasadék előfordulásával, parodontális betegségekkel, a fogak elvesztésével, számos lágyrész-elváltozással, közöttük a szájüregi rákkal függ össze. Becslések szerint az ajak-, garat- és szájűri rákot 92%-ban a dohányzás okozza. Kevés tanulmány foglalkozik a dohányzás elleni számos próbálkozás hatásosságával, de tapasztalat szerint általában a törvényi beavatkozások, mint a dohány adójának emelése, a hirdetés megtiltása, sokkal hatásosabbak, míg a nyomtatott oktatási anyagok, a leszoktatásra alakított csoportok járnak a legkevesebb eredménnyel. Minden esetben az egészségügyi dolgozóktól származó tanácsok, esetleg beavatkozások a nem-törvényi eljárások közül a leghatásosabbak. Számos ilyen jellegű professzionális eljárást írtak le, közöttük gyógyszeres, magatartásbeli és csoportos tanácsadásokat. A fogászatban dolgozóknak egyedülálló lehetőségük van betegeik dohányzási szokásainak befolyásolására. Ennek haszna a fogorvos vagy a fogászati asszisztens részére azonnal nyilvánvaló, a szájszag, a festékes fogak, a rossz szájhigiéné vagy a látható szájüregi betegségek alapján. A fogászatban dolgozókat számos írásos vezérfonal segíti betegeik tanáccsal való ellátásában.



Beküldve: 2001. Május 11.
Elfogadva: 2001. Május 26.

Elérhetőség:
Dr. Squier Christopher
University of Iowa College of Dentistry
52242-1101 Iowa City, USA, Office of the Provost, 234, Medicine Admin. Bldg Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 2 / pp 129-132

A magatartás jelentősége a dohányzás elleni küzdelemben

A nyugati társadalmak nagy részében jelentős számú adat áll rendelkezésre a dohányzás elleni küzdelem teendőiről. A jelen dolgozat e küzdelem különböző stratégiáit foglalja össze. E stratégiák közül számos prioritást élvező eljárás van, ilyen pl. az adók emelése, a dohányhirdetések fokozott ellenőrzése és a dohányzás korlátozása. Emellett azonban segítséget is kell nyújtani azoknak, akik a dohányzásról le akarnak mondani. A dolgozat áttekinti a dohányzásról való leszokás hatásos lehetőségeit, különböző metodikáit. Eredményesnek bizonyultak az önsegítés, az egyéni- és csoportos tanácsadás módszerei. A tanácsadó programok megkettőzik a tanácsadás nélküli eljárások eredményeit. A magatartási program lényeges kisegítő része a nikotint helyettesítő kezelés. A fiatalok leszoktatási programját alapvetően el kell különíteni a felnőttekétől. A visszaesés megelőzése mind fiataloknál, mind felnőtteknél a különböző eljárások fontos részét alkotja.



Beküldve: 2001. Április 14.
Elfogadva: 2001. Május 3.

Elérhetőség:
Lowe B John
The University of Iowa - College of Publich Health Department of Community & Behavioral Health
319-335-9631 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 2 / pp 133-138

Gyermekek környezeti dohányfüstártalmának csökkenése: az Egyesült Államok tapasztalatainak hasznosítása Magyarországon

Az áttekintés összefoglalja a gyermekek otthoni dohányfüstártalmának csökkentésére végzett klinikai beavatkozások empirikus bizonyítékait. A közösségi épületekben, különösen munkahelyeken, a törvény tiltotta dohányzás csökkenti a magánlakások környezeti dohányfüstterhelését. A médiák, a politika / törvényi szabályozás és rövid klinikai tanácsadás környezeti dohányfüstcsökkentő hatása azonban még további tanulmányozást tesz szükségessé. Három publikált és két folyamatban lévő klinikai vizsgálat azt a következtetést vonta le, hogy az ismételt tanácsadás csökkentette a passzív dohányzás asztmás és egészséges gyerekekre gyakorolt hatását alacsonyabb és középosztálybeli családoknál. Fogorvosok, általános orvosok és más klinikai szakmák képviselői felülvizsgálhatják a nem professzionális tanácsadó szolgálatokat, a gyerekek otthoni, környezeti dohányzásból eredő ártalmainak csökkentésére. Ahhoz, hogy a program Magyarországon is hatásos legyen, a kulturális környezet kialakítására kell kutatásokat végezni.



Beküldve: 2001. Január 22.
Elfogadva: 2001. Március 1.

Elérhetőség:
Dr. Hovell Melbourne
University of Iowa Department of Community & Behavioral Health
92123 San Diego, USA, C-Beach, 9245 Sky Park Court, Suite 230. 1-858-505-4770x102 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 2 / pp 139-142

Önkárosító magatartásformák a magyar népesség körében

Ma Magyarországon a középkorú (50-64 éves) férfiak halálozási arányai abszolút számokban is magasabbak, mint az 1930-as években voltak. Ezen belül elsősorban a lemaradó társadalmi-gazdasági rétegekben rendkívül magasak a halálozási arányok, a 74 évnél fiatalabb, érettséginél alacsonyabb végzettségu férfiak esetében a daganatos halálozás valószínusége 1,45-szöröse a magasabb végzettséguek halálozásának. Ezeknek a különbségeknek mintegy 40%-át magyarázza, hogy az önkárosító magatartásformák, a dohányzás, a kóros alkoholfogyasztás gyakoribb a lemaradó társadalmi rétegekben. A magyar népesség körében végzett, 12 640 személyre kiterjedő országos reprezentatív felmérésünk eredményei szerint 1995-ben a férfiak 45%-a,a nők 26,6%-a dohányzott, a 45 évnél fiatalabb férfiak 47,9%-a, a nők 31,9%-a. A férfiak között mind a dohányosok aránya, mind a napi cigarettaszám, mind a tömény alkoholfogyasztás mennyisége lényegesen súlyosabb képet mutat az alacsony végzettségu rétegekben, a nők esetében ez az összefüggés nem ilyen egyértelmu. Az egészségmegőrző kampányok csak az önkárosító magatartásformák pszichológiai, motivációs hátterét megcélozva érhetnek el eredményeket.



Beküldve: 2001. Április 11.
Elfogadva: 2001. Április 29.

Elérhetőség:
Dr. Kopp Mária
Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet
H-1089 Budapest, Nagyvárad tér 4. 210-2953 koppmar@net.sote.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 2 / pp 143-148

Stomato-onkológiai szűrővizsgálatok: a korai diagnosis lehetőségei

Az ajak-szájüregi carcinomák mortalitásának hazánkban az utóbbi évtizedekben tapasztalt drámai emelkedése a primer és szekunder prevenció fontos szerepére utal. Utóbbi körébe tartoznak a stomato-onkológiai szűrővizsgálatok, melyek a korai diagnózis és kezelésbevétel hatékony eszközét képezhetik. A közlemény célja, hogy áttekintse a Magyarországon történt stomato-onkológiai szűrővizsgálatok módszereit, eredményeit és hatékonyságát. 1962 és 2000 között kilenc szűrővizsgálatról van tudomásunk: egy teljes populációs mintán, egy ipari üzem munkásain, négy tüdő-ernyőfényképszűrő vizsgálathoz kapcsolódóan (egyik mobil szűrőállomás segítségével), egy önként jelentkezőkön, egy veszélyeztetett populáción (hajléktalanokon), egy a háziorvosi alapellátásban történt. Ezek közül az utóbbi öt évben összesen 17 325 egyén stomato-onkológiai vizsgálata során 0,12%-ban találtak carcinomát és 2,63%-ban szájüregi praecancerosist. Az alapellátás fogorvosát a náluk megjelenő betegek stomato-onkológiai szűrővizsgálatára ugyan törvényerejű rendelet kötelezi, viszont a populáció mintegy 50-90%-a nem keresi fel rendszeresen fogorvosát. Ezen - a leginkább rizikócsoportba tartozó - egyének rendszeres szűrővizsgálata az eddig alkalmazott csoportos módszerek, és a háziorvosi alapellátás bevonásával feltétlenül ajánlott.



Beküldve: 2001. Május 2.
Elfogadva: 2001. Május 16.

Elérhetőség:
Dr. Bánóczy Jolán
Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Kar Orálbiológiai Tanszék
H-1089 Budapest, Nagyvárad tér 4. 303-2436 banoczy@net.sote.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 2 / pp 149-151

Javaslat a szájüreg és a garat rosszindulatú daganatainak korai felismerésére a veszélyeztetett populáció célzott szűrésével

(A Rizikótényezők a szájüregi daganatok kialakulásában c. symposium-munkaértekezletre felkért előadás) Jelen munkánk célja egy, a háziorvosok adatbázisára támaszkodó célzott szurési javaslat ismertetése az alkoholista, dohányos populációban megjelenő szájüregi és szájgaratdaganatok szurésére, melynek lényege a háziorvos által személyesen ismert, veszélyeztetett emberek aktív felkutatása, ellenőrzése és tudatos egészségnevelésük: figyelemfelhívás szóban és írásban a káros szenvedélyükből eredő veszélyekre és a daganat korai tüneteire.



Beküldve: 2001. Február 22.
Elfogadva: 2001. Április 18.

Elérhetőség:
Dr. Remenar Éva
Országos Onkológiai Intézet Fej-Nyak, Állcsont, Laser és Onkológiai Rekonstrukciós Sebészeti Osztály
H-1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. 1-224-8600 reva@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 2 / pp 152-157

Expozíció vagy rákhajlam? Fej-nyaki laphámrákos betegek citogenetikai szűrése

A hazai prevenció egyik legfontosabb igénye a rákkockázat különböző biomarkereinek kutatása. Közleményünkben a konvencionális kromoszómaanalízis mellett a bleomycin-teszt alkalmazhatóságát vizsgáltuk a fej-nyaki laphámrákos betegek (FNyLR) egyéni mutagénérzékenységének és rákhajlamának monitorozására. Az eljárás a perifériás vér lymphocyták in vitro bleomycinkezelése következtében kialakuló kromatidtörések egy sejtre eső átlaga alapján (break/cell =b/c) tükrözi a genetikai fogékonyság mértékét. 156 FNyLR beteggel szemben nemcsak 295 egészséges kontrollt (146 nem dohányzó és 149 dohányzó) illesztettünk, hanem a rákos betegekkel azonos életvitelű 51 erősen dohányzó és alkoholizáló, nem daganatos májbeteget is (ALK). Az aberrációt hordozó sejtek aránya a FNyLR-ban (2,85%), az ALK- ban (2,82%) és az egészséges dohányzókban (2,81%) egyaránt magasabb volt (p<0,03), mint a nem dohányzó kontrollokban (2,25%). A hagyományos aberrációelemzés eredményei tehát főleg a dohányzásból eredő mutagénexpozíciót jelzik. A bleomycin-teszttel mért csoportszintű mutagénérzékenység mind a FNyLR (1,13 b/c), mind az ALK betegek csoportjában (1,29 b/c) szignifikánsan különbözött a dohányzó (1,04 b/c) és a nem dohányzó kontrolltól (0,98 b/c). A bleomycin-teszt ezek alapján nemcsak a rákbetegségnek, hanem az azonos etiológiájú alkoholos májbetegségnek is biomarkere. A b/c értékeknek a kontrollal való nagyfokú átfedése miatt viszont a módszer egyéni rákkockázat becslésére nem alkalmas. A magyar kontroll személyek 42-49%-a mutagénérzékeny - Hsu szerint rákfogékony - szemben az amerikai és nyugat-európai 20-23%-kal. Ennek alapján a bleomycin-teszt hazai körülmények között nem egyértelmű biomarker a rákhajlam becslésére, és a konvencionális kromoszómaanalízis eredményeivel kombinálva is csak óvatosan alkalmazható.



Beküldve: 2001. Február 26.
Elfogadva: 2001. Március 8.

Elérhetőség:
Dr. Gundy Sarolta
Országos Onkológia Intézet Onkocytogenetikai Osztály
H-1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. 224-8779 gundy@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 2 / pp 161-167

Genetikai marker-vizsgálatok fej-nyaki daganatokban

A szájüregi daganatok prognózisa magába foglalja a reziduális tumorsejtek azonosítását, recidívák, távoli metasztázisok, másodlagos primer tumorok megjelenésének predikcióját és a terápiás érzékenység megbecsülését. A szájüregi daganatsejtek biomarkerei közé tartoznak a p53-, p16-mutációk, és a Ciklin D-, E2F4- amplifikáció. A másodlagos primer tumorok kialakulásának veszélyét az épnek látszó nyálkahártya p53 statusának meghatározásával lehet megítélni. Feltételezik ugyanis, hogy a környezeti ártalmaknak kitett száj- és garatüreg premalignus állapotba kerül (field cancerization), amely multiplex tumorok kialakulását segítheti elő. Vizsgálatainkban 152 fej-nyaki daganatban és a tumorokhoz tartozó sebészeti ép szélben, ép nyálkahártyában Western blot analízissel, illetve PCR-SSCP módszerrel határoztuk meg a p53, hMLH1, Ciklin D, p16 génkárosodásokat. A daganatok PCR-SSCP analízisével az esetek 37,5%-ában mutatható ki p53-mutáció. A tumortól távol eső ép nyálkahártya p53 statusa alapján a field cancerization az esetek 11%-ában igazolható, amely multiplex, multifokális tumorok kialakulásának veszélyét jelzi. A hMLH1-, hMSH2-mutációk jelenlétét a vizsgált esetek 17, illetve 8,6%-ában igazoltuk. Az E2F4-mutációk 21,4%-os gyakorisággal fordultak elő. Eredményeink arra utalnak, hogy az E2F4-gén overexpresszióját, sejtproliferációt stimuláló hatását a p16 gén inaktiválása idézi elő. Az E2F4-mutációk kialakulásában az MMR (mismatch repair) gén mutációi játszhatnak szerepet. Vizsgálataink szerint a szájüregi daganatok melletti sebészi ép szél és ép nyálkahártya genetikai jellemzése elősegíti mind a reziduális tumorsejtek azonosítását, mind a másodlagos tumorok kialakulásának predikcióját és ezáltal növeli a fej-nyaki daganatos betegek gyógyulási esélyét.



Beküldve: 2001. Május 1.
Elfogadva: 2001. Május 24.

Elérhetőség:
Dr. Csuka Orsolya
Országos Onkológiai Intézet Pathogenetikai Osztály
H-1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. 224-8785 csuka@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 2 / pp 169-172

Pozitronemissziós tomográfia a fej-nyaki tumorok diagnosztikájában

Cél: A PET egyre szélesebb körben terjed a korszerű onkológiai diagnosztikában, elsősorban ismeretlen kiindulású primer tumor lokalizálása, valamint staging vizsgálatok kapcsán. Jelen áttekintésünkben fej-nyaki tumorok PET-vizsgálatainak eredményeit értékeltük. Módszerek: Fej-nyaki tumoros betegeinknél (n=22)18 F-dezoxi-glükóz (FDG), valamint egyes betegeknél (általában kiegészítő jelleggel végzett) 11C-metionin PET-vizsgálatok eredményeinek retrospektív áttekintését végeztük. A betegek egy részénél (n=9) primer tumor keresése történt, többségüknél (n=13) recidíva kimutatása, illetve restaging felállítása volt a vizsgálat indoka. Eredmények: Primer tumor keresése során a PET az esetek 22%-ában bizonyult eredményesnek, ugyanakkor előfordult bizonytalanság és álpozitivitás is. A leletek értékelését a nyál fokozott radiofarmakon-tartalma a nyálmirigyek és száj-garat régió vonatkozásában - elsősorban metionin vizsgálatok esetén - megnehezítette. Problémát jelent az izomaktivitás és a gyulladás jelenléte is. Restaging vizsgálatok során a korábban kezelést kapott területeken a PET megbízhatóan (85%) különítet- te el a tumor megjelenését a kezelés (elsősorban a besugárzás) utóhatásaitól. A vizsgálatok során korábban nem detektált távoli áttétek is több ízben ábrázolódtak. Következtetések: A PET-vizsgálat eredményesnek bizonyulhat az occult primer tumorok kimutatásában. A PET különösen alkalmasnak bizonyult kezelést, elsősorban irradiációt követően restaging felállítására. Ugyanazon vizsgálat az esetleges távoli áttétek felderítésére is alkalmas. Kétféle radiofarmakonnal végzett parallel vizsgálatok nem javítják az eredményeket.



Beküldve: 2001. Február 15.
Elfogadva: 2001. Május 30.

Elérhetőség:
Dr. Udvaros István
Országos Onkológiai Intézet Fej- Nyak- Állcsont és Rekonstrukciós Sebészeti Osztály
H-1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. 1-224-86-00 udwar@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 2 / pp 173-175

Buccalis lebeny alkalmazása oropharyngealis szövetpótlásra

Cél: A hátsó szájüreg és oldalsó garatfal kisebb és közepes méretű daganatainak eltávolítását követő egyszerű és megbízható, funkcionális helyreállító sebészeti módszer bevezetése. Módszer: Ismertetésre kerülő eseteinkben tonsillolingualis elhelyezkedésű daganat kezeléseként primeren, illetve sugárkezelés utáni recidíva miatt mandibulahasításos műtétet végeztünk. A keletkezett lágyrész szövethiányának pótlására, egy korábban leírt helyreállító sebészeti módszert egyszerűsítve, proximalisan nyelezett random vérellátású buccalis lebenyt alkalmaztunk. A donorhelyet primeren illetve részlegesen zártuk. Eredmények: A lebeny beépülése mindkét esetben zavartalan keringési viszonyok mellett következett be, ezzel megteremtve a korai funkcionális rehabilitáció és a posztoperatív sugárkezelés lehetőségét. Következtetések: Megfelelő indikációval és technikával alkalmazva, a hazai gyakorlatban kevéssé ismert egyszerű, megbízható és megfelelő funkcionális eredményt adó eljárás hasznosan egészítheti ki a terület rekonstrukciós sebészeti fegyvertárát.



Beküldve: 2001. Február 30.
Elfogadva: 2001. Június 10.

Elérhetőség:
Dr. Oberna Ferenc
Országos Onkológiai Intézet Fej-, Nyak-, Állcsont és Rekonstrukciós Sebészeti Osztály
H-1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. 224-8600 obi@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 2 / pp 177-180

Alkari és fibula értengelyű szabadlebenyek alkalmazásával végzett tapasztalataink a fej-nyaki régióban

Magyarországon a szájüregi daganatok száma az utóbbi 15 évben a többszörösére emelkedett, az előrejelzések is további növekedést jósolnak. A bonyolult anatómiai viszonyok, összetett és sokrétű funkciók elengedhetetlenné teszik a radikális műtét után kialakult defektusok rekonstrukcióját. Fontos szempont a funkció mellett a megfelelő esztétikai eredmény biztosítása is a betegek normális életvitelének biztosítása érdekében. Ezeknek a feltételeknek az esetek nagy részében a szabadlebenyes pótlás felel meg leginkább. Az Országos Onkológiai Intézet Fej-nyak, Állcsont és Rekonstrukciós Sebészeti Osztályán 1993 decembere és 2001 márciusa között 85 esetben alkalmaztunk szabadlebenyt a rekonstrukcióhoz. 64 alkalommal fasciocutan kínai, 14 esetben pedig osteo-septocutan fibulalebennyel végeztük a rekonstrukciót. Az esetek 87%-ában a beültetett lebenyek szövődménymentesen beépültek, az egyéb sebészi szövődmények száma nem volt több a hagyományos eljárással operált betegekhez képest. A műtéti időt átlagosan 2,5 órával sikerült csökkenteni, ami a betegek megterhelése szempontjából lényeges tényező. Az életminőséget vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy 13%-ban rossz, 14 %-ban gyakorlatilag zavartalan a betegek életvitele, 73%-ban pedig csak minimális, kevéssé zavaró körülményekről számoltak be. Érdekes adat, hogy a nyirokcsomó-pozitív és -negatív esetek kétéves túlélése között nincs szignifikáns különbség. Az eredmények alapján kijelenthetjük, hogy többségében megfelelő funkcionális eredményt, jó életminőséget sikerült biztosítani betegeinknek, a túlélést viszont nem sikerült lényegesen növelni.



Beküldve: 2001. Február 10.
Elfogadva: 2001. Május 20.

Elérhetőség:
Dr. Fülöp Miklós
Országos Onkológiai Intézet Fej-nyak, Állcsont és Rekonstrukciós Sebészet Onkológiai Helyreállító Plasztikai Sebészet és Laser Sebészeti Osztály
H-1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. 224-8600 fulop.m@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 2 / pp 181-185

A CT- és MRT-vizsgálatokon alapuló háromdimenziós besugárzás jelentősége szájüregi daganatoknál

Cél: A szájüregi daganatok CT-és MRI vizsgálatok alapján végzett háromdimenziós perkután konformális és brachyterápiás tervezésének jelentősége, kivitelezésének ismertetése, a terápiás terv kiválasztási szempontjainak bemutatása egy szájüregi tumor kapcsán. Módszer: CT-és MRI-képek alapján az érintett területet és nyirokrégiókat magába foglaló perkután irradiációt követően kiegészítő perkután illetve interstitialis boost kezelés tervezését mutatjuk be a céltérfogat és a kritikus szervek figyelembevételével. Eredmény: Az általunk használt, ADAC 3D tervezőprogram lehetőséget ad a több lépcsőben történő sugárkezelések öszszegzésére, a céltérfogat dóziseloszlásának és a kritikus szervek sugárterhelésének meghatározására. Következtetés: az összehasonlító 3D sugárterápiás tervezési módszer alapján lehetőség nyílik a szájüregi daganatok effektív sugárkezeléséhez szükséges magasabb lokális dózis leadására a környező ép szövetek maximális védelme mellett.



Beküldve: 2001. Február 20.
Elfogadva: 2001. Június 30.

Elérhetőség:
Dr. Petrányi Ágota
Országos Onkológiai Intézet Sugárterápiás Osztály
H-1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. 224-5600 petrag@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 2 / pp 187-191

Maxillatumorok konformális sugárkezelése

A tanulmány célja maxillatumorok esetén a hagyományos besugárzástervezés és egy új kezelési módszer, a 3D besugárzástervezés folyamatának és jelentőségének bemutatása, valamint a két módszer összehasonlítása. Módszer: Hagyományos, kétdimenziós és háromdimenziós besugárzási terveket készítettünk. A háromdimenziós besugárzástervezéshez ADAC tervezőrendszert használtunk. A céltérfogat pontos meghatározásához CT-és MRI-felvételeket készítettünk, majd minden CT-felvételen berajzoltuk a céltérfogatot és a kritikus szerveket. Az irreguláris mezők kialakítását a tervezőprogram háromdimenziós grafikai rekonstrukciója segítségével végeztük. Eredmények: A hagyományos tervvel összehasonlítva, a háromdimenziós terveken a céltérfogaton belül homogénebb dóziseloszlást kaptunk és a kritikus szervek sugárterhelése a tolarenciadózisuk alatt maradt. Következtetés: A maxillatumorok magas dózissal való besugárzását nehezíti a kritikus szervek közelsége. Konformális besugárzástervezéssel elérhető, hogy a besugárzott térfogat alakja és mérete jól közelítsen a céltérfogat alakjához és méretéhez, ezáltal a kritikus szervek és a környező ép szövetek sugárterhelése csökkenthető.



Beküldve: 2001. Február 15.
Elfogadva: 2001. Június 10.

Elérhetőség:
Dr. Lengyel Erzsébet
Országos Onkológiai Intézet Sugárterápiás Osztály
H-1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. 224-8600/1205 pepe@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 2 / pp 193-196

Nyelvgyöktumor korszerű sugárkezelése

Cél: A komputertomográfián (CT) alapuló háromdimenziós brachyterápia és konformális perkután irradiáció szerepének, kivitelezésének és jelentőségének ismertetése előrehaladott nyelvgyöktumor kezelésében. Módszerek: A szerzők 1993. január és 2000. június között 27 III-IV-es stádiumú - planocelluláris szövettanú - nyelvgyöktumoros beteget kezeltek 60 Gy összdózisú perkután besugárzást követően dóziskiegészítő boost célzattal interstitialis, nagy dózisteljesítményű brachyterápiával (23 beteg), illetve konformális, több mezős külső radioterápiával (4 beteg). A boost kezelés összdózisa 12-24 Gy között változott. A kiegészítő sugárkezelést a betegek jól tolerálták. A lokális daganatmentesség aránya 39 hónapos követési idő alatt 52% volt. A két terápiás módszer közül a konformális perkután kezelésnél a mandibulának maximum 6%-a, a brachyterápiánál 1,5%-a kapta meg a kiegészítésként alkalmazott előírt dózist. A medullában mért maximális dózis az előírt boost dózis 15%-a, illetve 8%-a volt, a kétféle típusú kezeléstől függően. Következtetések: A két sugárterápiás módszer segítségével lokálisan magasabb összdózis és ezáltal jobb helyi daganatmentesség érhető el a környező ép szövetek és különösen a két legkritikusabb szerv (medulla, mandibula) további jelentős mértékű sugárterhelése nélkül.



Beküldve: 2001. Február 15.
Elfogadva: 2001. Június 20.

Elérhetőség:
Dr. Takácsi Nagy Zoltán
Országos Onkológiai Intézet Sugárterápiás Osztály
H-1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. 224-8600 takacsi@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 2 / pp 197-199

Neoadjuváns kemoterápia fej-nyaki laphámrákban

Cél: A neoadjuváns kemoterápia szerepe nő az előrehaladott fej-nyaki laphámrák terápiájában. Írásunkban ezzel a kezelési móddal elért eredményeinket összegezzük. Módszerek: 35, korábban más daganatellenes kezelésben nem részesült, döntő többségében irreszekábilis fej-nyaki laphámrákos betegnél 2 ciklus cisplatin-5FU kemoterápia után mértük a tumorválaszt. Csak regresszió esetén adtunk 2 további ciklus kemoterápiát, ezután a daganat aktuális státusza szerinti sebészi és/vagy sugárkezelés következett. A kezelés után rendszeres kontrollvizsgálaton értékeltük a beteg státuszát. Eredmények: 24 esetben (68,5%) észleltük a daganat regresszióját, ebből négy esetben teljes remisszió volt megfigyelhető. Három esetben vált lehetségessé ablasztikus műtét elvégzése. A lezajlott kezelések után jelenleg 10 beteg tumormentes, a daganat következtében meghalt 8 beteg, sorsa ismeretlen 3 betegnek, progresszió miatt jelenleg tüneti kezelésben részesül 3 beteg, a sugárkezelés folyamatban van 4 esetben, a fennmaradó 7 regressziót mutató esetben további aktív onkoterápia tervezett. Következtetések: Bár eddigi eredményeinkből a viszonylag kis esetszám miatt messzemenő következtetéseket levonni nem lehet, tapasztalataink egyeznek az elvégzett tanulmányok következtetéseivel: az előrehaladott fej-nyaki laphámrákok neoadjuváns kemoterápiája után a daganat parciális regressziója sok esetben lehetővé teszi sikeres műtéti vagy sugárkezelés végzését. Az előrehaladott fej-nyaki laphámrákok neoadjuváns kemoterápiája a betegek átlagos túlélési idejét nem növeli, mégis nélkülözhetetlen, elsősorban a szervmegtartó kezelési módok által elért jobb életminőség miatt.



Beküldve: 2001. Február 21.
Elfogadva: 2001. Május 15.

Elérhetőség:
Dr. Koltai Pál
Országos Onkológiai Intézet Fej-Nyak, Állcsont és Rekonstrukciós Sebészeti Osztály
H-1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. 224-86-00 koltaip@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 2 / pp 201-206

Alacsony dózisú Taxol-sugárérzékenyítés helyileg előrehaladott fej-nyaki daganatokban

Bevezetés: A kombinált kemoterápiás és sugárkezelés a helyileg előrehaladott fej-nyaki daganatok kezelésének effektív és gyakran az egyetlen kivitelezhető és a gyógyulás esélyével kecsegető kezelési módja. A kombinált kezelési sémák gyakran igen intenzívek, ezért elvégzésük nehézségekbe ütközhet a fej-nyaki daganatos betegek között, mert általános állapotuk a nikotin-és alkoholabúzus miatt gyakran igen gyenge. Alternatív lehetőség a kemoterápiás szerek alacsony dózisú adása, sugárérzékenyítőként való alkalmazása lehet. A tanulmányban a szerzők az alacsony dózisú Taxol (paclitaxel) sugárérzékenyítő hatását vizsgálták helyileg előrehaladott fej-nyaki daganatos betegeknél. Betegek és módszerek: 1998-ban és 1999-ben 26, a szájüregben és a mesopharnyx területén elhelyezkedő laphámrákban szenvedő betegnél 66-70 Gy dózisú külső sugárkezelést végeztünk konvencionális frakcionálással. A sugárkezelés mellett párhuzamosan megfelelő premedikációt követően heti három alkalommal 2 mg/m2 dózisú Taxolt adtunk a sugárkezelés előtt 1 órával. A klinikai választ a WHO kritériumok szerint, a mellékhatásokat a Nemzeti Onkológiai Intézet Közös Mellékhatás Skálája (NCI-CTC) alapján értékeltük, valamint a progresszió-mentes és az összes túlélést vizsgáltuk. Eredmények: Minden betegnél sikerült a kezelési tervet kivitelezni. A sugárkezelés medián dózisa 66 Gy, a Taxol medián összdózisa 40 mg/m2 volt. 8 héttel a kezelés befejezése után a komplett remisszió aránya 30,8%, a részleges remisszió aránya 34,6%, a változatlan betegség aránya 11,5% és a progresszív betegség aránya 23,1% volt. A medián követési idő 25 hónap (9-36). 24 hónapnál 12 beteg (46,1%) él, 9 teljes remisszióban. A becsült medián össz-túlélés 22 hónap (CI 14,2-34,6), a becsült medián progressziómentes túlélés 12 hónap (CI 5,2-18,8). Négy esetben figyeltünk meg grade 4,13 esetben grade 3 és számos esetben grade 1-2 súlyosságú mellékhatást. A vizsgálat során nem észleltünk a kezeléssel összefüggésbe hozható halálesetet. Megbeszélés: A szerzők által alkalmazott kezelési séma valamivel rosszabb válaszarányt eredményezett, mint az irodalomban közölt agresszív kombinált kezelési módszerek, bár a kétéves becsült túlélés összevethető a hasonló betegcsoporton végzett vizsgálatok eredményével. A szerzők által alkalmazott kezelési módszer előnye, hogy a betegek jól tolerálják, könnyű kivitelezni, költség-hatékonyság-aránya megfelelő és nem rontja a betegek általános állapotát, tehát szükség esetén kiegészítő kezelés -műtét, kemoterápia -azonnal végezhető. A biztató eredmények alapján a szerzők a kezelési séma hatékonyságát összehasonlító tanulmány keretében is meg kívánják vizsgálni.



Beküldve: 2001. Február 25.
Elfogadva: 2001. Június 15.

Elérhetőség:
Dr. Lövey József
Országos Onkológiai Intézet Sugárterápiás Osztály
H-1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. (1)-224-8600 lovey@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 2 / pp 207-244

Komplex onkoterápia eredményei előrehaladott stádiumú fej-nyaki laphámrákos betegek Taxol-sugárérzékenyítéssel és anélkül végzett primer sugárkezelését követően

Célkitűzés: A Taxol sugárérzékenyítő hatásának és a sugárkezelést kovető műtéti és kemoterápia eredményességének megítélése. Módszer: Fázis II vizsgálatban résztvett 26 száj-szájgarat laphámrákos beteg és 30 hagyományosan sugárkezelt beteg követése a sugárkezelés után 17-36 (medián 23) hónapig. A vizsgálat végpontjai: a sugárterápiára adott válasz, a progressziómentes túlélés, a kiegészítő sebészi ill. kemoterápia eredménye (12 műtét, 6 kemoterápia) és az abszolút túlélés. Eredmények: A sugárkezelés hatására 73,3%-ban (41/56) teljes vagy parciális remisszió alakult ki, a progressziómentes túlélés medián 10 hónap (0-33 hó), az abszolút túlélés 14 (4-33) hónap, mely nem különbözött a Taxollal érzékenyített, ill.anélkül kezelt betegekben (p=0,6). Szignifikánsan befolyásolta a túlélést a daganat stádiuma (p<0,005) és a sugárterápiára adott válasz (p<0,0005). 18 kiegészítő kezelésben részesült betegből 7 (38,9%) tumormentes (medián túlélés 21 hó), 6 (35%) él tumorral (medián túlélés 20,5 hó), 5 (26,1%) meghalt (medián túlélés 18 hó). A csak sugárkezelt (Taxollal vagy anélkül) betegek közül 12 (31,6%) tumormentes (medián túlélés 20 hó), 2 (5,3%) él tumorral, 24 (63,2%) meghalt (medián túlélésük 15 hó). Következtetés: A túlélést szignifikánsan befolyásolta a daganat stádiuma, a sugárterápiára adott válasz és a primer sugárkezelést követően alkalmazott műtéti, ill. kemoterápiás kezelés. A Taxol sugárérzékenyítő hatása ereményeinkkel egyelőre nem bizonyítható, túlélési görbék elemzése alapján azonban várható, hogy a hosszú távú túlélésben mutatkozhat majd előnyös hatása.



Beküldve: 2001. Február 20.
Elfogadva: 2001. Május 20.

Elérhetőség:
Dr. Remenár Éva
Országos Onkológiai Intézet Fej-nyak, Állcsont, Laser és Helyreállító Plasztikai Sebészeti Osztály
H-1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. 224-8600 reva@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 4 / pp 323-326

A radiokemoterápia biológiai alapjai

A szerzők a radiokemoterápia tumorbiológiai és sugárbiológiai aspektusairól, a hatásmechanizmusokról, valamint a klinikai alkalmazások általános vonatkozásairól írnak. A radiokemoterápia célja a beteg túlélésének meghoszabbítása a lokoregionális tumorkontroll növelése és a távoli áttétképződés csökkentése révén. A radiokemoterápiás kezelés során a sugárterápia hatásának erősítése a célunk oly módon, hogy mind a lokális mind pedig a szisztémás mellékhatások tolerálható ill. uralható szinten maradjanak. Ismertetik az erre a célra leggyakrabban használt szerek hatásmechanizmusait.



Beküldve: 2001. Június 13.
Elfogadva: 2001. Augusztus 29.

Elérhetőség:
Dr. Naszály Attila
Fővárosi Önkormányzat Uzsoki Utcai Kórháza Fővárosi Onkoradiológiai Központ
H-1145 Budapest, Uzsoki u. 29. 251-5488 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 4 / pp 327-330

Előrehaladott fej-nyaki tumorok radio-kemoterápiája szöveti-szervi védelem mellett. Korai eredmények.

A vizsgálat célja: Vizsgáltuk, hogy az Amifostine mennyire képes redukálni az előrehaladott fej-nyaki tumorok radio-kemoterápiás kezelése során jelentkező akut mucositist és xerostomiát és a késői szájszárazságot. Módszer: 1999. februártól 7 betegnél végeztünk radio-kemoterápiás kezelést Amifostine védelemben, vagy anélkül. A betegek 60 Gy (2 Gy/nap, heti 5 frakció) lokoregionális irradiációban részesültek. Az 1-5 és a 21-25. napokon a besugárzást megelőzően 70 mg/m2 Carboplatin i.v. monoterápiát végeztünk. Az aktív ágon a betegek az 1-5. és a 21-25. napokon 300 mg/m2, a 6-20. és a 26-30. napokon 200 mg/m2 Amifostine terápiában részesültek az irradiáció illetve a kemoterápia előtt. Eredmény: A vizsgálat során a terápia felfüggesztését igénylő hematológiai vagy terápiát igénylő, Amifostine-ra visszavezethető mellékhatást nem észleltünk. Az aktív ágon a mucositis 1-2 héttel később jelentkezett, mint a kontroll ágon, és csak Grade 1-2-es súlyosságú volt, szemben a kontroll ágon jelentkező Grade 2-3-as mucositissel. Az akut xerostomiára visszavezethető globális szájüregi diszkomfort a lineáris 10-es skála alapján a kontroll ágon kedvezőtlen 4-6-os fokozatú volt, míg az aktív ágon 7-8-as szintet regisztráltunk. Hasonló jelenséget észleltünk a késői szájszárazságra visszavezethető tünetek felmérésekor is. Amifostine adása után a nyugalmi és a stimulált nyálelválasztás mennyisége is kétszerese volt a kontroll ághoz képest. Következtetés: A kicsi beteganyag ellenére is az a benyomásunk, hogy az Amifostine effektíven csökkenti a radio-kemoterápia hatására jelentkező akut mucositis és xerostomia, valamint a késői xerostomia súlyosságát.



Beküldve: 2001. Június 13.
Elfogadva: 2001. Augusztus 29.

Elérhetőség:
Dr. Patyánik Mihály
Fővárosi Önkormányzat Uzsoki Utcai Kórháza Fővárosi Onkoradiológiai Központ
H-1145 Budapest, Uzsoki u. 29. 251-1478 mayera@elender.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 4 / pp 331-333

Hólyagtumor radiokemoterápiája szöveti-szervi védelemmel, illetve anélkül.

A szerzők beszámolnak előrehaladott és kezdeti, de rossz prognózisú hólyagrák radiokemoterápiájáról saját eredmények és az irodalmi adatok tükrében. A betegek több mint fele egyidejűleg radioprotektív gyógyszert kapott. Megállapítják, hogy a rövid követési idő nem tesz lehetővé messzemenő következtetéseket, de a kezdeti eredmények és a mérsékelt fokú szövődmények biztatók. Hangsúlyozzák, hogy megfelelő indikációval a radiokemoterápia a cisztektómia alternatívája lehet.



Beküldve: 2001. Június 13.
Elfogadva: 2001. Augusztus 29.

Elérhetőség:
Dr. Takácsi Nagy László
Fővárosi Önkormányzat Uzsoki utcai Kórház Fővárosi Onkoradiológiai Központ
H-1145 Budapest, Uzsoki u. 29. 2517-333 uzsokikh@mail.matav.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 4 / pp 335-341

Elektronikus mezőellenőrzés lineáris gyorsítón. (EPI: Electronic Portal Imaging).

A közelmúltban vált elérhetővé a Fővárosi Onkoradiológiai Központban az elektronikus mezőellenőrzés technikája. A jelen közlemény célja, hogy rövid áttekintést adjon a különböző elektronikus mezőellenőrző rendszerek felépítéséről és működéséről. E rendszereket egymással, valamint a hagyományos mezőellenőrző (film) felvételekkel hasonlítják össze. Tárgyalják az elektronikus mezőellenőrző rendszerek előnyeit a betegbeállításban és a beállítási hibák észlelésében. Ismertetik a technika mindennapi orvosi használatát. A leggyakrabban előforduló beállítási hibák javítására illetve elkerülésére ajánlanak módszert.



Beküldve: 2001. Június 13.
Elfogadva: 2001. Augusztus 29.

Elérhetőség:
Dr. Pesznyák Csilla
Fővárosi Önkormányzat Uzsoki utcai Kórház Fővárosi Onkoradiológiai Központ
H-1145 Budapest, Uzsoki u. 29. 251-1478 mayera@elender.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 4 / pp 343-346

Mezőillesztés mammatumorok posztoperatív besugárzásánál.

Cél: A szerzők a gyakorlatban elterjedt emlőbesugárzási technikák kombinálásával egyszerűen kivitelezhető, új mezőillesztési módszert kívántak kidolgozni. A tangenciális és a szupraklavikuláris mezők együttes alkalmazásakor a leggyakoribb problémát, az illesztési síkban kialakuló inhomogenitást próbálták csökkenteni az új módszerrel. Módszer: A szerzők CadPlan 6.1.5. tervezőrendszerrel 2100 Clinac duálfotonos lineáris gyorsítóra, CT alapján 3D-ben készítették a lokoregionális besugárzási tervet. Az illesztés síkjában, a tangenciális és szupraklavikuláris mezők határán vették fel az izocentrumot, aszimmetrikus blendével alakították ki az aszimmetrikus félmezőket. A tangenciális mezőknél ismert kollimátor elforgatást és blokkolást sokleveles kollimátorral (multi-leaf collimator, MLC) váltották ki. Az MLC-vel kialakított tangenciális mező követi a mellkasfal görbületét, így a tüdő védelme egyszerűen megvalósítható, míg az eljárás nincs hatással az illesztés síkjában kialakult dóziseloszlásra. Az izocentrumra számított dózis 50 Gy volt. A régiók ellátása során a beteg átmérőjétől függően szükséges lehet az elülső szupraklavikuláris mező kiegészítése egy hátulsó axilláris mezőből, hogy 46-50 Gy dózissal homogénen tudjuk besugarazni az axillát is. Eredmény: A szerzők CadPlan tervezőrendszerrel 3D-ben, koronális, szagittális és horizontális síkokban egyaránt megvizsgálták a dóziseloszlást. Az illesztés síkjában, a tangenciális mezők és a szupraklavikuláris mezők közepén vezetett síkokban, az ICRU 50 (International Commission on Radiation Units and Measurements) ajánlása szerinti normalizálással homogén dóziseloszlást kaptak. A tüdőterhelés további csökkentése és az illesztési síkban kívánatos homogenitás fokozása, valamint parasternalis mezővel való illesztés egy lehetséges módja lehet a jövőben az IMRT (intensity modulated radiotherapy) bevezetése.



Beküldve: 2001. Június 13.
Elfogadva: 2001. Augusztus 29.

Elérhetőség:
Dr. Varga Szilvia
Fővárosi Önkormányzat Uzsoki Utcai Kórháza Fővárosi Onkoradiológai Központ
H-1145 Budapest, Uzsoki u. 29. 251 1478 mayera@elender.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 4 / pp 347-351

Rectumtumorok praeoperativ sugárkezelése saját eredményeink alapján.

A vizsgálat célja: Középső-és alsóharmadi rectumcarcinomákban a praeoperativ, ill. szendvics (praeoperativ és postoperativ) sugárkezelés hatásosságának összehasonlítása prospektív kilinikai kutatás alapján. Anyag és módszer: A Fővárosi Onkoradiológiai Központban 1990-1997 között 115 középső- és alsóharmadi rectumcarcinomás betegünkből 36 egyénnél szendvics (22,5 Gy praeoperativ - 27,5 Gy postoperativ), 79 egyénnél 36 Gy praeoperativ percutan megavoltterápiát végeztünk nagyobbrészt telekobalt besugárzással, kisebbrészt 6 MV fotonenergiával. A percutan megavoltterápia szinte mindig 4 mezős ún. box technikával történt és a praeoperativ sugárkezelés után a radikális műtét 10 napon belül történt. Az eredményességet Log-Rank és Peto-Wilcoxon szignifikanciateszttel és Kaplan-Meier túlélési görbével értékeltük. Eredmény: A kezelések összehasonlító vizsgálatát a lokális recidíva százalékos előfordulása és a tünetmentes túlélés alapján végeztük. Ez alapján megállapítható, hogy az ún. szendvics sugárkezelésnél 13,8%-ban, egyedül praeoperativ sugárkezelésnél 17,7%-ban várható lokális recidíva. A tünetmentes 5 éves túlélés alapján a szendvics terápia tűnik kedvezőbbnek, de 7,5 évre vonatkozóan már az egyedüli praeoperativ sugárkezelés jobb. Következtetés: Középső-és alsóharmadi rectumcarcinomák praeoperativ és ún. szendvics sugárkezelésének eredményessége a lokális recidíva alapján közel azonos, hosszabb tünetmentes túlélést a praeoperativ sugárkezelés biztosít. További vizsgálatok szükségesek a két besugárzási forma kiértékeléséhez, a grading, életkor, ér-nyirokérinvasio figyelembevételével ún. multivariációs analízissel.



Beküldve: 2001. Június 13.
Elfogadva: 2001. Augusztus 29.

Elérhetőség:
Dr. Mayer Árpád
Fővárosi Önkormányzat Uzsoki Utcai Kórháza Fővárosi Onkoradiológiai Központ
H-1145 Budapest, Uzsoki u. 29. 251-1478 mayera@elender.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 4 / pp 353-358

Jóindulatú betegségek sugárkezelése.

A sugárterapeuta elsődleges feladata a malignus tumorok kezelése, de időnként szembekerül jóindulatú betegségek sugárkezelésének problémájával is. Az irodalomban csak viszonylag csekély számú közlemény foglalkozik ezekkel a többnyire ritka kórképekkel és ez nagyon nehézzé teszi a megfelelő következtetések levonását, a helyes terápiás döntés meghozását. Figyelembe véve a késői bőrsérülés, carcinogenesis, leukaemogenesis, genetikai sérülés veszélyét is, a sugárterápia továbbra is elfogadott módszer számos, egyéb terápiára nem reagáló nem malignus betegség kezelésében. Célunk, hogy a teljesség igénye nélkül egy rövid áttekintést adjunk ezen kórképek terápiájának mai megítéléséről és gyakorlatáról.



Beküldve: 2001. Június 13.
Elfogadva: 2001. Augusztus 29.

Elérhetőség:
Dr. Landherr László
Uzsoki utcai Kórház Fővárosi Onkoradiológiai Központ
H-1145 Budapest, Uzsoki u. 29. 467-3776 landherr@axelero.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 4 / pp 361-371

A korai emlőrák sugárkezelése: Több, mint loko-regionális daganatkontroll. Összefoglaló közlemény.

A szerzők összefoglaló közleményükben a korai emlőrák sugárkezelésében az utóbbi három évtizedben elért eredményeket, a jelen tudományos evidenciáit és a klinikai kutatás lehetséges jövőbeli útjait tekintik át. Az utóbbi évtizedekben a korai emlőrák multidiszciplináris kezelésében a sugárkezelés szerepe jelentősen felértékelődött. Bebizonyosodott, hogy a konzervatív műtét besugárzással együtt mind az in situ, mind az invazív carcinomák kezelésében azonos daganatmentes és teljes túlélést eredményez, mint a mastectomia. A 90-es évek prospektív vizsgálatai igazolták azt is, hogy magas rizikójú betegeknél az adjuváns sugárkezelés nem csak a loko-regionális daganatkontrollt, hanem a túlélést is szignifikánsan javítja. A megfelelő indikációval és technikával végzett irradiációval elérhető túlélési előny nagyságrendje hasonló ahhoz, mint amit a szisztémás kezelésektől várhatunk. A korai emlőrák sugárkezelése az ezredfordulón az esetek túlnyomó többségében első szintű evidenciákon alapulhat. A még vitatott kérdések tisztázását a folyamatban lévő nemzetközi és hazai prospektív, randomizált vizsgálatok eredményeitől várhatjuk.



Beküldve: 2000. Szeptember 18.
Elfogadva: 2001. Január 17.

Elérhetőség:
Dr. Polgár Csaba
Országos Onkológiai Intézet Sugárterápiás Osztály
H-1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. 224-8600 polgar@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 5 / pp 377-383

Az emlőrák kemoprevenciója - különös tekintettel a tamoxifenre.

A tamoxifen adjuváns használata nyirokcsomó-pozitív és nyirokcsomó-negatív emlőrákos betegeknél a túlélést meghosszabbítja, használata előrehaladott emlőrákban is előnyökkel jár. A tamoxifen kísérleti állatok emlőrákját megakadályozza, emberben csökkenti az ellenoldali emlőrákok gyakoriságát, klinikai használata biztonságos. Ezek a tények vezettek arra a felismerésre, hogy a gyógyszer szerepet játszhat az emlőrák megelőzésében. 1986-ban a Royal Marsden Kórház alkalmassági vizsgálatot indított, hogy előkészítse egy nagyobb emlőrák-prevenciós vizsgálat beindítását. A trial hatástalan volt, mivel a vizsgált anyag túl kicsi volt pontos eredmények levonásához. Olaszországban egy másik prevenciós vizsgálatot indítottak, de az emlőrák-gyakoriság tekintetében nem volt a tamoxifen- és a placebo csoportok között különbség. A negatív eredmények oka abban keresendő, hogy ebben a vizsgált népességben low risk betegek voltak, sok beteg kiesett a vizsgálatból és kevés beteg fejezte be az 5 éves kezelést. Az NSABP P-1 prevenciós vizsgálatban a tamoxifen 49%-kal csökkentette az invazív emlörákok és 50%-kal a non-invazív emlörákok kockázatát, 13 388 emelkedett kockázatú, egyébként egészséges asszonyon. A közlemény összefoglalja az emlörák kemoprevenciójának legújabb elméleti és gyakorlati adatait.



Beküldve: 2000. November 21.
Elfogadva: 2001. Január 29.

Elérhetőség:
Dr. Nagykálnai Tamás
Uzsoki utcai Kórház Onkoradiológiai Központ
H-1122 Budapest, Uzsoki u. 29. 251-5488 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 5 / pp 385-391

A tumorágy kiegészítő besugárzásának hatása a lokális daganatmentességre emlőmegtartó műtét után.

Cél: A tumorágy boost besugárzás lokális tumorkontrollra (LTK) gyakorolt hatásának prospektív vizsgálata emlőmegtartó műtét után. Módszerek: 1995 és 1998 között 207 korai, invazív emlőrák miatt konzervatívan operált betegnél a maradék emlő 50 Gy dózisú besugárzása után a tumorágy boost kezelését randomizálás alapján végeztük el. 103 betegnél az alapdózist követően további sugárkezelés nem volt; 104 esetben 16 Gy elektron- (n=52) vagy 12-14.25 Gy HDR brachyterápiás (n=52) boost besugárzást végeztünk. Eredmények: A kiegészítő dózis 4.25 év medián követés után a lokális recidívák arányát felére (6.7% vs. 13.6%), a tumorágy-recidívák gyakoriságát harmadára (3.8% vs. 10.7%) csökkentette. A 4 éves LTK boost-tal 94.2% boost nélkül 85.1% (p=0,1176), a relapszusmentes túlélés 82.3% és 67.2% (p=0,0438), az emlőrák-specifikus túlélés 90.9 és 84.8% (p=0,1111) volt, azonos sorrendben. A szisztémás kezelések nem befolyásolták a LTK-t (szisztémás kezeléssel 88.9% vs. anélkül: 89.6%, p=0,8858). Következtetések: A boost besugárzás a lokális relapszusok gyakoriságát 50%-kal, a tumorágy-recidívák incidenciáját 64%-kal csökkenti, a relapszusmentes túlélést pedig szignifikánsan javítja, az emlőrák-specifikus túlélés szempontjából azonban szerepének megítélése további vizsgálatokat igényel. Bár a kiegészítő dózis növeli a késői irradiációs mellékhatások arányát, a lokális recidíva szempontjából nagy rizikójú betegcsoportokban rutinszerűen javasolható. A boost dózis indikációs körének prognosztikai alcsoportok szerinti meghatározása az EORTC-tanulmány és más folyamatban lévő vizsgálatok végleges eredményeinek ismeretében lesz lehetséges.



Beküldve: 2001. Február 9.
Elfogadva: 2001. Április 2.

Elérhetőség:
Dr. Polgár Csaba
Országos Onkológiai Intézet Sugárterápiás Osztály
H-1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. 224-8600 polgar@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 5 / pp 393-396

Az alacsony malignitású petefészek-daganatok kezelésével szerzett tapasztalataink Klinikánk 10 éves beteganyagában (1990-2000)

A vizsgálat célja: Klinikánkon 10 év alatt diagnosztizált és kezelt alacsony malignitású petefészek-(LMP) daganatos betegek adatainak elemzése és következtetések levonása. Vizsgálati módszerek: 1990. január 1. és 1999. december 31. között összesen 163 epithelialis petefészek-daganatos beteget operáltunk, s ebből az alacsony malignitású daganatos betegek száma 27 volt. Beteganyagunkban vizsgáltuk az alacsony malignitású petefészek-daganatok előfordulási gyakoriságát, a daganatok részletes szövettanát, a betegek életkorát, a stádium-megoszlást, az oldaliságot, a tumormarkerek szerepét a felismerésben. Összegeztük ezen betegek kezelésével szerzett tapasztalatainkat és összehasonlítottuk az epithelialis petefészekrákos betegek hasonló adataival. Eredmények: Az alacsony malignitású petefészek-daganatok incidenciája anyagunkban 16,5% volt. A betegek átlagos életkora lényegesen alacsonyabb volt, mint a hámeredetű petefészekrákosoké (45, illetve 57 év). Az LMP daganatok 87%-a korai stádiumban került felismerésre, szemben a petefészekrákkal, amelyet 81%-ban előrehaladott stádiumban diagnosztizáltunk. A tumormarkerek közül a leghasznosabbnak tartott CA-125 szintje 15%-ban (4 beteg) volt emelkedett alacsony malignitású petefészek-daganat esetén. Fiatal, 35 év alatti betegeknél, a konzerváló sebészi utat választva 50%-uk (3/6 beteg) később sikeres terhességet viselt ki. Öt éven át követhető (15/25) betegeink között recidíva nem alakult ki. Következtetések: Az alacsony malignitású petefészek-daganatos betegek életkora lényegesen alacsonyabb, mint a petefészekrákos betegeké. Jóllehet az LMP ovariumdaganat ugyanúgy lehet előrehaladott stádiumú, mint a petefészekrák, az elváltozást az esetek döntő többségében korai stádiumban ismertük fel. A kórkép kimutatásában a tumormarkerek jelentősége csekély. Az alacsony malignitású petefészek-daganatok kezelése sebészi. Fiatal, 35 év alatti életkorban, amennyiben a beteg reproduktív terveit még nem zárta le, lehetséges konzerváló sebészi megoldás, azaz az azonos oldali függelék eltávolítása a méh és az ellenkező oldali függelék visszahagyásával. Ily módon operált betegeink 50%-a később sikeres terhességet viselt ki s recidíva közülük senkinél nem jelentkezett.



Beküldve: 2000. December 5.
Elfogadva: 2001. Január 17.

Elérhetőség:
Dr. Demeter Attila
Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar I. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika
H-1088 Budapest, Baross u. 27. 266 0506 demeter@noi1.sote.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 5 / pp 397-401

A gyermekkori Hodgkin-lymphoma kezelési eredményei Magyarországon.

A gyermekkori lymphomák a harmadik helyen állnak a gyermekkori malignitások között. Az Országos Gyermekonkológiai Hálózat 1971 óta működik Magyarországon, és azóta egységes elvek alapján történik a kezelés. A jelen összefoglaló tanulmányban az elmúlt 11 év (1988-1998) magyarországi eredményeit foglaljuk össze, összehasonlítva a nemzetközi (német) eredményekkel. A Hodgkin-lymphoma incidenciája a 0-15 éves korcsoportban a vizsgált periódusban átlagosan 7,1/1 000 000 gyermek/év volt (a non-Hodgkin-lymphomáé 7,5/1 millió/év). Mindez az összes gyermekkori tumoros eset 5,5%-át jelentette. A kezelés egységesen a német DAL-HD-82 és 90 alapján történt. A terápia stádiumtól függően 2-8 citosztatikus blokkból, majd ezt követő besugárzásból állt. A betegcsoport összesített túlélése a következőképpen alakult: 5 évnél 94,7 +/- 2,0%, 10 évnél 91,9 +/- 2,7%. Ezen adatok gyakorlatilag megegyeznek a nemzetközi eredményekkel (Németországban az 5 éves túlélés 94%, a 10 éves túlélés 93%), mely a jól szervezett hálózatnak, az egységes szempontoknak és a nemzetközi protokolloknak köszönhető. Az utóbbi években, az autológ csontvelő-transzplantáció magyarországi elterjedésével várható, hogy az eredmények még tovább javíthatók.



Beküldve: 2001. Június 27.
Elfogadva: 2001. Augusztus 29.

Elérhetőség:
Dr. Kovács Gábor
Semmelweis Egyetem II. Gyermekklinika
H-1094 Budapest, Tûzoltó u. 7-9. Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 5 / pp 403-405

Az irinotecan szerepe az előrehaladott colorectalis carcinoma kezelésében.

A vizsgálat célja: Az irinotecan előrehaladott colorectalis carcinoma kezelésében kifejtett hatékonyságának, a gyógyszer által okozott mellékhatások megelőzésének és kezelésének értékelése. Vizsgálati anyag és módszer: A szerzők ismertetik az irinotecannal szerzett tapasztalataikat. Az irinotecan-kezelést 10 előrehaladott colorectalis carcinomás betegnél alkalmazták 350 mg/m2 dózisban. A betegek egy része orális fluoroquinolont kapott a lázas neutropeniás szövődmények csökkentésére, a másik csoport profilaktikus antibiotikum-kezelésben nem részesült. Vizsgálták a kezelés hatásosságát és biztonságát. Eredmények: A szert hatékonynak találták, egy esetben komplett remissziót sikerült elérniük. Ismertetik a mellékhatásokat és az alkalmazott szupportív kezelést, melyet hatásosnak találtak a súlyos szövődmények kivédésére. Megbeszélés: Fenyegetőnek ígérkező, súlyos fokú hasmenést nem tapasztaltak. Az irinotecan által okozott diarrhoea loperamiddal megszüntethető. Beszámolnak a korai és késői eredményekről is.



Beküldve: 2000. Május 5.
Elfogadva: 2000. Szeptember 13.

Elérhetőség:
Dr. Marázi László
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház Sugárterápiás és Klinikai Onkológiai Osztály
3526 Miskolc, Szentpéteri kapu 72-76. Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 5 / pp 407-410

Agytörzsi daganatok sugárkezelése gyermekkorban.

A vizsgálat célja: Inoperábilis agytörzsi daganatok sugárkezelésének leírása, eredmények kiértékelése. A gyógyulási eredmények javítását célzó lehetőségek ismertetése. Anyag és módszer: 1987 és 2000 között 43 agytörzsi tumoros beteget (23 fiú és 20 leány, átlagéletkoruk 8,5 +/- 4,4 év) kezeltünk lineáris gyorsítón 6 MV és 9 MV rtg-sugárral. A kiszolgáltatott dózisok 30 és 66 Gy között voltak, átlagosan 50,41 ±7,67 Gy. Minden esetben CT-és/vagy MR-alapú sugárfizikai terv szerint végeztük a kezeléseket. 2000-től képfúzió felhasználásával, 3D konformális besugárzási terveket készítettünk. Eredmény: Minden beteg sorsát nyomon követtük. Az átlagos követési idő 19,4 hó (1-112 hónap). A túlélési statisztikák elkészítésekor a 2-és 3 éves összes, illetve tünetmentes túléléseket vizsgáltuk, valamint előbbieket a tumor lokalizációja vonatkozásában. A gyermekek neme nem befolyásolta a túlélési időt (p>0,74). Nem találtunk lényeges eltérést akkor sem, amikor a túléléseket a tumor lokalizációja függvényében vizsgáltuk az agytörzsön belül (p>0,87). Következtetés: Irodalmi adatok alapján a hiperfrakcionálás és a 72-78 Gy összgócdózis kiszolgáltatása a várt eredményeket nem hozta meg. Az eredmények javulását a pontos betegrögzítés alkalmazásától, CT-és MR-alapú, képfúzió segítségével készült 3D konformális besugárzási tervek rutinszerű alkalmazásától reméljük. Ezektől együttesen nagy biztonsággal várható el a pontosan reprodukálható betegbeállítás, a daganat homogén besugárzása és az ép szövetek sugárterhelésének csökkenése. Az irradiációt szövettanilag nem igazolt tumoroknál is el kell végezni, mivel betegeink 60,5%-ánál 24,6 hónapos átmeneti javulást észleltünk.



Beküldve: 2001. Szeptember 19.
Elfogadva: 2001. Október 26.

Elérhetőség:
Dr. Pap Lilla
Országos Onkológiai Intézet Sugárterápiás Osztály
H-1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. 224-8600/2466 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 5 / pp 411-415

Hodgkin-kóros betegek hypothyreosisa.

A vizsgálat célja: Komplett remisszióban lévő Hodgkin-kóros betegek pajzsmirigyműködésének vizsgálata. Betegek és módszerek: 160 legalább egy éve komplett remisszióban lévő Hodgkin-kóros beteg pajzsmirigyműködését szuperszenzitív thyreoideastimuláló hormon (sTSH), szabad tiroxin (fT4) és trijód-tironin (fT3) hormonszintek meghatározásával vizsgáltuk. Eredmények: 117 betegnél eltérést nem találtunk, 28-nál szubklinikai (csak az sTSH emelkedett), 14 betegnél klinikai (az fT4 és/vagy az fT3 is csökkent volt) hypothyreosis, egy betegnél hyperthyreosis (Basedow-kór) volt igazolható. A hypothyreosis másfélszer gyakrabban jelentkezett nőknél, mint férfiaknál. A normális és kóros pajzsmirigyműködésű csoport az átlagéletkorban, a szövettani altípusban, a stádiumban és az általános panaszok jelenlétében, valamint aszerint, hogy történt-e lymhangiographia, nem tért el szignifikánsan egymástól. A hypothyreosis azoknál a Hodgkin-kóros betegeknél volt gyakoribb, akik kezelésük során köpeny- vagy nyaki sugárkezelést kaptak. A pajzsmirigy alulműködése a radioterápiát követő hatodik évtől volt inkább megfigyelhető. Az eltérések napi 25-225 mg levothyroxin adásával voltak normalizálhatóak. Következtetések: Elemzésünk egyrészt a Hodgkin-kóros betegek gondozása során a pajzsmirigy működésének rutinszerű vizsgálatára hívja fel a figyelmet, amelynek az időszakos ellenőrzése segít a daganatellenes kezeléssel összefüggő késői szövődmények korai felismerésében és megelőzésében. Másrészt a Hodgkin-kóros betegek kezelésének megtervezésekor, nyaki radioterápia alkalmazása esetén fokozott figyelmet kell fordítani a pajzsmirigy védelmére is.



Beküldve: 2001. Április 3.
Elfogadva: 2001. Április 20.

Elérhetőség:
Illés Árpád
Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum III. sz. Belgyógyászati Klinika
H-4004 Debrecen, Móricz Zsigmond krt. 22. 52-414 969 illes@iiibel.dote.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 5 / pp 417-423

Kétoldali csírasejt-típusú heredaganatok

Célkitűzés: A kétoldali heredaganatok klinikai jellegzetességeinek vizsgálata a cisplatin-alapú kemoterápia elterjedése után. Beteganyag és módszer: 1988. november és 1998. november között kezelt 2386 heredaganatos beteg között 72 kétoldali csírasejt-típusú heredaganatot észleltünk (3%). A kétoldali heredaganatok előfordulási gyakoriságát, klinikai és hisztológiai jellemzőit és az aszinkron heredaganatok között eltelt időintervallumokat vizsgáljuk. Eredmények: A tíz év alatt kezelt kétoldali csírasejt-típusú heredaganatokból 19 szinkron (26,4%) és 53 aszinkron (73,6%) megjelenésű volt. A szinkron daganatok között a kétoldali seminoma előfordulása 68,4% volt. Az aszinkron daganatok között 9 megegyező seminomát és 9 megegyező non-seminomát észleltünk. Az első ötéves periódusban az aszinkron daganatok 39,6, a második és harmadik ötéves periódusban 30,2 és 28,3%-a került felismerésre. A seminoma előfordulási aránya az első kasztrációt követő 5, 10 és 15 éves periódusokban 19, 37, 5 és 60,0%. 15 év után egy második heredaganatot észleltünk. A szinkron és aszinkron heredaganatos betegek ötéves túlélése 84 és 93% volt. Aszinkron heredaganatoknál a rendszeresen követett csoportban a klinikai I-es stádium nagyobb számban fordult elő, mint a rendszeres követésen részt nem vett betegeknél (p=0,014), a túlélés mindkét csoportban egyaránt jó volt. Az első és második heredaganatok között a non-seminoma fiatalabb korban jelentkezett, mint a seminoma (p=0,05, p=0,045). A non-seminoma szignifikánsan rövidebb időintervallummal követte az első heredaganatot, mint a seminoma (p=0,002). Következtetés: A kétoldali heredaganatok prognózisa a hatékony kezelés, a seminoma és a korai stádiumok gyakori előfordulása miatt jó. Rendszeres betegkövetéssel a második heredaganatok korai diagnózisa elérhető. Az aszinkron daganatok közti időintervallum a beteg korától és a második daganat szövettani típusától függ, seminoma esetén hosszabb. Az első heredaganat kezelésének hatása az aszinkron seminoma megjelenésére és a két daganat közti intervallumra további vizsgálatokat igényel.



Beküldve: 2001. Május 25.
Elfogadva: 2001. Szeptember 1.

Elérhetőség:
Dr. Géczi Lajos
Országos Onkológiai Intézet Kemoterápia C. és Klinikai Farmakológiai Osztály
H-1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. 224-8600 gelajos@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 5 / pp 424-429

Onkogén-amplifikáció, illetve -deléció és onkoprotein-expresszió immunhisztokémiai vizsgálata papilláris pajzsmirigyrákban

A vizsgálat célja: C-myc- és Ha-ras-amplifikáció ill. p53-deléció, valamint fokozott ciklin D1-, p53-és p21-(WAF1) expresszió előfordulásának és esetleges prognosztikai jelentőségének felmérése papilláris pajzsmirigyrákban. Anyag és módszerek: 24 beteg műtétileg eltávolított, formalinban fixált, paraffinba ágyazott tumorszövetét vizsgáltuk. Az onkogén-amplifikáció és -deléció vizsgálatát dot-blot DNS-hibridizálással végeztük, a fokozott fehérjeexpresszió kimutatása immunhisztokémiai módszerrel történt. Eredmények: Mintáinkban Ha-ras-amplifikációt és p53-deléciót nem, csekély mértékű c-myc amplifikációra utaló jeleket 4 esetben találtunk. 16 esetben mutattunk ki p53 fehérjét, 6 esetben p21-expresszióval együtt. A klinikai paramétereket jelenlétük nem befolyásolta. 12 esetben találtunk ciklin D1-overexpressziót, gyakran p21-expresszióval együtt, és fordított arányban állt a tumor limfocitás infiltrációjával. Ösztrogénreceptor-expressziót mutattunk ki a 4 legerősebben ciklin D1-pozitív mintában. Következtetések: A vizsgálatainkban kimutatott p53 valószínuleg nem minden esetben mutáns fehérje, mivel jelenléte egyrészt p21-expresszióval társult, másrészt nem jelentett agresszívebb tumorfenotípust. A ciklin D1 overexpressziója és a limfocitás infiltráció közötti összefüggés megerősíti, hogy a ciklin D1 túlprodukciója rosszabb prognózist jelent. Bár a ciklin D1 és a p21 együttes expressziója felveti az eddig tumor-szuppresszornak gondolt p21 fehérje moduláns jellegét, valószínűbbnek tartjuk a ciklin D1 CDK-független, ösztrogénreceptor mediálta hatását, melyet emlőrákban már leírtak és az itt kimutatott ciklin D1-ösztrogénreceptor koexpresszió is igazol.



Beküldve: 2001. Január 16.
Elfogadva: 2001. Április 20.

Elérhetőség:
Várkondi Edit
Debreceni Egyetem OEC Iskola Pathologiai Intézet
Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 5 / pp 431-436

A tumoros anorexia-cachexia szindróma

A tumoros cachexia fontosságát kiemeli, hogy a daganatos betegek mintegy 2/3-ánál kialakul, és jelentős szerepe van ezen betegek halálozásában. A szindróma megjelenése nem függ a betegség stádiumától, ill. a tumor mennyiségétől. A folyamat igen összetett, és önmagában a túltáplálással nem fordítható vissza. A kalória-, szénhidrát-, fehérje- és zsírbevitel a normális étkezéssel nem oldható meg, ezért indokolt a tápszerek alkalmazása, melyek a beteg számára nem jelentenek volumenterhelést. Amíg a bélszakasz képes betölteni funkcióját, az enterális táplálásra kell törekedni. Az étvágy javítására és a testtömeg emelésére gyógyszeres kezelés is szükséges. A cachexia molekuláris folyamatának egyre jobb megismerése pedig új lehetőségeket hozhat a klinikumba.



Beküldve: 2001. Szeptember 3.
Elfogadva: 2001. Október 15.

Elérhetőség:
Dr. Dank Magdolna
Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás Klinika
H-1082 Budapest, Üllôi ut 78/a Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 5 / pp 437-441

A daganatos betegségekhez társuló anémiák okai és kezelési lehetőségei.

A daganatos betegségekben a kemoterápia során a betegek több mint felében alakul ki korrekciót igénylő anémia. Az anémia előfordulása nagymértékben függ a malignus betegség típusától és az alkalmazott kemoterápia fajtájától. A vérszegénység kialakulásában, ezekben a betegekben több tényező játszik egyidőben szerepet, leggyakrabban azonban ún. krónikus betegséghez társuló anémiáról van szó. Ebben a típusú vérszegénységben a makrofágok fokozott aktivációja miatt a vasfelhasználás zavara és a csökkent erythropoietin-termelődés a legfontosabb eltérés. Rendszerint hypochrom, microcytás anémiáról van szó. Solid tumorokban és hematológiai malignus betegségekben, elsősorban malignus lymphomákban a betegek 50-70%-ában a transzfúzió elkerülhető, vagy a transzfúziós igény jelentősen csökkenthető rekombináns human erythropoietin alkalmazásával a kemoterápia során. A szerző a rendelkezésre álló irodalmi adatok áttekintésével tárgyalja az erythropoietin alkalmazási lehetőségeit, az optimálisnak tűnő adagolást és a hatékonyságot meghatározó tényezőket.



Beküldve: 2001. Szeptember 9.
Elfogadva: 2001. Szeptember 20.

Elérhetőség:
Dr. Borbényi Zita
Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar II. sz. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ
H-6720 Szeged, Korányi fasor 6. Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 1 / pp 3-9

Génexpressziós profil a szolid tumorok diagnosztikájában és prognosztikájában

A DNS-chipek több ezer gén expressziójának kimutatására alkalmasak. A génexpressziós profil meghatározása a várakozások szerint segít a daganatok pontosabb jellemzésében; ez pedig hozzájárulhat a különböző klinikai lefolyást mutató, de jelenlegi ismereteink szerint azonos csoportba tartozó daganatok jobb osztályozásához, a terápiás érzékenység, ezen keresztül a prognózis jobb megítéléséhez. A daganattípusra jellemző génexpressziós profil segíthet új terápiás célpontok kiválasztásában, a daganatkeletkezés iránti érzékenység esélyének becslésében. A DNS-chipek alkalmazásával a molekuláris onkológia új dimenziói nyíltak meg.


Beküldve: 2002. Február 8.
Elfogadva: 2002. Március 14.

Elérhetőség:
MD, PhD, DSc Kopper László
Semmelweis Egyetem I.sz.Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet
H1085 Budapest, Üllõi út 26. 36-317-0891 kopper@korb1.sote.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 1 / pp 11-15

HER-2 diagnosztika

A HER-2 (c-erbB2, neu) receptor elsősorban a duktális emlőrákok jellegzetes molekuláris markere, bár más adenokarcinómában is előfordul (pl. endometrium-, vastagbél- vagy tüdőrák). A fokozott receptorexpresszió hátterében leggyakrabban (90 –97%) génamplifikáció áll. A HER-2-expresszió kimutatásának emlőrákban fontos szerepe van a prognózis, a kemorezisztencia és a Herceptin terápiára való alkalmasság meghatározásában. A HER-2-expresszió meghatározására az immunhisztokémiai, illetve az in situ hibridizációs (FISH) vizsgálatok az elfogadottak. Az immunhisztokémiai vizsgálatok standardizálása a HercepTest (Dako) esetében a legjobban kidolgozott, de az intermedier erősségu (2+) fenotípus értelmezéséhez nélkülözhetetlen a kiegészítő FISH vizsgálat elvégzése, miután a 0-1 illetve 3+ intenzitások esetében a génamplifikáció hiánya illetve megléte gyakorlatilag párhuzamban áll az immunhisztokémiai reakcióval. Újabban több alternatív anti-HER-2 antitest is forgalomba került, melyek használata szintén elfogadottá vált a világ több országában. Saját tapasztalataink alapján az emlőrákok esetében a HER-2 státus meghatározására az immunhisztokémiai és a FISH megfelelő kontrollokkal standardizált kombinálása ajánlható.


Beküldve: 2002. Február 7.
Elfogadva: 2002. Március 18.

Elérhetőség:
Dr. Bánkfalvi Ágnes
Wilhelms-Universität Gerhard-Domagk Institut für Pathologie
bankfal@uni-muenster.de Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 1 / pp 17-22

Vírusok molekuláris diagnosztikája

A kísérletes daganatkutatás már sok évtizede mutat be példákat arra, hogy bizonyos daganatokat vírusok idéznek elő. A vírus-karcinogenezis mechanizmusa nagyon változatos. Ahhoz, hogy egy vírus-nukleinsav jelenlétének súlyát megítélhessük, jó tudni, milyen módon segíti elő az adott vírus a daganat kialakulását. Történjék ez indirekt módon, direkt mechanizmussal, vagy a genomba inzertálódva, az emberi daganatok esetén általában más környezeti tényezők, karcinogének, a szervezet immunháztartásának károsodása is szükséges ahhoz, hogy az onkogén vírusok fertőzését követően daganat jöjjön létre. A DNS-diagnosztikát megelőző időszakban a kórokozók közül a vírusok azonosítása volt a legnehezebb feladat. A rekombináns géntechnológia, a hibridizációs módszerek, a polimeráz láncreakció elterjedése azonban kiküszöbölte a vírusok azonosításának fáradtságos eljárását. A vírusok kimutatására használható, nem amplifikációs módszerek (Southern, Northern, és in situ hibridizáció), valamint a targetamplifikációs (polimeráz láncreakció), és a jelamplifikációs (hybrid capture, tiramin-amplifikáció) módszerek sokat javítottak a víruskimutatás érzékenységén. A molekuláris daganatvírus-kimutatás jellegzetességeit figyelembe véve leszünk képesek a módszerek eme új fegyvertárát bizonyító ereju eljárásokként hatékonyan felhasználni. A molekuláris vírusdiagnosztika figyelemreméltó eredménye az, hogy olyan tumorokban is igazolta vírus-DNS jelenlétét, ahol azok kóroki szerepe eredetileg nem merült fel. Ezek kimutatása és lehetőség szerint a fertőzés felszámolása segítheti az okozott tumorok gyakoriságának csökkentését.


Beküldve: 2002. Február 7.
Elfogadva: 2002. Március 1.

Elérhetőség:
Dr. Kovalszky Ilona
Semmelweis Egyetem I.sz.Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet
H1085 Budapest, Üllõi út 26. 36(1) 317-1074 koval@korb1.sote.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 1 / pp 25-32

FISH diagnosztika

Több mint 2 évtizedig a különböző sávtechnikákat tekintettük megbízható alapnak a citogenetikai analíziseket illetően, ami egyben az első genomikus abnormitások szurésére is szolgált. A konvencionális sávtechnika azonban csupán a 2 Mb fölötti DNS-átrendeződéseket, eltéréseket tudja kimutatni, továbbá komoly kihívást jelentett a de novo kiegyensúlyozatlan kromoszómaátrendeződések kimutatása. A fluoreszcens in situ hibridizációs (FISH) technikák előtérbe törésével azonban nagy fokban növekedett a citogenetikai diagnózisok biztonsága, pontossága, valamint nem csak metafázisú, hanem interfázisú sejtek is könnyen, gyorsan és egyszeruen vizsgálhatók. Cikkünkben foglalkozunk a FISH technika részleteivel, valamint bemutatjuk különböző tumorok esetén (lágyrésztumorok, emlőcarcinoma, vesesejtes rák, hólyagtumorok és germinalis tumorok) e technika gyakorlati alkalmazásának lehetőségeit.


Beküldve: 2002. Február 12.
Elfogadva: 2002. Március 6.

Elérhetőség:
Dr. Sápi Zoltán
Szt. János Kórház Pathológiai Osztály
H1125 Budapest, Diósárok u.1. 36(1) 458-4611 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 1 / pp 35-41

Oki összefüggés a humán papillomavírus-fertőzés és a fej-nyaki régió valamint a nyelőcső laphámrákjának egyes típusai között

A humán papillomavírus-(HPV) fertőzés rendszerint proliferatív elváltozásokat eredményez a többrétegu laphámban, egyes HPV-típusok pedig nagy valószínuséggel okoznak carcinomát. Mi a szájüreg és nyelőcső papillomáiban és carcinomáiban előforduló HPV kimutatására molekuláris biológiai módszereket alkalmaztunk. Összesen 150 mutéttel eltávolított friss szövetből vagy paraffinba ágyazott szövettani mintából DNS-t izoláltunk és a HPV jelenlétét polimeráz láncreakcióval (PCR) vizsgáltuk. A PCR analízishez a HPV L1 génhez illeszkedő 15 pár consensus primert, a HPV 16 prototípusra és L83V variánsra specifikus 3 primerpárt, valamint a HPV 6, 11, 16, 18, 52, 58, 66 és 73 HPV E6 specifikus primert használtunk. A 150 szövetmintából 61 esetben találtunk HPV szekvenciát. Az oropharyngealis régióban 16/32, a gégében 13/36, a nyelőcsőben 32/82 mintában mutattuk ki HPV jelenlétét. A nyelőcsőben a leggyakoribb típus a HPV 73 volt. Az összes vizsgált mintában a HPV 6/11 négy, a HPV 16 huszonhárom, a HPV 35, 45, 54, 58, 61, 66, 72 egy-egy, a HPV 68 két, HPV 70 három, a HPV 73 tizenhat, kettős vírusfertőzés két, nem azonosított HPV-típus négy esetben volt kimutatható. Érdekes eredmény, hogy minden verrucosus carcinomában és 22-ből 18 basaloid laphámrákban a HPV jelen volt. Nyolc HPV 16-pozitív laphárákból kettőben E6 T350G mutáció (HPV 16 L83V variáns) fordult elő. Korrespondencia-analízissel bizonyítottuk, hogy a HPV-fertőzés a carcinomák specifikus csoportjával (verrucosus rák és basaloid laphámrák) függ össze. Nőkben a HPV-pozitív carcinomák aránya szignifikánsan magasabb, mint férfiakban. Eredményeink azt mutatják, hogy a nyálkahártya irritációja és a HPV együttes előfordulása szükséges a szájüreg- és nyelőcső-papillomák és a carcinomák egy meghatározott csoportjának a kialakulásához.


Beküldve: 2002. Február 11.
Elfogadva: 2002. Március 4.

Elérhetőség:
Dr. Szentirmay Zoltán
Országos Onkológiai Intézet Molekuláris Pathologiai Osztály
H1122 Budapest, Ráth György utca 7-9. 36(1) 224-8783 szentirmay@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 1 / pp 43-48

N-myc-amplifikáció vizsgálata neuroblastomában PCR-alapú módszerekkel

21 fagyasztott neuroblastomás tumorminta, valamint az IMR 32 neuroblastoma sejtvonal n-myc-génamplifikációját vizsgáltuk szemikvantitatív és valós ideju kvantitatív PCR eljárásokkal, a daganatok várható biológiai viselkedésének megítélése céljából. A szemikvantitatív meghatározás során a belső konrollként használt béta-globin gén 520 bp, valamint az n-myc gén 258 bp hosszú fragmentjeit egy csőben amplifikáltuk. 30 ciklus után a termékeket agaróz gélen futtattuk, majd géldenzitométerrel egymáshoz viszonyítottuk az n-myc és a ß -globin géntermék sávjának intenzitását. A valós ideju kvantitatív vizsgálatot LightCycler készülékkel végeztük. Az n-myc génre illeszkedő primerpárral 120 bp hosszú fragmentet amplifikáltunk, a termék detektálásához LC640-nel fluoreszcensen jelölt próbapárt használtunk. A kvantitatív analízis 1, 2, 10, 13, 25-szörös amplifikációt tartalmazó mintákból felállított kalibrációs görbe segítségével történt. A szemikvantitatív eljárással 10-szeresnél kisebb mértéku amplifikációt mutató és a nem amplifikált tumorokat nem lehetett biztonsággal elkülöníteni, míg valós ideju kvantitatív analízissel akár kétszeres amplifikációt is detektálni tudtunk. Két szövettanilag differenciált, de n-myc-amplifikációt mutató tumor esetében in situ PCR-vizsgálatot végeztünk a LightCyclernél használt primerpárokkal, biotinilált ATP jelöléssel. Mindkét esetben kimutatható volt a neuroblastokban az n-myc-génamplifikáció, míg a differenciált sejtalakok nem mutattak amplifikációt.


Beküldve: 2002. Január 31.
Elfogadva: 2002. Február 15.

Elérhetőség:
Melegh Zsombor
Országos Onkológiai Intézet Molekuláris Pathologiai Osztály
H1122 Budapest, Ráth György u. 7-9 36(1) 224-8600/1403 melegh@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 1 / pp 51-85

A nem kissejtes tüdőrák sugárterápiájának irányelvei

Az elmúlt évtizedek adatai szerint hazánkban a tüdőrákos betegek hosszú távú túlélési esélyei mintegy 10%-kal rosszabbak, mint a legfejlettebb országokban (az 5-éves átlagos túlélési valószínuség ma Magyarországon 5%, az USA-ban pedig 15%). Ez késztette a szerzőket arra, hogy a nemzetközi ajánlások és saját tapasztalataik alapján a szakterület hazai muvelői számára összefoglalják a nem kissejtes tüdőrák egyik meghatározó kezelési modalitásának, a sugárterápiának a legfontosabb irányelveit. A dokumentum elkészítésében 6 sugárterápiás centrum (Országos Onkológiai Intézet / Semmelweis Egyetem; Beth Israel Medical Center, New York; Kaposvári Egyetem; Esseni Egyetem; Debreceni Egyetem, valamint a Gyulai Megyei Kórház) munkatársai vettek részt. Az ajánlás kialakítását a sugárterápiával szoros interdiszciplináris kapcsolatban álló sebészet és képalkotó diagnosztika képviselői is segítették. A közleményben a szerzők először a sugárterápiával közvetlenül összefüggő ismereteket és prognosztikai faktorokat taglalják, majd kritikai elemzés alá vetik a korábbi évtizedek hazai gyakorlatát. A nem kissejtes tüdőrák jelenlegi kezelési elveit a posztoperatív sugárkezelés, a marginálisan reszekábilis daganatok, valamint az inoperábilis daganatok agresszív, illetve nem agresszív kezelésének szempontjából ismertetik. Részletesen foglalkoznak a külső besugárzás és a brachyterápia technikájával, valamint a besugárzás hatására a normális szövetekben kialakuló korai és késői reakciókkal. A szerzőknek meggyőződése, hogy az elkészült dokumentum az elkövetkező évtizedben elősegítheti a hazai tüdőrákos betegek túlélési mutatóinak javulását.


Beküldve: 2002. Január 15.
Elfogadva: 2002. Március 20.

Elérhetőség:
Dr. Ésik Olga
Országos Onkológiai Intézet Sugárterápiás Osztály
Budapest, Ráth György u. 7-9. 36(1) 224-8689 esik@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 1 / pp 5-10

A fej-nyaksebészet fejlődése a XX.század végén

A fej-nyak tumorok sebészetének fejlődése az 1970-es évek végén az alapvető műtéti technika kifejlesztéséhez vezetett és lezártnak tűnt. Ezt a stagnáló területet két új felfedezés klinikai alkalmazása termékenyítette meg: az orvosi lézer sebészeti alkalmazása és a myocutan lebenyek kifejlesztése. A szerző ismerteti a lézer és a miokután lebenyek magyarországi bevezetését és ezen két területen kifejtett tevékenységét.


Beküldve: 1999. December 2.
Elfogadva: 1999. December 18.

Elérhetőség:
Prof. Dr. Kásler Miklós
Országos Onkológiai Intézet
H1122 Budapest, Ráth Gy.u.7-9. 36(1)224-8600 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 1 / pp 11-35

Ajánlás az emlőrák korszerű diagnosztikájára, kezelésére és gondozására

A szolid tumorok kezelése elérhető onkoterápiás protokoll hiányában 1994-ig Magyarországon nem volt egységes. 1994-ben jelent meg Onkoterápiás Protokoll címen összefoglaló munka, melyet főleg az Országos Onkológiai Intézet munkatársai írtak. A könyv tartalmazza a legtöbb szerv különböző szövettani típusú és különböző mértékben előrehaladott rosszindulatú daganatainak diagnosztikai és terápiás algoritmusát. A könyv magas példányszáma ellenére nagyon gyorsan elfogyott, nélkülözhetetlenné vált, azonban a közben eltelt idő alatt több helyen változtatásra szorult. Az onkológiai diagnosztika és terápia legújabb eredményeit is felölelő könyv újbóli kiadásának most teremtődtek meg a feltételei. Az Országos Onkológiai Intézet a kiadást megelőzően, illetve azzal párhuzamosan konszenzus konferenciák szervezésére határozta el magát azért, mert azt tartja természetesnek és kívánatosnak, hogy mindazok a szakemberek, akik bármilyen szerv rosszindulatú daganataival foglalkoznak, kifejthessék véleményüket és hozzájárulhassanak egységes magyar diagnosztikai és terápiás gyakorlat kialakulásához. Ennek a sorozatnak az első konferenciája az I.Magyar Nemzeti Emlőrák Konszenzus Konferencia volt. Részvételre kértük fel mindazokat a tudományos társaságokat, illetve szakembereket, akik az emlő tumoraival foglalkoznak. Nagy öröm számunkra, hogy a meghívottak a konferencián részt vettek és a teljes egyetértés kialakításához hozzájárultak. Ez a közlemény nem tűzheti ki céljául, hogy a konferencián elhangzott összes hozzászólást és véleményt közzé tegye. Kizárólag arra szorítkozik, hogy a konferencia írásos anyagát ajánlásként tegye közzé, azoknak a témavezetőknek a nevével fémjelezve, akik az írásbeli munkát végezték. Az itt közzétett anyag kialakításában az onkológusok döntő többsége részt vett és ajánlja követésre saját maguk és betegeik javára.


Beküldve: 1999. December 28.
Elfogadva: 2000. Február 1.

Elérhetőség:
Prof. Dr. Kásler Miklós
Országos Onkológiai Intézet
H1122 Budapest, Ráth Gy.u.7-9. 36(1)224-8600 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 1 / pp 39-51

HER2-expresszió emlőrákban

Emlőrákban a HER2 protoonkogen által kódolt HER2 receptor protein membrán-expressziója egyre nagyobb gyakorlati jelentőségu. Szövettenyészetekben és állatkísérletekben bebizonyosodott, hogy a HER2 gén amplifikációja daganatos transzformációt indukál, tumorsejtekben pedig a tumor agresszivitását növeli. A HER2-overexpresszió emlőrákokban rossz prognózist jelent, és összefügg az ún. feno- és genotípusos prognosztikai markerekkel, és az áttétképződéssel. Vizsgálatainkban kimutattuk, hogy az ún. rákmegelőző proliferációk és in situ carcinomák egy részében HER2 membránfestődés van. Ezekben az esetekben gyakran DNS aneuploidia, p53 mutációs protein és CD44v6 glycoprotein pozitivitás is tapasztalható. Véleményünk szerint ezekben az esetekben valódi carcinomás átalakulás valószínusíthető. Az invazív carcinomákban a HER2 protein immunhisztokémiai vizsgálatával, az irodalmi adatokkal egyezően, összefüggést találtunk az in situ és invazív carcinomák differenciáltsága és szövettani típusa, valamint agresszivitása, biológiai viselkedése között. A HER2 receptor protein extracelluláris domainjéhez kötődő humanizált monoklonális antitest, a trastuzumab a klinikai vizsgálatokban hatékonynak bizonyult a HER2-t overexpresszáló metasztatikus emlőrákokban, mind monoterápia formájában, mind kemoterápiás szerekkel kombinálva. A DAKO HercepTest szemi-kvantitatív standardizált lehetőséget biztosít a HER2-overexpresszió kimutatására.


Beküldve: 2000. Január 5.
Elfogadva: 2000. Január 31.

Elérhetőség:
Dr. Tóth József
Országos Onkológiai Intézet
H1122 Budapest, Ráth Gy.u.7-9. 36(1)224-8784 joto@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 1 / pp 53-60

Emlődaganatok prognosztikai faktorai

A vizsgálat célkitűzése: Az emlőtumorok jellemzése olyan prognosztikai faktorokkal, amelyek elősegítik a fokozottan veszélyeztetett emlőtumoros betegek azonosítását. A metasztázisképzés és recidívahajlam jellemzése prognosztikai faktorokkal. Alkalmazott módszerek: Citokeratin 20-expresszió kimutatását a csontvelő és őrszem nyirokcsomó mintákban (n=45) RT-PCR segítségével végeztük. A HER2, Cadherin E, Cyclin D, Bcl2, Bax expressziójának mértékét Western analízis segítségével határoztuk meg (744 invazív ductalis carcinoma, 117 invazív lobularis carcinoma, 124 tumorrecidíva). A p53, APC és catenin ß génmutációkat PCR-SSCP módszerrel azonosítottuk. Eredmények: A csontvelőminták 30%-ában kimutatott citokeratin 20-expresszió mikrometasztázisok jelenlétét valószínusíti. Az emlőtumor-recidívákban a ciklin D, HER2 és Bcl2 szintje négyszer magasabb, mint a recidívát nem adó tumorokban. A metasztázist adó invazív ductalis carcinomákban (IDC) a p53 mutáció gyakorisága 24%, az APC mutáció gyakorisága 18%. Az invazív lobularis carcinomák (ILC) alacsony p53 mutációs rátával (3%), alacsony Cadherin E-és magas catenin ß -szinttel jellemezhetők. Következtetések: A mikrometasztázisok azonosítása elősegítheti a terápiás stratégia kialakítását. A HER2-szint meghatározása és a p53 mutációk azonosítása hozzájárul a fokozottan veszélyeztetett betegcsoport elkülönítéséhez. Eredményeink arra utalnak,hogy az invazív ductalis carcinomák progressziója APC mutáción keresztül, míg az invazív lobularis carcinomák áttétképzése ß catenin mutáció közremuködésével manifesztálódik.


Beküldve: 2000. Január 30.
Elfogadva: 2000. Március 15.

Elérhetőség:
Dr. Csuka Orsolya
Országos Onkológiai Intézet
H1122 Budapest, Ráth Gy.u.7-9. Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 1 / pp 61-63

Férfi emlőtumorhoz társuló hypercalcaemia kezelése clodronattal

A vizsgálat célja: csontmetasztázis és hypercalcaemia kezelésének áttekintése. Vizsgálati módszerek: saját beteg esetének bemutatása a hazai és nemzetközi irodalom ismertetésével. Eredmények: a ritka, szokatlan lokalizációjú, metasztatizáló férfi emlőrák felismerésének diagnosztikus enete. Következtetések: a bisphosphonatok - a csontmetasztázis okozta hypercalcaemia kezelésén túl - a beteg életminőségét is javítják.


Beküldve: 1999. Október 3.
Elfogadva: 1999. December 10.

Elérhetőség:
Dr. Tiboly Márta
Zala Megyei Kórház-Rendelőintézet I. Belgyógyászati Osztály
H8900 Zalaegerszeg, Zrinyi út 1. Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 1 / pp 65-67

Emlőciszta-folyadék markereinek vizsgálata nagycisztás mastopathiában (GCBD)

A vizsgálat célja: Az emlőrák egyik nagykockázatú csoportjának (GCBD) a vizsgálata, a szérum és cisztafolyadék tumormarkereinek párhuzamos mérésével. A rizikócsoportba tartozó egyének kiválasztása és követésének módja. Vizsgálati anyag és módszer: 108 GCBD-ben szenvedő nőbeteg (átlagéletkor 47 év) emlőciszta folyadékában a CA 15 –3-, TPA-, CEA-és ß HCG-szintjének a mérése PCT-meghatározásokkal kiegészítve történt, szérum CA 15 –3 és TPA vizsgálatokkal együtt, immunluminometriai rendszerben. Eredmények: 98%-ban találtunk igen magas TPA-értéket, míg a CA 15 –3 szintje 24%-ban bizonyult kórosnak. A CEA és a ß HCG mennyisége alig emelkedett, normális PCT-koncentrációval. Következtetések: A PCT-koncentráció emelkedésének a hiánya kizárja a cisztafolyadék gyulladásos eredetét, a normál szérummarker-értékek pedig az ultrafiltrációt. A cisztafolyadék emelkedett TPA értéke és a fenti arányban kóros CA 15-3-szint fokozott sejtproliferációra utal, amely felveti a GCBD nemcsak rizikócsoport, hanem esetleges rákelőző állapot jellegét is.


Beküldve: 1999. Május 10.
Elfogadva: 1999. December 15.

Elérhetőség:
Dr. Beczássy Enikő
Országos Onkológiai Intézet Klinikai Laboratóriumi Osztály
Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 1 / pp 69-73

Az ifoszfamid szerepe az emlőrák kezelésében

Minden 7. nő megtapasztalja, mit is jelent az emlőrák. Külön kihívást jelent a magas rizikójú csoportba tartozók adjuváns, illetve a többszörösen előkezelt, áttétes nők palliatív kezelésének megtervezése. Az ifoszfamid hatásos tumorellenes szer, mely a magas rizikójú emlőrák adjuváns kezelésében, illetve a metasztatikus folyamat palliatív medikációjában egyaránt eredményes. A nagydózisú kemoterápiák kombinációjában is szerepel, és mint perifériás vér őssejt mobilizátort is egyre gyakrabban alkalmazzák, CD34 + mobilizáló képessége és együttes daganatgátló hatásossága kapcsán is. Kiemelendő, hogy az antraciklin és cyclophosphamid kezelések után is adható.


Beküldve: 2000. Március 1.
Elfogadva: 2000. Március 28.

Elérhetőség:
Dr. Dank Magdolna
Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás Klinika
H1082 Budapest, Üllôi út 78/a. Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 1 / pp 75-78

Taxotere 306 fázis III vizsgálat eredményei előrehaladott,áttétes emlőrák első vonalbeli kezelésében

A vizsgálat célja: Előrehaladott emlőrák kezelésében az anthracyclinek és a taxánok tekinthetők a leghatékonyabb gyógyszereknek. A vizsgálat arra keresett választ, hogy a Doxorubicin (A) + Docetaxel (T) (AT) kombinációja hatékonyabb-e, mint a standardnak tekinthető Doxorubicin (A) + Cyclophosphamide (C) (AC) kezelés. Anyag és módszerek: A TAX 306 multicentrikus multinacionális prospektív, randomizált vizsgálat során előrehaladott, áttétes emlőrákban szenvedő betegek első vonalbeli AT (50/75 mg/m2), illetve AC (60/600 mg/m2) 3 hetenkénti, legfeljebb 8 ciklusban alkalmazott kezelésének eredményeit hasonlították össze. A fázis III randomizált vizsgálatban 3 magyar centrum - a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, a budapesti Szent Margit Kórház és a miskolci BAZ Megyei Kórház - is részt vett, összesen 33 beteggel. Világszerte 1996 júniusa és 1998 márciusa között 429, korábban anthracyclin, illetve előrehaladott betegség miatt citosztatikus kezelésben nem részesült beteget vontak be a vizsgálatba. Az AT karban az elért válaszarány szignifikánsan magasabb volt, mint az AC karban (RR:60% vs. 47%, p=0,008). A progresszióig eltelt idő is hosszabbnak adódott az AT kezelés esetében (37,1 vs. 31,9 hét, p=0,0153). A két kombináció között a kezelés toxicitásában az AT okozta magasabb arányú, de dózismódosítást nem indokoló neutropeniától eltekintve nem volt szembetunő különbség. A T nem fokozta az A cardialis toxicitását. Következtetések: Az AT szignifikánsan magasabb válaszarányt, és hosszabb progressziómentes túlélést eredményez a kedvezőtlen prognózisú, előrehaladott emlőrák kezelésében, mint az AC kombináció.


Beküldve: 1999. December 29.
Elfogadva: 2000. Március 10.

Elérhetőség:
Dr. Pintér Tamás
Petz Aladár Megyei Oktató Kórház Onkoradiológiai Osztály
36 96-418-244/1319 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 1 / pp 79-90

Az emlőrák gyógyszeres kezelése: fókuszban a paclitaxel

A paclitaxel az emlőrákban használatos leghatásosabb gyógyszerek közé tartozik. Mind monoterápiában, mind egyéb kemoterápiás szerekkel vagy immunstimuláns szerekkel való kombinációban hatásos, akár első vonalban, akár salvage-kezelésekben, ezen kívül anthracyclint már kapott, illetőleg anthracyclin-rezisztens esetekben is. Adjuváns kezelésekben a doxorubicin/cyclophosphamid kezelések folytatásaképpen javasolható node-pozitív esetekben. A hetenkénti és a három hetenkénti adagolások tekinthetők standardnak. A közlemény a nemzeti konszenzus érdekében összefoglalja az irodalom legfrissebb, a mindennapi gyakorlatban hasznos adatait.


Beküldve: 1999. December 15.
Elfogadva: 2000. Február 10.

Elérhetőség:
Nagykállai Tamás
Fővárosi Önkormányzat Uzsoki utcai Kórház Onkoradiológiai Központ
H1145 Budapest, Uzsoki u. 29 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 1 / pp 91-94

Aromatázgátlók és aromatázinaktivátorok az előrehaladott emlőrák kezelésében

A harmadik generációs aromatázinhibitorok és -inaktivátorok effektívebbek, és jobban tolerálhatóak a megesztrol-acetátnál (MA), és aminoglutetimidnél (AG). Adjuváns tamoxifenkezelés után első-, első vonalbeli tamoxifenterápia után másod, ill. az előbb említett endokrin készítmények után harmadvonalbeli alkalmazásuk hatásos. Nem szteroid inaktivátor után szteroid inhibitor adható, nincs keresztrezisztencia (5). A jövőnek kell azonban megválaszolnia néhány kérdést: A hormonterápia szekvenciális vagy kombinált alkalmazása eredményez-e maximális ösztrogén szuppressziót? Adjuváns terápiaként a monotamoxifen, vagy 3. generációs aromatázgátlóval való kombinálás hoz-e jobb eredményeket? Vajon milyen eredményeket hoz a szelektív aromatázgátlók és tiszta antiösztrogének összehasonlítása? Premenopauzában milyen különbség adódhat a standard tamoxifen és LHRH agonista, valamint 3. generációs aromatázinhibitor (AI) + tamoxifen összevetésekor? Mi a legjobb adagolási mód a hormonkészítmények között? Vajon össze fogják-e hasonlítani a 3. generációs aromatázgátlókat egymással? Számos folyamatban lévő vizsgálat, ill.vizsgálati terv eredményeiből kaphatjuk csak meg ezen kérdésekre a válaszokat - de akkor már úgyis az újabb kérdéseken fogunk gondolkodni.


Beküldve: 2000. Február 3.
Elfogadva: 2000. Március 28.

Elérhetőség:
Dr. Dank Magdolna
Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás Klinika
H1082 Budapest, Üllõi út 78/a Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 2 / pp 105-107

Tumor-sinusok avagy vaszkuláris csatornák malignus daganatokban

A nemzetközi folyóiratokban nagy vihart kavart a daganatsejtek által határolt vaszkuláris csatornák újrafelfedezése és az ezek hátterében megbúvó esetleges mechanizmusok felvetése (vasculogenic mimicry). A jelenséget mintegy 60 évvel ezelőtt Kellner Béla írta le lágyrészdaganatokban, amit azóta számos munkacsoport megerősített, ennek ellenére nem vált a tudományos köztudat részévé, mert a keletkezési mechanizmusról nem voltak elképzelések. Az elmúlt években az érinkorporációs / érelhalási illetve az újabb endoteliális genotípuson alapuló csatorna-képződési mechanizmus megismerése felveti, hogy ezek valamelyike állhat a jelenség mögött. A tumor-sinusok / vaszkuláris csatornák léte és esetleges funkcionális részvételük a daganatok keringésében behatárolhatják az új anti-angiogenetikus terápiák alkalmazási lehetőségeit.


Beküldve: 2000. Január 14.
Elfogadva: 2000. Február 3.

Elérhetőség:
Prof. Dr. Tímár József
Országos Onkológiai Intézet Tumor Progressziós Osztály
Budapest, Ráth Gy.u. 7-9. 36(1) 224-8786 jtimar@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 2 / pp 109-115

CT-képeken alapuló konformális brachyterápiás besugárzástervezés

A vizsgálat célja: Bemutatni a CT-képeken alapuló háromdimenziós (3D) konformális brachyterápiás besugárzástervezést interstitialis tuzdeléseknél, összehasonlítani a kétirányú röntgenfelvételt használó hagyományos és a 3D-s tervezést rekonstrukciós és dozimetriai szempontból, tárgyalni a különbségeket és felhívni a figyelmet az előnyökre. Vizsgálati anyag és módszer: 10 emlődaganatos és 5 fej-nyaki daganatos beteg HDR interstitialis tuzdelésénél a katéterek behelyezése után 5 mm-enként CT-képsorozatot készítettünk, majd a képeket bevittük a PLATO BPS v14.0 háromdimenziós brachyterápiás rekonstrukciós és tervező rendszerbe. Szeletenként berajzoltuk a céltérfogatot, a védendő szerveket, megjelöltük a katéter pontokat és térben rekonstruáltuk az anatómiai struktúrák és a katéterek helyzetét. A céltérfogat figyelembevételével minden katéterben meghatároztuk a besugárzási hosszat,majd a céltérfogat felszínére helyezett referenciapontokra dózisoptimalizálást végeztünk. Eredmények: Emlőtuzdelés és fej-nyaki daganatok interstitialis kezelésénél alkalmaztuk a 3D-s besugárzástervezést. Axiális szeleteken, rekonstruált coronalis és sagittalis síkokon, valamint 3D-s megjelenítésben vizsgáltuk az anatómiai struktúrák és a dóziseloszlások térbeli viszonyát. A céltérfogatra és kritikus szervekre vonatkoztatott dózis-térfogat hisztogramokat használtunk a tervek kvantitatív kiértékelésére. Megállapítottuk, hogy a konformális dóziseloszlás a dózisinhomogenitás növekedését okozhatja a céltérfogaton belül. Következtetések: Megfelelő technikai feltételek mellett a háromdimenziós brachyterápiás besugárzástervezés bevezethető a klinikai gyakorlatba. A konformalitás és dózishomogenitás közötti kompromisszum árán lehet csak elfogadható dózistervet készíteni. A dózisinhomogenitás csökkenthető az implantáció előtt tervezési célból készített CT-képek használatával. A jövőben még kidolgozásra várnak azok az irányelvek és a térbeli dóziseloszlást jellemző kvantitatív paraméterek, amelyekkel meghatározható a klinikai szempontból optimális dóziseloszlás.


Beküldve: 1999. December 8.
Elfogadva: 2000. Január 25.

Elérhetőség:
Dr. Major Tibor
Országos Onkológiai Intézet Sugárterápiás Osztály
H1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. 36(1) 224-8600 major@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 2 / pp 117-121

Nyelvgyöktumorok magasaktivitású interstitialis sugárkezelésével szerzett tapasztalataink retrospektív analízis alapján

A vizsgálatok célja: Az interstitialis sugárkezelés szerepének, kivitelezésének és jelentőségének ismertetése nyelvgyöktumor irradiációjában. Vizsgálati módszerek: 1993. január és 1998. december között 19 planocelluláris szövettanú nyelvgyöktumoros (1 T1N0, 3 T2N0, 2 T3N0, 2 T3N2, 3 T4N0, 6 T4N1, 2 T4N2) betegen végeztünk brachyterápiát, egyrészt a definitív besugárzás részeként (15 beteg) perkután besugárzással (60-66 Gy) kombinálva a dózis kiemelésére (boost), másrészt posztoperatív céllal (4 beteg) a tumor inkomplett rezekcióját követően. A kezeléseket HDR after-loading készülékkel - merev tuket vagy flexibilis muanyag csöveket alkalmazva - Ir-192 izotóppal végeztük. A besugárzási tervet PLATO 3D brachyterápiás tervezőrendszerrel készítettük. Boost besugárzásnál a referenciafelszínen az átlagos összdózis 22 Gy (12-30 Gy), egyedüli posztoperatív brachyterápiánál 27 Gy (24-30 Gy) volt. Eredmények: A definitív radioterápiában részesített betegek 67%-án komplett, 33%-án parciális remissziót diagnosztizáltunk a kezelés befejezését követő 6-8 hét múlva. Az összes betegen az átlagos követési idő (30 hónap) alatt a helyi tumormentesség aránya 42%. Lokális recidíva miatt 5 beteg (26%) halt meg. Hatan (32%) daganattal élnek. Osteoradinecrosis, fistula nem alakult ki. Következtetés: Megállapítható, hogy az előrehaladott nyelvgyöktumorok onkológiai ellátásában a perkután és az interstitialis sugárkezelés kombinációja mind a beteg gyógyulása, mind életminőségének javítása szempontjából előnyösnek tunik.


Beküldve: 1999. Május 21.
Elfogadva: 1999. Június 1.

Elérhetőség:
Dr. Takácsi Nagy Zoltán
Országos Onkológiai Intézet Sugárterápiás Osztály
H1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 2 / pp 123-127

Az informatika lehetséges szerepe a sugárterápiában II.: Biológiai dóziseloszlási program létrehozása agydaganatok háromdimenziós besugárzás-tervezésénél

Célkituzés: A korszeru sugárterápiás ellátáshoz, háromdimenziós (3D) besugárzás-tervezéshez feltétlen szükséges, magas szintu informatikai rendszereknek a daganatgyógyítás egyéb területein való felhasználása. Módszer: A 3D tervezés alapjául szolgáló fizikai dóziseloszlási program átalakításával, az ún. LQ modellre épített sugárbiológiai ekvivalencia egyenletek felhasználásával és az elemi téregységeknek tekinthető CT-voxelek dózis-értékeinek átírásával biológiai dóziseloszlási térképeket és hisztogramokat hoztunk létre. Részletes vizsgálatainkat agydaganatok besugárzásánál, az ép idegrendszeri képletek dózisterhelésének felmérése céljából végeztük. Eredmény: 3D konformális besugárzással az életfontosságú,középvonali idegrendszeri struktúrák dózisterhelése jelentősen csökkenthető, s ennek fiziológiai hatása még kifejezettebb, így késői sugárkárosodás komoly veszélyével nem kell számolnunk. Rendszerünk segítségével nemcsak az egyes besugárzási tervek, hanem az egyes frakcionálási sémák is egybevethetők. Következtetés: A 3D sugártervezéshez telepített komplex informatikai rendszerek segítségével a sugárterápia várható biológiai hatását is sikerült képszeruen megjelenítenünk. Elméleti sugárbiológiai vizsgálatainkkal bizonyítottuk a konformális sugárterápia komoly előnyeit. Remélhetőleg ez a módszer is segítséget nyújt a jövőben az optimális dóziseszkalációs formák kiválasztásban s így az onkoterápiás hatás növelésében.


Beküldve: 1999. Április 6.
Elfogadva: 1999. Június 1.

Elérhetőség:
Dr. Mangel László
Országos Onkológiai Intézet Sugárterápiás Osztály
H1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 2 / pp 129-133

Teljes bőr elektronbesugárzás dozimetriája

Cél: A teljes bőrfelszín elektronbesugárzására (TBEB) olyan módszer bevezetése, amely a viszonylag egyszeru kivitelezhetőségen túl kellő dózishomogenitást és minimális egésztestdózist eredményez. Anyag és módszer: Az Országos Onkológiai Intézetben 1986-tól végzünk nagymezős elektronbesugárzást a Neptun 10p lineáris gyorsítóval. A Mevatron KD lineáris gyorsító 1991-ben történt üzembeállásával (a gyorsító technikai adottságainak és a kellő méretu bunkernek köszönhetően) mód nyílt az ún. módosított stanfordi technika bevezetésére, amellyel a célkituzésben megjelölt feltételek jobban teljesíthetők. A 200x75 cm-es mezőt két, egymással 30°-os szöget bezáró mező eredőjeként kapjuk, 465 cm-es fókusz-bőr távolság (FBT) esetén. A kezelést 6 irányból végezzük, 6 MeV energiájú elektronsugárzással. A gyorsító nagy dózisteljesítményu (Hi-E) üzemmódja a nagy FBT ellenére is viszonylag rövid kezelési időt biztosít. A dózisprofil-méréseket levegőben, minifantomban, míg a mélydózis-méréseket víz-és polisztirol fantomban, félvezető detektorral, ill. filmmel végeztük. Eredmények: A két, egymással 30°-os szöget bezáró mező eredője 200x70 cm-es (sík)területen belül +/- 5%-on belüli dózishomogenitást eredményez. A 6 irányú besugárzás eredőjeként a dózismaximum mélysége 2-5 mm között változik, míg a 80%-os pont mélysége 8 mm-ben van. A teljes test dózisa a bőrdózis 1%-a alatt marad. Következtetés: A Mevatron KD lineáris gyorsítóra adaptált módosított stanfordi technika alkalmas teljes bőr elektronbesugárzásra.


Beküldve: 2000. Február 7.
Elfogadva: 2000. Április 18.

Elérhetőség:
Dr. Kontra Gábor
Országos Onkológiai Intézet Sugárterápiás Osztály
H1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 2 / pp 135-139

Mellkasfali és emlő angiosarcoma sugárkezelés után: a radiogén eredet, a diagnózis és a kezelés kérdései

Cél: Előzetes sugárkezelés után kialakult, szekunder mellkasfali és emlő angiosarcomás betegeink kórtörténetének bemutatása, valamint irodalmi áttekintés alapján a radiogén eredet, a diagnózis és a kezelés kérdéseinek elemzése. Módszerek: Két eset ismertetése és adatgyujtés a MEDLINE adatbázisából. Eredmények: Eseteinkben az előzetes besugárzási mezőknek megfelelően hosszú (6 ill.8 éves) tünetmentes periódus után alakult ki a szekunder angiosarcoma (AS). A helyes diagnózishoz mindkét esetben a biopsziás és/vagy mutéti specimen hisztopatológiai és immunhisztokémiai vizsgálata vezetett. Első esetünkben a közepesen differenciált AS miatt végzett radikális mutét után a beteg 3 éve tumormentes. A második esetnél az irrezekábilis AS gyors lokális progressziója 4 hónapon belül a beteg halálához vezetett. A mellkasfali és emlő AS-ek incidenciája besugárzás után nagyobb, de az irodalomban a kockázatfokozódás mértékére vonatkozóan ellentmondó adatok találhatóak. Intézetünk anyagában besugárzás után a szekunder AS-ek aránya 0,39 ‰, a becsült kockázatemelkedés 2,4-szeres. Stewart-Treves szindrómában a posztoperatív lymphoedema etiológiai szerepe elsődleges, nem tekinthető radiogén daganatnak. Következtetések: Primer emlőrák miatt operált és / vagy sugárkezelt betegeknél a másodlagos AS kialakulásának kockázata nagyobb, mint az egészséges populációban. A sugárkezelés etiológiai szerepe a mellkasfali és emlő AS-ek vonatkozásában valószínu, de továbbra is vitatott. Hosszútávú túlélést csak a korai stádiumban végzett radikális mutét biztosíthat. Adjuváns sugárkezelés az előzetes besugárzás miatt nem végezhető, kemoterápiától csak palliatív hatás várható. Az atípusos klinikai kép, a differenciáldiagnózis nehézségei és a rossz prognózis miatt e ritka kórképek megkülönböztetett figyelmet érdemelnek.


Beküldve: 2000. Március 16.
Elfogadva: 2000. Június 2.

Elérhetőség:
Dr. Polgár Csaba
Országos Onkológiai Intézet Sugárterápiás Osztály
H1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. polgar@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 2 / pp 141-143

Preoperatív limfoszcintigráfiával végrehajtott sentinel nyirokcsomó műtétek melanoma malignumban

A vizsgálatok célja: A módszer bevezetése Magyarországon. Vizsgálati módszerek: 19 primer cutan közepes és magas rizikójú melanoma malignum miatt jelentkezett beteget vontunk be l997 októberétől l998 októberéig. A mutét napján a daganat köré izotóppal jelzett kolloidot adtunk intradermálisan, ami a nyirokelfolyás irányát mutatja, ill. tájékozódást ad a sentinel nyirokcsomó(k) lokalizációjáról is. A vizsgálat dinamikus, az izotóp beadása már a gamma-kamera alatt történt. Két órával az anyag injektálása után két irányból statikus felvételek készültek. Az opus során kézi detektor, gamma-próba segítségével történt az előzetesen patentkék festék tumor körüli befecskendezésével vizualizált nyirokcsomók felkeresése. Ezzel egyidejuleg a primer melanoma széles excisióra került. Amennyiben az eltávolított nyirokcsomóból a hisztológiai vizsgálat metasztázist igazolt, második lépésként blokkdisszekció történt. Eredmények: A vizsgált 19 betegnél (lokalizáció: felső végtag:2, alsó végtag:9, akrális: 2, törzs: 6, tumorvastagság: vékonyabb, mint 1.5 mm: 6, 1.5-3 mm: 5, vastagabb, mint 3 mm: 8) két betegnél találtunk pozitív sentinel nyirokcsomót. Két esetben a beavatkozás sikertelen volt. Következtetések: A technikát biztonsággal alkalmazni tudjuk. A továbbiakban nagyobb beteganyagon prospektív randomizált vizsgálatokat tervezünk.


Beküldve: 1999. Április 19.
Elfogadva: 1999. Május 12.

Elérhetőség:
Dr. Liszkay Gabriella
Országos Onkológiai Intéze Bőrgyógyászati osztály
H1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 2 / pp 145-147

Stomato-onkológiai szűrővizsgálat önként jelentkezőkön

A vizsgálat célja: Fej-nyaki, szájüregi malignomák és praecancerosus elváltozások előfordulási gyakoriságának vizsgálata. Vizsgálati anyag és módszer: Három nyugat-magyarországi megye önként jelentkező panaszmentes felnőtt lakosain fizikális vizsgálattal kerestük a kóros eltéréseket. Az eredményeket számítógépes feldolgozásra alkalmas adatlapokon rögzítettük, az anamnesztikus adatokkal együtt. Eredmények: Az 5054 személy vizsgálata során 5 rosszindulatú daganatot találtunk, 3.7%-ban praecancerosus elváltozást (zömében leukoplakiát) észleltünk. Következtetések: A hazánkban növekvő számban előforduló orofacialis daganatok a stomato-onkológiai szurővizsgálatok szükségességét indokolják, lehetőség szerint a kedvezőtlen szocio-ökonómiai környezetben élőkre kiterjesztve. A többszörös rizikótényezővel élők alig elérhetők az általunk gyakorolt szurővizsgálattal és ezért korai orvosi ellátásba vételük is nehézkes. Nagyfokú tájékozatlanságot tapasztaltunk a szájüregi daganatokat és a rák-megelőző állapotokat illetően. Kifogásolható az általános szájhygienés helyzet és a fogazati állapot. A szurővizsgálati módszerek hiányosságai miatt a szájüregi daganatos morbiditás biztosan magasabb a statisztikai adatokból ismert arányoknál.


Beküldve: 1999. Június 28.
Elfogadva: 1999. Október 21.

Elérhetőség:
Dr. Kardos László
Megyei Markusovszky Kórház Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Osztály
Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 2 / pp 149-152

A sejtes immunitás (NK-, K-sejtek) változása rosszindulatú petefészek-daganatos betegek műtéti kezelése során

A vizsgálat célja: A szerzők tárgyalják a sejtes immunitásban résztvevő két sejtcsoport (Killer és Natural Killer) aktivitásának változását ovariumkarcinómás betegek mutéti kezelése kapcsán. Vizsgálati módszerek: Vizsgálják az operáció hatását 28 petefészekrákos beteg celluláris immurendszerére. A maximális K-és NK-sejt-aktivitás meghatározására a citotoxicitás enzimkinetikai modelljét alkalmazzák. Eredmények: Megállapítják,hogy a mutét nem befolyásolja a rosszindulatú petefészek-daganatos betegek K-, illetve NK-sejt-aktivitását. Következtetések: Eredményeik alapján arra következtetnek, hogy a mutétileg eltávolított rosszindulatú petefészektumor által okozott immunrendszeri aktivitásváltozás nem észlelhető az NK-, K-sejtek vonatkozásában, az általuk vizsgált időintervallumban, a jelen vizsgálati feltételek mellett. További vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy pontosabb ismereteink legyenek a sejtes immunitás ezirányú változásaiban.


Beküldve: 1999. Június 22.
Elfogadva: 1999. Szeptember 8.

Elérhetőség:
Dr. Bánhidy Ferenc
Semmelweis Egyetem II. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikája
H1082 Budapest, Üllõi út 78/a. Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 2 / pp 155-159

CD20+ angiocentrikus T-sejtes lymphoma

Összefoglalás: Az angiocentrikus perifériás T-sejtes lymphoma CD20+variánsa ritkán előforduló daganat. A tanulmány célja egy az Intézetünkben diagnosztizált és kezelt CD20+angiocentrikus T-sejtes lymphoma esetünk ismertetése. Beteganyag és módszerek: a klinikai, szövettani, immunhisztokémiai és egy-sejtes DNS-citofotometriai vizsgálatok eredményeit analizáltuk. Emellett az EBV in situ hibridizációját végeztük el. Eredmények: A 24 éves nőbeteg hasi panaszok, fogyás miatt jelentkezett orvosnál. Biopszia történt a nyaki nyirokcsomó-konglomerátumból. A szövettani diagnózis: angiocentrikus T-sejtes lymphoma, CD20+variáns. A T-sejt-markerek közül a CD3, CD43, CD45RA és CD45R0 antigén az erek körül és az erek falát infiltráló atípusos lymphoid sejtekben volt kimutatható. Az L26 ellenanyaggal kimutatható CD20 antigén is pozitív reakciót adott. A daganat DNS-indexe 0.8589, hipodiploid volt. G1 fázisú sejt 47%, S fázisú sejt 45,4% és G2 fázisú sejt 7,6% arányban fordult elő. Kombinált kemoterápia alkalmazására került sor a IV/B klinikai stádiumú lymphoma miatt (5 CHOP-Bleo, CEPP, CEP, CMVE kezelés). Az alapbetegség fokozatosan progrediált és a beteg 14 hónappal az első tünetek megjelenése után exitált. Boncoláskor kiterjedt daganatáttét volt a szervekben és a nyirokcsomókban. Következtetések: Intézetünkben az utolsó 13 évben 5 angiocentrikus lymphomát diagnosztizáltunk. CD20 variánsát a ritka előfordulás, szokatlan klinikai tünetek, a kedvezőtlen prognózis miatt mutatjuk be és az újabban elérhető immunterápia (CD20 antigén elleni monoklonális ellenanyag) lehetőségére hívjuk fel a figyelmet.


Beküldve: 1999. December 8.
Elfogadva: 2000. Január 25.

Elérhetőség:
Dr. Péter Ilona
Országos Onkológiai Intézet
H1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. helena@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 3 / pp 183-188

Prevenció: egy reális lehetőség a tüdőrák visszaszorítására

Hatékony gyógykezelés híján a prevenció szerepe megnövekedett a tüdőrák visszaszorításában. Elfogadott tény a dohányzás kóroki szerepe a tüdőrák kialakulásában. Így a primer prevenció elsősorban a dohányzás csökkentését jelenti mind a megelőzés, mind a leszoktatás segítségével. Nagyobb - történeti - vita alakult ki a szekunder prevenció, a hatékony tüdőrákszurés körül. Hiába észlelték azt, hogy a szurt csoportban kedvezőbb lesz a stádiummegoszlás, a reszekabilitás aránya, mivel a mortalitás nem javult, ineffektívnek nyilvánították a tüdőrák szurését. A szemléletbeli változás a kilencvenes évek közepe óta érzékelhető. Napjainkban a kutatások középpontjában a multimodális tüdőrák-prevenciós stratégia kialakítása van. Rizikócsoport szurése biomarkerek és mellkasröntgen, illetve spirál CT segítségével jelentheti a megoldást. Magyarországon a meglévő tüdő-szurő hálózat infrastruktúráján, korszeru rizikócsoport-szurésnek látszik realitása a közeljövőben.



Beküldve: 2000. Május 29.
Elfogadva: 2000. Augusztus 3.

Elérhetőség:
Dr. Kovács Gábor
Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet
H1529 Budapest, Pihenõ út 1. 36(1) 391-3211 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 3 / pp 189-193

A tüdődaganatok diagnózisa

A tüdődaganatok férfiakban a leggyakoribb, nőkben pedig a második leggyakoribb daganatféleség. A megelőzés mellett a korai felfedezés lenne az egyik leghatékonyabb diagnosztikus és egyben terápiás lehetőség. A tüdőrákok diagnózisa mindig patomorfológiai igazoláson kell alapuljon. Az invazív diagnosztikus módszerek csak akkor indokoltak, ha a citológiailag és/vagy szövettanilag igazolt kórképnek terápiás, vagy prognosztikai következményei vannak. A tüdődaganatok gyors és hatékony kivizsgálása csak összeszokott, gyakorlott csapat munkájának eredménye lehet. A tüdőgyógyász, radiológus, patológus szoros együttmuködése hazánkban, nagyobb centrumokban megoldott.



Beküldve: 2000. Augusztus 18.
Elfogadva: 2000. Szeptember 2.

Elérhetőség:
Prof. Dr. Strausz János
Pest Megyei Tüdőgyógyintézet
str12196@ella.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 3 / pp 195-202

Tumormarkerek és prognosztikai faktorok primer hörgőrákban

A tüdőrák világszerte a leggyakoribb daganatos halálok és incidenciája folyamatosan tovább növekszik. A klasszikus fénymikroszkópos rutin módszerek mellett igen nagy szükség van speciális immunhisztokémiai, citometriai és molekuláris biológiai módszerek alkalmazására a primer hörgőrák jobb megismeréséhez. Az alábbiakban összefoglaljuk a tüdőrák manapság intenzíven tanulmányozott főbb tumormarkereit és prognosztikai faktorait. Foglalkozunk a szérummarkerekkel és részletesen tárgyaljuk a szöveti tumormarkereket az alábbi felosztásban:proliferációs markerek, onkogének, növekedési faktorok, apoptózis-markerek, a vaszkularizáció markerei, tumorszuppresszor gének, valamint a gyógyszerrezisztencia markerei. Szólunk a legfontosabb vizsgálómódszerekről és számos marker esetében az irodalmi adatokat saját vizsgálataink eredményeivel egészítjük ki. Jelenlegi ismereteink alapján összefoglaljuk a tumormarkerek és prognosztikai faktorok szerepét a primer bronchuscarcinoma korai felismerésében, agresszivitásának és klinikai viselkedésének pontosabb megismerésében, valamint kezelésében. Célunk az, hogy közelítsük egymáshoz a kutatólaboratóriumok sokszor igen elvont metodikákat alkalmazó kísérleteinek eredményeit és a hétköznapi klinikai gyakorlat választ sürgető és megoldásra váró kérdéseit. Az elmélet és a gyakorlat, a laboratórium és a betegágy között létrejövő híd azután mindkét pillér számára további fejlődés forrása lehet, és gyümölcsöző együttmuködés alapjait teremtheti meg a tüdőrák ellen folytatott harcban.



Beküldve: 2000. Június 20.
Elfogadva: 2000. Szeptember 5.

Elérhetőség:
Dr. Moldvay Judit
Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet Bronchologiai Osztály
moldvay@koranyi.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 3 / pp 203-209

Változások a nem kissejtes tüdőrák (NSCLC) sebészi kezelésének algoritmusában

A tüdőrák incidenciája hazánkban továbbra is emelkedik, a mutétre kerülő betegek aránya nem éri el a 30%-ot. Javulást jelent, hogy az exploratiós ráta 10% alá szorult, ezzel szemben az operált betegek között az adenocarcinomák száma megelőzte a lahámrákokét. A sebészi kezelésben az elmúlt évtizedekben csak némi változás következett be, így az operabilitás eldöntésében új perspektívák kerültek a reszekálható esetek közé. A phrenicus és recurrens laesio, továbbá néhány esetben más parenchymás szervi metasztázisok nem jelentenek abszolút inoperabilitást. Az új TNM rendszer alapján a reszekciót és időpontját alapvetően a korrekt és részletes stádiummeghatározás szerint kell elvégezni és megszabni. Másrészről lehetőség nyílik szelektált esetekben a palliatív mutétekre is. Egyre inkább előtérbe kerül a tüdőrák komplex kezelésének szemlélete, amelyben a sebészi reszekció jóllehet a legfontosabb epizód, de az adjuváns (posztoperatív) terápia és legújabban a neoadjuváns (preoperatív) terápia a beteg túlélési esélyeit növeli meg,javítva a reszekció által önmagában nyújtott előnyöket. Külön részletezzük NSCLC esetén az agyi metasztázis, szoliter mellékvese-és tüdőmetasztázis sebészi kezelésének korlátait és lehetőségeit.



Beküldve: 2000. Július 12.
Elfogadva: 2000. Szeptember 3.

Elérhetőség:
Dr. Csekeő Attila
Országos Korányi Intézet Mellkassebészeti Osztály
H1529 Budapest, Pihenõ u. 1. 36(1) 391-3209 csekeo@koranyi.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 3 / pp 211-214

Mikor kötelező és mikor választható sugárterápia a tüdőrák kezelésében?

A közlemény célja: áttekinteni a tüdőrák aktuális kezelési stratégiáit és ezen belül a sugárterápia lehetséges alkalmazási területeit. Módszere: a főbb szövettani típusok és kiterjedési stádiumok szerinti bontásban sorra véve a megbetegedés egyes formáit, elhelyezi a sugárterápiát a szóba jöhető kezelési formák sorában és a tényeken alapuló orvoslás szellemében ajánlásokat tesz annak alkalmazására. Következtetései szerint kötelező a sugárkezelés beiktatása az onkoterápiás tervbe nem kissejtes tüdőrák I-II. stádiumában ha mutétre nem kerül sor; a Pancoast tumorok pre-és posztoperatív illetve palliatív ellátásában; a kissejtes tüdőrák limitált formáinak komplex kezelésében valamint a tüdőrák operált szoliter agyi metasztázisainak utókezelésében. Választható a sugárterápia nem kissejtes rák I-II. stádiumának takarékos mutéte után, a III. st. palliációjára vagy posztoperatív adjuválására; IV. stádiumban és extenzív kissejtes rák esetében a supportatio részeként. Ugyancsak választható besugárzás a multiplex agyi áttétek és a lokalizált lyticus csontáttétek kezelésére.



Beküldve: 2000. Június 10.
Elfogadva: 2000. Szeptember 1.

Elérhetőség:
Dr. Horváth Ákos
Országos Onkológiai Intézet Sugárterápiás Osztály
H1122 Budapest, Ráth Gy. u. 7-9 36(1) 224-8600 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 3 / pp 215-220

A nagy dilemma: a nem kissejtes tüdőrák kemoterápiája

A tüdőgyógyászati onkológiai talán legvitatottabb fejezete a nem kissejtes tüdőrák kemoterápiája, illetőleg annak helye a terápiás stratégiában. Évtizedekkel ezelőtt az alkiláló szereken alapuló kemoterápiás protokollok, retrospektív analízis szerint, megrövidítették a betegek várható élettartamát, a best supportive care csoporthoz viszonyítva. Innen datálódik a még ma is többekben élő nihilizmus a nem kissejtes tüdőrákos betegek kemoterápiájával kapcsolatban. Mára már a vita lezárult. A platinabázisú kombinált kemoterápia szignifikáns élettartam-meghosszabbodást és életminőség-javulást eredményez. További lehetőség az új kemoterápiás szerek (taxanok, Gemcitabine, Vinorelbine, Irinotecan) beépítése a kemoterápiás protokollokba. E szerek javítják a terápiás választ és az életminőséget, biztonságosan alkalmazhatók ambuláns ellátás keretein belül, a hagyományos szerekhez képest szerény élettartam-meghosszabbító hatással bírnak. A korai stádiumban lévő betegek platinabázisú adjuváns citosztatikus kezelésének hatékonysága vonatkozásában nagy nemzetközi vizsgálatok folynak. Az azonos oldali mediastinalis nyirokcsomó-áttéttel rendelkező (N2) betegek kezelésében mind a kemoterápiának, mind a sebészeti megoldásnak, mind pedig a posztoperatív sugárkezelésnek helye lehet. A lokálisan kiterjedt stádiumban a kemoterápia és a sugárterápia együttes alkalmazása indokolt. A négyes stádiumú betegek kombinált kemoterápiája jó általános állapotú betegeknél alkalmazandó. A szerző összefoglalja a nemzetközi irodalmi adatok és saját tapasztalatai alapján a nem kis-sejtes tüdőrákos betegek kemoterápiájának helyét a komplex daganatellenes stratégia kialakításában.



Beküldve: 2000. Augusztus 1.
Elfogadva: 2000. Szeptember 15.

Elérhetőség:
Dr. Ostoros Gyula
Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet IV-es Tüdőbelgyógyászat
H1529 Budapest, Pihenõ út 1. 36(1) 391-3213 ostoros@koranyi.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 3 / pp 221-225

A kissejtes tüdőrák kemoterápiája

A szerző a kissejtes tüdőrákkal kapcsolatos legújabb ismereteket foglalja össze. Rövid epidemiológiai ismertetés után a kissejtes tüdőrák prognosztikai markereit, stádiumait sorolja fel. Részletezi a jelenleg elterjedt kemoterápiás kombinációkat, az optimális kezelés kritériumait és az emellett elért remissziós lehetőségeket. Irodalmi adatok alapján összegzi az új hatásos citosztatikus készítményeket és az ezek kombinációival elérhető remissziós rátát. Választ próbál adni hatástalan kombinációkban alkalmazható citosztatikus szerekre, és / vagy másodvonalbeli kezelésre. Említést tesz az immunterápia helyéről, lehetőségéről. Végezetül a gyakorló onkológus számára kérdés / felelet formájában foglalja össze mondandóját.



Beküldve: 2000. Szeptember 25.
Elfogadva: 2000. Október 1.

Elérhetőség:
Dr. Szondy Klára
Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinika
36(1) 355-9733 szondy@pulm.sote.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 3 / pp 227-233

A tüdődaganatos betegek szupportív kezelése

A daganatos betegek, ezen belül a tüdőrákban szenvedő betegek kezelésének hatékonyságát is a tünet-és toxicitásmentes túlélési idő jelzi. Nem a betegek szenvedésének meghosszabbítása, hanem a jó életminőségben élt élettartam megnövelése a cél, erre utal az angol mozaik szó, a TWIST is: Time Without Symptoms and Toxicity. A szupportív kezelés a daganatos betegek kezelésének (kemoterápia, radioterápia, sebészet) során kialakuló mellékhatások megelőzését és kezelését jelenti. A szupportív kezelés orvosok, nővérek és a betegek gondozóinak szélesköru tevékenysége, melybe beletartozik a betegek pszichoszociális támogatása, rehabilitációja a betegség különböző fázisain át egészen a halálig. Bár a palliatív kezelés alatt a terminális állapotú betegek magasszintu és szakszeru ellátását értjük ott, ahol kuratív terápia már nem lehetséges, mégis átfedés van a szupportív és palliatív kezelés között (pl. fájdalomkontroll, tumoros cachexia, obstruktív szindrómák). A palliatív kezelés része a szupportív kezelésnek. Összefoglalva elmondható, hogy a szupportív kezelés célja, hogy a daganatos beteg kezelése, betegségének követése során szubjektív panaszait a minimálisra csökkentsük (well being) és életminőségét a legmagasabb szinten tartsuk egészen a halálig. A jelen közleményben a tüdődaganatos betegek kezelése során előforduló leggyakoribb mellékhatások patofiziológiáját, megelőzését és kezelését foglaljuk össze.



Beküldve: 2000. Augusztus 18.
Elfogadva: 2000. Szeptember 25.

Elérhetőség:
Dr. Bogos Krisztina
Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet IV. Tüdőbelosztály
H1529 Budapest, Pihenõ u. 1. 36(1) 391-3213 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 3 / pp 236-237

Utóreszekció jelentősége a hólyagtumorok kezelésében

Az utóreszekcióval bizonyíthatjuk az épnek látszó urothelium tumormentességét, illetve a tumoralapból (izomból) vett anyag ismételt szövettani vizsgálatával bizonyíthatjuk a tumor mélyben terjedését. TaG1 kivételével minden esetben végzünk utóreszekciót a radikalitás megállapítása céljából,ami az első reszekciót követő hatodik hét után történik. Klinikánkon 1998. októberétől napjainkig összesen 62 utóreszekciót végeztünk, 43 férfi-és 19 nőbetegen. Átlagos életkoruk 58 év volt. Pozitív utóreszekció esetén újabb biztonsági rezekciót végeztünk. 38 felületes hólyagdaganat utóreszekciója kapcsán 28 bizonyult negatívnak. Öt esetben a szövettan az előzővel megegyezett, a maradék öt betegnél a szövettani T-katerória különbözött az első reszekciós anyag stage-étől. Hét esetben azért történt utóreszekció, mert a kiterjedt daganatot első ülésben nem tudtuk maradéktalanul reszekálni. Tizenhárom betegnél a reszekció hisztológiailag nem volt kellő mélységu, négy esetben in situ carcinoma miatt végeztünk utóreszekciót. A fentiek alapján az utóreszekció indikációja megalapozott minden olyan esetben, ha nem történt Bressel szerinti szelekciós mintavétel és a tumormentesség nincs igazolva.


Beküldve: 1999. Augusztus 18.
Elfogadva: 1999. Szeptember 28.

Elérhetőség:
Dr. Szabó Vilmos
Semmelweis Egyetem Urológiai Klinika
H1082 Budapest, Üllõi út 78/b. Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 3 / pp 239-245

Gége- és hypopharyngealis rákok jellemzése - Tumorméret és vaszkularizáció

Klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy a hypopharynxrákos betegek túlélése rövidebb, mint a más lokalizációjú fej-nyaki daganatban szenvedőké. Ebben a munkában 21 laryngopharyngealis rákot vizsgáltunk, hogy a tumor mérete és erezettsége mutat-e összefüggést a biológiai viselkedésbeli eltéréssel. Vizsgálataink szerint a 2. stádiumú laryngealis daganatok volumene szignifikánsan nagyobb, mint a 4. stádiumú hypopharyngealis tumoroké. A továbbiakban megvizsgáltuk a laryngo-pharyngealis daganatok érsuruségét, érméreteit, illetve a tumorok vaszkuláris endotheliális növekedési faktor expresszióját (VEGF). Vizsgálati eredményeink nem mutattak ki különbséget a kétféle anatómiai lokalizációjú laphámrák erezettségében és VEGF-expressziójában. Ezen adatok alapján valószínusítjük, hogy a hypopharyngealis rákok fokozottabb agresszivitásáért nem a tumor fokozottabb növekedése vagy beereződése felelős, hanem a tumorsejtek erősebb invazív hajlama.


Beküldve: 2000. Augusztus 10.
Elfogadva: 2000. Szeptember 15.

Elérhetőség:
Prof. Dr. Tímár József
Országos Onkológiai Intézet
H1122 Budapest, Ráth Gy. u. 7-9. 36(1) 224-8786 jtimar@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 4 / pp 255-259

A gyermekkori akut limfoblasztos leukémia kezelésében elért hazai eredmények

1990-95 között 362 gyermekkori akut limfoblasztos leukémiás beteget kezelt a Magyar Gyermekonkológiai Munkacsoport az ALL-BFM 90 protokoll alapján, melynek módosított formáját 1995 óta használjuk és ennek révén 257 beteget kezeltünk. Az alacsony és közepes rizikójú csoportokban a két protokoll használata hasonló eredménnyel járt. Ugyanakkor a magas rizikójú betegcsoportban az ALL-BFM 95 protokoll hatékonyabbnak bizonyult és 10%-os túlélés-javulást eredményezett a teljes beteganyag tekintetében. Eredményeink 10-15%-kal maradnak el a nyugat-európai átlagtól, aminek oka a korai halálozások még mindig viszonylag magas aránya (8 –9%). Eredményeink javulása a diagnosztika fejlesztésétől és a terápia-rezisztens nagy rizikójú betegcsoport kezelési módjának további fejlesztésétől remélhető.


Beküldve: 2000. Október 20.
Elfogadva: 2000. November 2.

Elérhetőség:
Dr. Magyarosy Edina
Fővárosi Önkormányzat Heim Pál Gyermekkórháza
H1089 Budapest, Üllõi út 86. 36(1) 333-7140 tapolcai@sztaki.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 4 / pp 261-264

A Ewing-sarcomás betegek tünetmentes túlélési esélyeinek értékelése a Gyermekonkológiai Szekció eredményei alapján

A Magyar Gyermekonkológiai Munkacsoport Tumorregiszterében 12 év során rögzített 65 Ewing-sarcomás beteg adatait - prognosztikai szempontok szerint - elemeztük. Célunk a túlélés vizsgálata volt. Ahol a rendelkezésünkre álló adatszám megengedte, következtetéseinket statisztikai vizsgálatokkal is megerősítettük. Eredmények: Anyagunkban a panaszok megjelenésétől a diagnózis felállításáig eltelt időtartam szélsőértékei: 2-16 hónap. A tünetmentes túlélés a metasztázissal nem rendelkezőknél Kaplan-Meier módszerével 0.39, míg a pulmonalis vagy más (primer) áttétekkel diagnosztizált betegeknél 0.24. Következtetések: Az eredmények az irodalmi túlélési adatok határértékei alatt maradnak, bár a különbség nem szignifikáns. A rosszabb eredmények döntő oka a későn felismert, metasztázissal diagnózisra került betegek viszonylagosan magas aránya.


Beküldve: 2000. Szeptember 4.
Elfogadva: 2000. November 20.

Elérhetőség:
Dr. Babosa Mária
Semmelweis Egyetem II.sz. Gyermekgyógyászati Kklinika
H1094 Budapest, Tûzoltó u. 7-9. 36(1) 215-1380 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 4 / pp 265-269

A sugárkezelés szerepe a gyermekkori medulloblastoma recidívájának és központi idegrendszeri áttéteinek megelőzésében

A vizgálat célja: Medulloblastomás beteganyag mutét utáni sugárkezelésének bemutatása, az eredmények kiértékelése. Módszer: 1986 és 1998 között 66 gyermek részesült posztoperatív sugárkezelésben. A 45 fiú és 21 leány átlagéletkora 8,3 év volt. A betegek lineáris gyorsítón kapták a sugárkezelést, a magas rizikójú csoportba tartozók 36 Gy-t, az alacsony rizikójú csoportba tartozók 30 Gy-t a teljes koponyára és gerincvelőre. Ezután mindkét csoportnál 20-20 Gy boost irradiáció következett a hátsó scalára. Eredmény: Mind a 66 beteg sorsát nyomon tudták követni. Az átlagos követési idő 45,4 hó (6-137 hónap). A 8 éves, illetve fiatalabb gyermekek gyógyulási esélye kisebb, mint a 8 évnél idősebbeké. 60 hónap után a 8 évnél fiatalabb gyermekek 67,6%-a él, míg a 8 évnél idősebbek 75,9%-a van életben. A radikális mutéten átesett betegek közül 20 él (64,5%), 11 exitált. A betegek 71%-ánál volt 5 éves túlélés. A részleges mutéten átesett betegek közül 24 él (68,6%), 11 exitált, 5 éves túlélést a betegek 71,4%-ánál tapasztaltunk. 66 betegből 23-nál (34,8%) lépett fel recidíva, ami egyben a leggyakoribb halálokot is jelentette. Következtetés: A mutéti radikalitás nem volt szignifikáns befolyással a betegek túlélési esélyeire. Ez a mutéti leírásból történő értékelés és a későbbi kontroll MR-, illetve CT-vizsgálatok eredményei közti, néhány esetben fennálló diszkrepanciával magyarázható. A tumorstádium, a betegek életkora, a rizikó-csoportba tartozás, és a metasztázisok száma és elhelyezkedése ellenben fontos információk az életkilátások előrejelzésekor.


Beküldve: 2000. Szeptember 1.
Elfogadva: 2000. November 10.

Elérhetőség:
Dr. Kocsis Béla
Országos Onkológiai Intézet Sugárterápiás Osztály
H1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. 36(1) 224-8700 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 4 / pp 271-274

Gyermekkori májtumor Magyarországon: két rendhagyó klinikai eset

Magyarországon a májdaganatok az elmúlt tíz év adatai alapján 0,5-2%-ban fordulnak elő a gyermekkori daganatok között. Szövettani beosztás szerint az esetek több mint fele (57%) malignus, ezeknek az incidenciája a világirodalmi adatok szerint kb. 1,6 / 1 millió. Az alábbi közleményben két betegünk esetét ismertetjük. Az első esetben a tumor nagy kiterjedése, kezdetben inoperábilis volta ellenére kemoterápiás kezelés hatására reszekálhatóvá vált, jelenleg a gyermek tumormentes. A második, congenitalis májtumor esetét a szokatlan klinikai és ritka szövettani kép miatt tartjuk figyelemre méltónak.


Beküldve: 2000. Szeptember 1.
Elfogadva: 2000. November 10.

Elérhetőség:
Dr. Kemény Viktória
Semmelweis Egyetem II.sz. Gyermekgyógyászati Klinika
H1094 Budapest, Tûzoltó u. 7-9. 36(1) 215-1380 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 4 / pp 275-283

A heredaganatok korai diagnózisa

A vizsgálat célja: A szerzők a heredaganatok korai diagnózisa program 3 éves eredményeit mutatják be. A program célja a diagnosztikus idő csökkentése, heredaganatok korai felismerése. Módszerek: A heredaganatok korai tüneteinek, hajlamosító tényezőinek és a hereönvizsgálat módszerének a médián keresztül történt ismertetését követően 1995. április 1. és 1998. április 1. között 5056 önkéntest vizsgáltak. A vizsgálat a here fizikális és ultrahang-vizsgálatából, tumor gyanúja esetén marker - (alfa-fetoprotein, béta-choriogonadotropin) vizsgálatokból állt. Eredmények: A daganat előfordulása a hereduzzanattal vagy csomóval jelentkező önkéntesek között 1,28% volt. A panaszmentes, fájdalommal, érzékenységgel, mint fő panasszal és a here betegségeivel össze nem függő panaszokkal jelentkezők között tumort nem észleltek. Tapintható csomó és hereduzzanattal jelentkezők esetén a daganat 4,5, illetve 3,9%-ban fordult elő. Három év alatt 30 páciensnél összesen 32 daganatot ismertek fel. Négy daganat jóindulatú, 15 seminoma (két kétoldali) és 13 non-seminoma volt. A rosszindulatú heredaganat gyakorisága a 15 és 40 év közötti panaszosak között volt a leggyakoribb, 1,6%. Kilenc beteg I/A, kilenc I/B, egy I/S, három II/A, egy II/B és kettő a III/B stádiumba tartozott. Egy beteg a kasztrációt követően nem jelentkezett. A többi beteg az alkalmazott kezeléssel teljes remisszióba került. Következtetések: A panaszmentes önkéntesek vizsgálata a heredaganat növekvő előfordulási gyakorisága ellenére nem eredményes. A heredaganatok korai tüneteinek ismerete, a here önvizsgálata, valamint gyanú esetén ultrahangvizsgálata biztosítja a korai diagnózist, ennek ellenére a daganatra veszélyeztetett korcsoport általános korai diagnózis programja nem javasolható. A korai diagnózist az egészségnevelés, a veszélyeztetett populáció folyamatos felvilágosítása, e populációval foglalkozó egészségügyi személyzet képzése, az első észlelő orvos korai diagnózist szolgáló tevékenysége, az idejében végzett ultrahangvizsgálat biztosíthatja. A korai diagnózis programban a marker-meghatározások az esetek kis részében segítik a diagnózist.


Beküldve: 2000. Augusztus 9.
Elfogadva: 2000. November 20.

Elérhetőség:
Dr. Horváth Zsolt
Országos Onkológiai Intézet Kemoterápia B.osztály
H1122 Budapest, Ráth Gy. 7-9. 36(1) 224-8600 horvathzs@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 4 / pp 285-288

Központi idegrendszeri atípusos teratoid / rhabdoid tumor

Az atípusos teratoid / rhabdoid tumor elsősorban 2 éves kor alatt jelentkező, ritka, rendkívül rossz prognózisú központi idegrendszeri daganat, melynek pontos felismerése gyakran okoz differenciáldiagnosztikai nehézségeket. Szövettanilag a rhabdoid sejtek jelenléte, immunhisztokémiailag a szinte mindig megjelenő vimentin-, SMA- (smooth muscle actin), EMA- (epithelial membrane antigen), az esetek jelentős részében észlelhető cytokeratin- és GFAP- (glial fibrillary acidic protein) pozitivitás, illetve a csírasejtmarker AFP- (alfa-foeto-protein) és hCG- (human-choriogonin) negativitás, citogenetikailag pedig az aberráns 22-es kromoszóma jellemzi. Egy 1,5 hónapos leánycsecsemő esete kapcsán, akit 8 hónappal az első tünetek jelentkezése után vesztettünk el, a diagnosztikai lehetőségekre és a megoldatlan terápiára hívjuk fel a figyelmet.


Beküldve: 2000. Szeptember 4.
Elfogadva: 2000. November 6.

Elérhetőség:
Dr. Hauser Péter
Semmelweis Egyetem II.sz. Gyermekklinika
H1094 Budapest, Tûzoltó u. 7-9. 36(1) 215-1380 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 4 / pp 289-295

Neutropéniás gyermekek leggyakoribb fertőzései és a kezelés lehetőségei

A daganatos megbetegedések intenzív kemoterápiája következményeként gyakran igen súlyos neutropénia alakul ki. A neutropéniás beteg esetében a láz az infekció egyedüli jele lehet, ezért a láz megjelenése bizonyos diagnosztikus és terápiás beavatkozások azonnali elvégzését teszi szükségessé, melynek során antibiotikum-kezelést kell indítani. A szerzők felmérték 1997. január 1. és 1998. december 31. között malignus betegség miatt kezelt gyermekek hemokultúráiból kitenyésztett kórokozók megoszlását, gyakorisági sorrendjét, illetve elemezték a mikrobiológiai eredményeket a klinikai kép és a laboratóriumi paraméterek függvényében. Az irodalmi adatoknak megfelelően domináló túlsúllyal Gram-pozitív kórokozó tenyészett ki és ezen csoporton belül a coagulase-negatív Staphylococcusok voltak a leggyakoribbak és döntő többségük egyedül a glikopeptid antibiotikumokra volt érzékeny. Ennek a fertőzésnek a gyakorisága összefüggésbe hozható a centrális vénás kanülök elterjedésével. Elemzik az empirikusan és a klinikailag, illetve mikrobiológiailag igazolt fertőzések esetén alkalmazandó antimikróbás kezelést, majd megemlítik az egyéb kiegészítő, illetve profilaktikus terápiás lehetőségeket.


Beküldve: 2000. Szeptember 3.
Elfogadva: 2000. November 10.

Elérhetőség:
Dr. Müller Judit
Semmelweis Egyetem II.Sz. Gyermekgyógyászati Klinika
H1094 Budapest, Tûzoltó u. 7-9. 36(1) 215-1380 muller@gyer2.sote.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 4 / pp 297-303

Minimális reziduális betegség monitorozása gyermekkori akut leukémiában a WT1 gén perifériás vérben történő expressziójának nyomonkövetésével

A minimális reziduális betegség (MRD) kimutatásához és a relapszus korai előrejelzéséhez a citomorfológiai módszerek és a Southern-blott technika érzékenysége nem elegendő, a különböző DNS-markerek kimutatásán alapuló PCR-technikák pedig csak a leukémiás esetek 20-30%-ában használhatók. Gyermekkori akut leukémiában a perifériás vérben a WT1 gén RNS-szintu expressziójának monitorozása számos kutatócsoport véleménye szerint kiválóan alkalmas a kórlefolyás követésére, az MRD érzékeny kimutatására, a relapszus korai jelzésére. Vizsgálatunkban 22 frissen diagnosztizált, 17 korábban diagnosztizált leukémiás és 19 nem-leukémiás gyermek perifériás vérét használtuk. Az irodalmi adatokhoz hasonlóan a gyermekkori leukémiák mintegy 80%-a bizonyult WT1-pozitívnak, függetlenül azok immunfenotípusától, ugyanakkor fals-pozitív eredményt semmilyen más betegségben nem találtunk (nem- daganatos hematológiai kórképek, lymphadenopathiák, szolid tumorok stb). Tíz WT1 + leukémia esetében a teljes kezelési ciklus (1 év) során követtük a WT1-expresszió változásait a perifériás vérben. Megállapítható, hogy a WT1 + esetek mintegy 20%-ában lehet minimális reziduális betegséget valószínusíteni a terápia során, amit a csontvelő és perifériás vér fénymikroszkópos vizsgálata nem jelez. Célunk ezen új, érzékeny diagnosztikus marker bevezetése a hazai klinikai gyakorlatba, amely az eddigieknél nagyobb érzékenységgel alkalmas az akut leukémiákban a minimális reziduális betegség kimutatására.


Beküldve: 2000. Szeptember 12.
Elfogadva: 2000. November 1.

Elérhetőség:
Dr. Rásó Erzsébet
Országos Onkológiai Intézet Tumor Progressziós Osztály
H1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. 36(1) 224-8600/1353 raso@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 4 / pp 305-311

Döntési modell a daganatos megbetegedések elleni küzdelem stratégiai erőforrásainak meghatározásakor

A daganatos megbetegedések társadalmat és egyéneket terhelő következményei csak interszektoriális együttmuködéssel csökkenthetők. Erre egyértelmuen utalnak a betegség etiológiájára vonatkozó ismereteink és a betegség előfordulásának jellemzőit feltáró, az eloszlásra és gyakoriságra vonatkozó epidemiológiai elemzések. Az interszektoriális stratégia kialakítása különösen jelentős a megbetegedések kialakulásának megelőzése érdekében, de szükségessége kimutatható a szekunder és tercier prevenció esetében is. Az utóbbira irányuló stratégiák legalább interdiszciplináris együttmuködést igényelnek, míg a primer prevenció esetében az elkerülhetetlen törvényi és rendeleti szabályozások az ágazati együttmuködést is túlnőve, kormányszintu beavatkozást, átfogó, összehangolt stratégia kialakítását teszik szükségessé. Az interszektoriális stratégia sikere a célok helyes megfogalmazásán túl elsősorban az eszközök és erőforrások megfelelő hozzárendelésén áll vagy bukik. A döntések előkészítésében és meghozatalában a résztvevők egymástól eltérő saját cél- és kritériumrendszere következtében azonban a döntési szituáció konfliktusos döntési helyzetté alakulhat, amelyben a döntésben résztvevők pozíciója (a döntésben résztvevőknek a döntés meghozatalakor a csoporton belüli erőviszonyából fakadó) eltérő súllyal biztosítja álláspontjuk érvényesítését. Az elemzéssel célunk a daganatos megbetegedések elleni küzdelem stratégiájának kialakításakor létrejövő jellemző döntési szituációból származó lehetőségek és korlátok megvilágítása. A probléma kezelésére választott döntési modell alkalmazását és annak eredményét egy következő közlemény tartalmazza.


Beküldve: 2000. Szeptember 15.
Elfogadva: 2000. Október 15.

Elérhetőség:
Gróf Ágnes
Pécsi Tudományegyetem, Közgazdaságtudományi Kar Stratégiai Management Tanszék PhD Képzés
grofa@matavnet.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 2 / pp 111-117

Rákmortalitás és -incidencia hazánkban, az európai adatok tükrében

A rosszindulatú daganatos megbetegedések hazai halálozási aránya nagyon kedvezőtlen, a második haláloki tényező, kb. 25%-os gyakorisággal. A rokkantsági statisztikák szerint pedig az utóbbi 25 évben a daganatok miatt rokkantosított betegek aránya kb. 100%-kal emelkedett. A nemzetközi statisztikai mortalitási és incidenciaadatok alapján férfiaknál az első, nőknél pedig a második helyet foglaljuk el. Mivel a daganatos betegségek Magyarországon különlegesen súlyos népegészségügyi problémát jelentenek, a szerzők keresik ezen jelenségek okát és azokat a kitörési pontokat, amelyek segítséget nyújthatnak a kedvezőtlen tendenciák megállítására, illetve megfordítására. A hazai rákhelyzetet nemzetközi adatok fényében elemzik, amelynek során elsősorban a lyoni európai rákcentrum tanulmányaira támaszkodnak, összehasonlítva a magyar Központi Statisztikai Hivatal (KSH) és a hazai Nemzeti Rákregiszter adataiból merített megállapításokkal. A 2000-2001-ben már megbízhatóan működő hazai regiszter minden, az előző naptári évben felfedezett daganatos beteg bejelentésére kiterjed, adatigénye magába foglalja a felfedezés évét, a felfedezéskori kiterjedést, a morfológiai kódot, valamint a terápiás beavatkozásokat. Örvendetes esemény, hogy az évtizedek óta emelkedő magyarországi halálozási gyakoriság 2000-ben csökkent, első ízben az elmúlt 25 év óta. A mortalitás és incidencia helyzete az Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Program 2001-2010 eredményes végigvitelével tovább javítható.


Beküldve: 2002. Április 25.
Elfogadva: 2002. Május 10.

Elérhetőség:
Dr. Ottó Szabolcs
Országos Onkológiai Intézet
1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. 224-8688 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 2 / pp 119-129

Daganatos betegségek korai felismerésére irányuló populációs szintű szűrőprogramok egészség-gazdaságtani elemzése - rendszerezett irodalmi áttekintés

A vizsgálat célja: A szűrhető daganatos megbetegedések okozta korai halálozás évtizedek óta egyre fokozódó mértéke a méhnyak-, az emlő-, valamint a vastag-és végbélrák szervezett, lakossági szűrésének bevezetését halaszthatatlanná teszi. Mivel a szűrőprogramok költségvonzata igen jelentős, fontos, hogy a meglévő pénzügyi keretek felhasználása a lehető legnagyobb egészségnyereséget eredményezze. Módszerek: A szerzők az egészség-gazdaságtani szakirodalom rendszerezett irodalmi áttekintésének módszerével elemzik a fenti daganatok szűrőprogramjainak nemzetközi tapasztalatait. Eredmények: Méhnyakrák esetében a Papanicolaou teszttel, mellrák esetében a mammographiával végzett populációs alapú szűrés felel meg a WHO kritériumoknak. A spontán szűrésnél a racionálisan szervezett szűrési programok mindig költséghatékonyabbak. A szexuálisan aktív női lakosság méhnyakrák-szűrése esetén szervezeti forma szerint a mobil rendelők, korosztályok szerint a 30-39 évesek szűrése tűnik a legkedvezőbbnek. Mellrákra költséghatékonysági szempontból az 50-69/70 éves korosztály kétévenkénti szűrése tekinthető referenciának. A szűrések gyakoriságának növelésére, a korosztály bővítésére, valamint a rizikócsoportok kiválasztására vonatkozóan az eredmények ellentmondásosak. A vastag-és végbélrák esetén nincs a WHO kritériumoknak egyértelműen megfelelő szűrési módszer. Legkedvezőbbnek a kétmintás FOBT tűnik, amelyet pozitív esetben colonoscopia követ az 55-74 évesek kétévenkénti szűrésénél. Következtetések: Fontos, hogy egy előzmények nélkül bevezetett behívásos-követéses program jól megtervezett legyen, figyelembe véve a tervezés során egyéb szempontok mellett a költséghatékonyságot is.


Beküldve: 2002. Március 14.
Elfogadva: 2002. Május 25.

Elérhetőség:
Muszbek Noémi
Debreceni Egyetem Népegészségügyi Iskola
4028 Debrecen, Kassai út 26/B. 52-460-190 mnoemi@hotmail.com Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 2 / pp 131-137

A prosztata rosszindulatú daganata (BNO-10:C61) miatti mortalitás és morbiditás területi megoszlása Magyarországon

A szerzők a prosztatarák magyarországi mortalitási és morbiditási adatai alapján azt vizsgálták, hogy kimutatható-e területi halmozódás a teljes férfilakosságra vonatkoztatva, illetve korcsoportok szerint. Térinformatikai elemző módszer segítségével leíró epidemiológiai vizsgálat keretében elemezték a 2000 fő lakosságú településnagyságig összevont településeken a prosztatarákos mortalitás és morbiditás országos átlagtól való eltérését az indirekt standardizálással számolt standardizált halálozási és morbiditási hányados (SHH, SMH) segítségével. Az országos átlagtól való eltérés szignifikanciáját a X2 -próbával ellenőrizték. Eredményeik szerint Magyarországon szignifikáns halálozási többlet igazolható 11 régióban, ez az ország területének 11,6%-a, itt él a férfi lakosság 25,6%-a. Szignifikáns morbiditási többlet figyelhető meg 8 megyében. A kedvezőtlen mortalitású és morbiditású régiók között szignifikáns korrelációt állapítottak meg (r=0.443, p&lt;0,05). A korspecifikus morbiditás szerint 70 év felett mutatható ki a legnagyobb megbetegedési többlet, ami a Dunántúl 3, az Alföld 6 megyéjében halmozódik. Az igazolt területi és korcsoportos, mortalitási és morbiditási eltérések alapján kijelölhetőek azok a régiók, amelyekben halmozódik a prosztatarák, és ez megfelelő alapot szolgáltat a további prevenciós stratégiai lépések kialakításához.


Beküldve: 2002. Január 28.
Elfogadva: 2002. Március 25.

Elérhetőség:
Dr. Páldy Anna
Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos Környezet-egészségügyi Intézet
1097 Budapest, Gyáli út 2 –6. 1-476-1215 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 2 / pp 139-145

Emlőrákos halálozás és a mammográfiás ellátás kistérségi egyenlőtlenségei

A rossz epidemiológiai helyzet ellenére csak hiányosan kiépült és megyei szinten jelentős különbségeket mutató emlőrákkontroll program működik Magyarországon. Dél-dunántúli vizsgálatunk célja volt, hogy leírjuk az emlőrákos halálozás és a mammográfiás vizsgálatokon való részvétel kistérségi egyenlőtlenségeit, illetve meghatározzuk, hogy egyes társadalmi-gazdasági faktorok hogyan járulnak hozzá a különbségek generálásához. A településenkénti, irányítószámonkénti illetve kistérségenkénti standardizált halálozási hányadosok és standardizált relatív mammográfiás vizsgálati gyakoriságok meghatározása után vizsgáltuk ezek kapcsolatát a populációkra jellemző képzettséggel, munkanélküliséggel, cigány és német nemzetiségűek részarányával, településmérettel, dohányzással és a kórházak közelségével. A vizsgált paraméterek jelentős területi különbségeket mutattak mindegyik aggregációs szinten. A régió hazai viszonylatban kedvező mortalitási helyzetén belül, a halálesetek szűkebb területekre kiterjedő halmozódásait és jelentősen romló helyzetű kistérségeket lehetett azonosítani. A kedvező társadalmi-gazdasági státusszal pozitív korrelációt mutatott a halálozás és a mammográfiás vizsgálati gyakoriság is. A társadalmi-gazdasági faktorok a halálozási különbségek 64,5 és 17,5%-ára adtak magyarázatot települések, illetve kistérségek szintjén. Mammográfiás vizsgálati gyakoriság esetén is nagy a társadalmi-gazdasági indikátorok magyarázó ereje (40,2 és 52,6% a kistérségekre és irányítószám szerinti populációkra). A legerősebb befolyásoló faktorok a településnagyság, a képzettség, a cigányok aránya és a német nemzetiséguek aránya voltak. A megyékben alkalmazott szűrésszervezési módszereket a modellbe illesztve azt figyelhettük meg, hogy a legerősebb társadalmi-gazdasági tényezőnél 4,4-szer és 1,8-szor nagyobb súllyal határozza meg az átszűrtséget a Tolna, illetve Baranya megyében alkalmazott szervezési módszer. Az emlőrákkontrollban szükség van a kistérségi különbségek monitorozására, mert vannak speciális megközelítést igénylő régiók, települések. A társadalmi-gazdasági tényezők hatásmechanizmusát részletesebben fel kellene tárni, hiszen mind a halálozásra, mind a mammográfiás vizsgálati gyakoriságra nagy befolyással vannak. Mivel a régióban alkalmazott szűrésszervezési módszerek között vannak olyanok, melyekkel a hazai jogi-gazdasági környezetben is viszonylag jó eredményeket lehet elérni, fontos volna ezeknek a megoldásoknak az elterjesztését támogatni.


Beküldve: 2001. November 30.
Elfogadva: 2002. Január 28.

Elérhetőség:
Dr. Sándor János
Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvosi Kar Humán Közegészségtani Intézet
7643 Pécs, Szigeti u. 12. 72 536-001/1093 janos@pubhealth.pote.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 2 / pp 147-153

Megelőző Orvostudomány: biomonitorozás és kemoprevenció

A kemoprevenció célja az, hogy valamely kóros állapot kialakulását megakadályozza, késleltesse, vagy a megindult kóros szabályozások menetét a normális irányba terelje, sőt esetenként visszafordítsa. Ahhoz, hogy ez a beavatkozás sikerüljön, meg kell keresni azokat a biomarkereket, amelyek az egészségi állapot romlását még reverzibilis (visszafordítható) fázisban jellemzik. Ilyenek lehetnek a géntoxikológiai paraméterek, pl. a mitózisgátlás vagy -késés, az apoptózis folyamatának gátlása, a kromoszómaaberrációk számának emelkedése, a DNS-repair enzimek kapacitásának csökkenése, vagy az immunológiai státuszt jellemző paraméterek változása (NK-sejtek aktivitásának csökkenése). A korai jelek segítségével a még egészséges egyén esetében is jósolható a bekövetkező negatív változás, vagy betegség, amit hatékony kemoprevenciós beavatkozás nélkül nem lehetne elkerülni. Ezért a kemoprevenció első és legfontosabb lépése a kockázat jellemzése. A kockázatjellemzés összetett fogalom, aminek részét képezi a kockázatanalízis, a kockázatbecslés és a kockázatkezelés. Ez utóbbi részeként jelenik meg a kemoprevenció. A kockázati tényezők feltárásában és az okozott biológiai hatások értékelésében egyaránt helyet kapnak a biomarkerek, amelyek kimutatására főleg a modern molekuláris biológiai módszerek alkalmasak. A kockázati tényezők távoltartása mellett igen fontos a szervezet védekezőrendszerének erősítése, a mérgező anyagok metabolizmusának elősegítése és az okozott kár, pl. a szabad oxigéngyökök által a makromolekulákon okozott denaturációs károsodások kivédése antioxidánsokkal. A kemopreventív ágensek ezért különböző hatáspontú vegyületek lehetnek. Többségük antioxidáns hatással is rendelkezik. Ide tartoznak a növényi eredetű anyagok, glikozidok, flavonoidok és a különböző vitaminok, karotinoidok és néhány mikroelem, pl. a szelén. A másik kemopreventív vegyületcsoport gátolja a sejtproliferációt, illetve fokozza a programozott sejthalált, az apoptózist. Külön csoportot képeznek azok a szerek, amelyek a terminális differenciálódásra ill. az erek növekedésének gátlására hatnak. Vannak kemopreventív szerek, amelyek a megbetegítő ágens metabolizmusát ill. detoxikálódását befolyásolják, vagy az immunrendszer funkcióit erősítik. Sok esetben a hatás a DNS-molekula metilációs viszonyainak megváltozásából adódik.


Beküldve: 2002. Május 2.
Elfogadva: 2002. Június 9.

Elérhetőség:
Dr. Tompa Anna
Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos Kémiai Biztonsági Intézet
1450 Budapest, Pf:36Nagyvárad t. 2. tompa.okbi@antsz.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 2 / pp 155-163

Minőségbiztosítás az onkológiában: egy ISO szerinti tanúsítás tapasztalatai

Az Országos Onkológiai Intézetben sikeres ISO 9001 tanúsítás történt. Ismertetjük az Intézet minőségbiztosítási rendszerének rövid történetét, a minőségbiztosítási rendszer felépítését és az elérendő célok meghatározásának folyamatát, valamint minőségügyi kézikönyv és folyamatleírások megszerkesztése során szerzett tapasztalatainkat. A minőségbiztosítás bürokratikus vonásai ellenére alkalmas arra, hogy egyszer szembenézzünk önmagunkkal, rendszerezzük tevékenységünket és megbízhatóbban dolgozzunk. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy minőségbiztosítási rendszer bevezetése a betegellátás színvonalát emeli, a dokumentáció pedig segíti az intézményt vagy egyes részlegeit az esetleges felelősségi perek kivédésében és érveket szolgáltat előléptetések, fizetésemelések és jutalmakra vagy kitüntetésekre tett javaslatok mellett.


Beküldve: 2002. Február 28.
Elfogadva: 2002. Március 29.

Elérhetőség:
Dr. Szentirmay Zoltán
Országos Onkológiai Intézet Molekuláris Pathologiai Osztály
1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. 224-8783 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 2 / pp 165-175

Szelektív ösztrogénreceptor-modulátorok (SERM-ek) a gyakorlatban

A szelektív ösztrogénreceptor-modulátorok (SERM-ek) a gyógyszerek egyre fejlődő olyan csoportját képviselik, melyek szövetek szerint eltérően, akár ösztrogénreceptor-agonistaként, akár -antagonistaként hatnak. A megfelelően szelektív hatású SERM-ek lehetőséget adnak arra, hogy az ösztrogéneknek a csontokon és a kardiovaszkuláris rendszeren észlelt kedvező, az emlőn és az uteruson észlelhető kedvezőtlen hatását szétválasszuk. A trifeniletilén tamoxifen felbecsülhetetlen értékű az emlőrák gyógyításban és megelőzésében, a csontvesztést gátolja, valószínűleg csökkenti a kardiovaszkuláris kockázatot, viszont természetes ösztrogénekhez hasonlóan kedvezőtlen hatása van a méhen. A tamoxifen derivátuma, a toremifen, szintén aktív és használatos emlőrákban, de a csontokon gyengébb hatású. A nem-szteroid benzotiofén, a raloxifen látszik most a legalkalmasabb SERM-nek. A tamoxifenhez hasonlóan csökkenti az emlőrák-gyakoriságot, annál jobb hatásai vannak a csontokon és a kardiovaszkuláris rendszeren (a Se-koleszterin azonnali csökkenését okozza, csökkenti a fibrinogén- és lipoprotein-szinteket, javítja az erek epitélfunkcióit, csökkenti az intimamegvastagodást, stb.), mindamellett TAM-mal ellentétben nem növeli az endometriumrák gyakoriságát. Ezek a gyógyszerek vezetnek majd a tökéletes hormonpótló és az egyéb, több támadáspontú kezelésekhez. A közlemény összefoglalja a korszerű tudnivalókat a SERM-ekről.


Beküldve: 2001. Április 18.
Elfogadva: 2001. Június 8.

Elérhetőség:
Dr. Nagykálnai Tamás
Fővárosi Önkormányzat Uzsoki utcai Kórház Onkoradiológiai Központ
1145 Budapest, Uzsoki u. 29. 251-7577 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 2 / pp 177-178

Colorectalis carcinoma ritka manifesztációjú lágyrész-metasztázisa

A szerzők colorectalis carcinoma ritka elhelyezkedésű lágyrész-metasztázisáról számolnak be. Az eset érdekessége, hogy közel 2 évvel a primer reszekció után, lágyrész-metasztázist észleltek, extrém magas tumormarker (CEA, CA 19.9) érték mellett, mely közel fél évvel megelőzte a metasztázis kimutathatóságát. A metasztazektomia után röviddel a malignus folyamat progresszióját észlelték. Az esetbemutatás mellett röviden érintik a colorectalis rákok epidemiológiáját, a komplex kezelést.


Beküldve: 2001. December 13.
Elfogadva: 2002. Április 17.

Elérhetőség:
Dr. Markó László
Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza Onkoradiológiai Központ
6001 Kecskemét, Nyíri u. 38. 76-516-700 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 2 / pp 189-191

Hetenkénti Taxol (Paclitaxel) kezelés az emlőrák másodvonalú terápiájában

A Taxol az emlőrák kezelésében mono-és kombinációs terápiában alkalmazva fázis II és fázis III vizsgálatok során bizonyította hatékonyságát 3 hetenkénti 3 órás ill. 24 órás infúzió formájában. Ez a kezelési mód 30%-os dózisnövelést tesz lehetővé és csökkenti a rezisztens klónok kialakulásának lehetőségét. A hetenkénti infúziók hatékonyságát és tolerálhatóságát az elmúlt néhány évben kiterjedten vizsgálták fázis II vizsgálatokban és igazolták, hogy a teljes válasz ráta 50% körül van. A Taxol hetenkénti 1 órás infúziója hatékony másodvonalbeli kezelés áttétes emlőrákban, a beteg számára jobban tolerálható, mint a háromhetente történő medikáció, miután a csökkenő toxicitás szélesebb terápiás indexet biztosít.


Beküldve: 2002. Május 21.
Elfogadva: 2002. Június 8.

Elérhetőség:
Dr. Dank Magdolna
Semmelweis Egyetem ÁOK Radiológiai és Onkoterápiás Klinika
1082 Budapest, Üllõi út 78/a Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 2 / pp 192-193

Doxorubicin és paclitaxel vs. 5-fluorouracil, doxorubicin és ciklofoszfamid az áttétes emlőrák elsővonalú kezelésében - randomizált multicentrikus fázis III vizsgálat eredményei

Az emlőrákok antraciklin-tartalmú kombinált kezelése hatékonyabbnak bizonyult a korábbi klasszikus kombinációknál. A taxánok megjelenésével még hatékonyabb gyógyszer került a klinikumba. Mindezek alapján multicentrikus fázis III vizsgálat indult Európában a doxorubicin és paclitaxel (AT) kombináció összehasonlítására a klasszikusnak számító FAC kombinációval (5-fluorouracil, doxorubicin és ciklofoszfamid). Áttétes emlőrákok kezelésében az AT kombináció hatékonyabbnak bizonyult a FAC protokollnál a mérhető válaszok kialakulása illetve a komplett válaszok tekintetében. Megnövekedett a progresszióig eltelt idő is az AT-kezelési ágon a FAC-csoporthoz viszonyítva. Mindezek alapján áttétes emlőrák esetében az AT-kezelés elsővonalbeli alkalmazása javasolható.


Beküldve: 2002. Május 21.
Elfogadva: 2002. Június 8.

Elérhetőség:
Dr. Nagykálnai Tamás
Fővárosi Önkormányzat Uzsoki utcai Kórház Onkoradiológiai Központ
1145 Budapest, Uzsoki u. 29. 251-7577 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 2 / pp 195-196

Lehetőségek és eredmények a Taxol-Herceptin kombináció alkalmazásával

A Taxol (paclitaxel) és a Herceptin (trastuzumab) külön-külön is mérföldkő a távoli áttétes emlőrák kezelésében. Mindezek alapján kézenfekvő volt a két kiemelkedően aktív, különböző hatásmechanizmusú és toxicitási profilú szer kombinálása a távoli áttétes emlőrák kezelésében. Amerikai kutatók multicentrikus harmadik fázisú vizsgálatban azt tanulmányozták, hogy antraciklin (AC) vagy Taxol kemoterápia hatásossága fokozható-e Herceptin hozzáadásával IV-es stádiumú HER-2 ++ és +++ emlőrákban. Megállapították, hogy a Taxol kezelés Herceptin-nel történő kombinálásával jelentősen megnő a válaszadási arány, szignifikánsan meghosszabbodik a progresszióig eltelt idő és hosszabbá válik a betegek túlélése. Mindezen kedvező hatások a HER-2 +++ fokozott expressziót mutató tumoros betegek körében még kifejezettebben érvényesülnek. A meggyőző bizonyítékok alapján a Herceptin-Taxol kombinációs kezelést Magyarországon is törzskönyvezték IV-es stádiumú emlőrákos betegek kezelésére.


Beküldve: 2002. Május 18.
Elfogadva: 2002. Június 7.

Elérhetőség:
Dr. Láng István
Országos Onkológiai Intézet Kemoterápia B Belgyógyászati Onkológiai Osztály
1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. 224-8763 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 3 / pp 203-223

Költség-hatékony onkológiai PET-vizsgálatok

A szerzők a Health Care Financing Administration (USA) elvei alapján ismertetik az onkológiai célú FDG PET-vizsgálatok finanszírozásának legfontosabb előfeltételeit és szempontjait. Nagyszámú klinikai vizsgálat kritikai értékelése alapján az FDG PET-vizsgálatok költség-hatékonyságát a következő esetekben lehetett eddig bizonyítani: a solitaer tüdő-kerekárnyék dignitásának eldöntése, a nem kissejtes tüdőrák, a colorectalis daganatok, a malignus lymphomák, a melanoma malignum, a nyelőcsődaganatok és a fej-nyaki daganatok diagnózisa, stagingje és restagingje. A módszer emlőrákban való felhasználhatósága jelenleg intenzív elemzés alatt áll. A PET-vizsgálatok a felsorolt indikációkban a stádium helyes megállapításával segítik a legelőnyösebb kezelés megválasztását. Ez a döntés a legnagyobb gyógyulási valószínűség biztosítása mellett költségkímélő hatású is, ugyanis segítségével elkerülhetők a felesleges orvosi beavatkozások.


Beküldve: 2002. Március 8.
Elfogadva: 2002. Június 5.

Elérhetőség:
Dr. Kálvin Beáta
Debreceni Egyetem Orvos-és Egészségtudományi Centrum, Általános Orvostudományi Kar PET Centrum
4026 Debrecen, Bem tér 18/c 52-431-958 kalvin@pet.dote.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 3 / pp 225-233

A pamidronát használata emlőrák csontáttétes eseteiben

A csontáttétek az előrehaladott emlőrákos nőbetegek legalább 70%-át érintik, jelentős klinikai problémákat és életminőség-romlást okozva. A biszfoszfonátok megjelenéséig nem állt rendelkezésre speciális kezelés. A biszfoszfonátok a pirofoszfát stabil kémiai analógjai, gátolják az oszteoklasztok által okozott csontfelszívódást, a kezelés csökkenti az emlőrákos csontáttétek számát és a szkeletális történések számát, csökkenti a fájdalmat, a fájdalomcsillapító-igényt, javítja az életminőséget. Ebből kifolyólag, a biszfoszfonátok már az áttétes emlőrák és a myloma multiplex kezelésének szokásos részeivé váltak. Biztató eredmények szólnak a biszfoszfonátok lehetséges adjuváns használata mellett is. A pamidronát adagolása egyszerű, a standard rákellenes kezelésekkel együtt hatásosan gátolja az oszteolízist, csökkenti a fájdalmat, javítja az általános állapotot. A standard kezelés mellé egy-két éven át havonta adott pamidronát infúziók több, mint egyharmadával csökkentik az évenkénti csonttörések számát. A szerzők 119 csontáttétes emlőrákos betegnek adtak 3-4 hetenként 90-120 mg pamidronát infúziót, tapasztalataikról számolnak be.


Beküldve: 2001. Június 26.
Elfogadva: 2002. Június 6.

Elérhetőség:
Dr. Nagykálnai Tamás
Fővárosi Önkormányzat Uzsoki utcai Kórháza Onkoradiológiai Központ
1145 Budapest, Uzsoki 29. 251-7577 uzsokikh@mail.matav.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 3 / pp 239-245

MRI-képek használatának lehetősége a háromdimenziós külső besugárzástervezésben

CÉL: Annak vizsgálata, hogy az MRI-képek mennyire alkalmasak besugárzástervezésre, az MRI-képalkotás előnyeinek és hátrányainak megbeszélése, valamint a geometriai torzítások vizsgálata. MÓDSZEREK: Terápiás humanoid fantommal végeztünk MRI-és CT-vizsgálatokat, és a fantomon belüli, ill. a fantom külső felszínére helyezett jelölések távolságainak a mérésével meghatároztuk a geometriai torzításokat. Ismertettük az MRI-és CT-képek háromdimenziós képfúziójának a folyamatát, amely lehetővé teszi, hogy mindkét képalkotó eljárás adatait felhasználjuk a tervezéshez. EREDMÉNYEK: Kis térfogatok MRI-vizsgálatainál (fej fantom) a geometriai torzítás elhanyagolható volt (<2 mm), de nagyobb térfogatoknál (pl. medence) az MRI-képeken már jelentős mértékű geometriai pontatlanságot figyeltünk meg. Például a medence szélességét az MRI-képeken 7 mm-rel kisebbnek mértük a valódi méretnél, ami 2%-os pontatlanságot jelent. Geometriai torzítást nemcsak az axialis, hanem a sagittalis és coronalis síkokban is megfigyeltünk. Megállapítottuk, hogy a mágneses izocentertől távolodva a geometriai pontatlanság egyre nagyobb mértékű. Elhanyagolható geometriai torzítás mellett az MRI- és CT-adatok manuális képfúziója megfelelő pontossággal elvégezhető a felszínre helyezett jelölések segítségével. KÖVETKEZTETÉSEK: Kis térfogatok esetében az MRI-képeket a CT-képekkel örténő fúziójuk után használni lehet besugárzástervezéshez. Nagyobb térfogatoknál az MRI-képeknek már olyan mértékű geometriai torzítása lehet, ami nem teszi lehetővé, hogy azokat korrekció nélkül felhasználjuk. Az MRI-képeknek a sugárterápiás tervezésbe történő bevezetését mindig meg kell előznie a geometriai torzítás részletes vizsgálatának.


Beküldve: 2002. Május 16.
Elfogadva: 2002. Augusztus 1.

Elérhetőség:
Dr. Major Tibor
Országos Onkológiai Intézet Sugárterápiás Osztály
1122 Budapest, Ráth Gy. u. 7-9. 224 8600 major@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 3 / pp 247-251

Második malignus tumor gondozott Hodgkin-kóros betegeinknél

A VIZSGÁLAT CÉLJA: gondozott Hodgkin-kóros (HK) betegeinknél jelentkező második malignus tumor (MMT) elemzése. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK: 1967. január 1-től 1999. október 1-ig elsődlegesen 534 HK-os beteget kezeltünk, 470 beteg adatai voltak a MMT jelentkezése szempontjából adekvátan feldolgozhatóak. EREDMÉNYEK: 34 esetben (7,2%) MMT jelentkezett, 26 alkalommal (5,5%) szolid neoplasma (SZN), leggyakoribb a tüdőtumor volt (11/26). 8 esetben (1,7%) haematologiai malignitást (HM), 5/8 esetben non-Hodgkin-lymphomát (NHL) diagnosztizáltunk. A SZN-s betegek átlagéletkora a HK diagnózisakor 38,1 év (18-59 év), a MMT diagnosztizálásáig eltelt átlagos idő 13,5 év (1-33 év) volt. A HM-nál az átlagéletkor 45 év (17-64 év), a látenciaidő 3,2 év (9 hó-12 év) volt. A terápia a SZN jelentkezése előtt: irradiáció 6, kemoterápia 8, kombinált kezelés 12 betegnél. A 20 kemoterápiás kezelésből 17 esetben CV/O/PP és variánsai szerepeltek. A HM-t megelőzően kemoterápiában 5, kombinált kezelésben 3 beteg részesült, 7 esetben a CV/O/PP-t és variánsait kapták. KÖVETKEZTETÉSEK: A MMT ritkább beteganyagunkban az irodalmi adatokhoz képest, főleg a HM-t tekintve. Ez magyarázható a korábbi évtizedekre jellemző kevésbé intenzív kezelésekkel, rövidebb túlélési időkkel. A napjainkban alkalmazott kezelések hatására már hosszan túlélő betegeknél a terápia megtervezésekor a késői szövődmények, így a MMT elkerülésére is törekednünk kell.


Beküldve: 2001. Október 1.
Elfogadva: 2002. Január 29.

Elérhetőség:
Dr. Keresztes Katalin
Debreceni Egyetem Orvos-és Egészségtudományi Centrum III. sz. Belgyógyászati Klinika
4004 Debrecen, Móricz Zs. krt. 22. 52 414-969 katalin@iiibel.dote.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 3 / pp 253-259

Myositisek tumorral történő társulása

A VIZSGÁLAT CÉLJA: A polymyositis / dermatomyositis (PM/DM) rosszindulatú daganatokkal történő társulását vizsgáltuk 214 PM/DM-es betegünk gondozása során, valamint tanulmányoztuk a daganattal társult esetek klinikai sajátosságait és a terápiás válaszreakció módosulásait. VIZSGÁLATI MÓDSZER: A DEOEC III.sz.Belgyógyászati Klinika Immunológia szakrendelése által 1985 óta gondozott PM/DM-es betegek adatainak retrospektív elemzése a rendelkezésre álló dokumentációk alapján. EREDMÉNYEK: 60 DM-es betegünk gondozása során 9 beteg esetében igazolódott daganat. 5 beteg esetében a DM-mel egyidőben, 4 beteg esetében pedig 2-2-3-7 évvel a DM megjelenése után. 154 PM-es betegünkben nem jelentkezett daganat. KÖVETKEZTETÉSEK: A DM-es betegek 15%-ában jelentkezett daganatos megbetegedés. A betegek súlyos bőrtüneteket mutattak, melyek a DM terápiájára nehezen reagáltak. A daganattal egyidőben jelentkező DM-es betegek agresszívebb kezelést igényeltek, gyakran volt szükség szteroid mellett egyéb immunszuppresszív szerek alkalmazására is. A daganat terápiáját (műtét, sugárterápia) követően a bőr- és az izomtünetek jobban voltak befolyásolhatóak.


Beküldve: 2001. November 14.
Elfogadva: 2002. Január 29.

Elérhetőség:
Dankó Katalin
Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum III. sz. Belgyógyászati Klinika
4004 Debrecen, Móricz Zs. krt. 22. 52 414-969 danko@iiibel.dote.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 3 / pp 261-264

Tumorba való áttétképződés ritka esete: a tüdőrák áttéte secretoros meningeomába

CÉL: A daganatok daganatba való áttétképzésének egy ritka esetét, valamint annak differenciáldiagnosztikai buktatóit ismertetni. MÓDSZEREK ÉS EREDMÉNYEK: 48 éves nő Sylvius-árokbeli secretoros meningeomájának műtéti megoldását ismertetjük. A daganat kivizsgálása során felvetette a korábban operált tüdő adenocarcinomával összefüggésbe hozható metastasis lehetőségét is. A szövettani vizsgálat secretoros meningeomát igazolt adenocarcinoma áttéttel. KÖVETKEZTETÉSEK: A secretoros meningeoma tünetei révén (kifejezett vizenyő, térfoglalás, carcinoembryonalis antigén-secretio) és szöveti képe alapján (secretoros zárványok, cytokeratin-7 és carcinoembryonalis antigén-pozitivitás, vimentin-negativitás) adenocarcinoma metastasist utánozhat. A szerzők tudomása szerint ez az első közölt eset, amelyben a secretoros meningeomában írnak le áttétet. Az eset érdekességét a secretoros meningeomák és a tumor-tumor áttétképzés egyaránt ritka volta fokozza.


Beküldve: 2002. Január 28.
Elfogadva: 2002. Május 7.

Elérhetőség:
Cserni Gábor
Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza Pathologiai osztály
Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 3 / pp 265-268

Az emlő lipidekben és glikogénben gazdag carcinomája

A szerzők egy 70 éves nőbetegnél solid szerkezetű emlőcarcinomát észleltek, amelynek sejtjei lipideket, glikogént és neutrális glikoproteineket egyaránt tartalmaztak. Már a műtétkor hónalji nyirokcsomóáttét állt fenn.


Beküldve: 2002. Június 3.
Elfogadva: 2002. Augusztus 1.

Elérhetőség:
Dr. Krutsay Miklós
Magyar Imre Kórház Patológiai Osztály
8401 Ajka, Korányi F. u. 1. Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 3 / pp 271-276

Juxtacorticalis osteosarcoma középkori vázleleten

A 14-15. századból származó, 20-22 éves férfi vázleletének tibiáján és fibuláján észlelt juxtacorticalis osteosarcoma leírása. A lelet radiológiai, szövettani, immunhisztokémiai és pásztázó elektronmikroszkópos vizsgálata alapján állapították meg kórisméjüket. Az őskórtani irodalom szerint a történeti korokban nagy ritkaság volt a malignus csonttumor, hazánkban ez az első észlelés.


Beküldve: 2002. Április 11.
Elfogadva: 2002. Augusztus 1.

Elérhetőség:
PhD Fóthi Erzsébet
Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tára
1083 Budapest, Ludovika tér 2. 313-8617 fothi@ludovika.nhmus.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 4 / pp 291-295

A rosszindulatú daganatos halálozás változása 1975 és 2001 között Magyarországon

A szerzők a KSH halálokok szerinti halálozási adatai alapján, kizárólag matematikai eszközökkel vizsgálják a daganatos halálozás hazai alakulását az 1975 és 2001 közötti 27 évben. Meghatározzák a trendeket, de ezeket nem az egyenleteikkel írják le, hanem az eredeti idősorral együtt közös ábrán megrajzolja. Így a matematikában kevésbé jártas olvasó számára is érthetővé válnak az eredmények. Mindezeket nemenként és lokalizációnként elvégzik, majd az összes daganatos halálozásra együtt is. Megmutatják, hogy a daganatos halálozás növekedése és csökkenése lokalizációnként és nemenként is más és más: a szájüregi tumorok okozta halálozás kis szórás mellett egyenletesen növekedik, a colorectalis is, de a férfiaké nagyobb meredekségű. Nagyobb szórás mellett növekszik a melanoma halálozása, itt is a férfiaké a nagyobb ütemű. Csökken a here és mindkét nemre a gyomor daganatos halálozása. Különbözik a két nemre a tüdőrákos halálozás változása: a férfiaké 1994-ig egyenletesen növekedett, akkor megállt a növekedés. A nőké 1985 óta meredekebben növekedik, mint előtte. Ugyancsak két szakaszra bomlik a női emlőrákos halálozás, 1994-ig egyenletesen növekedett, azóta stagnál. Az összes rosszindulatú daganatos halálozásra pedig megállapítják, hogy megváltozott a növekedésnek a vizsgált időszak első 20 évében észlelt üteme, az utolsó hét év trendjének meredeksége nullától szignifikánsan nem különböző kis pozitív szám, azaz megszűnt a növekedés.


Beküldve: 2002. Október 7.
Elfogadva: 2002. November 13.

Elérhetőség:
Gaudi István
MTA SZTAKI
1111 Budapest, Lágymányosi u. 11. gaudi@sztaki.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 4 / pp 297-300

A Nemzeti Onkológiai Kutatásfejlesztési Konzorcium első évi tevékenysége

A Konzorcium tevékenysége a népegészségügyi szempontból kiemelkedő jelentőségű daganatokra koncentrál (emlő- és colorectalis rák, fej-nyaki- illetve gyermekkori daganatok). Epidemiológiai vizsgálataink során számos fenti daganatféleség jellegzetes regionális mortalitási/morbiditási eltéréseit tártuk fel (emlőrák, prosztatarák, fej-nyaki daganatok) és bemutattuk a gyermekkori ALL morbiditásának lassú csökkenését. A molekuláris genetika módszertanának segítségével az örökletes emlőrák jellegzetes hazai mutációs sajátosságait illetve a fej-nyaki daganatokra potenciálisan hajlamosító DNS-repair enzim-polimorfizmust mutattunk ki. Új eljárásokat dolgoztunk ki a colorectalis daganatok hatékonyabb szűrésére (laktoferrinteszt), prognózisának pontosabb megítélésére (c-met-expresszió) és terápiás érzékenységének predikciójára (TS-expresszió). A gyermekonkológiai programban az ALL monitorozásával (WT1-génexpresszió) és terápiájával (IFN-?) kapcsolatosan tettünk újszerű megfigyeléseket. Kísérleti körülmények között bemutattuk, hogy a daganatos matrix-környezet jelentősen befolyásolja a klasszikus kemoterápiás szerek daganatellenes hatásait. A tumoros progresszióra vonatkozóan számos olyan gént azonosítottunk melanomában (?IIbß3 integrin, CD44v3 és decorin proteoglikán, AMF-receptor) amelyek marker szerepet tölthetnek be vagy új terápiás célpontul szolgálhatnak.


Beküldve: 2002. November 10.
Elfogadva: 2002. November 15.

Elérhetőség:
Dr. Tímár József
Országos Onkológiai Intézet Tumor Progressziós Osztály
1122 Budapest, Ráth György u. 7–9. 224-8786 jtimar@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 4 / pp 307-313

Az emlőrák adjuváns kezelésének fejlődése Bonadonnától a taxánokig

A szerző összefoglalja az emlőrák adjuváns kemoterápiájának fejlődési szakaszait a klasszikus Bonadonna-féle CMF-től az anthracyclineken át a taxánokig. A CMF-séma jelentősen javította a korai és késői eredményeket egyaránt, a kombinált kemoterápia prototípusának tekinthető. 20 éves megfigyelés után a CMF-et kapott betegek tünetmentes túlélése és teljes túlélése szignifikánsan javult (p<0,001 és p=0,03) a nem kezeltekhez képest. Évtizedeken keresztül a 6 ciklus CMF volt az emlőrák adjuváns kezelésének gold standardja. Az 1980-as évek elején a milánói kutatócsoport a népszerű CMF-fel szemben az új doxorubicint vizsgálta. Az anthracyclin-tartalmú kemoterápia a CMF-hez képest 12%-kal csökkentette a kiújulások évenkénti arányát és 11%-kal a halálozás évenkénti rizikóját, ami abszolút értékben a recidívák 3,2%-os, a halálozás 2,7%-os csökkenését jelenti 5 év alatt. Ez a kicsi, de reális különbség a három anyagot tartalmazó kezeléseknél látható (pl. CEF, CAF, FAC, FEC), míg a két gyógyszert tartalmazó 4 ciklus AC vagy EC a 6 sorozat CMF-fel azonosnak látszik. Az új kemoterápiás gyógyszerek közül az 1990-es években a taxánok bizonyultak hatásosnak emlőrákban. Nagy adjuváns klinikai vizsgálatok indultak, vagy mostanában fejeződtek be. Számos klinikai tanulmány eredményeiből azt a következtetést lehet levonni, hogy a taxánok adjuváns használata rutinszerűen nem javasolható - kivéve a BCIRG 001 docetaxel vizsgálatot, melyben a tünetmentes túlélés szignifikáns javulását észlelték 6 x TAC használatával, 6 x FAC-vel szemben (82% vs. 74%). Az új trastuzumab (HER2 elleni antitest) adjuváns vizsgálatát 2000-ben kezdték. A Herceptin adjuváns program világszerte folyik, 12 000 betegen, talán lehetőség lesz a HER2-pozitív betegek túlélésének javítására.


Beküldve: 2002. Október 28.
Elfogadva: 2002. November 15.

Elérhetőség:
Dr. Nagykálnai Tamás
Fővárosi Önkormányzat Uzsoki utcai Kórháza
1145 Budapest, Uzsoki u. 29. 251-7577 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 4 / pp 315-321

Őrszem nyirokcsomó-biopszia Magyarországon. A sebészi onkológia forradalmi újításának hazai eredményei

A jelen közleményben a szerző az őrszem nyirokcsomókra (SN) vonatkozó, Magyarországon elért eredményeket foglalja össze, és ez által mutatja be az SNbiopszia (SNB) hazai helyzetét. Rövid történelmi háttér után részletesen foglalkozik a közlemény a melanoma malignum és az emlőrák SN-jeire vonatkozó eredményekkel, leírja az SNB alkalmazásának egyéb területeit is (emésztőszervrendszer, pajzsmirigy), amelyeken már történtek hazai próbálkozások, valamint kitér a patológiai feldolgozás részleteire és eredményeire is. A bemutatás szerint a hazai szerzők az SNB számos vonatkozását vizsgálták, és eredményeik összhangban vannak a külföldi szerzők eredményeivel. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a módszer szélesebb körű elterjedése és az erről szóló eredmények közzététele még várat magára.


Beküldve: 2002. Szeptember 10.
Elfogadva: 2002. Október 11.

Elérhetőség:
Dr. Tarján Miklós
Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza Patológiai Osztály
6000 Kecskemét, Nyíri út 38. 76-516700 tarjanm@freemail.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 4 / pp 323-326

Sugárterápia és halasztott emlőhelyreállító műtét implantátummal: az összeférhetőség vizsgálata

A TANULMÁNY CÉLJA: A halasztott, implantátumot használó postmastectomiás műtét gyakori típusa az emlőrekonstrukciónak. Mastectomia után azonban a betegek jelentős részénél sugárterápia is szükséges a gyógyításhoz. A két módszer együttes alkalmazása a szövődmények halmozódásához vezethet. Tanulmányunkban a kezelések összeférhetőségét vizsgáltuk. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK: 66 invazív emlőrákkal kezelt nőbeteg eredményeit értékeltük, akiknél átlagosan 51 hónappal a módosított radikális mastectomia után 1997 januárja és 1999 júniusa között végeztük a rekonstrukciós műtétet. A betegeket két csoportba soroltuk: mastectomia után sugárkezeltek (n=37), és nem sugárkezeltek (n=29). A lokoregionális besugárzás medián dózisa 50 Gy volt. Súlyos (Grade III) atrófiás dermatitis egyik sugárkezelt betegnél sem alakult ki. A rekonstrukció utáni krónikus szövődmények típusát (Baker III-IV. contractura, implantátum-falsérülés, bőrnecrosis) és idejét leírtuk. Valószínű gyakoriságát Kaplan és Meier módszerével számítottuk. A posztrekonstrukciós daganatos eseményeket is értékeltük. EREDMÉNYEK: Expander használatakor gyakori volt az enyhe fájdalom. Az expander feltöltése nem volt teljes négy (11%) sugárkezelt betegnél erős fájdalom miatt. 53 hónapos medián követésnél a capsularis contractura aránya a sugárkezelt csoportban 29,7% és a nem sugárkezeltben 24,1% volt (p=0,4121). Az összes komplikáció 5 éves valószínű incidenciája 50% és 40% volt, azonos sorrendben (relatív rizikó: 1,29, konfidencia-intervallum: 0,58-2,89, p=0,5173). Az implantátum anatómiai helyzete is hatással volt a contractura gyakoriságára: 46,2% subcutan és 22,6% submuscularis beültetésnél (p=0,0881). A követés alatt 4 betegnél lokális recidíva alakult ki, 3 a bőrben és egy a bőr alatt. Valamennyit excisióval kezeltük, az implantátum eltávolítása nélkül. KÖVETKEZTETÉS: Halasztott emlőrekonstrukció implantátumbeültetéssel postmastectomiás sugárkezelés után is javasolható a betegeknek, mert nem növeli szignifikánsan a krónikus szövődmények gyakoriságát, ha a radiogén atrófiás dermatitis nem súlyos. Expander használatakor a sugárkezelt betegek a szövetek nyújtását kevésbé tolerálják. Submuscularisan beültetett implantátum mérsékli a capsularis contractura kockázatát.


Beküldve: 2002. Október 2.
Elfogadva: 2002. Október 29.

Elérhetőség:
Dr. Fodor János
Országos Onkológiai Intézet Sugárterápiás Osztály,
1122 Budapest, Ráth György u. 7-9 224 8620 fodor@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 4 / pp 329-332

Szex szteroid- és hypophysishormonok valamint a májfunkció összehasonlító vizsgálata egészséges, alkoholista és fej-nyaki laphámrákos férfiakban

A fej-nyaki laphámrákok legalább 80%-a olyan férfiakban alakul ki, akik régóta erős dohányosok és alkoholfogyasztók, az összes alkoholista között mégis csak néhány százalékban alakul ki fej-nyaki daganat. CÉL: fej-nyaki laphámrákos férfibetegek szex szteroid- és hypophysis-hormonstátusának vizsgálata egészséges és nem tumoros alkoholos májbeteg kontrollokhoz hasonlítva annak megállapítására, hogy van-e a daganatos betegekre jellemző hormoneltérés e férfi-dominanciájú daganatokban. MÓDSZER: 130 fej-nyaki laphámrákos férfibeteg, 54 nem tumoros májbeteg és 56 egészséges férfi gamma-GT értékben megnyilvánuló májfunkcióját, gonadotrop hormonszintjét (FSH, LH, prolaktin), szex szteroid hormonszintjét (ösztradiol, progeszteron, tesztoszteron), illetve szexhormonkötő fehérje-szintjét határoztuk meg és hasonlítottuk össze. EREDMÉNYEK: A májfunkció, a tesztoszteron-, a szexhormonkötő fehérje- és a prolaktinszintek kóros mértékű és hasonló irányú eltolódását találtuk mind a májbetegekben, mind a tumoros betegekben, amely valószínűleg mindkét betegcsoportban az alkoholos májbetegség jelenlétére utal. Az FSH (p<0,005) és LH (p<0,0003) szint szignifikáns mértékű emelkedését csak a tumoros betegcsoportban észleltük. KÖVETKEZTETÉS: Kóros szex szteroid hormoneltérések gyakran észlelhetőek fej-nyaki laphámrákos betegekben, melyek egy részét a kísérő alkoholos májkárosodás is okozhatja. A csak a tumoros betegcsoportban emelkedett FSH- és LH-értékek e hormonok speciális szerepét jelezhetik a daganat kialakulása szempontjából ezért a fej-nyaki tumorok biológiájában betöltött szerepük tisztázására további vizsgálatokat tervezünk.


Beküldve: 2002. Augusztus 31.
Elfogadva: 2002. November 9.

Elérhetőség:
Dr. Remenár Éva
Országos Onkológiai Intézet Fej-Nyak, Állcsont, Laser és Helyreállító Plasztikai Sebészeti Osztály
1122 Budapest, Ráth Gy. u. 7-9. reva@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 4 / pp 333-338

A leukoplakia súlyosságával párhuzamosan változik az apoptózis- és mitózisindex, valamint a p53 és Ki-67 kifejeződése

BEVEZETÉS: A leukoplakia a szájüregben leggyakrabban előforduló praeneoplasticus állapot. Nehéz eldönteni, hogy a betegség melyik egyénben alakul át malignusan és melyikben nem. A jelen vizsgálat célja a betegség prognosztizálhatóságának és molekuláris genetikai hátterének vizsgálata. BETEGANYAG ÉS MÓDSZER: A Semmelweis Egyetem Parodontológiai Klinikáján kezelt 18 beteg anyagát vizsgáltuk kórszövettani és immunhisztokémiai módszerekkel. 15 leukoplakiás betegből friss szövetmintákat vettünk. A három rákos beteg anyagát a Szájsebészeti Klinika Hisztológiai Laboratórium archív anyagából nyertük. A vizsgálatokat hematoxilin-eozin festéssel, Apop-Detect kittel (TUNEL reakció) és Ki-67, illetve p53 elleni monoklonális antitestek felhasználásával immunhisztokémiai módszerrel végeztük. Meghatároztuk a mitózis- és apoptózisindexet, a szöveti dysplasia mértékét, a Ki-67 és p53 kifejeződésének mértékét és megjelenési formáját. Mindezeket a paramétereket összevetettük a leukoplakia klinikai formáival. EREDMÉNYEK: A vizsgálat eredményei alapján megállapítható, hogy a mitotikus és az apoptotikus sejtek aránya, valamint a Ki-67-pozitív sejtek száma a folyamat súlyosságával párhuzamosan szignifikánsan emelkedik. A p53-expresszió vizsgálata során különös képet kaptunk. A homogén leukoplakiás esetek és a noduláris leukoplakiás esetek egy része csak citoplazmatikus pozitivitást mutatott, míg a noduláris leukoplakiás esetek másik részében a citoplazma magmembrán melletti sávjában volt p53-immunreaktivitás. Az erythroleukoplakiás és a carcinomás esetekben a mag jellemző, diffúz festődési képe volt látható. MEGBESZÉLÉS: Megállapítjuk, hogy a mitózis-, az apoptózis- és Ki-67- index leukoplakia esetén prognosztikailag felhasználható markerek. A leukoplakia súlyosságával párhuzamosan megváltozik a p53 lokalizációja.


Beküldve: 2002. Október 10.
Elfogadva: 2002. Október 30.

Elérhetőség:
Dr. Szende Béla
Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar I sz. Pathológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet
H-1085 Budapest, Üllõi út 26. 266-0451 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 4 / pp 339-345

A Lung Rezisztencia Protein (LRP) expressziójának vizsgálata hererákokban

A germinalis sejtes hererákok kemoterápiával jól gyógyíthatók, mert kb. 80%-os remisszió érhető el. Ennek ellenére a daganat kemorezisztenciája (DR) miatt a betegek 15-20%-a meghal. A multidrugrezisztencia (MDR) fenotípus számos mechanizmusa ismert, amelybe az MDR/P-glycoprotein (P-gp), továbbá az ún. multidrug-rezisztencia protein (MRP) tartozik. A Lung Rezisztencia Protein (LRP) ATPhez kötött kazetta (ABC) transzporter fehérje, amely az MDR-hez kapcsolódik. Jelen munkánkban hererákokban az LRP expresszióját tanulmányoztuk, amelyet immunhisztokémiai (IH), Western blot (WB) és RT-PCR eljárásokkal, a klinikai rezisztenciát pedig a klinikai onkológia szabályai alapján határoztuk meg. 70 primer testicularis tumor IH vizsgálata során 29 (41%), a WB módszerrel 35 esetből 22-ben (63%) emelkedett LRP-szintet állapítottunk meg. Ez utóbbi 60%-ban az LRP mRNS-szint is emelkedett expressziót mutatott. A 15 seminomából 6, az 55 non-seminomából (NSGCT) pedig 23 bizonyult pozitívnak. Az LRP-expresszió és a hererákos betegek stádiummegoszlása között nem volt összefüggés. A seminoma csoportban mind a 15 beteg kemoszenzitívnek bizonyult annak ellenére, hogy 6 tumorminta LRP-pozitív volt. A 39 kemoszenzitív NSGCT csoportba tartozó tumoros beteg közül 27 volt LRPnegatív, ezzel szemben a kemorezisztens csoportba tartozó 16 beteg 11 tumormintája bizonyult LRPpozitívnak (p=0,04). Megállapítottuk, hogy az LRP jelenléte a NSGCT-ban a klinikai kemorezisztenciával függ össze, és ebben a rosszindulatú daganatban a klinikai gyógyszer-rezisztencia újabb mechanizmusát képezheti.


Beküldve: 2002. Augusztus 1.
Elfogadva: 2002. November 5.

Elérhetőség:
Dr. Bak Mihály
Országos Onkológiai Intézet Cytopathologiai osztály
H-1122 Budapest, Ráth Gy. u. 7-9. 224-8780 bak@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 4 / pp 347-349

Nyelvgyöki daganatot utánzó ritka kórkép: struma lingualis

A nyelvgyök középvonalában a papillae circumvallatae és az epiglottis közt elhelyezkedő ektópiás pajzsmirigy a korai embriogenezis ritka fejlődési rendellenessége. Az elváltozás differenciáldiagnosztikai nehézséget okozhat. Gyakran nyelvgyöki daganatnak tartják. Tünetei idegentest-érzés, nyelési nehézség, légzési panaszok, elkent, nehezen érthető beszéd, ritkán vérzés, esetleg hormonális alulműködés lehetnek. Az általunk kezelt két eset ismertetése során leírjuk a diagnózishoz és a terápiás terv felállításához szükséges klinikai, laboratóriumi, képalkotó vizsgálatokat. Áttekintjük a kezelési lehetőségeket és az általunk választott sebészi eljárást. Az irodalommal egyezően fontosnak tartjuk, hogy csak tüneteket okozó esetekben történjen műtét, melynek során, ha lehetséges, az ép pajzsmirigyállományt vissza kell helyezni a szervezetbe. Mind a panaszmentes, véletlenül felfedezett, mind a panaszokat okozó kezelt esetekben a betegeket követni kell az esetleges késői funkciózavarok miatt.


Beküldve: 2001. Április 2.
Elfogadva: 2002. Október 8.

Elérhetőség:
Dr. Boér András
Országos Onkológiai Intézet Fej-, Nyak, Állcsont és Rekonstrukciós Sebészeti Osztály
H-1122 Budapest, Ráth György u. 7-9 224-8600 boer@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 4 / pp 351-355

Vese- és ureter-eltérések kezelt Hodgkin-kóros betegek között

CÉL: A Hodgkin-kór kezelésének késői szövődményei a hosszú túlélési idő miatt egyre inkább a figyelem középpontjába kerülnek. A ritkasága miatt diagnosztikus és terápiás nehézségeket egyaránt okozó vese- és uretereltéréseket vizsgáltuk kezelt Hodgkin-kóros betegeink között. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK: A DEOEC III. sz. Belgyógyászati Klinikáján kezelt és gondozott Hodgkin-kóros betegek között retrospektív módon vizsgáltuk a kezelések következményeként kialakult vese- és uretereltéréseket. EREDMÉNYEK: Az 512 beteg közül 16-nál igazolódott a vese, az ureter vagy a húgyhólyag károsodása, irradiáció után. 5 beteg esetében bal oldali zsugorvesét észleltünk, vizeleteltérés közülük csak 2 esetben jelentkezett, egy kivételével minden beteg részesült kemoterápiában is. 7 betegnél mindkét oldali kisebb vesét, emelkedett urea- és kreatinin-értékeket találtunk. 4 betegnél pyelonephritis ill. cystitis alakult ki. Azoknál a betegeknél, akik kezelésük során cyclophosphamidot kaptak, nem észleltünk súlyos cystitist. KÖVETKEZTETÉSEK: Az akut és krónikus posztirradiációs veseszövődmények inkább anatómiai, mint funkcionális elváltozásokat jelentenek. Kialakulásukban a tervezés, a besugárzott térfogat, a leadott összdózis, a frakciók nagysága és a sugárkezelés ideje egyaránt szerepet játszik. Megelőző kemoterápia növeli a posztirradiációs nephropathia kockázatát. A Hodgkin-kór megváltozott kezelési szemlélete mellett, a modern sugárterápiás berendezések (szimulátor, lineáris gyorsító) alkalmazásával e ritka szövődmények kialakulása is egyre inkább megelőzhető.


Beküldve: 2001. November 27.
Elfogadva: 2002. Április 2.

Elérhetőség:
Miltényi Zsófia
Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum III. sz. Belgyógyászati Klinika
H-4004 Debrecen, Móricz Zs. krt. 22. 52/453-337 mizso@iiibel.dote.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 4 / pp 357-360

Valvulopathia előfordulása tartósan komplett remisszióban lévő Hodgkin-kóros betegeknél

A VIZSGÁLAT CÉLJA: Kezelés után lévő Hodgkin-kóros betegeknél valvulopathia előfordulásának felmérése. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK: Legalább 1 éve komplett remisszióban lévő 124 Hodgkin-kóros beteg echocardiographiás vizsgálatát végeztük el. EREDMÉNYEK: 48/124 (38,7%) beteg esetében tudtunk valvulopathiát kimutatni, és ezek mindegyike insufficientia volt, stenosis nem fordul elő. Nagyrészt I-II fokú regurgitatiót észleltünk. 25/48 (52,1%) betegnél egyetlen billentyű eltérését mutattuk ki, és 23/48 (47,9%) beteg esetében több billentyű elégtelenségét találtuk. Az észlelt 75 insufficientiából 59 (78,7%) a bal szívfélen jelentkezett. A valvulopathiás betegek csoportjában szignifikánsan nagyobb volt a nők és a korai stádiumba tartozó betegek aránya. Nem észleltünk gyakoribb vitium előfordulást egyik szövettani altípusnál sem, illetve az életkorral való gyakoriságváltozást sem sikerült kimutatnunk. Leggyakrabban a mediastinalis irradiációban részesülő betegeknél észleltünk valvulopathiát, a kombinált kezelés, ezen belül anthracyclin alkalmazása nem növelte a billentyűeltérés gyakoriságát. KÖVETKEZTETÉSEK: A Hodgkin-kóros betegek esetében gyakori a valvulopathia előfordulása, különösen a korábban mediastinalis radioterápiával kezelt betegek esetében. A Hodgkinkóros betegek gondozása során időszakosan echocardiographiás vizsgálat indokolt. Azon betegeket, akiknél billentyűeltérés észlelhető, a klinikai stádiumnak megfelelő kezelésben kell részesíteni, és a további szövődményeket (szívelégtelenség, ritmuszavar, endocarditis) megelőzni. Az újonnan felismert és kezelésre kerülő betegek terápiájának megtervezésekor fokozott figyelmet kell fordítani a szív védelmére, amennyiben a mediastinum irradiációja elkerülhetetlen.


Beküldve: 2001. December 28.
Elfogadva: 2002. Április 4.

Elérhetőség:

Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum III. sz. Belgyógyászati Klinika
H-4004 Debrecen, Móricz Zs. krt. 22. 52 414-969 illes@iiibel.dote.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 4 / pp 361-364

Az adjuváns clodronat-kezelés szerepe az emlőrákos betegek csontáttéteinek megelőzésében

Közleményünkben az emlőrákos betegek adjuváns biszfoszfonát-terápiás eredményeit összegeztük az irodalmi adatok alapján. Ismeretes, hogy a biszfoszfonátok hatékonyan csökkentik a fokozott csontreszorpciót, mely az osteoclastok aktivitásának csökkentése révén valósul meg. Az eddig elvégzett vizsgálatok megalapozták ennek a gyógyszercsoportnak a helyét a metasztatikus emlőrák kezelésében. A kezelés hatására csökken a skeletalis komplikációk száma, a hiperkalcémia gyakorisága, és növekszik a betegek túlélése és javul életminőségük. A preklinikai adatok, a metasztatikus és az egyéb a korai klinikai vizsgálatokból levont következtetések alapján több kutatócsoport kezdte el vizsgálni az posztoperatív kezelések befejezésekor megkezdett tartós biszfoszfonát-kezelés eredményességét. Az eddig publikált randomizált, kontrollált vizsgálatokban napi 1600 mg-os dózisban clodronatot használtak. A vizsgálatok végpontjai a csontáttétek, a csontáttétekkel kapcsolatos komplikációk és a nem-ossealis áttétek gyakorisága, valamint a túlélés voltak. Összességében a clodronat-kezelés szignifikánsan csökkentette a csontáttétek számát a vizsgálati periódus alatt, mely különbség elenyészett az utókövetés ideje alatt. Két vizsgálat tapasztalt csökkenést a halálozási arányban, ugyanakkor csak egy vizsgálat mutatott ki a zsigeri áttétek tekintetében is javulást. Összességében a clodronat által elért eredmények pozitívnak mondhatók, de számos kérdés még megválaszolásra vár: pl. a biszfoszfonát-kezelés tartamával, módjával, kezdetének idejével, és csontáttét kialakulása szempontjából leginkább veszélyeztetett rizikócsoport meghatározásával kapcsolatban.


Beküldve: 2002. November 2.
Elfogadva: 2002. December 4.

Elérhetőség:
Dr. Horváth Zsolt
Országos Onkológiai Intézet Kemoterápia B Belosztály
2248600 horvathzs@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 4 / pp 367-371

A csontáttétek kezelése bisphosphonat-készítményekkel ...ahogy a betegek látják

CÉLKITŰZÉSEK: 2001 végén csontmetasztázis miatt kezelt betegek körében kutatást végeztünk a bisphosphonatkészítményekkel kapcsolatban, hogy megismerjük a betegek által hangsúlyozott előnyeiket, hátrányaikat. Mindezek fontos tényezői lehetnek a beteg compliance-nek, növelve a betegség túlélési idejét. MÓDSZER: A kutatás során 292 beteg töltött ki kérdőívet. EREDMÉNYEK: A vizsgált betegcsoportban jelentősen több nő volt, a betegek életkora tág határok közt mozgott, átlagéletkoruk 57 év. Gyógyszerszedési preferenciák szerint a megkérdezettek 75%-a a tabletta formát tartja legelfogadhatóbbnak, az infúziós kezeléseket 77%-uk utasítja el. Ennek ellenére a betegeknek 5%-a szed tablettát, 48%-a pedig infúziós kezelésben részesül. A betegek az általuk szedett bisphosphonat-készítményt értékelték. Kiderült, hogy a betegek informáltsága a készítményekkel, a terápiás lehetőségekkel kapcsolatban hiányos, a beteg számára fontos tulajdonságokkal sincsenek tisztában. A betegek nem kapnak tanácsot életvitelükkel kapcsolatban, hiányolják az empátiát mentális problémáik kapcsán. Az orvosok helyett a nővérek felé irányul ez a fajta igény, több beteg beszéli meg lelki problémáit a kezelést végző nővérrel. KÖVETKEZTETÉSEK: Annak ellenére, hogy a betegek legjobban a tabletta formájú gyógyszereket kedvelik, a vizsgált körben csak 5% kapott betegsége kezelésére tablettát. A betegek informáltsága nagyon eltérő, gyakran hiányos. A betegek pszichés problémáik megoldására hatékony segítséget várnak az orvosoktól és a nővérektől.


Beküldve: 2002. November 10.
Elfogadva: 2002. December 5.

Elérhetőség:
Lampek Kinga
Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 4 / pp 287-290

Molekuláris Onkogenetika, Onkogenomika

Rendkívüli megtiszteltetés számomra, hogy a Magyar Onkológusok Társaságának (MOT) Krompecher díjasa lehetek. Köszönöm a MOT Vezetőségének választását és bizalmát. Köszönetemet fejezem ki Dr. Krompecher Ödön leszármazottainak, a MOT legrangosabb szakmai díjának létrehozásáért, mellyel méltó emléket állítottak a basalsejtes karcinóma világhíru leírójának. Előadásom címe a három évtizedes munkásságom 1986-tal kezdődő második fe