Bezár

Fejlesztő

Bezár

Kiadó

Bezár

Keresés

Miben keressek?
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 1 / pp 3-7

A vastag- és végbélrák szûrése: a rejtett bélvérzés kimutatásának új stratégiája

A szerzõ a vastag-és végbélrákok szurésének témakörét tárgyalja, különös tekintettel a rejtett bélvérzés stratégiájának, módszertanának fejlõdésére. A nemzetközi irodalom adatait veti össze saját munkásságának eredményeivel, s ennek alapján tesz javaslatot az új stratégia kialakítására.Kidomborítja a vastag- és végbélrák pusztító erejét, népbetegség jellegét, s a szurési tevékenység fejlesztési feladatait komplex népegészségügyi munka keretében kívánja megvalósítani.



Beküldve: 2001. Január 11.
Elfogadva: 2001. Február 6.

Elérhetőség:
Ottó Szabolcs
National Institute of Oncology
H-1122 Budapest, Pf:21Ráth György u. 7-9. (36 1) 224 8786 jtimar@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 1 / pp 9-13

Autológ hemopoetikus õssejt-transzplantáció eredményei chronicus myeloid leukaemiában

Az allogén csontvelõ-átültetés az egyetlen ma ismert olyan eljárás, mely a chronicus myeloid leukaemia gyógyulását eredményezheti. Megfelelõ donor hiányában azonban az allogén transzplantáció nem lehetséges, ezért a hagyományosnak tekinthetõ interferon-alfa kezelés mellett az autológ sejtekkel történõ transzplantáció lehetõségeivel is próbálkoznak. A munka célja saját, hazánkban elõször végzett, autológ transzplantációs eredmények bemutatása. Alkalmas donor hiányában, hét chronicus myeloid leukaemiás betegben végeztünk autológ perifériás vér õssejt-transzplantációt. Módszerek: A transzplantáció elõtt G-CSF-adással kombinált ICE-alapú idarubicin, cyclophosphamid, etoposid mobilizáló kezelés után gyujtöttük a Philadelphia kromoszóma-negatív sejteket a perifériás vérbõl. Öt beteg elsõ krónikus fázisban, két beteg akcelerált fázisban volt.Minden beteg kapott megelõzõen interferon-alfa terápiát, azonban komplett remisszió nem alakult ki. Eredmények: A gyujtött sejtek (autograft) jellemzõi: mononukleáris sejt: 5.65 ×10<sup>8</sup>/kg (2.61-11.38), CD34+ sejt: 1.48 × 10<sup>6</sup>/kg (0.216-3.5) és CFU-GM kolóniaképzõ sejt: 3.43 ×10<sup>4</sup>/kg (0.243-11.6). Négy betegben történt meg eddig a transzplantáció. Busulfan kondicionáló kezelést egy betegben, TBI/Cy kezelést három betegben alkalmaztunk. A transzplantált betegek mindegyike él és jó állapotban van, transzplantáció utáni kezelésként interferon-alfa terápiában részesülnek. Következtetések: Az autológ transzplantáció klinikai elõnyeit a krónikus fázis idõtartamának növelése, második krónikus fázis elérése, az interferon-alfa kezelésre adott jobb válasz jelenti, melyek alapján a beavatkozást a donorral nem rendelkezõ CML-es betegekben megfontolásra ajánljuk.



Beküldve: 2001. Január 21.
Elfogadva: 2001. Január 29.

Elérhetőség:
Gopcsa L
National Institute of Haematology and Immunology
Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 1 / pp 15-21

A kimerizmus immunpatológiai és klinikai jelentosége csontvelõ-transzplantációban és szervátültetésekben

A kimerizmus olyan immunológiailag kivételes állapot, melyet két különbözõ egyénbõl származó sejtpopuláció együttes túlélése és együttmuködése jellemez. A kimerizmus kialakulásának alapfeltétele a recipiens szervezet súlyos immundeficiens állapota (veleszületett immundefektus, immunszuppresszió, myelo-ablatio) és ugyanakkor donor eredetu immunhematopoetikus sejtek jelenléte a graftban. Sajátos immungenetikai állapotok vezethetnek kimerizmushoz a csontvelõ- és szervtranszplantációk, illetve transzfúziók esetében. Számos módszert ismerünk, melyek alkalmasak a donor és recipiens közötti immungenetikai különbség meghatározására, a kimerizmus igazolására. A különbözõ kiméra állapotok kialakulása a csontvelõ-, illetve perifériás vér õssejt-átültetés során befolyásolhatja a transzplantáció kimenetelét, a graft versus host betegség gyakoriságát, súlyosságát és a relapszus gyakoriságát. Mindemellett a kiméra állapot segíti elõ a graft versus leukaemia hatás kifejlõdését, a beteg gyógyulását. A közleményben ismertetjük azokat a kimerizmusra vonatkozó eredményeket, melyeket DBM/Ara-C/Cy kondicionáló kezelés alkalmazásával értünk el.



Beküldve: 2001. Január 4.
Elfogadva: 2001. Január 26.

Elérhetőség:
Barta A
National Institute of Haematology and Immunology
Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 1 / pp 23-30

Myeloma multiplex kezelése

A myeloma multiplex malignus hematológiai betegség, melyre a plazmasejtek klonális csontvelõi proliferációja jellemzõ. Az összes daganatos megbetegedés 1%-áért, a rosszindulatú vérképzõrendszeri betegségek 10%-áért tehetõ felelõssé. Gyakorisága az életkor elõrehaladtával nõ, a diagnózis felállításakor az átlagos életkor 70 év. A klinikai képre elsõsorban a csontvelõi muködés elégtelensége, a fertõzésre való fogékonyság, csontfájdalom, patológiás csonttörések, hypercalcaemia, veseelégtelenség kialakulása jellemzõ. A betegség mai tudásunk szerint nem gyógyítható, bár a kezelésben bekövetkezõ fejlõdés eredményeképpen napjainkban az átlagos túlélési idõ 3 év, szemben az 1950-es évekre jellemzõ 7 hónappal. Ez a kemoterápia fejlõdésén kívül a jobb diagnosztikus lehetõségeknek, valamint a szupportív kezelés eredményességének - infekciók, hypercalcaemia, veseelégtelenség kezelése - is köszönhetõ. A melphalan alkalmazása (önmagában, vagy prednisolonnal kombinálva) évtizedeken keresztül a myeloma multiplex terápiájának arany standard-ját jelentette. Bár a különbözõ kombinált kemoterápiás sémák csalódást jelentettek abban az értelemben, hogy nem eredményezték a teljes túlélési idõ jelentõs megnövekedését, azonban az eseménymentes túlélés és az életminõség javulásához vezettek. Az igazán nagy áttörést a hemopoetikus õssejt-adás védelmében végzett nagydózisú citosztatikus kezelés jelentette, mely a teljes túlélési idõt is megnövelte. Az egyetlen olyan beavatkozás napjainkban, amely a gyógyulás esélyét kínálja, az allogén csontvelõ-átültetés. Ez azonban csak a HLA-identikus testvérdonorral rendelkezõ, viszonylag fiatal betegek számára elérhetõ lehetõség, és jelentõs toxicitással jár. Az interferon-alfa szerepével kapcsolatosan nem egységes a szakirodalom; úgy tunik, alkalmazásával a remisszió idõtartama növelhetõ. Manapság az ún. szekvenciális kezelés alkalmazása került elõtérbe: indukciós kemoterápia, melyet õssejtadás védelemben végzett nagydózisú kemoterápia követ. A bisphosphonatok nemcsak a csontfájdalmak csökkentésében és a csontlaesiók kezelésében játszanak szerepet, ma már az is ismert, hogy direkt tumorellenes hatásuk hozzájárul a betegség visszaszorításához. A betegség patomechanizmusának jobb megismerése új terápiás lehetõségeket vet fel: a myeloma sejtek egyik legfontosabb növekedési faktora, az interleukin-6 hatásának antagonizálása, valamint az idiotípus vakcináció, melyek eredményességére a jövõben kaphatunk választ.



Beküldve: 2001. Február 11.
Elfogadva: 2001. Február 16.

Elérhetőség:
Gadó K
National Institute of Haematology and Immunology
Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 1 / pp 31-34

A lymphoid tumorok WHO osztályozása

A European Society of Pathology és a Society for Hematopathology társaságok létrehozták a hematológiai malignus betegségeknek az új World Health Organization (WHO) osztályozását. Az osztályozás olyan betegségek listáját tartalmazza, melyben az adott tumort annak morfológiai megjelenése, immunfenotípusa, genotípusa és klinikai viselkedése határozza meg. Az WHO osztályozás egy új alapokon nyugvó kommunikációs rendszert hozott létre patológusok és onkológusok között, mely az elkövetkezendõ idõkben segíteni fogja ezen betegségcsoport kezelését és patológiájának megértését.



Beküldve: 2001. Január 27.
Elfogadva: 2001. Február 3.

Elérhetőség:
Matolcsy A
Pécs University of Natural Sciences Department of Pathology
H-7643 Pécs, Szigeti út 12. Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 1 / pp 39-44

A primer gyomor MALT limfóma klinikuma és korszerû kezelésének irányelvei

A nyálkahártyához társult nyirokszövet (MALT) limfóma indolens daganat, leggyakoribb elõfordulási helye a gyomor. A betegség krónikus antigéningerre - legtöbbször Helicobacter pylori-fertõzésre - fellépõ limfoid reakcióként indul, melybõl többszörös mutáció során alakul ki a jellegzetes szöveti képet mutató limfóma. A diagnózis felállításának idõpontjában a megbetegedés legtöbbször lokalizált, azonban az esetek egyharmadában elõrehaladott, disszeminált stádiumban kerül csak felismerésre. Bár a primer gyomor MALT limfómával kapcsolatban egységesen elfogadott kezelési elvekrõl még nem beszélhetünk, az utóbbi években bizonyos tendenciák, irányvonalak már tisztázódtak. Korai megbetegedésben a kezelés célja kuratív, lehetõleg a gyomor megtartása mellett. A gyomorfal felszínes részét érintõ Helicobacter pylori -pozitív esetek jelentõs hányadánál a baktérium eliminálását követõen szövettani, ritkábban molekuláris biológiai remisszió érhetõ el. A gyomorfalat mélyen involváló daganat esetén azonban e kezeléstõl terápiás hatás nem várható. Ez utóbbi csoport, valamint a Helicobacter pylori -eradikációs kezelésre rezisztens, és a Helicobacter pylori -negatív betegek korszeru sugárkezeléssel, vagy - a kedvezõtlenebb életminõséget eredményezõ - mutéttel és adjuváns kemoterápiával magas arányban meggyógyíthatók. Elõrehaladott megbetegedésben végleges gyógyulást elérni nem lehet, palliatív céllal leghatékonyabban kemoterápia alkalmazható.



Beküldve: 2001. Február 2.
Elfogadva: 2001. Február 15.

Elérhetőség:
Schneider T
National Institute of Oncology
H-1122 Budapest, Pf:21Ráth György u. 7-9. (36 1) 224 8786 jtimar@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 1 / pp 45-50

Elõrehaladás a non-Hodgkin-lymphomák kezelésében

A szerzõk áttekintik a mérsékelt és a nagy malignitású non-Hodking-lymphomák (NHL) kezelésében az utóbbi 5-6 évben elért eredményeket. Kis és mérsékelt malignitású NHL-ben a terápiás kihívás továbbra is annak eldöntésében rejlik, hogy mikor elegendõ a figyelõ várakozás, és mikor szükséges kezelés, ill.ez mennyire legyen agresszív. Az újabb kemoterápiás szerek közül a purinanalógok szerepe emelendõ ki: a fludarabin a krónikus lymphoid leukaemia és follicularis lymphoma kezelésében játszik fontos szerepet, a pentostatin és a cladribin a hajas sejtes leukaemia kezelését forradalmasították. Új perspektívát jelenthet egyes mérsékelt malignitású NHL-ek kezelésében a monoklonális antitestek, a radio-immun-konjugátumok ill. az autológ vagy allogén õssejt-transzplantáció alkalmazása. Az agresszív NHL elsõ vonalbeli kezelésekor rizikócsoportok kialakításával kell választani a standard és az intenzívebb kezelési módok között. Relabáló nagy malignitású NHL-ben az õssejt-transzplantáció a választandó gyógymód. Köpeny- zóna lymphomában a HyperCVAD + õssejt-transzplantáció protokoll alkalmazása nagy fokban javítja a betegség kórjóslatát.



Beküldve: 2001. Január 24.
Elfogadva: 2001. Február 10.

Elérhetőség:
Varga F
Semmelweis University 1<sup>st</sup> Department of Medicine
H-1083 Budapest, Korányi Sándor u. 2/a (36 1) 266-0120 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 1 / pp 59-66

DNS-chipek alkalmazása az oncohaematologiában

A DNS-chipek segítségével végezehetõ - egyszerre akár több tízezer génre kiterjedõ - összehasonlító génexpressziós vizsgálatok teljesen új távlatokat nyitottak az emberi genom felépítésének és muködésének a kutatásában. Kérdés, hogy az így nyerhetõ - esetenként több milliós - adattömeg mennyiben hasznosítható a gyakorlatban? Alkalmasak-e ezek a génexpressziós adatok olyan kritikus gének azonosítására, amelyek hozzájárulhatnak a lympho-haematologiai eredetu tumorok eddigieknél jobb megismeréséhez, pontosabb osztályozásához és eredményesebb gyógyításához? Mivel ma még szinte lehetetlen megjósolni, hogy mennyiben viszi elõre a DNS-chipek alkalmazása a daganatbiológiát, összefoglalónkban néhány konkrét példa segítségével szeretnénk bemutatni az összehasonlító génexpressziós módszer lényegét és a benne rejlõ potenciális lehetõségeket.



Beküldve: 2001. Január 29.
Elfogadva: 2001. Február 17.

Elérhetőség:
Uher F
National Institute of Haematology and Immunology
Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 1 / pp 67-74

Syndecan-expresszió és a lymphoid rendszer

A syndecanok - sejtfelszíni transzmembrán heparánszulfát proteoglikánok - extracelluláris elemek, citokinek, növekedési faktorok receptoraiként / koreceptoraiként fontos szerepet játszanak a sejt-sejt és sejt-mátrix kapcsolatokban. A syndecanok különbözõ funkcióinak egy része kevésbé specifikus, az extracelluláris doménhez kötött heparánszulfát láncoknak, míg más része specifikusabb, a transzmembrán és citoplazmatikus doménnek tulajdonítható. A hemopoetikus rendszerben a syndecan-1 csak bizonyos B-sejt fejlõdési stádiumokban fejezõdik ki (csontvelõi pre-B-sejteken és a plazmasejteken). Lymphoproliferativ kórképekben myeloma/plasmocytoma sejteken, más lymphoplasmocytás non-Hodgkin lymphoma sejtekben, valamint primer effúzionális lymphomákban a normális plazmasejteknek megfelelõ syndecan-1-pozitivitás mutatható ki. Emellett syndecan-1-pozitivitással rendelkezhetnek még a B-CLL sejtek, míg más pre-és posztfollikuláris eredetu lymphomák elvesztik syndecan-1-expressziójukat. Ezek alapján az eredmények alapján feltételezhetõ, hogy a syndecan-1-expresszió bizonyos lymphomák esetében fontos szerepet játszhat a daganatsejtek és mikrokörnyezetük kapcsolataiban. Diagnosztikus szempontból pedig a syndecan-1 egy fontos fenotípusos markere a plazmasejt irányba differenciálódó sejteknek .A Hodgkin-lymphomák és B-CLL sejtek syndecan-1-expressziója még további vizsgálatokat igényel.



Beküldve: 2001. Január 7.
Elfogadva: 2001. Január 22.

Elérhetőség:
Sebestyén A
Semmelweis University 1<sup>st</sup> Institute of Pathology and Experimental Cancer Research
H-1085 Budapest, Üllõi 26 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 1 / pp 75-79

Metasztázis-asszociált fehérjék (CD44v6 és NM23-H1) expressziója gyermekkori akut limfoblasztos leukémiában

Két metasztázis-társult fehérje (CD44v6 és NM23-H1) jelen van normális limfoid sejtekben is: a CD44v6 aktivációs marker, míg az NM23-H1 állandóan expresszálódik. Különbözõ hematológiai daganatokban a CD44v6 megjelenése a rossz prognózis markere, azonban szerepét gyermekkori akut limfoblasztos leukémiában még nem vizsgálták. Az NM23-H1 fehérjét differenciáció-gátló szerepunek tartják hematológiai daganatokban, és mint ilyen szintén a rossz prognózis markere lehet. Jelen tanulmányunkban 16 akut limfoblasztos leukémiás (ALL) beteg csontvelõjében vizsgáltuk a két metasztázis-asszociált fehérje expresszióját fluoreszcens immunhisztokémiai módszerrel. Az irodalomban elsõként mutattuk ki a CD44v6 protein epitópjainak megjelenését a gyermekkori ALL esetek egy részében (6/16), elsõsorban a közepes-magas rizikójú betegségcsoportban. Az NM23-H1 protein expressziója az ALL-es esetek mintegy felében megtartott volt, s ez nem függött össze a rizikócsoportba való tartozással. A gyermekkori ALL-es eseteink jelentõs részében (10/16) csak az egyik metasztázis-asszociált fehérje volt jelen a tumorsejtekben,amely jelenség nagyfokú hasonlóságot mutat más szolid daganatban tapasztaltakhoz. Vizsgálataink alapján felmerül, hogy a CD44v6 fehérje ALL-ben való megjelenése a rossz prognózis markere, azonban ezt a kérdést nagyobb klinikai mintán végzett vizsgálatoknak kell tisztáznia.



Beküldve: 2001. Február 1.
Elfogadva: 2001. Február 18.

Elérhetőség:
Tímár J
National Institute of Oncology
H-1122 Budapest, Pf:21Ráth György u. 7-9. (36 1) 224 8786 jtimar@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 1 / pp 81-88

Fájdalomcsillapítás a daganatos betegek kezelésében

A Durogesic morfinanalóg analgetikus hatása, szignifikánsan kevesebb mellékhatása, speciális alkalmazhatósága együttesen járul hozzá, hogy erõs daganatos fájdalmak csillapításában nemcsak, hogy CR morfin alternatívát jelent, hanem elsõ választandó szerként is ajánlható. Elõnyös hatásai, szignifikánsan enyhébb mellékhatásai, egyszeru, betegségtudatot lényegesen csökkentõ alkalmazási módja, tartósan is effektív,jó tolerabilitása az életminõség jelentõs javításával a klinikai vizsgálatok tanulsága szerint a betegek bizalmát is megnyerte.



Beküldve: 2001. Február 3.
Elfogadva: 2001. Február 12.

Elérhetőség:
Borbényi I
Semmelweis University Department of Radiology and Oncotherapy
Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 2 / pp 106-114

Az ajak, szájüreg és garat rosszindulatú daganatos betegsége miatti halálozás valamint a morbiditás területi különbségei Magyarországon

A lakosság egészségi állapotának megítélésében egyik legmegbízhatóbb paraméter a halandóság. A téranalitikai és statisztikai módszerek fejlõdése révén lehetõvé vált a kis területekre vonatkozó morbiditási és mortalitási adatok értékelése, térképi ábrázolása, ami megkönnyíti egy terület egészségi állapotának fel- mérését, az okok vizsgálatát illetve az intervenciós programok tervezését. A Nemzeti Környezet-egészségügyi Akcióprogram (NEKAP 1996) keretében kialakított környezet-egészségügyi információs rendszer segítségével elemeztük 1986-1997-re vonatkozóan az ajak, szájüreg és garat (BNO-X.: C00-C14) rosszindulatú daganatos betegsége miatti halálozás, valamint az 1997-1999-es évekre vonatkozóan a morbiditás területi megoszlását a standardizált halálozási, illetve megbetegedési hányadosok (SHH, SMH) alapján. Meghatároztuk a halálozás és morbiditás szempontjából kedvezõtlen területeket, azon belül a statisztikailag szignifikáns régiókat. Korcsoportos és nemi bontás szerint klaszteranalízissel is elvégeztük a területi halmozódások elemzését. A magyarországi helyzet megfelelõ értékelése feltétlenül szükségessé teszi a nemzetközi összehasonlítást is. Eredményeink szerint a nemzetközi összevetés alapján mindkét nemben elsõ helyen álló halálozás és morbiditás jellegzetes területi eloszlást mutat. Halálozási és morbiditási többlet figyelhetõ meg az ország középsõ területén és az Északi-Középhegységben illetve a klasszikus bortermelõ vidékeken. Az ajak, szájüreg és garat rosszindulatú daganata miatti halálozás területi halmozódása nagymértékben hasonló elhelyezkedésu, mint az alkoholos májbetegség (BNO-X.:K70) miatti halálozás. A betegség primer prevenciójában fontos az alkoholfogyasztás és dohányzás csökkentése, a szekunder prevencióban pedig a háziorvosok és fogorvosok szurõ tevékenysége.



Beküldve: 2001. Február 27.
Elfogadva: 2001. Április 20.

Elérhetőség:
Páldy A
Fodor J. National Center of Public Health Institute of Environmental Health
Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 2 / pp 115-122

Az oralis carcinomák etiológiája és rizikófaktorai, különös tekintettel a dohányzásra és az alkoholfogyasztásra

Állatkísérletek, a lehetséges mechanizmusok in vitro vizsgálata, biológiai valószínuség, és jelentõs epidemiológiai érvek szólnak amellett, hogy a dohány - füsttel vagy füst nélkül - világszerte a szájüregi rák legfontosabb kóroka. Magyarországon fõként cigaretta formájában fogyasztják a dohányt, prevalenciája Európában a legmagasabbak között van: így nem meglepõ, hogy napjainkban Magyarországon fordul elõ a legtöbb szájüregi rák. A dohányzás azonban - dózisfüggõ módon - szinergista hatású az alkoholfogyasztással, az eredmény ily módon nagymértékben összetevõdik, a szájüregi rákincidencia növekedése Európában valószínuleg összefügg az utóbbi évtizedekben növekvõ alkoholfogyasztással, miközben a dohányzás nem csökkent. Viszonylag kicsi az örökletes tényezõk, környezeti ágensek, hiányos táplálkozás, fertõzések, vírusok és gombák, valamint a rossz szájhigiéné / szájuri egészségi ellátás hatása. Érthetõ tehát a primer megelõzésre való törekvés, melynek magában kell foglalnia a dohányzás mellõzését, az alkoholfogyasztás csökkentését, megfelelõ táplálkozással és fogászati ellátással kiegészítve.



Beküldve: 2001. Március 11.
Elfogadva: 2001. Március 27.

Elérhetőség:
Johnson W N
Guys Kings and St Thomas School of Medicine, Dentistry and Biomedical Sciences
Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 2 / pp 123-128

A dohányzás korlátozásának hierarchikus felépítése

Mai világunkban a dohányzás jelenti a legkönnyebben megelõzhetõ betegség- és halálokot. A fejlett országokban 1950 és 2000 között bekövetkezett 260 millió férfi halálából, számítások szerint, mintegy 50 millióé tulajdonítható a dohányzásnak. Az orális és kraniofaciális régióban a dohányzás a szájpadhasadék elõfordulásával, parodontális betegségekkel, a fogak elvesztésével, számos lágyrész-elváltozással, közöttük a szájüregi rákkal függ össze. Becslések szerint az ajak-, garat- és szájuri rákot 92%-ban a dohányzás okozza. Kevés tanulmány foglalkozik a dohányzás elleni számos próbálkozás hatásosságával, de tapasztalat szerint általában a törvényi beavatkozások, mint a dohány adójának emelése, a hirdetés megtiltása, sokkal hatásosabbak, míg a nyomtatott oktatási anyagok, a leszoktatásra alakított csoportok járnak a legkevesebb eredménnyel. Minden esetben az egészségügyi dolgozóktól származó tanácsok, esetleg beavatkozások a nem-törvényi eljárások közül a leghatásosabbak. Számos ilyen jellegu professzionális eljárást írtak le, közöttük gyógyszeres, magatartásbeli és csoportos tanácsadásokat. A fogászatban dolgozóknak egyedülálló lehetõségük van betegeik dohányzási szokásainak befolyásolására. Ennek haszna a fogorvos vagy a fogászati asszisztens részére azonnal nyilvánvaló, a szájszag, a festékes fogak, a rossz szájhigiéné vagy a látható szájüregi betegségek alapján. A fogászatban dolgozókat számos írásos vezérfonal segíti betegeik tanáccsal való ellátásában.



Beküldve: 2001. Május 11.
Elfogadva: 2001. Május 26.

Elérhetőség:
Squier Ch
University of Iowa College of Dentistry
Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 2 / pp 129-132

A magatartás jelentõsége a dohányzás elleni küzdelemben

A nyugati társadalmak nagy részében jelentõs számú adat áll rendelkezésre a dohányzás elleni küzdelem teendõirõl. A jelen dolgozat e küzdelem különbözõ stratégiáit foglalja össze. E stratégiák közül számos prioritást élvezõ eljárás van, ilyen pl. az adók emelése, a dohányhirdetések fokozott ellenõrzése és a dohányzás korlátozása. Emellett azonban segítséget is kell nyújtani azoknak, akik a dohányzásról le akarnak mondani. A dolgozat áttekinti a dohányzásról való leszokás hatásos lehetõségeit, különbözõ metodikáit. Eredményesnek bizonyultak az önsegítés, az egyéni- és csoportos tanácsadás módszerei. A tanácsadó programok megkettõzik a tanácsadás nélküli eljárások eredményeit. A magatartási program lényeges kisegítõ része a nikotint helyettesítõ kezelés. A fiatalok leszoktatási programját alapvetõen el kell különíteni a felnõttekétõl. A visszaesés megelõzése mind fiataloknál, mind felnõtteknél a különbözõ eljárások fontos részét alkotja.



Beküldve: 2001. Április 14.
Elfogadva: 2001. Május 3.

Elérhetőség:
Lowe B J
University of Iowa Department of Community & Behavioral Health
Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 2 / pp 133-138

Gyermekek környezeti dohányfüstártalmának csökkenése: az Egyesült Államok tapasztalatainak hasznosítása Magyarországon

Az áttekintés összefoglalja a gyermekek otthoni dohányfüstártalmának csökkentésére végzett klinikai beavatkozások empirikus bizonyítékait. A közösségi épületekben, különösen munkahelyeken, a törvény tiltotta dohányzás csökkenti a magánlakások környezeti dohányfüstterhelését. A médiák, a politika / törvényi szabályozás és rövid klinikai tanácsadás környezeti dohányfüstcsökkentõ hatása azonban még további tanulmányozást tesz szükségessé. Három publikált és két folyamatban lévõ klinikai vizsgálat azt a következtetést vonta le, hogy az ismételt tanácsadás csökkentette a passzív dohányzás asztmás és egészséges gyerekekre gyakorolt hatását alacsonyabb és középosztálybeli családoknál. Fogorvosok, általános orvosok és más klinikai szakmák képviselõi felülvizsgálhatják a nem professzionális tanácsadó szolgálatokat, a gyerekek otthoni, környezeti dohányzásból eredõ ártalmainak csökkentésére. Ahhoz, hogy a program Magyarországon is hatásos legyen, a kulturális környezet kialakítására kell kutatásokat végezni.



Beküldve: 2001. Január 22.
Elfogadva: 2001. Március 1.

Elérhetőség:
Hovell M
University of Iowa Department of Community & Behavioral Health
Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 2 / pp 139-142

Önkárosító magatartásformák a magyar népesség körében

Ma Magyarországon a középkorú (50-64 éves) férfiak halálozási arányai abszolút számokban is magasabbak, mint az 1930-as években voltak. Ezen belül elsõsorban a lemaradó társadalmi-gazdasági rétegekben rendkívül magasak a halálozási arányok, a 74 évnél fiatalabb, érettséginél alacsonyabb végzettségu férfiak esetében a daganatos halálozás valószínusége 1,45-szöröse a magasabb végzettséguek halálozásának. Ezeknek a különbségeknek mintegy 40%-át magyarázza, hogy az önkárosító magatartásformák, a dohányzás, a kóros alkoholfogyasztás gyakoribb a lemaradó társadalmi rétegekben. A magyar népesség körében végzett, 12 640 személyre kiterjedõ országos reprezentatív felmérésünk eredményei szerint 1995-ben a férfiak 45%-a,a nõk 26,6%-a dohányzott, a 45 évnél fiatalabb férfiak 47,9%-a, a nõk 31,9%-a. A férfiak között mind a dohányosok aránya, mind a napi cigarettaszám, mind a tömény alkoholfogyasztás mennyisége lényegesen súlyosabb képet mutat az alacsony végzettségu rétegekben, a nõk esetében ez az összefüggés nem ilyen egyértelmu. Az egészségmegõrzõ kampányok csak az önkárosító magatartásformák pszichológiai, motivációs hátterét megcélozva érhetnek el eredményeket.



Beküldve: 2001. Április 11.
Elfogadva: 2001. Április 29.

Elérhetőség:
Csoboth Cs
Semmelweis University Department of Behavioral Sciences
H-1089 Budapest, Nagyvárad tér 4. (36 1) 210-2930 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 2 / pp 143-148

Stomato-onkológiai szûrõvizsgálatok: a korai diagnosis lehetõségei

Az ajak-szájüregi carcinomák mortalitásának hazánkban az utóbbi évtizedekben tapasztalt drámai emelkedése a primer és szekunder prevenció fontos szerepére utal. Utóbbi körébe tartoznak a stomato-onkológiai szurõvizsgálatok, melyek a korai diagnózis és kezelésbevétel hatékony eszközét képezhetik. A közlemény célja, hogy áttekintse a Magyarországon történt stomato-onkológiai szurõvizsgálatok módszereit, eredményeit és hatékonyságát. 1962 és 2000 között kilenc szurõvizsgálatról van tudomásunk: egy teljes populációs mintán, egy ipari üzem munkásain, négy tüdõ-ernyõfényképszurõ vizsgálathoz kapcsolódóan (egyik mobil szurõállomás segítségével), egy önként jelentkezõkön, egy veszélyeztetett populáción (hajléktalanokon), egy a háziorvosi alapellátásban történt. Ezek közül az utóbbi öt évben összesen 17 325 egyén stomato-onkológiai vizsgálata során 0,12%-ban találtak carcinomát és 2,63%-ban szájüregi praecancerosist. Az alapellátás fogorvosát a náluk megjelenõ betegek stomato-nkológiai szurõvizsgálatára ugyan törvényereju rendelet kötelezi, viszont a populáció mintegy 50-90%-a nem keresi fel rendszeresen fogorvosát. Ezen - a leginkább rizikócsoportba tartozó - egyének rendszeres szurõvizsgálata az eddig alkalmazott csoportos módszerek, és a háziorvosi alapellátás bevonásával feltétlenül ajánlott.



Beküldve: 2001. Május 2.
Elfogadva: 2001. Május 16.

Elérhetőség:
Bánóczy J
Semmelweis University Department of Oral Biology and Oral Surgery
H-1089 Budapest, Nagyvárad tér 4. (36 1) 210-4415 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 2 / pp 149-151

Javaslat a szájüreg és a garat rosszindulatú daganatainak korai felismerésére a veszélyeztetett populáció célzott szûrésével

(A Rizikótényezõk a szájüregi daganatok kialakulásában c. symposium-munkaértekezletre felkért elõadás) Jelen munkánk célja egy, a háziorvosok adatbázisára támaszkodó célzott szurési javaslat ismertetése az alkoholista, dohányos populációban megjelenõ szájüregi és szájgaratdaganatok szurésére, melynek lényege a háziorvos által személyesen ismert, veszélyeztetett emberek aktív felkutatása, ellenõrzése és tudatos egészségnevelésük: figyelemfelhívás szóban és írásban a káros szenvedélyükbõl eredõ veszélyekre és a daganat korai tüneteire.



Beküldve: 2001. Február 22.
Elfogadva: 2001. Április 18.

Elérhetőség:
Remenar É
National Institute of Oncology
H-1122 Budapest, Pf:21Ráth György u. 7-9. (36 1) 224 8786 jtimar@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 2 / pp 152-157

Expozíció vagy rákhajlam? Fej-nyaki laphámrákos betegek citogenetikai szûrése

A hazai prevenció egyik legfontosabb igénye a rákkockázat különbözõ biomarkereinek kutatása. Közleményünkben a konvencionális kromoszómaanalízis mellett a bleomycin-teszt alkalmazhatóságát vizsgáltuk a fej-nyaki laphámrákos betegek (FNyLR) egyéni mutagénérzékenységének és rákhajlamának monitorozására. Az eljárás a perifériás vér lymphocyták in vitro bleomycinkezelése következtében kialakuló kromatidtörések egy sejtre esõ átlaga alapján (break/cell =b/c) tükrözi a genetikai fogékonyság mértékét. 156 FNyLR beteggel szemben nemcsak 295 egészséges kontrollt (146 nem dohányzó és 149 dohányzó) illesztettünk, hanem a rákos betegekkel azonos életvitelu 51 erõsen dohányzó és alkoholizáló, nem daganatos májbeteget is (ALK). Az aberrációt hordozó sejtek aránya a FNyLR-ban (2,85%), az ALK- ban (2,82%) és az egészséges dohányzókban (2,81%) egyaránt magasabb volt (p<0,03), mint a nem dohányzó kontrollokban (2,25%). A hagyományos aberrációelemzés eredményei tehát fõleg a dohányzásból eredõ mutagénexpozíciót jelzik. A bleomycin-teszttel mért csoportszintu mutagénérzékenység mind a FNyLR (1,13 b/c), mind az ALK betegek csoportjában (1,29 b/c) szignifikánsan különbözött a dohányzó (1,04 b/c) és a nem dohányzó kontrolltól (0,98 b/c). A bleomycin-teszt ezek alapján nemcsak a rákbetegségnek, hanem az azonos etiológiájú alkoholos májbetegségnek is biomarkere. A b/c értékeknek a kontrollal való nagyfokú átfedése miatt viszont a módszer egyéni rákkockázat becslésére nem alkalmas. A magyar kontroll személyek 42-49%-a mutagénérzékeny - Hsu szerint rákfogékony - szemben az amerikai és nyugat-európai 20-23%-kal. Ennek alapján a bleomycin-teszt hazai körülmények között nem egyértelmu biomarker a rákhajlam becslésére, és a konvencionális kromoszómaanalízis eredményeivel kombinálva is csak óvatosan alkalmazható.



Beküldve: 2001. Február 26.
Elfogadva: 2001. Március 8.

Elérhetőség:
Székely G
National Institute of Oncology
H-1122 Budapest, Pf:21Ráth György u. 7-9. (36 1) 224 8786 jtimar@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 2 / pp 161-167

Genetikai marker-vizsgálatok fej-nyaki daganatokban

A szájüregi daganatok prognózisa magába foglalja a reziduális tumorsejtek azonosítását, recidívák, távoli metasztázisok, másodlagos primer tumorok megjelenésének predikcióját és a terápiás érzékenység megbecsülését. A szájüregi daganatsejtek biomarkerei közé tartoznak a p53-, p16-mutációk, és a Ciklin D-, E2F4- amplifikáció. A másodlagos primer tumorok kialakulásának veszélyét az épnek látszó nyálkahártya p53 statusának meghatározásával lehet megítélni. Feltételezik ugyanis, hogy a környezeti ártalmaknak kitett száj- és garatüreg premalignus állapotba kerül (field cancerization), amely multiplex tumorok kialakulását segítheti elõ. Vizsgálatainkban 152 fej-nyaki daganatban és a tumorokhoz tartozó sebészeti ép szélben, ép nyálkahártyában Western blot analízissel, illetve PCR-SSCP módszerrel határoztuk meg a p53, hMLH1, Ciklin D, p16 génkárosodásokat. A daganatok PCR-SSCP analízisével az esetek 37,5%-ában mutatható ki p53-mutáció. A tumortól távol esõ ép nyálkahártya p53 statusa alapján a field cancerization az esetek 11%-ában igazolható, amely multiplex, multifokális tumorok kialakulásának veszélyét jelzi. A hMLH1-, hMSH2-mutációk jelenlétét a vizsgált esetek 17, illetve 8,6%-ában igazoltuk. Az E2F4-mutációk 21,4%-os gyakorisággal fordultak elõ. Eredményeink arra utalnak, hogy az E2F4-gén overexpresszióját, sejtproliferációt stimuláló hatását a p16 gén inaktiválása idézi elõ. Az E2F4-mutációk kialakulásában az MMR (mismatch repair) gén mutációi játszhatnak szerepet. Vizsgálataink szerint a szájüregi daganatok melletti sebészi ép szél és ép nyálkahártya genetikai jellemzése elõsegíti mind a reziduális tumorsejtek azonosítását, mind a másodlagos tumorok kialakulásának predikcióját és ezáltal növeli a fej-nyaki daganatos betegek gyógyulási esélyét.



Beküldve: 2001. Május 1.
Elfogadva: 2001. Május 24.

Elérhetőség:
Csuka O
National Institute of Oncology
H-1122 Budapest, Pf:21Ráth György u. 7-9. (36 1) 224 8786 jtimar@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 2 / pp 169-172

Pozitronemissziós tomográfia a fej-nyaki tumorok diagnosztikájában

Cél: A PET egyre szélesebb körben terjed a korszeru onkológiai diagnosztikában, elsõsorban ismeretlen kiindulású primer tumor lokalizálása, valamint staging vizsgálatok kapcsán. Jelen áttekintésünkben fej-nyaki tumorok PET-vizsgálatainak eredményeit értékeltük. Módszerek: Fej-nyaki tumoros betegeinknél (n=22)18 F-dezoxi-glükóz (FDG), valamint egyes betegeknél (általában kiegészítõ jelleggel végzett) 11C-metionin PET-vizsgálatok eredményeinek retrospektív áttekintését végeztük. A betegek egy részénél (n=9) primer tumor keresése történt, többségüknél (n=13) recidíva kimutatása, illetve restaging felállítása volt a vizsgálat indoka. Eredmények: Primer tumor keresése során a PET az esetek 22%-ában bizonyult eredményesnek, ugyanakkor elõfordult bizonytalanság és álpozitivitás is. A leletek értékelését a nyál fokozott radiofarmakon-tartalma a nyálmirigyek és száj-garat régió vonatkozásában - elsõsorban metionin vizsgálatok esetén - megnehezítette. Problémát jelent az izomaktivitás és a gyulladás jelenléte is. Restaging vizsgálatok során a korábban kezelést kapott területeken a PET megbízhatóan (85%) különítet- te el a tumor megjelenését a kezelés (elsõsorban a besugárzás) utóhatásaitól. A vizsgálatok során korábban nem detektált távoli áttétek is több ízben ábrázolódtak. Következtetések: A PET-vizsgálat eredményesnek bizonyulhat az occult primer tumorok kimutatásában. A PET különösen alkalmasnak bizonyult kezelést, elsõsorban irradiációt követõen restaging felállítására. Ugyanazon vizsgálat az esetleges távoli áttétek felderítésére is alkalmas. Kétféle radiofarmakonnal végzett parallel vizsgálatok nem javítják az eredményeket.



Beküldve: 2001. Február 22.
Elfogadva: 2001. Április 16.

Elérhetőség:
Udvaros I
National Institute of Oncology
H-1122 Budapest, Pf:21Ráth György u. 7-9. (36 1) 224 8786 jtimar@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 2 / pp 173-175

Buccalis lebeny alkalmazása oropharyngealis szövetpótlásra

Cél: A hátsó szájüreg és oldalsó garatfal kisebb és közepes méretu daganatainak eltávolítását követõ egyszeru és megbízható, funkcionális helyreállító sebészeti módszer bevezetése. Módszer: Ismertetésre kerülõ eseteinkben tonsillolingualis elhelyezkedésu daganat kezeléseként primeren, illetve sugárkezelés utáni recidíva miatt mandibulahasításos mutétet végeztünk. A keletkezett lágyrész szövethiányának pótlására, egy korábban leírt helyreállító sebészeti módszert egyszerusítve, proximalisan nyelezett random vérellátású buccalis lebenyt alkalmaztunk. A donorhelyet primeren illetve részlegesen zártuk. Eredmények: A lebeny beépülése mindkét esetben zavartalan keringési viszonyok mellett következett be, ezzel megteremtve a korai funkcionális rehabilitáció és a posztoperatív sugárkezelés lehetõségét. Következtetések: Megfelelõ indikációval és technikával alkalmazva, a hazai gyakorlatban kevéssé ismert egyszeru, megbízható és megfelelõ funkcionális eredményt adó eljárás hasznosan egészítheti ki a terület rekonstrukciós sebészeti fegyvertárát.



Beküldve: 2001. Március 11.
Elfogadva: 2001. Április 5.

Elérhetőség:
Oberna F
National Institute of Oncology
H-1122 Budapest, Pf:21Ráth György u. 7-9. (36 1) 224 8786 jtimar@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 2 / pp 177-180

Alkari és fibula értengelyû szabadlebenyek alkalmazásával végzett tapasztalataink a fej-nyaki régióban

Magyarországon a szájüregi daganatok száma az utóbbi 15 évben a többszörösére emelkedett, az elõrejelzések is további növekedést jósolnak. A bonyolult anatómiai viszonyok, összetett és sokrétu funkciók elengedhetetlenné teszik a radikális mutét után kialakult defektusok rekonstrukcióját. Fontos szempont a funkció mellett a megfelelõ esztétikai eredmény biztosítása is a betegek normális életvitelének biztosítása érdekében. Ezeknek a feltételeknek az esetek nagy részében a szabadlebenyes pótlás felel meg leginkább. Az Országos Onkológiai Intézet Fej-nyak, Állcsont és Rekonstrukciós Sebészeti Osztályán 1993 decembere és 2001 márciusa között 85 esetben alkalmaztunk szabadlebenyt a rekonstrukcióhoz. 64 alkalommal fasciocutan kínai, 14 esetben pedig osteo-septocutan fibulalebennyel végeztük a rekonstrukciót. Az esetek 87%-ában a beültetett lebenyek szövõdménymentesen beépültek, az egyéb sebészi szövõdmények száma nem volt több a hagyományos eljárással operált betegekhez képest. A mutéti idõt átlagosan 2,5 órával sikerült csökkenteni, ami a betegek megterhelése szempontjából lényeges tényezõ. Az életminõséget vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy 13%-ban rossz, 14 %-ban gyakorlatilag zavartalan a betegek életvitele, 73%-ban pedig csak minimális, kevéssé zavaró körülményekrõl számoltak be. Érdekes adat, hogy a nyirokcsomó-pozitív és -negatív esetek kétéves túlélése között nincs szignifikáns különbség. Az eredmények alapján kijelenthetjük, hogy többségében megfelelõ funkcionális eredményt, jó életminõséget sikerült biztosítani betegeinknek, a túlélést viszont nem sikerült lényegesen növelni.



Beküldve: 2001. Március 6.
Elfogadva: 2001. Május 4.

Elérhetőség:
Fülöp M
National Institute of Oncology
H-1122 Budapest, Pf:21Ráth György u. 7-9. (36 1) 224 8786 jtimar@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 2 / pp 181-185

A CT- és MRT-vizsgálatokon alapuló háromdimenziós besugárzás jelentõsége szájüregi daganatoknál

Cél: A szájüregi daganatok CT-és MRI vizsgálatok alapján végzett háromdimenziós perkután konformális és brachyterápiás tervezésének jelentõsége, kivitelezésének ismertetése, a terápiás terv kiválasztási szempontjainak bemutatása egy szájüregi tumor kapcsán. Módszer: CT-és MRI-képek alapján az érintett területet és nyirokrégiókat magába foglaló perkután irradiációt követõen kiegészítõ perkután illetve interstitialis boost kezelés tervezését mutatjuk be a céltérfogat és a kritikus szervek figyelembevételével. Eredmény: Az általunk használt, ADAC 3D tervezõprogram lehetõséget ad a több lépcsõben történõ sugárkezelések öszszegzésére, a céltérfogat dóziseloszlásának és a kritikus szervek sugárterhelésének meghatározására. Következtetés: az összehasonlító 3D sugárterápiás tervezési módszer alapján lehetõség nyílik a szájüregi daganatok effektív sugárkezeléséhez szükséges magasabb lokális dózis leadására a környezõ ép szövetek maximális védelme mellett.



Beküldve: 2001. Április 14.
Elfogadva: 2001. Május 26.

Elérhetőség:
Petrányi Á
National Institute of Oncology
H-1122 Budapest, Pf:21Ráth György u. 7-9. (36 1) 224 8786 jtimar@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 2 / pp 187-191

Maxillatumorok konformális sugárkezelése

A tanulmány célja maxillatumorok esetén a hagyományos besugárzástervezés és egy új kezelési módszer, a 3D besugárzástervezés folyamatának és jelentõségének bemutatása, valamint a két módszer összehasonlítása. Módszer: Hagyományos, kétdimenziós és háromdimenziós besugárzási terveket készítettünk. A háromdi- menziós besugárzástervezéshez ADAC tervezõrendszert használtunk. A céltérfogat pontos meghatározásához CT-és MRI-felvételeket készítettünk, majd minden CT-felvételen berajzoltuk a céltérfogatot és a kritikus szerveket. Az irreguláris mezõk kialakítását a tervezõprogram háromdimenziós grafikai rekonstrukciója segítségével végeztük. Eredmények: A hagyományos tervvel összehasonlítva, a háromdimenziós terveken a céltérfogaton belül homogénebb dóziseloszlást kaptunk és a kritikus szervek sugárterhelése a tolarenciadózisuk alatt maradt. Következtetés: A maxillatumorok magas dózissal való besugárzását nehezíti a kritikus szervek közelsége. Konformális besugárzástervezéssel elérhetõ, hogy a besugárzott térfogat alakja és mérete jól közelítsen a céltérfogat alakjához és méretéhez, ezáltal a kritikus szervek és a környezõ ép szövetek sugárterhelése csökkenthetõ.



Beküldve: 2001. Január 30.
Elfogadva: 2001. Március 12.

Elérhetőség:
Lengyel E
National Institute of Oncology
H-1122 Budapest, Pf:21Ráth György u. 7-9. (36 1) 224 8786 jtimar@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 2 / pp 193-196

Nyelvgyöktumor korszerû sugárkezelése

Cél: A komputertomográfián (CT) alapuló háromdimenziós brachyterápia és konformális perkután irradiáció szerepének, kivitelezésének és jelentõségének ismertetése elõrehaladott nyelvgyöktumor kezelésében. Módszerek: A szerzõk 1993. január és 2000. június között 27 III-IV-es stádiumú - planocelluláris szövettanú - nyelvgyöktumoros beteget kezeltek 60 Gy összdózisú perkután besugárzást követõen dóziskiegészítõ boost célzattal interstitialis, nagy dózisteljesítményu brachyterápiával (23 beteg), illetve konformális, több mezõs külsõ radioterápiával (4 beteg). A boost kezelés összdózisa 12-24 Gy között változott. A kiegészítõ sugárkezelést a betegek jól tolerálták. A lokális daganatmentesség aránya 39 hónapos követési idõ alatt 52% volt. A két terápiás módszer közül a konformális perkután kezelésnél a mandibulának maximum 6%-a, a brachyterápiánál 1,5%-a kapta meg a kiegészítésként alkalmazott elõírt dózist. A medullában mért maximális dózis az elõírt boost dózis 15%-a, illetve 8%-a volt, a kétféle típusú kezeléstõl függõen. Következtetések: A két sugárterápiás módszer segítségével lokálisan magasabb összdózis és ezáltal jobb helyi daganatmentesség érhetõ el a környezõ ép szövetek és különösen a két legkritikusabb szerv (medulla,mandibula) további jelentõs mértéku sugárterhelése nélkül.



Beküldve: 2001. Április 2.
Elfogadva: 2001. Május 10.

Elérhetőség:
Takácsi Nagy Z
National Institute of Oncology
H-1122 Budapest, Pf:21Ráth György u. 7-9. (36 1) 224 8786 jtimar@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 2 / pp 197-199

Neoadjuváns kemoterápia fej-nyaki laphámrákban

Cél: A neoadjuváns kemoterápia szerepe nõ az elõrehaladott fej-nyaki laphámrák terápiájában. Írásunkban ezzel a kezelési móddal elért eredményeinket összegezzük. Módszerek: 35, korábban más daganatellenes kezelésben nem részesült, döntõ többségében irreszekábilis fej-nyaki laphámrákos betegnél 2 ciklus cisplatin-5FU kemoterápia után mértük a tumorválaszt. Csak regresszió esetén adtunk 2 további ciklus kemoterápiát, ezután a daganat aktuális státusza szerinti sebészi és/vagy sugárkezelés következett. A kezelés után rendszeres kontrollvizsgálaton értékeltük a beteg státuszát. Eredmények: 24 esetben (68,5%) észleltük a daganat regresszióját, ebbõl négy esetben teljes remisszió volt megfigyelhetõ. Három esetben vált lehetségessé ablasztikus mutét elvégzése. A lezajlott kezelések után jelenleg 10 beteg tumormentes, a daganat következtében meghalt 8 beteg, sorsa ismeretlen 3 betegnek, progresszió miatt jelenleg tüneti kezelésben részesül 3 beteg, a sugárkezelés folyamatban van 4 esetben, a fennmaradó 7 regressziót mutató esetben további aktív onkoterápia tervezett. Következtetések: Bár eddigi eredményeinkbõl a viszonylag kis esetszám iatt messzemenõ következtetéseket levonni nem lehet, tapasztalataink egyeznek az elvégzett tanulmányok következtetéseivel: az elõrehaladott fej-nyaki laphámrákok neoadjuváns kemoterápiája után a daganat parciális regressziója sok esetben lehetõvé teszi sikeres mutéti vagy sugárkezelés végzését. Az elõrehaladott fej-nyaki laphámrákok neoadjuváns kemoterápiája a betegek átlagos túlélési idejét nem növeli, mégis nélkülözhetetlen, elsõsorban a szervmegtartó kezelési módok által elért jobb életminõség miatt.



Beküldve: 2001. Április 22.
Elfogadva: 2001. Május 10.

Elérhetőség:
Koltai P
National Institute of Oncology
H-1122 Budapest, Pf:21Ráth György u. 7-9. (36 1) 224 8786 jtimar@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 2 / pp 201-206

Alacsony dózisú Taxol-sugárérzékenyítés helyileg elõrehaladott fej-nyaki daganatokban

Bevezetés: A kombinált kemoterápiás és sugárkezelés a helyileg elõrehaladott fej-nyaki daganatok kezelésének effektív és gyakran az egyetlen kivitelezhetõ és a gyógyulás esélyével kecsegetõ kezelési módja. A kombinált kezelési sémák gyakran igen intenzívek, ezért elvégzésük nehézségekbe ütközhet a fej-nyaki daganatos betegek között, mert általános állapotuk a nikotin-és alkoholabúzus miatt gyakran igen gyenge. Alternatív lehetõség a kemoterápiás szerek alacsony dózisú adása, sugárérzékenyítõként való alkalmazása lehet. A tanulmányban a szerzõk az alacsony dózisú Taxol (paclitaxel) sugárérzékenyítõ hatását vizsgálták helyileg elõrehaladott fej-nyaki daganatos betegeknél. Betegek és módszerek: 1998-ban és 1999-ben 26, a szájüregben és a mesopharnyx területén elhelyezkedõ laphámrákban szenvedõ betegnél 66-70 Gy dózisú külsõ sugárkezelést végeztünk konvencionális frakcionálással. A sugárkezelés mellett párhuzamosan megfelelõ premedikációt követõen heti három alkalommal 2 mg/m2 dózisú Taxolt adtunk a sugárkezelés elõtt 1 órával. A klinikai választ a WHO kritériumok szerint, a mellékhatásokat a Nemzeti Onkológiai Intézet Közös Mellékhatás Skálája (NCI-CTC) alapján értékeltük, valamint a progresszió-mentes és az összes túlélést vizsgáltuk. Eredmények: Minden betegnél sikerült a kezelési tervet kivitelezni. A sugárkezelés medián dózisa 66 Gy, a Taxol medián összdózisa 40 mg/m2 volt. 8 héttel a kezelés befejezése után a komplett remisszió aránya 30,8%, a részleges remisszió aránya 34,6%, a változatlan betegség aránya 11,5% és a progresszív betegség aránya 23,1% volt. A medián követési idõ 25 hónap (9-36). 24 hónapnál 12 beteg (46,1%) él, 9 teljes remisszióban. A becsült medián össz-túlélés 22 hónap (CI 14,2-34,6), a becsült medián progressziómentes túlélés 12 hónap (CI 5,2-18,8). Négy esetben figyeltünk meg grade 4,13 esetben grade 3 és számos esetben grade 1-2 súlyosságú mellékhatást. A vizsgálat során nem észleltünk a kezeléssel összefüggésbe hozható halálesetet. Megbeszélés: A szerzõk által alkalmazott kezelési séma valamivel rosszabb válaszarányt eredményezett, mint az irodalomban közölt agresszív kombinált kezelési módszerek, bár a kétéves becsült túlélés összevethetõ a hasonló betegcsoporton végzett vizsgálatok eredményével. A szerzõk által alkalmazott kezelési módszer elõnye, hogy a betegek jól tolerálják, könnyu kivitelezni, költség-hatékonyság-aránya megfelelõ és nem rontja a betegek általános állapotát, tehát szükség esetén kiegészítõ kezelés -mutét, kemoterápia -azonnal végezhetõ. A biztató eredmények alapján a szerzõk a kezelési séma hatékonyságát összehasonlító tanulmány keretében is meg kívánják vizsgálni.



Beküldve: 2001. Március 27.
Elfogadva: 2001. Május 13.

Elérhetőség:
Lövey J
National Institute of Oncology
H-1122 Budapest, Pf:21Ráth György u. 7-9. (36 1) 224 8786 jtimar@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 2 / pp 207-244

Komplex onkoterápia eredményei elõrehaladott stádiumú fej-nyaki laphámrákos betegek Taxol-sugárérzékenyítéssel és anélkül végzett primer sugárkezelését követõen

Célkituzés: A Taxol sugárérzékenyítõ hatásának és a sugárkezelést kovetõ mutéti és kemoterápia eredményességének megítélése. Módszer: Fázis II vizsgálatban résztvett 26 száj-szájgarat laphámrákos beteg és 30 hagyományosan sugárkezelt beteg követése a sugárkezelés után 17-36 (medián 23) hónapig. A vizsgálat végpontjai: a sugárterápiára adott válasz, a progressziómentes túlélés, a kiegészítõ sebészi ill. kemoterápia eredménye (12 mutét, 6 kemoterápia) és az abszolút túlélés. Eredmények: A sugárkezelés hatására 73,3%-ban (41/56) teljes vagy parciális remisszió alakult ki, a progressziómentes túlélés medián 10 hónap (0-33 hó), az abszolút túlélés 14 (4-33) hónap, mely nem különbözött a Taxollal érzékenyített, ill.anélkül kezelt betegekben (p=0,6). Szignifikánsan befolyásolta a túlélést a daganat stádiuma (p<0,005) és a sugárterápiára adott válasz (p<0,0005). 18 kiegészítõ kezelésben részesült betegbõl 7 (38,9%) tumormentes (medián túlélés 21 hó), 6 (35%) él tumorral (medián túlélés 20,5 hó), 5 (26,1%) meghalt (medián túlélés 18 hó). A csak sugárkezelt (Taxollal vagy anélkül) betegek kõzül 12 (31,6%) tumormentes (medián túlélés 20 hó), 2 (5,3%) él tumorral, 24 (63,2%) meghalt (medián túlélésük 15 hó). Következtetés: A túlélést szignifikánsan befolyásolta a daganat stádiuma, a sugárterápiára adott válasz és a primer sugárkezelést követõen alkalmazott mutéti, ill. kemoterápiás kezelés. A Taxol sugárérzékenyítõ hatása ereményeinkkel egyelõre nem bizonyítható, túlélési görbék elemzése alapján azonban várható, hogy a hosszú távú túlélésben mutatkozhat majd elõnyös hatása.



Beküldve: 2001. Április 20.
Elfogadva: 2001. Május 16.

Elérhetőség:
Remenár É
National Institute of Oncology
H-1122 Budapest, Pf:21Ráth György u. 7-9. (36 1) 224 8786 jtimar@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 4 / pp 323-326

A radiokemoterápia biológiai alapjai

A szerzõk a radiokemoterápia tumorbiológiai és sugárbiológiai aspektusairól, a hatásmechanizmusokról, valamint a klinikai alkalmazások általános vonatkozásairól írnak. A radiokemoterápia célja a beteg túlélésének meghoszabbítása a lokoregionális tumorkontroll növelése és a távoli áttétképzõdés csökkentése révén. A radiokemoterápiás kezelés során a sugárterápia hatásának erõsítése a célunk oly módon, hogy mind a lokális mind pedig a szisztémás mellékhatások tolerálható ill. uralható szinten maradjanak. Ismertetik az erre a célra leggyakrabban használt szerek hatásmechanizmusait.



Beküldve: 2001. Június 15.
Elfogadva: 2001. Július 30.

Elérhetőség:
Naszály A
Uzsoki Hospital Capital Oncoradiology Center
H-1145 Budapest, Uzsoki u. 29. (36 1) 251-73-33 uzsokikh@mail.matav.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 4 / pp 327-330

Elõrehaladott fej-nyaki tumorok radio-kemoterápiája szöveti-szervi védelem mellett. Korai eredmények.

A vizsgálat célja: Vizsgáltuk, hogy az Amifostine mennyire képes redukálni az elõrehaladott fej-nyaki tumorok radio-kemoterápiás kezelése során jelentkezõ akut mucositist és xerostomiát és a késõi szájszárazságot. Módszer: 1999. februártól 7 betegnél végeztünk radio-kemoterápiás kezelést Amifostine védelemben, vagy anélkül. A betegek 60 Gy (2 Gy/nap, heti 5 frakció) lokoregionális irradiációban részesültek. Az 1-5 és a 21-25. napokon a besugárzást megelõzõen 70 mg/m2 Carboplatin i.v. monoterápiát végeztünk. Az aktív ágon a betegek az 1-5. és a 21-25. napokon 300 mg/m2, a 6-20. és a 26-30. napokon 200 mg/m2 Amifostine terápiában részesültek az irradiáció illetve a kemoterápia elõtt. Eredmény: A vizsgálat során a terápia felfüggesztését igénylõ hematológiai vagy terápiát igénylõ, Amifostine-ra visszavezethetõ mellékhatást nem észleltünk. Az aktív ágon a mucositis 1-2 héttel késõbb jelentkezett, mint a kontroll ágon, és csak Grade 1-2-es súlyosságú volt, szemben a kontroll ágon jelentkezõ Grade 2-3-as mucositissel. Az akut xerostomiára visszavezethetõ globális szájüregi diszkomfort a lineáris 10-es skála alapján a kontroll ágon kedvezõtlen 4-6-os fokozatú volt, míg az aktív ágon 7-8-as szintet regisztráltunk. Hasonló jelenséget észleltünk a késõi szájszárazságra visszavezethetõ tünetek felmérésekor is. Amifostine adása után a nyugalmi és a stimulált nyálelválasztás mennyisége is kétszerese volt a kontroll ághoz képest. Következtetés: A kicsi beteganyag ellenére is az a benyomásunk, hogy az Amifostine effektíven csökkenti a radio-kemoterápia hatására jelentkezõ akut mucositis és xerostomia, valamint a késõi xerostomia súlyosságát.



Beküldve: 2001. Március 12.
Elfogadva: 2001. Május 30.

Elérhetőség:
Patyánik M
Uzsoki Hospital Capital Oncoradiology Center
H-1145 Budapest, Uzsoki u. 29. (36 1) 251-73-33 uzsokikh@mail.matav.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 4 / pp 331-333

Hólyagtumor radiokemoterápiája szöveti-szervi védelemmel, illetve anélkül.

A szerzõk beszámolnak elõrehaladott és kezdeti, de rossz prognózisú hólyagrák radiokemoterápiájáról saját eredmények és az irodalmi adatok tükrében. A betegek több mint fele egyidejuleg radioprotektív gyógyszert kapott. Megállapítják, hogy a rövid követési idõ nem tesz lehetõvé messzemenõ következtetéseket, de a kezdeti eredmények és a mérsékelt fokú szövõdmények biztatók. Hangsúlyoz- zák, hogy megfelelõ indikációval a radiokemoterápia a cisztektómia alternatívája lehet.



Beküldve: 2001. Július 10.
Elfogadva: 2001. Augusztus 10.

Elérhetőség:
Takácsi Nagy L
Uzsoki Hospital Capital Oncoradiology Center
H-1145 Budapest, Uzsoki u. 29. (36 1) 251-73-33 uzsokikh@mail.matav.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 4 / pp 335-341

Elektronikus mezõellenõrzés lineáris gyorsítón. (EPI: Electronic Portal Imaging).

A közelmúltban vált elérhetõvé a Fõvárosi Onkoradiológiai Központban az elektronikus mezõellenõrzés technikája. A jelen közlemény célja, hogy rövid áttekintést adjon a különbözõ elektronikus mezõellenõrzõ rendszerek felépítésérõl és muködésérõl. E rendszereket egymással, valamint a hagyományos mezõellenõrzõ (film) felvételekkel hasonlítják össze. Tárgyalják az elektronikus mezõellenõrzõ rendszerek elõnyeit a betegbeállításban és a beállítási hibák észlelésében. Ismertetik a technika mindennapi orvosi használatát. A leggyakrabban elõforduló beállítási hibák javítására illetve elkerülésére ajánlanak módszert.



Beküldve: 2001. Május 28.
Elfogadva: 2001. Július 6.

Elérhetőség:
Pesznyák Cs
Uzsoki Hospital Capital Oncoradiology Center
H-1145 Budapest, Uzsoki u. 29. (36 1) 251-73-33 uzsokikh@mail.matav.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 4 / pp 343-346

Mezõillesztés mammatumorok posztoperatív besugárzásánál.

Cél: A szerzõk a gyakorlatban elterjedt emlõbesugárzási technikák kombinálásával egyszeruen kivitelezhetõ, új mezõillesztési módszert kívántak kidolgozni. A tangenciális és a szupraklavikuláris mezõk együttes alkalmazásakor a leggyakoribb problémát, az illesztési síkban kialakuló inhomogenitást próbálták csökkenteni az új módszerrel. Módszer: A szerzõk CadPlan 6.1.5. tervezõrendszerrel 2100 Clinac duálfotonos lineáris gyorsítóra, CT alapján 3D-ben készítették a lokoregionális besugárzási tervet. Az illesztés síkjában, a tangenciális és szupraklavikuláris mezõk határán vették fel az izocentrumot, aszimmetrikus blendével alakították ki az aszimmetrikus félmezõket. A tangenciális mezõknél ismert kollimátor elforgatást és blokkolást sokleveles kollimátorral (multi-leaf collimator, MLC) váltották ki. Az MLC-vel kialakított tangenciális mezõ követi a mellkasfal görbületét, így a tüdõ védelme egyszeruen megvalósítható, míg az eljárás nincs hatással az illesztés síkjában kialakult dóziseloszlásra. Az izocentrumra számított dózis 50 Gy volt. A régiók ellátása során a beteg átmérõjétõl függõen szükséges lehet az elülsõ szupraklavikuláris mezõ kiegészítése egy hátulsó axilláris mezõbõl, hogy 46-50 Gy dózissal homogénen tudjuk besugarazni az axillát is. Eredmény: A szerzõk CadPlan tervezõrendszerrel 3D-ben, koronális, szagittális és horizontális síkokban egyaránt megvizsgálták a dóziseloszlást. Az illesztés síkjában, a tangenciális mezõk és a szupraklavikuláris mezõk közepén vezetett síkokban, az ICRU 50 (International Commission on Radiation Units and Measurements) ajánlása szerinti normalizálással homogén dóziseloszlást kaptak. A tüdõterhelés további csökkentése és az illesztési síkban kívánatos homogenitás fokozása, valamint parasternalis mezõvel való illesztés egy lehetséges módja lehet a jövõben az IMRT (intensity modulated radiotherapy) bevezetése.



Beküldve: 2001. Július 20.
Elfogadva: 2001. Augusztus 14.

Elérhetőség:
Varga Sz
Uzsoki Hospital Capital Oncoradiology Center
H-1145 Budapest, Uzsoki u. 29. (36 1) 251-73-33 uzsokikh@mail.matav.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 4 / pp 347-351

Rectumtumorok praeoperativ sugárkezelése saját eredményeink alapján.

A vizsgálat célja: Középsõ-és alsóharmadi rectumcarcinomákban a praeoperativ, ill. szendvics (praeoperativ és postoperativ) sugárkezelés hatásosságának összehasonlítása prospektív kilinikai kutatás alapján. Anyag és módszer: A Fõvárosi Onkoradiológiai Központban 1990-1997 között 115 középsõ- és alsóharmadi rectumcarcinomás betegünkbõl 36 egyénnél szendvics (22,5 Gy praeoperativ - 27,5 Gy postoperativ), 79 egyénnél 36 Gy praeoperativ percutan megavoltterápiát végeztünk nagyobbrészt telekobalt besugárzással, kisebbrészt 6 MV fotonenergiával. A percutan megavoltterápia szinte mindig 4 mezõs ún. box technikával történt és a praeoperativ sugárkezelés után a radikális mutét 10 napon belül történt. Az eredményességet Log-Rank és Peto-Wilcoxon szignifikanciateszttel és Kaplan-Meier túlélési görbével értékeltük. Eredmény: A kezelések összehasonlító vizsgálatát a lokális recidíva százalékos elõfordulása és a tünetmentes túlélés alapján végeztük. Ez alapján megállapítható, hogy az ún. szendvics sugárkezelésnél 13,8%-ban, egyedül praeoperativ sugárkezelésnél 17,7%-ban várható lokális recidíva. A tünetmentes 5 éves túlélés alapján a szendvics terápia tunik kedvezõbbnek, de 7,5 évre vonatkozóan már az egyedüli praeoperativ sugárkezelés jobb. Következtetés: Középsõ-és alsóharmadi rectumcarcinomák praeoperativ és ún. szendvics sugárkezelésének eredményessége a lokális recidíva alapján közel azonos, hosszabb tünetmentes túlélést a praeoperativ sugárkezelés biztosít. További vizsgálatok szükségesek a két besugárzási forma kiértékeléséhez, a grading, életkor, ér-nyirokérinvasio figyelembevételével ún. multivariációs analízissel.



Beküldve: 2001. Május 7.
Elfogadva: 2001. Július 3.

Elérhetőség:
Mayer Á
Uzsoki Hospital Capital Oncoradiology Center
H-1145 Budapest, Uzsoki u. 29. (36 1) 251-73-33 uzsokikh@mail.matav.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 4 / pp 353-358

Jóindulatú betegségek sugárkezelése.

A sugárterapeuta elsõdleges feladata a malignus tumorok kezelése, de idõnként szembekerül jóindulatú betegségek sugárkezelésének problémájával is. Az irodalomban csak viszonylag csekély számú közlemény foglalkozik ezekkel a többnyire ritka kórképekkel és ez nagyon nehézzé teszi a megfelelõ következtetések levonását, a helyes terápiás döntés meghozását. Figyelembe véve a késõi bõrsérülés, carcinogenesis, leukaemogenesis, genetikai sérülés veszélyét is, a sugárterápia továbbra is elfogadott módszer számos, egyéb terápiára nem reagáló nem malignus betegség kezelésében. Célunk, hogy a teljesség igénye nélkül egy rövid áttekintést adjunk ezen kórképek terápiájának mai megítélésérõl és gyakorlatáról.



Beküldve: 2001. Július 6.
Elfogadva: 2001. Augusztus 10.

Elérhetőség:
Landherr L
Uzsoki Hospital Capital Oncoradiology Center
H-1145 Budapest, Uzsoki u. 29. (36 1) 251-73-33 uzsokikh@mail.matav.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 4 / pp 361-371

A korai emlõrák sugárkezelése: Több, mint loko-regionális daganatkontroll. Összefoglaló közlemény.

A szerzõk összefoglaló közleményükben a korai emlõrák sugárkezelésében az utóbbi három évtizedben elért eredményeket, a jelen tudományos evidenciáit és a klinikai kutatás lehetséges jövõbeli útjait tekintik át. Az utóbbi évtizedekben a korai emlõrák multidiszciplináris kezelésében a sugárkezelés szerepe jelentõsen felértékelõdött. Bebizonyosodott, hogy a konzervatív mutét besugárzással együtt mind az in situ, mind az invazív carcinomák kezelésében azonos daganatmentes és teljes túlélést eredményez, mint a mastectomia. A 90-es évek prospektív vizsgálatai igazolták azt is, hogy magas rizikójú betegeknél az adjuváns sugárkezelés nem csak a loko-regionális daganatkontrollt, hanem a túlélést is szignifikánsan javítja. A megfelelõ indikációval és technikával végzett irradiációval elérhetõ túlélési elõny nagyságrendje hasonló ahhoz, mint amit a szisztémás kezelésektõl várhatunk. A korai emlõrák sugárkezelése az ezredfordulón az esetek túlnyomó többségében elsõ szintu evidenciákon alapulhat. A még vitatott kérdések tisztázását a folyamatban lévõ nemzetközi és hazai prospektív, randomizált vizsgálatok eredményeitõl várhatjuk.



Beküldve: 2001. Június 24.
Elfogadva: 2001. Augusztus 3.

Elérhetőség:
Polgár Cs
National Institute of Oncology
H-1122 Budapest, Pf:21Ráth György u. 7-9. (36 1) 224 8786 jtimar@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 5 / pp 377-383

Az emlõrák kemoprevenciója - különös tekintettel a tamoxifenre.

A tamoxifen adjuváns használata nyirokcsomó-pozitív és nyirokcsomó-negatív emlõrákos betegeknél a túlélést meghosszabbítja, használata elõrehaladott emlõrákban is elõnyökkel jár. A tamoxifen kísérleti állatok emlõrákját megakadályozza, emberben csökkenti az ellenoldali emlõrákok gyakoriságát, klinikai használata biztonságos. Ezek a tények vezettek arra a felismerésre, hogy a gyógyszer szerepet játszhat az emlõrák megelõzésében. 1986-ban a Royal Marsden Kórház alkalmassági vizsgálatot indított, hogy elõkészítse egy nagyobb emlõrák-prevenciós vizsgálat beindítását. A trial hatástalan volt, mivel a vizsgált anyag túl kicsi volt pontos eredmények levonásához. Olaszországban egy másik prevenciós vizsgálatot indítottak, de az emlõrák-gyakoriság tekintetében nem volt a tamoxifen- és a placebo csoportok között különbség. A negatív eredmények oka abban keresendõ, hogy ebben a vizsgált népességben low risk betegek voltak, sok beteg kiesett a vizsgálatból és kevés beteg fejezte be az 5 éves kezelést. Az NSABP P-1 prevenciós vizsgálatban a tamoxifen 49%-kal csökkentette az invazív emlõrákok és 50%-kal a non-invazív emlõrákok kockázatát, 13 388 emelkedett kockázatú, egyébként egészséges asszonyon. A közlemény összefoglalja az emlõrák kemoprevenciójának legújabb elméleti és gyakorlati adatait.



Beküldve: 2001. Augusztus 27.
Elfogadva: 2001. Október 6.

Elérhetőség:
Nagykálnai T
Uzsoki Hospital Capital Oncoradiology Center
H-1122 Budapest, Uzsoki u. 29. (36 1) 251-73-33 uzsokikh@mail.matav.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 5 / pp 385-391

A tumorágy kiegészítõ besugárzásának hatása a lokális daganatmentességre emlõmegtartó mûtét után.

Cél: A tumorágy boost besugárzás lokális tumorkontrollra (LTK) gyakorolt hatásának prospektív vizsgálata emlõmegtartó mutét után. Módszerek: 1995 és 1998 között 207 korai, invazív emlõrák miatt konzervatívan operált betegnél a maradék emlõ 50 Gy dózisú besugárzása után a tumorágy boost kezelését randomizálás alapján végeztük el. 103 betegnél az alapdózist követõen további sugárkezelés nem volt; 104 esetben 16 Gy elektron- (n=52) vagy 12-14.25 Gy HDR brachyterápiás (n=52) boost besugárzást végeztünk. Eredmények: A kiegészítõ dózis 4.25 év medián követés után a lokális recidívák arányát felére (6.7% vs. 13.6%), a tumorágy-recidívák gyakoriságát harmadára (3.8% vs. 10.7%) csökkentette. A 4 éves LTK boost-tal 94.2% boost nélkül 85.1% (p=0,1176), a relapszusmentes túlélés 82.3% és 67.2% (p=0,0438), az emlõrák-specifikus túlélés 90.9 és 84.8% (p=0,1111) volt, azonos sorrendben. A szisztémás kezelések nem befolyásolták a LTK-t (szisztémás kezeléssel 88.9% vs. anélkül: 89.6%, p=0,8858). Következtetések: A boost besugárzás a lokális relapszusok gyakoriságát 50%-kal, a tumorágy-recidívák incidenciáját 64%-kal csökkenti, a relapszusmentes túlélést pedig szignifikánsan javítja, az emlõrák-specifikus túlélés szempontjából azonban szerepének megítélése további vizsgálatokat igényel. Bár a kiegészítõ dózis növeli a késõi irradiációs mellékhatások arányát, a lokális recidíva szempontjából nagy rizikójú betegcsoportokban rutinszeruen javasolható. A boost dózis indikációs körének prognosztikai alcsoportok szerinti meghatározása az EORTC-tanulmány és más folyamatban lévõ vizsgálatok végleges eredményeinek ismeretében lesz lehetséges.



Beküldve: 2001. November 2.
Elfogadva: 2001. November 22.

Elérhetőség:
Polgár Cs
National Institute of Oncology
H-1122 Budapest, Pf:21Ráth György u. 7-9. (36 1) 224 8786 jtimar@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 5 / pp 393-396

Az alacsony malignitású petefészek-daganatok kezelésével szerzett tapasztalataink Klinikánk 10 éves beteganyagában (1990-2000)

A vizsgálat célja: Klinikánkon 10 év alatt diagnosztizált és kezelt alacsony malignitású petefészek-(LMP) daganatos betegek adatainak elemzése és következtetések levonása. Vizsgálati módszerek: 1990. január 1. és 1999. december 31. között összesen 163 epithelialis petefészek-daganatos beteget operáltunk, s ebbõl az alacsony malignitású daganatos betegek száma 27 volt. Beteganyagunkban vizsgáltuk az alacsony malignitású petefészek-daganatok elõfordulási gyakoriságát, a daganatok részletes szövettanát, a betegek életkorát, a stádium-megoszlást, az oldaliságot, a tumormarkerek szerepét a felismerésben. Összegeztük ezen betegek kezelésével szerzett tapasztalatainkat és összehasonlítottuk az epithelialis petefészekrákos betegek hasonló adataival. Eredmények: Az alacsony malignitású petefészek-daganatok incidenciája anyagunkban 16,5% volt. A betegek átlagos életkora lényegesen alacsonyabb volt, mint a hámeredetu petefészekrákosoké (45, illetve 57 év). Az LMP daganatok 87%-a korai stádiumban került felismerésre, szemben a petefészekrákkal, amelyet 81%-ban elõrehaladott stádiumban diagnosztizáltunk. A tumormarkerek közül a leghasznosabbnak tartott CA-125 szintje 15%-ban (4 beteg) volt emelkedett alacsony malignitású petefészek-daganat esetén. Fiatal, 35 év alatti betegeknél, a konzerváló sebészi utat választva 50%-uk (3/6 beteg) késõbb sikeres terhességet viselt ki. Öt éven át követhetõ (15/25) betegeink között recidíva nem alakult ki. Következtetések: Az alacsony malignitású petefészek-daganatos betegek életkora lényegesen alacsonyabb, mint a petefészekrákos betegeké. Jóllehet az LMP ovariumdaganat ugyanúgy lehet elõrehaladott stádiumú, mint a petefészekrák, az elváltozást az esetek döntõ többségében korai stádiumban ismertük fel. A kórkép kimutatásában a tumormarkerek jelentõsége csekély. Az alacsony malignitású petefészek-daganatok kezelése sebészi. Fiatal, 35 év alatti életkorban, amennyiben a beteg reproduktív terveit még nem zárta le, lehetséges konzerváló sebészi megoldás, azaz az azonos oldali függelék eltávolítása a méh és az ellenkezõ oldali függelék visszahagyásával. Ily módon operált betegeink 50%-a késõbb sikeres terhességet viselt ki s recidíva közülük senkinél nem jelentkezett.



Beküldve: 2001. Október 3.
Elfogadva: 2001. November 10.

Elérhetőség:
Demeter A
Semmelweis University 1<sup>st</sup> Department of Obstetrics and Gynecology
H-1088 Budapest, Baross u. 27. (36 1) 266-0473 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 5 / pp 397-401

A gyermekkori Hodgkin-lymphoma kezelési eredményei Magyarországon.

A gyermekkori lymphomák a harmadik helyen állnak a gyermekkori malignitások között. Az Országos Gyermekonkológiai Hálózat 1971 óta muködik Magyarországon, és azóta egységes elvek alapján történik a kezelés. A jelen összefoglaló tanulmányban az elmúlt 11 év (1988-1998) magyarországi eredményeit foglaljuk össze, összehasonlítva a nemzetközi (német) eredményekkel. A Hodgkin-lymphoma incidenciája a 0-15 éves korcsoportban a vizsgált periódusban átlagosan 7,1/1 000 000 gyermek/év volt (a non-Hodgkin-lymphomáé 7,5/1 millió/év). Mindez az összes gyermekkori tumoros eset 5,5%-át jelentette. A kezelés egységesen a német DAL-HD-82 és 90 alapján történt. A terápia stádiumtól függõen 2-8 citosztatikus blokkból, majd ezt követõ besugárzásból állt. A betegcsoport összesített túlélése a következõképpen alakult: 5 évnél 94,7 +/- 2,0%, 10 évnél 91,9 +/- 2,7%. Ezen adatok gyakorlatilag megegyeznek a nemzetközi eredményekkel (Németországban az 5 éves túlélés 94%, a 10 éves túlélés 93%), mely a jól szervezett hálózatnak, az egységes szempontoknak és a nemzetközi protokolloknak köszönhetõ. Az utóbbi években, az autológ csontvelõ-transzplantáció magyarországi elterjedésével várható, hogy az eredmények még tovább javíthatók.



Beküldve: 2001. Szeptember 23.
Elfogadva: 2001. Október 12.

Elérhetőség:
Kovács G
Semmelweis University 2<sup>nd</sup> Department of Pediatrics
H-1094 Budapest, Tûzoltó u. 7-9. (36 1) 215-1380 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 5 / pp 403-405

Az irinotecan szerepe az elõrehaladott colorectalis carcinoma kezelésében.

A vizsgálat célja: Az irinotecan elõrehaladott colorectalis carcinoma kezelésében kifejtett hatékonyságának, a gyógyszer által okozott mellékhatások megelõzésének és kezelésének értékelése. Vizsgálati anyag és módszer: A szerzõk ismertetik az irinotecannal szerzett tapasztalataikat. Az irinotecan-kezelést 10 elõrehaladott colorectalis carcinomás betegnél alkalmazták 350 mg/m2 dózisban. A betegek egy része orális fluoroquinolont kapott a lázas neutropeniás szövõdmények csökkentésére, a másik csoport profilaktikus antibiotikum-kezelésben nem részesült. Vizsgálták a kezelés hatásosságát és biztonságát. Eredmények: A szert hatékonynak találták, egy esetben komplett remissziót sikerült elérniük. Ismertetik a mellékhatásokat és az alkalmazott szupportív kezelést, melyet hatásosnak találtak a súlyos szövõdmények kivédésére. Megbeszélés: Fenyegetõnek ígérkezõ, súlyos fokú hasmenést nem tapasztaltak. Az irinotecan által okozott diarrhoea loperamiddal megszüntethetõ. Beszámolnak a korai és késõi eredményekrõl is.



Beküldve: 2001. Szeptember 22.
Elfogadva: 2001. November 20.

Elérhetőség:
Marázi L
District Hospital of Borsod-Abaúj-Zemplén Region Department of Clinical Oncology and Radiotherapy
Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 5 / pp 407-410

Agytörzsi daganatok sugárkezelése gyermekkorban.

A vizsgálat célja: Inoperábilis agytörzsi daganatok sugárkezelésének leírása, eredmények kiértékelése. A gyógyulási eredmények javítását célzó lehetõségek ismertetése. Anyag és módszer: 1987 és 2000 között 43 agytörzsi tumoros beteget (23 fiú és 20 leány, átlagéletkoruk 8,5 +/- 4,4 év) kezeltünk lineáris gyorsítón 6 MV és 9 MV rtg-sugárral. A kiszolgáltatott dózisok 30 és 66 Gy között voltak, átlagosan 50,41 ±7,67 Gy. Minden esetben CT-és/vagy MR-alapú sugárfizikai terv szerint végeztük a kezeléseket. 2000-tõl képfúzió felhasználásával, 3D konformális besugárzási terveket készítettünk. Eredmény: Minden beteg sorsát nyomon követtük. Az átlagos követési idõ 19,4 hó (1-112 hónap). A túlélési statisztikák elkészítésekor a 2-és 3 éves összes, illetve tünetmentes túléléseket vizsgáltuk, valamint elõbbieket a tumor lokalizációja vonatkozásában. A gyermekek neme nem befolyásolta a túlélési idõt (p>0,74). Nem találtunk lényeges eltérést akkor sem, amikor a túléléseket a tumor lokalizációja függvényében vizsgáltuk az agytörzsön belül (p>0,87). Következtetés: Irodalmi adatok alapján a hiperfrakcionálás és a 72-78 Gy összgócdózis kiszolgáltatása a várt eredményeket nem hozta meg. Az eredmények javulását a pontos betegrögzítés alkalmazásától, CT-és MR-alapú, képfúzió segítségével készült 3D konformális besugárzási tervek rutinszeru alkalmazásától reméljük. Ezektõl együttesen nagy biztonsággal várható el a pontosan reprodukálható betegbeállítás, a daganat homogén besugárzása és az ép szövetek sugárterhelésének csökkenése. Az irradiációt szövettanilag nem igazolt tumoroknál is el kell végezni, mivel betegeink 60,5%-ánál 24,6 hónapos átmeneti javulást észleltünk.



Beküldve: 2001. Október 10.
Elfogadva: 2001. November 23.

Elérhetőség:
Pap L
National Institute of Oncology
H-1122 Budapest, Pf:21Ráth György u. 7-9. (36 1) 224 8786 jtimar@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 5 / pp 411-415

Hodgkin-kóros betegek hypothyreosisa.

A vizsgálat célja: Komplett remisszióban lévõ Hodgkin-kóros betegek pajzsmirigymuködésének vizsgálata. Betegek és módszerek: 160 legalább egy éve komplett remisszióban lévõ Hodgkin-kóros beteg pajzsmirigymuködését szuperszenzitív thyreoideastimuláló hormon (sTSH), szabad tiroxin (fT4) és trijód-tironin (fT3) hormonszintek meghatározásával vizsgáltuk. Eredmények: 117 betegnél eltérést nem találtunk, 28-nál szubklinikai (csak az sTSH emelkedett), 14 betegnél klinikai (az fT4 és/vagy az fT3 is csökkent volt) hypothyreosis, egy betegnél hyperthyreosis (Basedow-kór) volt igazolható. A hypothyreosis másfélszer gyakrabban jelentkezett nõknél, mint férfiaknál. A normális és kóros pajzsmirigymuködésu csoport az átlagéletkorban, a szövettani altípusban, a stádiumban és az általános panaszok jelenlétében, valamint aszerint, hogy történt-e lymhangiographia, nem tért el szignifikánsan egymástól. A hypothyreosis azoknál a Hodgkin-kóros betegeknél volt gyakoribb, akik kezelésük során köpeny- vagy nyaki sugárkezelést kaptak. A pajzsmirigy alulmuködése a radioterápiát követõ hatodik évtõl volt inkább megfigyelhetõ. Az eltérések napi 25-225 mg levothyroxin adásával voltak normalizálhatóak. Következtetések: Elemzésünk egyrészt a Hodgkin-kóros betegek gondozása során a pajzsmirigy muködésének rutinszeru vizsgálatára hívja fel a figyelmet, amelynek az idõszakos ellenõrzése segít a daganatellenes kezeléssel összefüggõ késõi szövõdmények korai felismerésében és megelõzésében. Másrészt a Hodgkin-kóros betegek kezelésének megtervezésekor, nyaki radioterápia alkalmazása esetén fokozott figyelmet kell fordítani a pajzsmirigy védelmére is.



Beküldve: 2001. November 1.
Elfogadva: 2001. November 20.

Elérhetőség:
Illés Á
Debrecen University 3<sup>rd</sup> Department of Medicine, Health Science Center
H-4004 Debrecen, Pf:3Móricz Zsigmond krt. 22. (36) 52 453-337 bako@iiibel.dote.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 5 / pp 417-423

Kétoldali csírasejt-típusú heredaganatok

Célkitûzés: A kétoldali heredaganatok klinikai jellegzetességeinek vizsgálata a cisplatin-alapú kemoterápia elterjedése után. Beteganyag és módszer: 1988. november és 1998. november között kezelt 2386 heredaganatos beteg között 72 kétoldali csírasejt-típusú heredaganatot észleltünk (3%). A kétoldali heredaganatok elõfordulási gyakoriságát, klinikai és hisztológiai jellemzõit és az aszinkron heredaganatok között eltelt idõintervallumokat vizsgáljuk. Eredmények: A tíz év alatt kezelt kétoldali csírasejt-típusú heredaganatokból 19 szinkron (26,4%) és 53 aszinkron (73,6%) megjelenésu volt. A szinkron daganatok között a kétoldali seminoma elõfordulása 68,4% volt. Az aszinkron daganatok között 9 megegyezô seminomát és 9 megegyezô non-seminomát észleltünk. Az elsõ ötéves periódusban az aszinkron daganatok 39,6, a második és harmadik ötéves periódusban 30,2 és 28,3%-a került felismerésre. A seminoma elõfordulási aránya az elsõ kasztrációt követõ 5, 10 és 15 éves periódusokban 19, 37, 5 és 60,0%. 15 év után egy második heredaganatot észleltünk. A szinkron és aszinkron heredaganatos betegek ötéves túlélése 84 és 93% volt. Aszinkron heredaganatoknál a rendszeresen követett csoportban a klinikai I-es stádium nagyobb számban fordult elõ, mint a rendszeres követésen részt nem vett betegeknél (p=0,014), a túlélés mindkét csoportban egyaránt jó volt. Az elsõ és második heredaganatok között a non-seminoma fiatalabb korban jelentkezett, mint a seminoma (p=0,05, p=0,045). A non-seminoma szignifikánsan rövidebb idõintervallummal követte az elsõ heredaganatot, mint a seminoma (p=0,002). Következtetés: A kétoldali heredaganatok prognózisa a hatékony kezelés, a seminoma és a korai stádiumok gyakori elõfordulása miatt jó. Rendszeres betegkövetéssel a második heredaganatok korai diagnózisa elérhetõ. Az aszinkron daganatok közti idõintervallum a beteg korától és a második daganat szövettani típusától függ, seminoma esetén hosszabb. Az elsõ heredaganat kezelésének hatása az aszinkron seminoma megjelenésére és a két daganat közti intervallumra további vizsgálatokat igényel.



Beküldve: 2001. Szeptember 6.
Elfogadva: 2001. Október 10.

Elérhetőség:
Géczi L
National Institute of Oncology
H-1122 Budapest, Pf:21Ráth György u. 7-9. (36 1) 224 8786 jtimar@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 5 / pp 424-429

Onkogén-amplifikáció, illetve -deléció és onkoprotein-expresszió immunhisztokémiai vizsgálata papilláris pajzsmirigyrákban

A vizsgálat célja: C-myc- és Ha-ras-amplifikáció ill. p53-deléció, valamint fokozott ciklin D1-, p53-és p21- (WAF1) expresszió elõfordulásának és esetleges prognosztikai jelentõségének felmérése papilláris pajzsmirigyrákban. Anyag és módszerek: 24 beteg mutétileg eltávolított, formalinban fixált, paraffinba ágyazott tumorszövetét vizsgáltuk. Az onkogén-amplifikáció és -deléció vizsgálatát dot-blot DNS-hibridizálással végeztük, a fokozott fehérjeexpresszió kimutatása immunhisztokémiai módszerrel történt. Eredmények: Mintáinkban Ha-ras-amplifikációt és p53-deléciót nem, csekély mértéku c-myc amplifikációra utaló jeleket 4 esetben találtunk. 16 esetben mutattunk ki p53 fehérjét, 6 esetben p21-expresszióval együtt. A klinikai paramétereket jelenlétük nem befolyásolta. 12 esetben találtunk ciklin D1-overexpressziót, gyakran p21-expresszióval együtt, és fordított arányban állt a tumor limfocitás infiltrációjával. Ösztrogénreceptor-expressziót mutattunk ki a 4 legerõsebben ciklin D1-pozitív mintában. Következtetések: A vizsgálatainkban kimutatott p53 valószínuleg nem minden esetben mutáns fehérje, mivel jelenléte egyrészt p21-expresszióval társult, másrészt nem jelentett agresszívebb tumorfenotípust. A ciklin D1 overexpressziója és a limfocitás infiltráció közötti összefüggés megerõsíti, hogy a ciklin D1 túlprodukciója rosszabb prognózist jelent. Bár a ciklin D1 és a p21 együttes expressziója felveti az eddig tumor-szuppresszornak gondolt p21 fehérje moduláns jellegét, valószínubbnek tartjuk a ciklin D1 CDK-független, ösztrogénreceptor mediálta hatását, melyet emlõrákban már leírtak és az itt kimutatott ciklin D1-ösztrogénreceptor koexpresszió is igazol.



Beküldve: 2001. Október 6.
Elfogadva: 2001. Október 28.

Elérhetőség:
Várkondi E
Debrecen University Department of Pathology, Health Science Center
H-4004 Debrecen, Pf:3Móricz Zsigmond krt. 22. (36) 52 453-337 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 5 / pp 431-436

A tumoros anorexia-cachexia szindróma

A tumoros cachexia fontosságát kiemeli, hogy a daganatos betegek mintegy 2/3-ánál kialakul, és jelentõs szerepe van ezen betegek halálozásában. A szindróma megjelenése nem függ a betegség stádiumától, ill. a tumor mennyiségétõl. A folyamat igen összetett, és önmagában a túltáplálással nem fordítható vissza. A kalória-, szénhidrát-, fehérje- és zsírbevitel a normális étkezéssel nem oldható meg, ezért indokolt a tápszerek alkalmazása, melyek a beteg számára nem jelentenek volumenterhelést. Amíg a bélszakasz képes betölteni funkcióját, az enterális táplálásra kell törekedni. Az étvágy javítására és a testtömeg emelésére gyógyszeres kezelés is szükséges. A cachexia molekuláris folyamatának egyre jobb megismerése pedig új lehetõségeket hozhat a klinikumba.



Beküldve: 2001. Szeptember 1.
Elfogadva: 2001. Október 3.

Elérhetőség:
Dank M
Semmelweis University Department of Radiology and Oncotherapy
H-1082 Budapest, Üllôi ut 78/a (36 1) 210-0300 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 5 / pp 437-441

A daganatos betegségekhez társuló anémiák okai és kezelési lehetõségei.

A daganatos betegségekben a kemoterápia során a betegek több mint felében alakul ki korrekciót igénylõ anémia. Az anémia elõfordulása nagymértékben függ a malignus betegség típusától és az alkalmazott kemoterápia fajtájától. A vérszegénység kialakulásában, ezekben a betegekben több tényezõ játszik egyidõben szerepet, leggyakrabban azonban ún. krónikus betegséghez társuló anémiáról van szó. Ebben a típusú vérszegénységben a makrofágok fokozott aktivációja miatt a vasfelhasználás zavara és a csökkent erythropoietin-termelõdés a legfontosabb eltérés. Rendszerint hypochrom, microcytás anémiáról van szó. Solid tumorokban és hematológiai malignus betegségekben, elsõsorban malignus lymphomákban a betegek 50-70%-ában a transzfúzió elkerülhetõ, vagy a transzfúziós igény jelentõsen csökkenthetõ rekombináns human erythropoietin alkalmazásával a kemoterápia során. A szerzõ a rendelkezésre álló irodalmi adatok áttekintésével tárgyalja az erythropoietin alkalmazási lehetõségeit, az optimálisnak tunõ adagolást és a hatékonyságot meghatározó tényezõket.



Beküldve: 2001. November 2.
Elfogadva: 2001. November 16.

Elérhetőség:
Borbényi Z
Szeged University of Natural Sciences 2<sup>nd</sup> Department of Medicine and Center of Cardiology
H-6701 Szeged, Pf:652Árpád tér 2. (36)-62-420 184 depart@inf.u-szeged.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 1 / pp 35-37

Ajánlás: Kifejezett malignitású agresszív nem-Hogkin lymphomák (NHL)



Beküldve: 2001. Január 8.
Elfogadva: 2001. Március 6.

Elérhetőség:
Dr. Varga Gyula
Szent-Györgyi Albert Health Science Center, Szeged University 2nd Department of Internal Medicine
Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 1 / pp 53-57

A Hodgkin-kór kivizsgálási, kezelési és gondozási protokollja



Beküldve: 2000. December 5.
Elfogadva: 2000. December 26.

Elérhetőség:
Illés Árpád
Health Science Center, Debrecen University 3rd Department of Internal Medicine
Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2001 / Vol 45 / Nr 1 / pp 89-93

Beszámoló a 23. San Antonio Emlõrák Szimpóziumról


Beküldve: 2001. Február 10.
Elfogadva: 2001. Február 16.

Elérhetőség:
Nagykálnai T
Uzsoki Hospital Oncoradiology Center
H-1145 Budapest, Uzsoki u. 29. +36-1-2517333 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 1 / pp 3-9

Génexpressziós profil a szolid tumorok diagnosztikájában és prognosztikájában

A DNS-chipek több ezer gén expressziójának kimutatására alkalmasak. A génexpressziós profil meghatározása a várakozások szerint segít a daganatok pontosabb jellemzésében; ez pedig hozzájárulhat a különbözõ klinikai lefolyást mutató, de jelenlegi ismereteink szerint azonos csoportba tartozó daganatok jobb osztályozásához, a terápiás érzékenység, ezen keresztül a prognózis jobb megítéléséhez. A daganattípusra jellemzõ génexpressziós profil segíthet új terápiás célpontok kiválasztásában, a daganatkeletkezés iránti érzékenység esélyének becslésében. A DNS-chipek alkalmazásával a molekuláris onkológia új dimenziói nyíltak meg.


Beküldve: 2002. Február 8.
Elfogadva: 2002. Március 14.

Elérhetőség:
MD, PhD, DSc Kopper László
Semmelweis Egyetem I.sz.Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet
H1085 Budapest, Üllõi út 26. 36-317-0891 kopper@korb1.sote.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 1 / pp 11-15

HER-2 diagnosztika

A HER-2 (c-erbB2, neu) receptor elsõsorban a duktális emlõrákok jellegzetes molekuláris markere, bár más adenokarcinómában is elõfordul (pl. endometrium-, vastagbél- vagy tüdõrák). A fokozott receptorexpresszió hátterében leggyakrabban (90 –97%) génamplifikáció áll. A HER-2-expresszió kimutatásának emlõrákban fontos szerepe van a prognózis, a kemorezisztencia és a Herceptin terápiára való alkalmasság meghatározásában. A HER-2-expresszió meghatározására az immunhisztokémiai, illetve az in situ hibridizációs (FISH) vizsgálatok az elfogadottak. Az immunhisztokémiai vizsgálatok standardizálása a HercepTest (Dako) esetében a legjobban kidolgozott, de az intermedier erõsségu (2+) fenotípus értelmezéséhez nélkülözhetetlen a kiegészítõ FISH vizsgálat elvégzése, miután a 0-1 illetve 3+ intenzitások esetében a génamplifikáció hiánya illetve megléte gyakorlatilag párhuzamban áll az immunhisztokémiai reakcióval. Újabban több alternatív anti-HER-2 antitest is forgalomba került, melyek használata szintén elfogadottá vált a világ több országában. Saját tapasztalataink alapján az emlõrákok esetében a HER-2 státus meghatározására az immunhisztokémiai és a FISH megfelelõ kontrollokkal standardizált kombinálása ajánlható.


Beküldve: 2002. Február 7.
Elfogadva: 2002. Március 18.

Elérhetőség:
Dr. Bánkfalvi Ágnes
Wilhelms-Universität Gerhard-Domagk Institut für Pathologie
bankfal@uni-muenster.de Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 1 / pp 17-22

Vírusok molekuláris diagnosztikája

A kísérletes daganatkutatás már sok évtizede mutat be példákat arra, hogy bizonyos daganatokat vírusok idéznek elõ. A vírus-karcinogenezis mechanizmusa nagyon változatos. Ahhoz, hogy egy vírus-nukleinsav jelenlétének súlyát megítélhessük, jó tudni, milyen módon segíti elõ az adott vírus a daganat kialakulását. Történjék ez indirekt módon, direkt mechanizmussal, vagy a genomba inzertálódva, az emberi daganatok esetén általában más környezeti tényezõk, karcinogének, a szervezet immunháztartásának károsodása is szükséges ahhoz, hogy az onkogén vírusok fertõzését követõen daganat jöjjön létre. A DNS-diagnosztikát megelõzõ idõszakban a kórokozók közül a vírusok azonosítása volt a legnehezebb feladat. A rekombináns géntechnológia, a hibridizációs módszerek, a polimeráz láncreakció elterjedése azonban kiküszöbölte a vírusok azonosításának fáradtságos eljárását. A vírusok kimutatására használható, nem amplifikációs módszerek (Southern, Northern, és in situ hibridizáció), valamint a targetamplifikációs (polimeráz láncreakció), és a jelamplifikációs (hybrid capture, tiramin-amplifikáció) módszerek sokat javítottak a víruskimutatás érzékenységén. A molekuláris daganatvírus-kimutatás jellegzetességeit figyelembe véve leszünk képesek a módszerek eme új fegyvertárát bizonyító ereju eljárásokként hatékonyan felhasználni. A molekuláris vírusdiagnosztika figyelemreméltó eredménye az, hogy olyan tumorokban is igazolta vírus-DNS jelenlétét, ahol azok kóroki szerepe eredetileg nem merült fel. Ezek kimutatása és lehetõség szerint a fertõzés felszámolása segítheti az okozott tumorok gyakoriságának csökkentését.


Beküldve: 2002. Február 7.
Elfogadva: 2002. Március 1.

Elérhetőség:
Dr. Kovalszky Ilona
Semmelweis Egyetem I.sz.Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet
H1085 Budapest, Üllõi út 26. 36(1) 317-1074 koval@korb1.sote.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 1 / pp 25-32

FISH diagnosztika

Több mint 2 évtizedig a különbözõ sávtechnikákat tekintettük megbízható alapnak a citogenetikai analíziseket illetõen, ami egyben az elsõ genomikus abnormitások szurésére is szolgált. A konvencionális sávtechnika azonban csupán a 2 Mb fölötti DNS-átrendezõdéseket, eltéréseket tudja kimutatni, továbbá komoly kihívást jelentett a de novo kiegyensúlyozatlan kromoszómaátrendezõdések kimutatása. A fluoreszcens in situ hibridizációs (FISH) technikák elõtérbe törésével azonban nagy fokban növekedett a citogenetikai diagnózisok biztonsága, pontossága, valamint nem csak metafázisú, hanem interfázisú sejtek is könnyen, gyorsan és egyszeruen vizsgálhatók. Cikkünkben foglalkozunk a FISH technika részleteivel, valamint bemutatjuk különbözõ tumorok esetén (lágyrésztumorok, emlõcarcinoma, vesesejtes rák, hólyagtumorok és germinalis tumorok) e technika gyakorlati alkalmazásának lehetõségeit.


Beküldve: 2002. Február 12.
Elfogadva: 2002. Március 6.

Elérhetőség:
Dr. Sápi Zoltán
Szt. János Kórház Pathológiai Osztály
H1125 Budapest, Diósárok u.1. 36(1) 458-4611 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 1 / pp 35-41

Oki összefüggés a humán papillomavírus-fertôzés és a fej-nyaki régió valamint a nyelôcsô laphámrákjának egyes típusai között

A humán papillomavírus-(HPV) fertõzés rendszerint proliferatív elváltozásokat eredményez a többrétegu laphámban, egyes HPV-típusok pedig nagy valószínuséggel okoznak carcinomát. Mi a szájüreg és nyelõcsõ papillomáiban és carcinomáiban elõforduló HPV kimutatására molekuláris biológiai módszereket alkalmaztunk. Összesen 150 mutéttel eltávolított friss szövetbõl vagy paraffinba ágyazott szövettani mintából DNS-t izoláltunk és a HPV jelenlétét polimeráz láncreakcióval (PCR) vizsgáltuk. A PCR analízishez a HPV L1 génhez illeszkedõ 15 pár consensus primert, a HPV 16 prototípusra és L83V variánsra specifikus 3 primerpárt, valamint a HPV 6, 11, 16, 18, 52, 58, 66 és 73 HPV E6 specifikus primert használtunk. A 150 szövetmintából 61 esetben találtunk HPV szekvenciát. Az oropharyngealis régióban 16/32, a gégében 13/36, a nyelõcsõben 32/82 mintában mutattuk ki HPV jelenlétét. A nyelõcsõben a leggyakoribb típus a HPV 73 volt. Az összes vizsgált mintában a HPV 6/11 négy, a HPV 16 huszonhárom, a HPV 35, 45, 54, 58, 61, 66, 72 egy-egy, a HPV 68 két, HPV 70 három, a HPV 73 tizenhat, kettõs vírusfertõzés két, nem azonosított HPV-típus négy esetben volt kimutatható. Érdekes eredmény, hogy minden verrucosus carcinomában és 22-bõl 18 basaloid laphámrákban a HPV jelen volt. Nyolc HPV 16-pozitív laphárákból kettõben E6 T350G mutáció (HPV 16 L83V variáns) fordult elõ. Korrespondencia-analízissel bizonyítottuk, hogy a HPV-fertõzés a carcinomák specifikus csoportjával (verrucosus rák és basaloid laphámrák) függ össze. Nõkben a HPV-pozitív carcinomák aránya szignifikánsan magasabb, mint férfiakban. Eredményeink azt mutatják, hogy a nyálkahártya irritációja és a HPV együttes elõfordulása szükséges a szájüreg- és nyelõcsõ-papillomák és a carcinomák egy meghatározott csoportjának a kialakulásához.


Beküldve: 2002. Február 11.
Elfogadva: 2002. Március 4.

Elérhetőség:
Dr. Szentirmay Zoltán
Országos Onkológiai Intézet Molekuláris Pathologiai Osztály
H1122 Budapest, Ráth György utca 7-9. 36(1) 224-8783 szentirmay@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 1 / pp 43-48

N-myc-amplifikáció vizsgálata neuroblastomában PCR-alapú módszerekkel

21 fagyasztott neuroblastomás tumorminta, valamint az IMR 32 neuroblastoma sejtvonal n-myc-génamplifikációját vizsgáltuk szemikvantitatív és valós ideju kvantitatív PCR eljárásokkal, a daganatok várható biológiai viselkedésének megítélése céljából. A szemikvantitatív meghatározás során a belsõ konrollként használt béta-globin gén 520 bp, valamint az n-myc gén 258 bp hosszú fragmentjeit egy csõben amplifikáltuk. 30 ciklus után a termékeket agaróz gélen futtattuk, majd géldenzitométerrel egymáshoz viszonyítottuk az n-myc és a ß -globin géntermék sávjának intenzitását. A valós ideju kvantitatív vizsgálatot LightCycler készülékkel végeztük. Az n-myc génre illeszkedõ primerpárral 120 bp hosszú fragmentet amplifikáltunk, a termék detektálásához LC640-nel fluoreszcensen jelölt próbapárt használtunk. A kvantitatív analízis 1, 2, 10, 13, 25-szörös amplifikációt tartalmazó mintákból felállított kalibrációs görbe segítségével történt. A szemikvantitatív eljárással 10-szeresnél kisebb mértéku amplifikációt mutató és a nem amplifikált tumorokat nem lehetett biztonsággal elkülöníteni, míg valós ideju kvantitatív analízissel akár kétszeres amplifikációt is detektálni tudtunk. Két szövettanilag differenciált, de n-myc-amplifikációt mutató tumor esetében in situ PCR-vizsgálatot végeztünk a LightCyclernél használt primerpárokkal, biotinilált ATP jelöléssel. Mindkét esetben kimutatható volt a neuroblastokban az n-myc-génamplifikáció, míg a differenciált sejtalakok nem mutattak amplifikációt.


Beküldve: 2002. Január 31.
Elfogadva: 2002. Február 15.

Elérhetőség:
Melegh Zsombor
Országos Onkológiai Intézet Molekuláris Pathologiai Osztály
H1122 Budapest, Ráth György u. 7-9 36(1) 224-8600/1403 melegh@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 1 / pp 51-85

A nem kissejtes tüdôrák sugárterápiájának irányelvei

Az elmúlt évtizedek adatai szerint hazánkban a tüdõrákos betegek hosszú távú túlélési esélyei mintegy 10%-kal rosszabbak, mint a legfejlettebb országokban (az 5-éves átlagos túlélési valószínuség ma Magyarországon 5%, az USA-ban pedig 15%). Ez késztette a szerzõket arra, hogy a nemzetközi ajánlások és saját tapasztalataik alapján a szakterület hazai muvelõi számára összefoglalják a nem kissejtes tüdõrák egyik meghatározó kezelési modalitásának, a sugárterápiának a legfontosabb irányelveit. A dokumentum elkészítésében 6 sugárterápiás centrum (Országos Onkológiai Intézet / Semmelweis Egyetem; Beth Israel Medical Center, New York; Kaposvári Egyetem; Esseni Egyetem; Debreceni Egyetem, valamint a Gyulai Megyei Kórház) munkatársai vettek részt. Az ajánlás kialakítását a sugárterápiával szoros interdiszciplináris kapcsolatban álló sebészet és képalkotó diagnosztika képviselõi is segítették. A közleményben a szerzõk elõször a sugárterápiával közvetlenül összefüggõ ismereteket és prognosztikai faktorokat taglalják, majd kritikai elemzés alá vetik a korábbi évtizedek hazai gyakorlatát. A nem kissejtes tüdõrák jelenlegi kezelési elveit a posztoperatív sugárkezelés, a marginálisan reszekábilis daganatok, valamint az inoperábilis daganatok agresszív, illetve nem agresszív kezelésének szempontjából ismertetik. Részletesen foglalkoznak a külsõ besugárzás és a brachyterápia technikájával, valamint a besugárzás hatására a normális szövetekben kialakuló korai és késõi reakciókkal. A szerzõknek meggyõzõdése, hogy az elkészült dokumentum az elkövetkezõ évtizedben elõsegítheti a hazai tüdõrákos betegek túlélési mutatóinak javulását.


Beküldve: 2002. Január 15.
Elfogadva: 2002. Március 20.

Elérhetőség:
Dr. Ésik Olga
Országos Onkológiai Intézet Sugárterápiás Osztály
Budapest, Ráth György u. 7-9. 36(1) 224-8689 esik@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 1 / pp 5-10

A fej-nyaksebészet fejlôdése a XX.század végén

A fej-nyak tumorok sebészetének fejlõdése az 1970-es évek végén az alapvetõ mûtéti technika kifejlesztéséhez vezetett és lezártnak tûnt. Ezt a stagnáló területet két új felfedezés klinikai alkalmazása termékenyítette meg: az orvosi lézer sebészeti alkalmazása és a myocutan lebenyek kifejlesztése. A szerzõ ismerteti a lézer és a miokután lebenyek magyarországi bevezetését és ezen két területen kifejtett tevékenységét.


Beküldve: 1999. December 2.
Elfogadva: 1999. December 18.

Elérhetőség:
Prof. Dr. Kásler Miklós
Országos Onkológiai Intézet
H1122 Budapest, Ráth Gy.u.7-9. 36(1)224-8600 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 1 / pp 11-35

Ajánlás az emlõrák korszerû diagnosztikájára, kezelésére és gondozására

A szolid tumorok kezelése elérhetõ onkoterápiás protokoll hiányában 1994-ig Magyarországon nem volt egységes. 1994-ben jelent meg Onkoterápiás Protokoll címen összefoglaló munka, melyet fõleg az Országos Onkológiai Intézet munkatársai írtak. A könyv tartalmazza a legtöbb szerv különbözõ szövettani típusú és különbözõ mértékben elõrehaladott rosszindulatú daganatainak diagnosztikai és terápiás algoritmusát. A könyv magas példányszáma ellenére nagyon gyorsan elfogyott, nélkülözhetetlenné vált, azonban a közben eltelt idõ alatt több helyen változtatásra szorult. Az onkológiai diagnosztika és terápia legújabb eredményeit is felölelõ könyv újbóli kiadásának most teremtõdtek meg a feltételei. Az Országos Onkológiai Intézet a kiadást megelõzõen, illetve azzal párhuzamosan konszenzus konferenciák szervezésére határozta el magát azért, mert azt tartja természetesnek és kívánatosnak, hogy mindazok a szakemberek, akik bármilyen szerv rosszindulatú daganataival foglalkoznak, kifejthessék véleményüket és hozzájárulhassanak egységes magyar diagnosztikai és terápiás gyakorlat kialakulásához. Ennek a sorozatnak az elsõ konferenciája az I.Magyar Nemzeti Emlõrák Konszenzus Konferencia volt. Részvételre kértük fel mindazokat a tudományos társaságokat, illetve szakembereket, akik az emlõ tumoraival foglalkoznak. Nagy öröm számunkra, hogy a meghívottak a konferencián részt vettek és a teljes egyetértés kialakításához hozzájárultak. Ez a közlemény nem tûzheti ki céljául, hogy a konferencián elhangzott összes hozzászólást és véleményt közzé tegye. Kizárólag arra szorítkozik, hogy a konferencia írásos anyagát ajánlásként tegye közzé, azoknak a témavezetõknek a nevével fémjelezve, akik az írásbeli munkát végezték. Az itt közzétett anyag kialakításában az onkológusok döntõ többsége részt vett és ajánlja követésre saját maguk és betegeik javára.


Beküldve: 1999. December 28.
Elfogadva: 2000. Február 1.

Elérhetőség:
Prof. Dr. Kásler Miklós
Országos Onkológiai Intézet
H1122 Budapest, Ráth Gy.u.7-9. 36(1)224-8600 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 1 / pp 39-51

HER2-expresszió emlõrákban

Emlõrákban a HER2 protoonkogen által kódolt HER2 receptor protein membrán-expressziója egyre nagyobb gyakorlati jelentõségu. Szövettenyészetekben és állatkísérletekben bebizonyosodott, hogy a HER2 gén amplifikációja daganatos transzformációt indukál, tumorsejtekben pedig a tumor agresszivitását növeli. A HER2-overexpresszió emlõrákokban rossz prognózist jelent, és összefügg az ún. feno- és genotípusos prognosztikai markerekkel, és az áttétképzõdéssel. Vizsgálatainkban kimutattuk, hogy az ún. rákmegelõzõ proliferációk és in situ carcinomák egy részében HER2 membránfestõdés van. Ezekben az esetekben gyakran DNS aneuploidia, p53 mutációs protein és CD44v6 glycoprotein pozitivitás is tapasztalható. Véleményünk szerint ezekben az esetekben valódi carcinomás átalakulás valószínusíthetõ. Az invazív carcinomákban a HER2 protein immunhisztokémiai vizsgálatával, az irodalmi adatokkal egyezõen, összefüggést találtunk az in situ és invazív carcinomák differenciáltsága és szövettani típusa, valamint agresszivitása, biológiai viselkedése között. A HER2 receptor protein extracelluláris domainjéhez kötõdõ humanizált monoklonális antitest, a trastuzumab a klinikai vizsgálatokban hatékonynak bizonyult a HER2-t overexpresszáló metasztatikus emlõrákokban, mind monoterápia formájában, mind kemoterápiás szerekkel kombinálva. A DAKO HercepTest szemi-kvantitatív standardizált lehetõséget biztosít a HER2-overexpresszió kimutatására.


Beküldve: 2000. Január 5.
Elfogadva: 2000. Január 31.

Elérhetőség:
Dr. Tóth József
Országos Onkológiai Intézet
H1122 Budapest, Ráth Gy.u.7-9. 36(1)224-8784 joto@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 1 / pp 53-60

Emlôdaganatok prognosztikai faktorai

A vizsgálat célkitûzése: Az emlõtumorok jellemzése olyan prognosztikai faktorokkal, amelyek elõsegítik a fokozottan veszélyeztetett emlõtumoros betegek azonosítását. A metasztázisképzés és recidívahajlam jellemzése prognosztikai faktorokkal. Alkalmazott módszerek: Citokeratin 20-expresszió kimutatását a csontvelõ és õrszem nyirokcsomó mintákban (n=45) RT-PCR segítségével végeztük. A HER2, Cadherin E, Cyclin D, Bcl2, Bax expressziójának mértékét Western analízis segítségével határoztuk meg (744 invazív ductalis carcinoma, 117 invazív lobularis carcinoma, 124 tumorrecidíva). A p53, APC és catenin ß génmutációkat PCR-SSCP módszerrel azonosítottuk. Eredmények: A csontvelõminták 30%-ában kimutatott citokeratin 20-expresszió mikrometasztázisok jelenlétét valószínusíti. Az emlõtumor-recidívákban a ciklin D, HER2 és Bcl2 szintje négyszer magasabb, mint a recidívát nem adó tumorokban. A metasztázist adó invazív ductalis carcinomákban (IDC) a p53 mutáció gyakorisága 24%, az APC mutáció gyakorisága 18%. Az invazív lobularis carcinomák (ILC) alacsony p53 mutációs rátával (3%), alacsony Cadherin E-és magas catenin ß -szinttel jellemezhetõk. Következtetések: A mikrometasztázisok azonosítása elõsegítheti a terápiás stratégia kialakítását. A HER2-szint meghatározása és a p53 mutációk azonosítása hozzájárul a fokozottan veszélyeztetett betegcsoport elkülönítéséhez. Eredményeink arra utalnak,hogy az invazív ductalis carcinomák progressziója APC mutáción keresztül, míg az invazív lobularis carcinomák áttétképzése ß catenin mutáció közremuködésével manifesztálódik.


Beküldve: 2000. Január 30.
Elfogadva: 2000. Március 15.

Elérhetőség:
Dr. Csuka Orsolya
Országos Onkológiai Intézet
H1122 Budapest, Ráth Gy.u.7-9. Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 1 / pp 61-63

Férfi emlõtumorhoz társuló hypercalcaemia kezelése clodronattal

A vizsgálat célja: csontmetasztázis és hypercalcaemia kezelésének áttekintése. Vizsgálati módszerek: saját beteg esetének bemutatása a hazai és nemzetközi irodalom ismertetésével. Eredmények: a ritka, szokatlan lokalizációjú, metasztatizáló férfi emlõrák felismerésének diagnosztikus enete. Következtetések: a bisphosphonatok - a csontmetasztázis okozta hypercalcaemia kezelésén túl - a beteg életminõségét is javítják.


Beküldve: 1999. Október 3.
Elfogadva: 1999. December 10.

Elérhetőség:
Dr. Tiboly Márta
Zala Megyei Kórház-Rendelôintézet I. Belgyógyászati Osztály
H8900 Zalaegerszeg, Zrinyi út 1. Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 1 / pp 65-67

Emlõciszta-folyadék markereinek vizsgálata nagycisztás mastopathiában (GCBD)

A vizsgálat célja: Az emlõrák egyik nagykockázatú csoportjának (GCBD) a vizsgálata, a szérum és cisztafolyadék tumormarkereinek párhuzamos mérésével. A rizikócsoportba tartozó egyének kiválasztása és követésének módja. Vizsgálati anyag és módszer: 108 GCBD-ben szenvedõ nõbeteg (átlagéletkor 47 év) emlõciszta folyadékában a CA 15 –3-, TPA-, CEA-és ß HCG-szintjének a mérése PCT-meghatározásokkal kiegészítve történt, szérum CA 15 –3 és TPA vizsgálatokkal együtt, immunluminometriai rendszerben. Eredmények: 98%-ban találtunk igen magas TPA-értéket, míg a CA 15 –3 szintje 24%-ban bizonyult kórosnak. A CEA és a ß HCG mennyisége alig emelkedett, normális PCT-koncentrációval. Következtetések: A PCT-koncentráció emelkedésének a hiánya kizárja a cisztafolyadék gyulladásos eredetét, a normál szérummarker-értékek pedig az ultrafiltrációt. A cisztafolyadék emelkedett TPA értéke és a fenti arányban kóros CA 15-3-szint fokozott sejtproliferációra utal, amely felveti a GCBD nemcsak rizikócsoport, hanem esetleges rákelõzõ állapot jellegét is.


Beküldve: 1999. Május 10.
Elfogadva: 1999. December 15.

Elérhetőség:
Dr. Beczássy Enikõ
Országos Onkológiai Intézet Klinikai Laboratóriumi Osztály
Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 1 / pp 69-73

Az ifoszfamid szerepe az emlõrák kezelésében

Minden 7. nõ megtapasztalja, mit is jelent az emlõrák. Külön kihívást jelent a magas rizikójú csoportba tartozók adjuváns, illetve a többszörösen elõkezelt, áttétes nõk palliatív kezelésének megtervezése. Az ifoszfamid hatásos tumorellenes szer, mely a magas rizikójú emlõrák adjuváns kezelésében, illetve a metasztatikus folyamat palliatív medikációjában egyaránt eredményes. A nagydózisú kemoterápiák kombinációjában is szerepel, és mint perifériás vér õssejt mobilizátort is egyre gyakrabban alkalmazzák, CD34 + mobilizáló képessége és együttes daganatgátló hatásossága kapcsán is. Kiemelendõ, hogy az antraciklin és cyclophosphamid kezelések után is adható.


Beküldve: 2000. Március 1.
Elfogadva: 2000. Március 28.

Elérhetőség:
Dr. Dank Magdolna
Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás Klinika
H1082 Budapest, Üllôi út 78/a. Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 1 / pp 75-78

Taxotere 306 fázis III vizsgálat eredményei elõrehaladott,áttétes emlõrák elsõ vonalbeli kezelésében

A vizsgálat célja: Elõrehaladott emlõrák kezelésében az anthracyclinek és a taxánok tekinthetõk a leghatékonyabb gyógyszereknek. A vizsgálat arra keresett választ, hogy a Doxorubicin (A) + Docetaxel (T) (AT) kombinációja hatékonyabb-e, mint a standardnak tekinthetõ Doxorubicin (A) + Cyclophosphamide (C) (AC) kezelés. Anyag és módszerek: A TAX 306 multicentrikus multinacionális prospektív, randomizált vizsgálat során elõrehaladott, áttétes emlõrákban szenvedõ betegek elsõ vonalbeli AT (50/75 mg/m2), illetve AC (60/600 mg/m2) 3 hetenkénti, legfeljebb 8 ciklusban alkalmazott kezelésének eredményeit hasonlították össze. A fázis III randomizált vizsgálatban 3 magyar centrum - a gyõri Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, a budapesti Szent Margit Kórház és a miskolci BAZ Megyei Kórház - is részt vett, összesen 33 beteggel. Világszerte 1996 júniusa és 1998 márciusa között 429, korábban anthracyclin, illetve elõrehaladott betegség miatt citosztatikus kezelésben nem részesült beteget vontak be a vizsgálatba. Az AT karban az elért válaszarány szignifikánsan magasabb volt, mint az AC karban (RR:60% vs. 47%, p=0,008). A progresszióig eltelt idõ is hosszabbnak adódott az AT kezelés esetében (37,1 vs. 31,9 hét, p=0,0153). A két kombináció között a kezelés toxicitásában az AT okozta magasabb arányú, de dózismódosítást nem indokoló neutropeniától eltekintve nem volt szembetunõ különbség. A T nem fokozta az A cardialis toxicitását. Következtetések: Az AT szignifikánsan magasabb válaszarányt, és hosszabb progressziómentes túlélést eredményez a kedvezõtlen prognózisú, elõrehaladott emlõrák kezelésében, mint az AC kombináció.


Beküldve: 1999. December 29.
Elfogadva: 2000. Március 10.

Elérhetőség:
Dr. Pintér Tamás
Petz Aladár Megyei Oktató Kórház Onkoradiológiai Osztály
36 96-418-244/1319 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 1 / pp 79-90

Az emlõrák gyógyszeres kezelése: fókuszban a paclitaxel

A paclitaxel az emlõrákban használatos leghatásosabb gyógyszerek közé tartozik. Mind monoterápiában, mind egyéb kemoterápiás szerekkel vagy immunstimuláns szerekkel való kombinációban hatásos, akár elsõ vonalban, akár salvage-kezelésekben, ezen kívül anthracyclint már kapott, illetõleg anthracyclin-rezisztens esetekben is. Adjuváns kezelésekben a doxorubicin/cyclophosphamid kezelések folytatásaképpen javasolható node-pozitív esetekben. A hetenkénti és a három hetenkénti adagolások tekinthetõk standardnak. A közlemény a nemzeti konszenzus érdekében összefoglalja az irodalom legfrissebb, a mindennapi gyakorlatban hasznos adatait.


Beküldve: 1999. December 15.
Elfogadva: 2000. Február 10.

Elérhetőség:
Nagykállai Tamás
Fõvárosi Önkormányzat Uzsoki utcai Kórház Onkoradiológiai Központ
H1145 Budapest, Uzsoki u. 29 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 1 / pp 91-94

Aromatázgátlók és aromatázinaktivátorok az elõrehaladott emlõrák kezelésében

A harmadik generációs aromatázinhibitorok és -inaktivátorok effektívebbek, és jobban tolerálhatóak a megesztrol-acetátnál (MA), és aminoglutetimidnél (AG). Adjuváns tamoxifenkezelés után elsõ-, elsõ vonalbeli tamoxifenterápia után másod, ill. az elõbb említett endokrin készítmények után harmadvonalbeli alkalmazásuk hatásos. Nem szteroid inaktivátor után szteroid inhibitor adható, nincs keresztrezisztencia (5). A jövõnek kell azonban megválaszolnia néhány kérdést: A hormonterápia szekvenciális vagy kombinált alkalmazása eredményez-e maximális ösztrogén szuppressziót? Adjuváns terápiaként a monotamoxifen, vagy 3. generációs aromatázgátlóval való kombinálás hoz-e jobb eredményeket? Vajon milyen eredményeket hoz a szelektív aromatázgátlók és tiszta antiösztrogének összehasonlítása? Premenopauzában milyen különbség adódhat a standard tamoxifen és LHRH agonista, valamint 3. generációs aromatázinhibitor (AI) + tamoxifen összevetésekor? Mi a legjobb adagolási mód a hormonkészítmények között? Vajon össze fogják-e hasonlítani a 3. generációs aromatázgátlókat egymással? Számos folyamatban lévõ vizsgálat, ill.vizsgálati terv eredményeibõl kaphatjuk csak meg ezen kérdésekre a válaszokat - de akkor már úgyis az újabb kérdéseken fogunk gondolkodni.


Beküldve: 2000. Február 3.
Elfogadva: 2000. Március 28.

Elérhetőség:
Dr. Dank Magdolna
Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás Klinika
H1082 Budapest, Üllõi út 78/a Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 2 / pp 105-107

Tumor-sinusok avagy vaszkuláris csatornák malignus daganatokban

A nemzetközi folyóiratokban nagy vihart kavart a daganatsejtek által határolt vaszkuláris csatornák újrafelfedezése és az ezek hátterében megbúvó esetleges mechanizmusok felvetése (vasculogenic mimicry). A jelenséget mintegy 60 évvel ezelõtt Kellner Béla írta le lágyrészdaganatokban, amit azóta számos munkacsoport megerõsített, ennek ellenére nem vált a tudományos köztudat részévé, mert a keletkezési mechanizmusról nem voltak elképzelések. Az elmúlt években az érinkorporációs / érelhalási illetve az újabb endoteliális genotípuson alapuló csatorna-képzõdési mechanizmus megismerése felveti, hogy ezek valamelyike állhat a jelenség mögött. A tumor-sinusok / vaszkuláris csatornák léte és esetleges funkcionális részvételük a daganatok keringésében behatárolhatják az új anti-angiogenetikus terápiák alkalmazási lehetõségeit.


Beküldve: 2000. Január 14.
Elfogadva: 2000. Február 3.

Elérhetőség:
Prof. Dr. Tímár József
Országos Onkológiai Intézet Tumor Progressziós Osztály
Budapest, Ráth Gy.u. 7-9. 36(1) 224-8786 jtimar@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 2 / pp 109-115

CT-képeken alapuló konformális brachyterápiás besugárzástervezés

A vizsgálat célja: Bemutatni a CT-képeken alapuló háromdimenziós (3D) konformális brachyterápiás besugárzástervezést interstitialis tuzdeléseknél, összehasonlítani a kétirányú röntgenfelvételt használó hagyományos és a 3D-s tervezést rekonstrukciós és dozimetriai szempontból, tárgyalni a különbségeket és felhívni a figyelmet az elõnyökre. Vizsgálati anyag és módszer: 10 emlõdaganatos és 5 fej-nyaki daganatos beteg HDR interstitialis tuzdelésénél a katéterek behelyezése után 5 mm-enként CT-képsorozatot készítettünk, majd a képeket bevittük a PLATO BPS v14.0 háromdimenziós brachyterápiás rekonstrukciós és tervezõ rendszerbe. Szeletenként berajzoltuk a céltérfogatot, a védendõ szerveket, megjelöltük a katéter pontokat és térben rekonstruáltuk az anatómiai struktúrák és a katéterek helyzetét. A céltérfogat figyelembevételével minden katéterben meghatároztuk a besugárzási hosszat,majd a céltérfogat felszínére helyezett referenciapontokra dózisoptimalizálást végeztünk. Eredmények: Emlõtuzdelés és fej-nyaki daganatok interstitialis kezelésénél alkalmaztuk a 3D-s besugárzástervezést. Axiális szeleteken, rekonstruált coronalis és sagittalis síkokon, valamint 3D-s megjelenítésben vizsgáltuk az anatómiai struktúrák és a dóziseloszlások térbeli viszonyát. A céltérfogatra és kritikus szervekre vonatkoztatott dózis-térfogat hisztogramokat használtunk a tervek kvantitatív kiértékelésére. Megállapítottuk, hogy a konformális dóziseloszlás a dózisinhomogenitás növekedését okozhatja a céltérfogaton belül. Következtetések: Megfelelõ technikai feltételek mellett a háromdimenziós brachyterápiás besugárzástervezés bevezethetõ a klinikai gyakorlatba. A konformalitás és dózishomogenitás közötti kompromisszum árán lehet csak elfogadható dózistervet készíteni. A dózisinhomogenitás csökkenthetõ az implantáció elõtt tervezési célból készített CT-képek használatával. A jövõben még kidolgozásra várnak azok az irányelvek és a térbeli dóziseloszlást jellemzõ kvantitatív paraméterek, amelyekkel meghatározható a klinikai szempontból optimális dóziseloszlás.


Beküldve: 1999. December 8.
Elfogadva: 2000. Január 25.

Elérhetőség:
Dr. Major Tibor
Országos Onkológiai Intézet Sugárterápiás Osztály
H1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. 36(1) 224-8600 major@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 2 / pp 117-121

Nyelvgyöktumorok magasaktivitású interstitialis sugárkezelésével szerzett tapasztalataink retrospektív analízis alapján

A vizsgálatok célja: Az interstitialis sugárkezelés szerepének, kivitelezésének és jelentõségének ismertetése nyelvgyöktumor irradiációjában. Vizsgálati módszerek: 1993. január és 1998. december között 19 planocelluláris szövettanú nyelvgyöktumoros (1 T1N0, 3 T2N0, 2 T3N0, 2 T3N2, 3 T4N0, 6 T4N1, 2 T4N2) betegen végeztünk brachyterápiát, egyrészt a definitív besugárzás részeként (15 beteg) perkután besugárzással (60-66 Gy) kombinálva a dózis kiemelésére (boost), másrészt posztoperatív céllal (4 beteg) a tumor inkomplett rezekcióját követõen. A kezeléseket HDR after-loading készülékkel - merev tuket vagy flexibilis muanyag csöveket alkalmazva - Ir-192 izotóppal végeztük. A besugárzási tervet PLATO 3D brachyterápiás tervezõrendszerrel készítettük. Boost besugárzásnál a referenciafelszínen az átlagos összdózis 22 Gy (12-30 Gy), egyedüli posztoperatív brachyterápiánál 27 Gy (24-30 Gy) volt. Eredmények: A definitív radioterápiában részesített betegek 67%-án komplett, 33%-án parciális remissziót diagnosztizáltunk a kezelés befejezését követõ 6-8 hét múlva. Az összes betegen az átlagos követési idõ (30 hónap) alatt a helyi tumormentesség aránya 42%. Lokális recidíva miatt 5 beteg (26%) halt meg. Hatan (32%) daganattal élnek. Osteoradinecrosis, fistula nem alakult ki. Következtetés: Megállapítható, hogy az elõrehaladott nyelvgyöktumorok onkológiai ellátásában a perkután és az interstitialis sugárkezelés kombinációja mind a beteg gyógyulása, mind életminõségének javítása szempontjából elõnyösnek tunik.


Beküldve: 1999. Május 21.
Elfogadva: 1999. Június 1.

Elérhetőség:
Dr. Takácsi Nagy Zoltán
Országos Onkológiai Intézet Sugárterápiás Osztály
H1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 2 / pp 123-127

Az informatika lehetséges szerepe a sugárterápiában II.: Biológiai dóziseloszlási program létrehozása agydaganatok háromdimenziós besugárzás-tervezésénél

Célkituzés: A korszeru sugárterápiás ellátáshoz, háromdimenziós (3D) besugárzás-tervezéshez feltétlen szükséges, magas szintu informatikai rendszereknek a daganatgyógyítás egyéb területein való felhasználása. Módszer: A 3D tervezés alapjául szolgáló fizikai dóziseloszlási program átalakításával, az ún. LQ modellre épített sugárbiológiai ekvivalencia egyenletek felhasználásával és az elemi téregységeknek tekinthetõ CT-voxelek dózis-értékeinek átírásával biológiai dóziseloszlási térképeket és hisztogramokat hoztunk létre. Részletes vizsgálatainkat agydaganatok besugárzásánál, az ép idegrendszeri képletek dózisterhelésének felmérése céljából végeztük. Eredmény: 3D konformális besugárzással az életfontosságú,középvonali idegrendszeri struktúrák dózisterhelése jelentõsen csökkenthetõ, s ennek fiziológiai hatása még kifejezettebb, így késõi sugárkárosodás komoly veszélyével nem kell számolnunk. Rendszerünk segítségével nemcsak az egyes besugárzási tervek, hanem az egyes frakcionálási sémák is egybevethetõk. Következtetés: A 3D sugártervezéshez telepített komplex informatikai rendszerek segítségével a sugárterápia várható biológiai hatását is sikerült képszeruen megjelenítenünk. Elméleti sugárbiológiai vizsgálatainkkal bizonyítottuk a konformális sugárterápia komoly elõnyeit. Remélhetõleg ez a módszer is segítséget nyújt a jövõben az optimális dóziseszkalációs formák kiválasztásban s így az onkoterápiás hatás növelésében.


Beküldve: 1999. Április 6.
Elfogadva: 1999. Június 1.

Elérhetőség:
Dr. Mangel László
Országos Onkológiai Intézet Sugárterápiás Osztály
H1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 2 / pp 129-133

Teljes bõr elektronbesugárzás dozimetriája

Cél: A teljes bõrfelszín elektronbesugárzására (TBEB) olyan módszer bevezetése, amely a viszonylag egyszeru kivitelezhetõségen túl kellõ dózishomogenitást és minimális egésztestdózist eredményez. Anyag és módszer: Az Országos Onkológiai Intézetben 1986-tól végzünk nagymezõs elektronbesugárzást a Neptun 10p lineáris gyorsítóval. A Mevatron KD lineáris gyorsító 1991-ben történt üzembeállásával (a gyorsító technikai adottságainak és a kellõ méretu bunkernek köszönhetõen) mód nyílt az ún. módosított stanfordi technika bevezetésére, amellyel a célkituzésben megjelölt feltételek jobban teljesíthetõk. A 200x75 cm-es mezõt két, egymással 30°-os szöget bezáró mezõ eredõjeként kapjuk, 465 cm-es fókusz-bõr távolság (FBT) esetén. A kezelést 6 irányból végezzük, 6 MeV energiájú elektronsugárzással. A gyorsító nagy dózisteljesítményu (Hi-E) üzemmódja a nagy FBT ellenére is viszonylag rövid kezelési idõt biztosít. A dózisprofil-méréseket levegõben, minifantomban, míg a mélydózis-méréseket víz-és polisztirol fantomban, félvezetõ detektorral, ill. filmmel végeztük. Eredmények: A két, egymással 30°-os szöget bezáró mezõ eredõje 200x70 cm-es (sík)területen belül +/- 5%-on belüli dózishomogenitást eredményez. A 6 irányú besugárzás eredõjeként a dózismaximum mélysége 2-5 mm között változik, míg a 80%-os pont mélysége 8 mm-ben van. A teljes test dózisa a bõrdózis 1%-a alatt marad. Következtetés: A Mevatron KD lineáris gyorsítóra adaptált módosított stanfordi technika alkalmas teljes bõr elektronbesugárzásra.


Beküldve: 2000. Február 7.
Elfogadva: 2000. Április 18.

Elérhetőség:
Dr. Kontra Gábor
Országos Onkológiai Intézet Sugárterápiás Osztály
H1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 2 / pp 135-139

Mellkasfali és emlõ angiosarcoma sugárkezelés után: a radiogén eredet, a diagnózis és a kezelés kérdései

Cél: Elõzetes sugárkezelés után kialakult, szekunder mellkasfali és emlõ angiosarcomás betegeink kórtörténetének bemutatása, valamint irodalmi áttekintés alapján a radiogén eredet, a diagnózis és a kezelés kérdéseinek elemzése. Módszerek: Két eset ismertetése és adatgyujtés a MEDLINE adatbázisából. Eredmények: Eseteinkben az elõzetes besugárzási mezõknek megfelelõen hosszú (6 ill.8 éves) tünetmentes periódus után alakult ki a szekunder angiosarcoma (AS). A helyes diagnózishoz mindkét esetben a biopsziás és/vagy mutéti specimen hisztopatológiai és immunhisztokémiai vizsgálata vezetett. Elsõ esetünkben a közepesen differenciált AS miatt végzett radikális mutét után a beteg 3 éve tumormentes. A második esetnél az irrezekábilis AS gyors lokális progressziója 4 hónapon belül a beteg halálához vezetett. A mellkasfali és emlõ AS-ek incidenciája besugárzás után nagyobb, de az irodalomban a kockázatfokozódás mértékére vonatkozóan ellentmondó adatok találhatóak. Intézetünk anyagában besugárzás után a szekunder AS-ek aránya 0,39 ‰, a becsült kockázatemelkedés 2,4-szeres. Stewart-Treves szindrómában a posztoperatív lymphoedema etiológiai szerepe elsõdleges, nem tekinthetõ radiogén daganatnak. Következtetések: Primer emlõrák miatt operált és / vagy sugárkezelt betegeknél a másodlagos AS kialakulásának kockázata nagyobb, mint az egészséges populációban. A sugárkezelés etiológiai szerepe a mellkasfali és emlõ AS-ek vonatkozásában valószínu, de továbbra is vitatott. Hosszútávú túlélést csak a korai stádiumban végzett radikális mutét biztosíthat. Adjuváns sugárkezelés az elõzetes besugárzás miatt nem végezhetõ, kemoterápiától csak palliatív hatás várható. Az atípusos klinikai kép, a differenciáldiagnózis nehézségei és a rossz prognózis miatt e ritka kórképek megkülönböztetett figyelmet érdemelnek.


Beküldve: 2000. Március 16.
Elfogadva: 2000. Június 2.

Elérhetőség:
Dr. Polgár Csaba
Országos Onkológiai Intézet Sugárterápiás Osztály
H1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. polgar@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 2 / pp 141-143

Preoperatív limfoszcintigráfiával végrehajtott sentinel nyirokcsomó mûtétek melanoma malignumban

A vizsgálatok célja: A módszer bevezetése Magyarországon. Vizsgálati módszerek: 19 primer cutan közepes és magas rizikójú melanoma malignum miatt jelentkezett beteget vontunk be l997 októberétõl l998 októberéig. A mutét napján a daganat köré izotóppal jelzett kolloidot adtunk intradermálisan, ami a nyirokelfolyás irányát mutatja, ill. tájékozódást ad a sentinel nyirokcsomó(k) lokalizációjáról is. A vizsgálat dinamikus, az izotóp beadása már a gamma-kamera alatt történt. Két órával az anyag injektálása után két irányból statikus felvételek készültek. Az opus során kézi detektor, gamma-próba segítségével történt az elõzetesen patentkék festék tumor körüli befecskendezésével vizualizált nyirokcsomók felkeresése. Ezzel egyidejuleg a primer melanoma széles excisióra került. Amennyiben az eltávolított nyirokcsomóból a hisztológiai vizsgálat metasztázist igazolt, második lépésként blokkdisszekció történt. Eredmények: A vizsgált 19 betegnél (lokalizáció: felsõ végtag:2, alsó végtag:9, akrális: 2, törzs: 6, tumorvastagság: vékonyabb, mint 1.5 mm: 6, 1.5-3 mm: 5, vastagabb, mint 3 mm: 8) két betegnél találtunk pozitív sentinel nyirokcsomót. Két esetben a beavatkozás sikertelen volt. Következtetések: A technikát biztonsággal alkalmazni tudjuk. A továbbiakban nagyobb beteganyagon prospektív randomizált vizsgálatokat tervezünk.


Beküldve: 1999. Április 19.
Elfogadva: 1999. Május 12.

Elérhetőség:
Dr. Liszkay Gabriella
Országos Onkológiai Intéze Bõrgyógyászati osztály
H1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 2 / pp 145-147

Stomato-onkológiai szûrõvizsgálat önként jelentkezõkön

A vizsgálat célja: Fej-nyaki, szájüregi malignomák és praecancerosus elváltozások elõfordulási gyakoriságának vizsgálata. Vizsgálati anyag és módszer: Három nyugat-magyarországi megye önként jelentkezõ panaszmentes felnõtt lakosain fizikális vizsgálattal kerestük a kóros eltéréseket. Az eredményeket számítógépes feldolgozásra alkalmas adatlapokon rögzítettük, az anamnesztikus adatokkal együtt. Eredmények: Az 5054 személy vizsgálata során 5 rosszindulatú daganatot találtunk, 3.7%-ban praecancerosus elváltozást (zömében leukoplakiát) észleltünk. Következtetések: A hazánkban növekvõ számban elõforduló orofacialis daganatok a stomato-onkológiai szurõvizsgálatok szükségességét indokolják, lehetõség szerint a kedvezõtlen szocio-ökonómiai környezetben élõkre kiterjesztve. A többszörös rizikótényezõvel élõk alig elérhetõk az általunk gyakorolt szurõvizsgálattal és ezért korai orvosi ellátásba vételük is nehézkes. Nagyfokú tájékozatlanságot tapasztaltunk a szájüregi daganatokat és a rák-megelõzõ állapotokat illetõen. Kifogásolható az általános szájhygienés helyzet és a fogazati állapot. A szurõvizsgálati módszerek hiányosságai miatt a szájüregi daganatos morbiditás biztosan magasabb a statisztikai adatokból ismert arányoknál.


Beküldve: 1999. Június 28.
Elfogadva: 1999. Október 21.

Elérhetőség:
Dr. Kardos László
Megyei Markusovszky Kórház Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Osztály
Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 2 / pp 149-152

A sejtes immunitás (NK-, K-sejtek) változása rosszindulatú petefészek-daganatos betegek mûtéti kezelése során

A vizsgálat célja: A szerzõk tárgyalják a sejtes immunitásban résztvevõ két sejtcsoport (Killer és Natural Killer) aktivitásának változását ovariumkarcinómás betegek mutéti kezelése kapcsán. Vizsgálati módszerek: Vizsgálják az operáció hatását 28 petefészekrákos beteg celluláris immurendszerére. A maximális K-és NK-sejt-aktivitás meghatározására a citotoxicitás enzimkinetikai modelljét alkalmazzák. Eredmények: Megállapítják,hogy a mutét nem befolyásolja a rosszindulatú petefészek-daganatos betegek K-, illetve NK-sejt-aktivitását. Következtetések: Eredményeik alapján arra következtetnek, hogy a mutétileg eltávolított rosszindulatú petefészektumor által okozott immunrendszeri aktivitásváltozás nem észlelhetõ az NK-, K-sejtek vonatkozásában, az általuk vizsgált idõintervallumban, a jelen vizsgálati feltételek mellett. További vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy pontosabb ismereteink legyenek a sejtes immunitás ezirányú változásaiban.


Beküldve: 1999. Június 22.
Elfogadva: 1999. Szeptember 8.

Elérhetőség:
Dr. Bánhidy Ferenc
Semmelweis Egyetem II. Szülészeti és Nõgyógyászati Klinikája
H1082 Budapest, Üllõi út 78/a. Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 2 / pp 155-159

CD20+ angiocentrikus T-sejtes lymphoma

Összefoglalás: Az angiocentrikus perifériás T-sejtes lymphoma CD20+variánsa ritkán elõforduló daganat. A tanulmány célja egy az Intézetünkben diagnosztizált és kezelt CD20+angiocentrikus T-sejtes lymphoma esetünk ismertetése. Beteganyag és módszerek: a klinikai, szövettani, immunhisztokémiai és egy-sejtes DNS-citofotometriai vizsgálatok eredményeit analizáltuk. Emellett az EBV in situ hibridizációját végeztük el. Eredmények: A 24 éves nõbeteg hasi panaszok, fogyás miatt jelentkezett orvosnál. Biopszia történt a nyaki nyirokcsomó-konglomerátumból. A szövettani diagnózis: angiocentrikus T-sejtes lymphoma, CD20+variáns. A T-sejt-markerek közül a CD3, CD43, CD45RA és CD45R0 antigén az erek körül és az erek falát infiltráló atípusos lymphoid sejtekben volt kimutatható. Az L26 ellenanyaggal kimutatható CD20 antigén is pozitív reakciót adott. A daganat DNS-indexe 0.8589, hipodiploid volt. G1 fázisú sejt 47%, S fázisú sejt 45,4% és G2 fázisú sejt 7,6% arányban fordult elõ. Kombinált kemoterápia alkalmazására került sor a IV/B klinikai stádiumú lymphoma miatt (5 CHOP-Bleo, CEPP, CEP, CMVE kezelés). Az alapbetegség fokozatosan progrediált és a beteg 14 hónappal az elsõ tünetek megjelenése után exitált. Boncoláskor kiterjedt daganatáttét volt a szervekben és a nyirokcsomókban. Következtetések: Intézetünkben az utolsó 13 évben 5 angiocentrikus lymphomát diagnosztizáltunk. CD20 variánsát a ritka elõfordulás, szokatlan klinikai tünetek, a kedvezõtlen prognózis miatt mutatjuk be és az újabban elérhetõ immunterápia (CD20 antigén elleni monoklonális ellenanyag) lehetõségére hívjuk fel a figyelmet.


Beküldve: 1999. December 8.
Elfogadva: 2000. Január 25.

Elérhetőség:
Dr. Péter Ilona
Országos Onkológiai Intézet
H1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. helena@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 3 / pp 183-188

Prevenció: egy reális lehetõség a tüdõrák visszaszorítására

Hatékony gyógykezelés híján a prevenció szerepe megnövekedett a tüdõrák visszaszorításában. Elfogadott tény a dohányzás kóroki szerepe a tüdõrák kialakulásában. Így a primer prevenció elsõsorban a dohányzás csökkentését jelenti mind a megelõzés, mind a leszoktatás segítségével. Nagyobb - történeti - vita alakult ki a szekunder prevenció, a hatékony tüdõrákszurés körül. Hiába észlelték azt, hogy a szurt csoportban kedvezõbb lesz a stádiummegoszlás, a reszekabilitás aránya, mivel a mortalitás nem javult, ineffektívnek nyilvánították a tüdõrák szurését. A szemléletbeli változás a kilencvenes évek közepe óta érzékelhetõ. Napjainkban a kutatások középpontjában a multimodális tüdõrák-prevenciós stratégia kialakítása van. Rizikócsoport szurése biomarkerek és mellkasröntgen, illetve spirál CT segítségével jelentheti a megoldást. Magyarországon a meglévõ tüdõ-szurõ hálózat infrastruktúráján, korszeru rizikócsoport-szurésnek látszik realitása a közeljövõben.



Beküldve: 2000. Május 29.
Elfogadva: 2000. Augusztus 3.

Elérhetőség:
Dr. Kovács Gábor
Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet
H1529 Budapest, Pihenõ út 1. 36(1) 391-3211 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 3 / pp 189-193

A tüdõdaganatok diagnózisa

A tüdõdaganatok férfiakban a leggyakoribb, nõkben pedig a második leggyakoribb daganatféleség. A megelõzés mellett a korai felfedezés lenne az egyik leghatékonyabb diagnosztikus és egyben terápiás lehetõség. A tüdõrákok diagnózisa mindig patomorfológiai igazoláson kell alapuljon. Az invazív diagnosztikus módszerek csak akkor indokoltak, ha a citológiailag és/vagy szövettanilag igazolt kórképnek terápiás, vagy prognosztikai következményei vannak. A tüdõdaganatok gyors és hatékony kivizsgálása csak összeszokott, gyakorlott csapat munkájának eredménye lehet. A tüdõgyógyász, radiológus, patológus szoros együttmuködése hazánkban, nagyobb centrumokban megoldott.



Beküldve: 2000. Augusztus 18.
Elfogadva: 2000. Szeptember 2.

Elérhetőség:
Prof. Dr. Strausz János
Pest Megyei Tüdõgyógyintézet
str12196@ella.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 3 / pp 195-202

Tumormarkerek és prognosztikai faktorok primer hörgõrákban

A tüdõrák világszerte a leggyakoribb daganatos halálok és incidenciája folyamatosan tovább növekszik. A klasszikus fénymikroszkópos rutin módszerek mellett igen nagy szükség van speciális immunhisztokémiai, citometriai és molekuláris biológiai módszerek alkalmazására a primer hörgõrák jobb megismeréséhez. Az alábbiakban összefoglaljuk a tüdõrák manapság intenzíven tanulmányozott fõbb tumormarkereit és prognosztikai faktorait. Foglalkozunk a szérummarkerekkel és részletesen tárgyaljuk a szöveti tumormarkereket az alábbi felosztásban:proliferációs markerek, onkogének, növekedési faktorok, apoptózis-markerek, a vaszkularizáció markerei, tumorszuppresszor gének, valamint a gyógyszerrezisztencia markerei. Szólunk a legfontosabb vizsgálómódszerekrõl és számos marker esetében az irodalmi adatokat saját vizsgálataink eredményeivel egészítjük ki. Jelenlegi ismereteink alapján összefoglaljuk a tumormarkerek és prognosztikai faktorok szerepét a primer bronchuscarcinoma korai felismerésében, agresszivitásának és klinikai viselkedésének pontosabb megismerésében, valamint kezelésében. Célunk az, hogy közelítsük egymáshoz a kutatólaboratóriumok sokszor igen elvont metodikákat alkalmazó kísérleteinek eredményeit és a hétköznapi klinikai gyakorlat választ sürgetõ és megoldásra váró kérdéseit. Az elmélet és a gyakorlat, a laboratórium és a betegágy között létrejövõ híd azután mindkét pillér számára további fejlõdés forrása lehet, és gyümölcsözõ együttmuködés alapjait teremtheti meg a tüdõrák ellen folytatott harcban.



Beküldve: 2000. Június 20.
Elfogadva: 2000. Szeptember 5.

Elérhetőség:
Dr. Moldvay Judit
Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet Bronchologiai Osztály
moldvay@koranyi.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 3 / pp 203-209

Változások a nem kissejtes tüdõrák (NSCLC) sebészi kezelésének algoritmusában

A tüdõrák incidenciája hazánkban továbbra is emelkedik, a mutétre kerülõ betegek aránya nem éri el a 30%-ot. Javulást jelent, hogy az exploratiós ráta 10% alá szorult, ezzel szemben az operált betegek között az adenocarcinomák száma megelõzte a lahámrákokét. A sebészi kezelésben az elmúlt évtizedekben csak némi változás következett be, így az operabilitás eldöntésében új perspektívák kerültek a reszekálható esetek közé. A phrenicus és recurrens laesio, továbbá néhány esetben más parenchymás szervi metasztázisok nem jelentenek abszolút inoperabilitást. Az új TNM rendszer alapján a reszekciót és idõpontját alapvetõen a korrekt és részletes stádiummeghatározás szerint kell elvégezni és megszabni. Másrészrõl lehetõség nyílik szelektált esetekben a palliatív mutétekre is. Egyre inkább elõtérbe kerül a tüdõrák komplex kezelésének szemlélete, amelyben a sebészi reszekció jóllehet a legfontosabb epizód, de az adjuváns (posztoperatív) terápia és legújabban a neoadjuváns (preoperatív) terápia a beteg túlélési esélyeit növeli meg,javítva a reszekció által önmagában nyújtott elõnyöket. Külön részletezzük NSCLC esetén az agyi metasztázis, szoliter mellékvese-és tüdõmetasztázis sebészi kezelésének korlátait és lehetõségeit.



Beküldve: 2000. Július 12.
Elfogadva: 2000. Szeptember 3.

Elérhetőség:
Dr. Csekeő Attila
Országos Korányi Intézet Mellkassebészeti Osztály
H1529 Budapest, Pihenõ u. 1. 36(1) 391-3209 csekeo@koranyi.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 3 / pp 211-214

Mikor kötelezõ és mikor választható sugárterápia a tüdõrák kezelésében?

A közlemény célja: áttekinteni a tüdõrák aktuális kezelési stratégiáit és ezen belül a sugárterápia lehetséges alkalmazási területeit. Módszere: a fõbb szövettani típusok és kiterjedési stádiumok szerinti bontásban sorra véve a megbetegedés egyes formáit, elhelyezi a sugárterápiát a szóba jöhetõ kezelési formák sorában és a tényeken alapuló orvoslás szellemében ajánlásokat tesz annak alkalmazására. Következtetései szerint kötelezõ a sugárkezelés beiktatása az onkoterápiás tervbe nem kissejtes tüdõrák I-II. stádiumában ha mutétre nem kerül sor; a Pancoast tumorok pre-és posztoperatív illetve palliatív ellátásában; a kissejtes tüdõrák limitált formáinak komplex kezelésében valamint a tüdõrák operált szoliter agyi metasztázisainak utókezelésében. Választható a sugárterápia nem kissejtes rák I-II. stádiumának takarékos mutéte után, a III. st. palliációjára vagy posztoperatív adjuválására; IV. stádiumban és extenzív kissejtes rák esetében a supportatio részeként. Ugyancsak választható besugárzás a multiplex agyi áttétek és a lokalizált lyticus csontáttétek kezelésére.



Beküldve: 2000. Június 10.
Elfogadva: 2000. Szeptember 1.

Elérhetőség:
Dr. Horváth Ákos
Országos Onkológiai Intézet Sugárterápiás Osztály
H1122 Budapest, Ráth Gy. u. 7-9 36(1) 224-8600 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 3 / pp 215-220

A nagy dilemma: a nem kissejtes tüdõrák kemoterápiája

A tüdõgyógyászati onkológiai talán legvitatottabb fejezete a nem kissejtes tüdõrák kemoterápiája, illetõleg annak helye a terápiás stratégiában. Évtizedekkel ezelõtt az alkiláló szereken alapuló kemoterápiás protokollok, retrospektív analízis szerint, megrövidítették a betegek várható élettartamát, a best supportive care csoporthoz viszonyítva. Innen datálódik a még ma is többekben élõ nihilizmus a nem kissejtes tüdõrákos betegek kemoterápiájával kapcsolatban. Mára már a vita lezárult. A platinabázisú kombinált kemoterápia szignifikáns élettartam-meghosszabbodást és életminõség-javulást eredményez. További lehetõség az új kemoterápiás szerek (taxanok, Gemcitabine, Vinorelbine, Irinotecan) beépítése a kemoterápiás protokollokba. E szerek javítják a terápiás választ és az életminõséget, biztonságosan alkalmazhatók ambuláns ellátás keretein belül, a hagyományos szerekhez képest szerény élettartam-meghosszabbító hatással bírnak. A korai stádiumban lévõ betegek platinabázisú adjuváns citosztatikus kezelésének hatékonysága vonatkozásában nagy nemzetközi vizsgálatok folynak. Az azonos oldali mediastinalis nyirokcsomó-áttéttel rendelkezõ (N2) betegek kezelésében mind a kemoterápiának, mind a sebészeti megoldásnak, mind pedig a posztoperatív sugárkezelésnek helye lehet. A lokálisan kiterjedt stádiumban a kemoterápia és a sugárterápia együttes alkalmazása indokolt. A négyes stádiumú betegek kombinált kemoterápiája jó általános állapotú betegeknél alkalmazandó. A szerzõ összefoglalja a nemzetközi irodalmi adatok és saját tapasztalatai alapján a nem kis-sejtes tüdõrákos betegek kemoterápiájának helyét a komplex daganatellenes stratégia kialakításában.



Beküldve: 2000. Augusztus 1.
Elfogadva: 2000. Szeptember 15.

Elérhetőség:
Dr. Ostoros Gyula
Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet IV-es Tüdõbelgyógyászat
H1529 Budapest, Pihenõ út 1. 36(1) 391-3213 ostoros@koranyi.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 3 / pp 221-225

A kissejtes tüdõrák kemoterápiája

A szerzõ a kissejtes tüdõrákkal kapcsolatos legújabb ismereteket foglalja össze. Rövid epidemiológiai ismertetés után a kissejtes tüdõrák prognosztikai markereit, stádiumait sorolja fel. Részletezi a jelenleg elterjedt kemoterápiás kombinációkat, az optimális kezelés kritériumait és az emellett elért remissziós lehetõségeket. Irodalmi adatok alapján összegzi az új hatásos citosztatikus készítményeket és az ezek kombinációival elérhetõ remissziós rátát. Választ próbál adni hatástalan kombinációkban alkalmazható citosztatikus szerekre, és / vagy másodvonalbeli kezelésre. Említést tesz az immunterápia helyérõl, lehetõségérõl. Végezetül a gyakorló onkológus számára kérdés / felelet formájában foglalja össze mondandóját.



Beküldve: 2000. Szeptember 25.
Elfogadva: 2000. Október 1.

Elérhetőség:
Dr. Szondy Klára
Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinika
36(1) 355-9733 szondy@pulm.sote.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 3 / pp 227-233

A tüdõdaganatos betegek szupportív kezelése

A daganatos betegek, ezen belül a tüdõrákban szenvedõ betegek kezelésének hatékonyságát is a tünet-és toxicitásmentes túlélési idõ jelzi. Nem a betegek szenvedésének meghosszabbítása, hanem a jó életminõségben élt élettartam megnövelése a cél, erre utal az angol mozaik szó, a TWIST is: Time Without Symptoms and Toxicity. A szupportív kezelés a daganatos betegek kezelésének (kemoterápia, radioterápia, sebészet) során kialakuló mellékhatások megelõzését és kezelését jelenti. A szupportív kezelés orvosok, nõvérek és a betegek gondozóinak szélesköru tevékenysége, melybe beletartozik a betegek pszichoszociális támogatása, rehabilitációja a betegség különbözõ fázisain át egészen a halálig. Bár a palliatív kezelés alatt a terminális állapotú betegek magasszintu és szakszeru ellátását értjük ott, ahol kuratív terápia már nem lehetséges, mégis átfedés van a szupportív és palliatív kezelés között (pl. fájdalomkontroll, tumoros cachexia, obstruktív szindrómák). A palliatív kezelés része a szupportív kezelésnek. Összefoglalva elmondható, hogy a szupportív kezelés célja, hogy a daganatos beteg kezelése, betegségének követése során szubjektív panaszait a minimálisra csökkentsük (well being) és életminõségét a legmagasabb szinten tartsuk egészen a halálig. A jelen közleményben a tüdõdaganatos betegek kezelése során elõforduló leggyakoribb mellékhatások patofiziológiáját, megelõzését és kezelését foglaljuk össze.



Beküldve: 2000. Augusztus 18.
Elfogadva: 2000. Szeptember 25.

Elérhetőség:
Dr. Bogos Krisztina
Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet IV. Tüdõbelosztály
H1529 Budapest, Pihenõ u. 1. 36(1) 391-3213 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 3 / pp 236-237

Utóreszekció jelentõsége a hólyagtumorok kezelésében

Az utóreszekcióval bizonyíthatjuk az épnek látszó urothelium tumormentességét, illetve a tumoralapból (izomból) vett anyag ismételt szövettani vizsgálatával bizonyíthatjuk a tumor mélyben terjedését. TaG1 kivételével minden esetben végzünk utóreszekciót a radikalitás megállapítása céljából,ami az elsõ reszekciót követõ hatodik hét után történik. Klinikánkon 1998. októberétõl napjainkig összesen 62 utóreszekciót végeztünk, 43 férfi-és 19 nõbetegen. Átlagos életkoruk 58 év volt. Pozitív utóreszekció esetén újabb biztonsági rezekciót végeztünk. 38 felületes hólyagdaganat utóreszekciója kapcsán 28 bizonyult negatívnak. Öt esetben a szövettan az elõzõvel megegyezett, a maradék öt betegnél a szövettani T-katerória különbözött az elsõ reszekciós anyag stage-étõl. Hét esetben azért történt utóreszekció, mert a kiterjedt daganatot elsõ ülésben nem tudtuk maradéktalanul reszekálni. Tizenhárom betegnél a reszekció hisztológiailag nem volt kellõ mélységu, négy esetben in situ carcinoma miatt végeztünk utóreszekciót. A fentiek alapján az utóreszekció indikációja megalapozott minden olyan esetben, ha nem történt Bressel szerinti szelekciós mintavétel és a tumormentesség nincs igazolva.


Beküldve: 1999. Augusztus 18.
Elfogadva: 1999. Szeptember 28.

Elérhetőség:
Dr. Szabó Vilmos
Semmelweis Egyetem Urológiai Klinika
H1082 Budapest, Üllõi út 78/b. Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 3 / pp 239-245

Gége- és hypopharyngealis rákok jellemzése - Tumorméret és vaszkularizáció

Klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy a hypopharynxrákos betegek túlélése rövidebb, mint a más lokalizációjú fej-nyaki daganatban szenvedõké. Ebben a munkában 21 laryngopharyngealis rákot vizsgáltunk, hogy a tumor mérete és erezettsége mutat-e összefüggést a biológiai viselkedésbeli eltéréssel. Vizsgálataink szerint a 2. stádiumú laryngealis daganatok volumene szignifikánsan nagyobb, mint a 4. stádiumú hypopharyngealis tumoroké. A továbbiakban megvizsgáltuk a laryngo-pharyngealis daganatok érsuruségét, érméreteit, illetve a tumorok vaszkuláris endotheliális növekedési faktor expresszióját (VEGF). Vizsgálati eredményeink nem mutattak ki különbséget a kétféle anatómiai lokalizációjú laphámrák erezettségében és VEGF-expressziójában. Ezen adatok alapján valószínusítjük, hogy a hypopharyngealis rákok fokozottabb agresszivitásáért nem a tumor fokozottabb növekedése vagy beerezõdése felelõs, hanem a tumorsejtek erõsebb invazív hajlama.


Beküldve: 2000. Augusztus 10.
Elfogadva: 2000. Szeptember 15.

Elérhetőség:
Prof. Dr. Tímár József
Országos Onkológiai Intézet
H1122 Budapest, Ráth Gy. u. 7-9. 36(1) 224-8786 jtimar@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 4 / pp 255-259

A gyermekkori akut limfoblasztos leukémia kezelésében elért hazai eredmények

1990-95 között 362 gyermekkori akut limfoblasztos leukémiás beteget kezelt a Magyar Gyermekonkológiai Munkacsoport az ALL-BFM 90 protokoll alapján, melynek módosított formáját 1995 óta használjuk és ennek révén 257 beteget kezeltünk. Az alacsony és közepes rizikójú csoportokban a két protokoll használata hasonló eredménnyel járt. Ugyanakkor a magas rizikójú betegcsoportban az ALL-BFM 95 protokoll hatékonyabbnak bizonyult és 10%-os túlélés-javulást eredményezett a teljes beteganyag tekintetében. Eredményeink 10-15%-kal maradnak el a nyugat-európai átlagtól, aminek oka a korai halálozások még mindig viszonylag magas aránya (8 –9%). Eredményeink javulása a diagnosztika fejlesztésétõl és a terápia-rezisztens nagy rizikójú betegcsoport kezelési módjának további fejlesztésétõl remélhetõ.


Beküldve: 2000. Október 20.
Elfogadva: 2000. November 2.

Elérhetőség:
Dr. Magyarosy Edina
Fõvárosi Önkormányzat Heim Pál Gyermekkórháza
H1089 Budapest, Üllõi út 86. 36(1) 333-7140 tapolcai@sztaki.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 4 / pp 261-264

A Ewing-sarcomás betegek tünetmentes túlélési esélyeinek értékelése a Gyermekonkológiai Szekció eredményei alapján

A Magyar Gyermekonkológiai Munkacsoport Tumorregiszterében 12 év során rögzített 65 Ewing-sarcomás beteg adatait - prognosztikai szempontok szerint - elemeztük. Célunk a túlélés vizsgálata volt. Ahol a rendelkezésünkre álló adatszám megengedte, következtetéseinket statisztikai vizsgálatokkal is megerõsítettük. Eredmények: Anyagunkban a panaszok megjelenésétõl a diagnózis felállításáig eltelt idõtartam szélsõértékei: 2-16 hónap. A tünetmentes túlélés a metasztázissal nem rendelkezõknél Kaplan-Meier módszerével 0.39, míg a pulmonalis vagy más (primer) áttétekkel diagnosztizált betegeknél 0.24. Következtetések: Az eredmények az irodalmi túlélési adatok határértékei alatt maradnak, bár a különbség nem szignifikáns. A rosszabb eredmények döntõ oka a késõn felismert, metasztázissal diagnózisra került betegek viszonylagosan magas aránya.


Beküldve: 2000. Szeptember 4.
Elfogadva: 2000. November 20.

Elérhetőség:
Dr. Babosa Mária
Semmelweis Egyetem II.sz. Gyermekgyógyászati Kklinika
H1094 Budapest, Tûzoltó u. 7-9. 36(1) 215-1380 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 4 / pp 265-269

A sugárkezelés szerepe a gyermekkori medulloblastoma recidívájának és központi idegrendszeri áttéteinek megelõzésében

A vizgálat célja: Medulloblastomás beteganyag mutét utáni sugárkezelésének bemutatása, az eredmények kiértékelése. Módszer: 1986 és 1998 között 66 gyermek részesült posztoperatív sugárkezelésben. A 45 fiú és 21 leány átlagéletkora 8,3 év volt. A betegek lineáris gyorsítón kapták a sugárkezelést, a magas rizikójú csoportba tartozók 36 Gy-t, az alacsony rizikójú csoportba tartozók 30 Gy-t a teljes koponyára és gerincvelõre. Ezután mindkét csoportnál 20-20 Gy boost irradiáció következett a hátsó scalára. Eredmény: Mind a 66 beteg sorsát nyomon tudták követni. Az átlagos követési idõ 45,4 hó (6-137 hónap). A 8 éves, illetve fiatalabb gyermekek gyógyulási esélye kisebb, mint a 8 évnél idõsebbeké. 60 hónap után a 8 évnél fiatalabb gyermekek 67,6%-a él, míg a 8 évnél idõsebbek 75,9%-a van életben. A radikális mutéten átesett betegek közül 20 él (64,5%), 11 exitált. A betegek 71%-ánál volt 5 éves túlélés. A részleges mutéten átesett betegek közül 24 él (68,6%), 11 exitált, 5 éves túlélést a betegek 71,4%-ánál tapasztaltunk. 66 betegbõl 23-nál (34,8%) lépett fel recidíva, ami egyben a leggyakoribb halálokot is jelentette. Következtetés: A mutéti radikalitás nem volt szignifikáns befolyással a betegek túlélési esélyeire. Ez a mutéti leírásból történõ értékelés és a késõbbi kontroll MR-, illetve CT-vizsgálatok eredményei közti, néhány esetben fennálló diszkrepanciával magyarázható. A tumorstádium, a betegek életkora, a rizikó-csoportba tartozás, és a metasztázisok száma és elhelyezkedése ellenben fontos információk az életkilátások elõrejelzésekor.


Beküldve: 2000. Szeptember 1.
Elfogadva: 2000. November 10.

Elérhetőség:
Dr. Kocsis Béla
Országos Onkológiai Intézet Sugárterápiás Osztály
H1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. 36(1) 224-8700 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 4 / pp 271-274

Gyermekkori májtumor Magyarországon: két rendhagyó klinikai eset

Magyarországon a májdaganatok az elmúlt tíz év adatai alapján 0,5-2%-ban fordulnak elõ a gyermekkori daganatok között. Szövettani beosztás szerint az esetek több mint fele (57%) malignus, ezeknek az incidenciája a világirodalmi adatok szerint kb. 1,6 / 1 millió. Az alábbi közleményben két betegünk esetét ismertetjük. Az elsõ esetben a tumor nagy kiterjedése, kezdetben inoperábilis volta ellenére kemoterápiás kezelés hatására reszekálhatóvá vált, jelenleg a gyermek tumormentes. A második, congenitalis májtumor esetét a szokatlan klinikai és ritka szövettani kép miatt tartjuk figyelemre méltónak.


Beküldve: 2000. Szeptember 1.
Elfogadva: 2000. November 10.

Elérhetőség:
Dr. Kemény Viktória
Semmelweis Egyetem II.sz. Gyermekgyógyászati Klinika
H1094 Budapest, Tûzoltó u. 7-9. 36(1) 215-1380 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 4 / pp 275-283

A heredaganatok korai diagnózisa

A vizsgálat célja: A szerzõk a heredaganatok korai diagnózisa program 3 éves eredményeit mutatják be. A program célja a diagnosztikus idõ csökkentése, heredaganatok korai felismerése. Módszerek: A heredaganatok korai tüneteinek, hajlamosító tényezõinek és a hereönvizsgálat módszerének a médián keresztül történt ismertetését követõen 1995. április 1. és 1998. április 1. között 5056 önkéntest vizsgáltak. A vizsgálat a here fizikális és ultrahang-vizsgálatából, tumor gyanúja esetén marker - (alfa-fetoprotein, béta-choriogonadotropin) vizsgálatokból állt. Eredmények: A daganat elõfordulása a hereduzzanattal vagy csomóval jelentkezõ önkéntesek között 1,28% volt. A panaszmentes, fájdalommal, érzékenységgel, mint fõ panasszal és a here betegségeivel össze nem függõ panaszokkal jelentkezõk között tumort nem észleltek. Tapintható csomó és hereduzzanattal jelentkezõk esetén a daganat 4,5, illetve 3,9%-ban fordult elõ. Három év alatt 30 páciensnél összesen 32 daganatot ismertek fel. Négy daganat jóindulatú, 15 seminoma (két kétoldali) és 13 non-seminoma volt. A rosszindulatú heredaganat gyakorisága a 15 és 40 év közötti panaszosak között volt a leggyakoribb, 1,6%. Kilenc beteg I/A, kilenc I/B, egy I/S, három II/A, egy II/B és kettõ a III/B stádiumba tartozott. Egy beteg a kasztrációt követõen nem jelentkezett. A többi beteg az alkalmazott kezeléssel teljes remisszióba került. Következtetések: A panaszmentes önkéntesek vizsgálata a heredaganat növekvõ elõfordulási gyakorisága ellenére nem eredményes. A heredaganatok korai tüneteinek ismerete, a here önvizsgálata, valamint gyanú esetén ultrahangvizsgálata biztosítja a korai diagnózist, ennek ellenére a daganatra veszélyeztetett korcsoport általános korai diagnózis programja nem javasolható. A korai diagnózist az egészségnevelés, a veszélyeztetett populáció folyamatos felvilágosítása, e populációval foglalkozó egészségügyi személyzet képzése, az elsõ észlelõ orvos korai diagnózist szolgáló tevékenysége, az idejében végzett ultrahangvizsgálat biztosíthatja. A korai diagnózis programban a marker-meghatározások az esetek kis részében segítik a diagnózist.


Beküldve: 2000. Augusztus 9.
Elfogadva: 2000. November 20.

Elérhetőség:
Dr. Horváth Zsolt
Országos Onkológiai Intézet Kemoterápia B.osztály
H1122 Budapest, Ráth Gy. 7-9. 36(1) 224-8600 horvathzs@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 4 / pp 285-288

Központi idegrendszeri atípusos teratoid / rhabdoid tumor

Az atípusos teratoid / rhabdoid tumor elsõsorban 2 éves kor alatt jelentkezõ, ritka, rendkívül rossz prognózisú központi idegrendszeri daganat, melynek pontos felismerése gyakran okoz differenciáldiagnosztikai nehézségeket. Szövettanilag a rhabdoid sejtek jelenléte, immunhisztokémiailag a szinte mindig megjelenõ vimentin-, SMA- (smooth muscle actin), EMA- (epithelial membrane antigen), az esetek jelentõs részében észlelhetõ cytokeratin- és GFAP- (glial fibrillary acidic protein) pozitivitás, illetve a csírasejtmarker AFP- (alfa-foeto-protein) és hCG- (human-choriogonin) negativitás, citogenetikailag pedig az aberráns 22-es kromoszóma jellemzi. Egy 1,5 hónapos leánycsecsemõ esete kapcsán, akit 8 hónappal az elsõ tünetek jelentkezése után vesztettünk el, a diagnosztikai lehetõségekre és a megoldatlan terápiára hívjuk fel a figyelmet.


Beküldve: 2000. Szeptember 4.
Elfogadva: 2000. November 6.

Elérhetőség:
Dr. Hauser Péter
Semmelweis Egyetem II.sz. Gyermekklinika
H1094 Budapest, Tûzoltó u. 7-9. 36(1) 215-1380 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 4 / pp 289-295

Neutropéniás gyermekek leggyakoribb fertõzései és a kezelés lehetõségei

A daganatos megbetegedések intenzív kemoterápiája következményeként gyakran igen súlyos neutropénia alakul ki. A neutropéniás beteg esetében a láz az infekció egyedüli jele lehet, ezért a láz megjelenése bizonyos diagnosztikus és terápiás beavatkozások azonnali elvégzését teszi szükségessé, melynek során antibiotikum-kezelést kell indítani. A szerzõk felmérték 1997. január 1. és 1998. december 31. között malignus betegség miatt kezelt gyermekek hemokultúráiból kitenyésztett kórokozók megoszlását, gyakorisági sorrendjét, illetve elemezték a mikrobiológiai eredményeket a klinikai kép és a laboratóriumi paraméterek függvényében. Az irodalmi adatoknak megfelelõen domináló túlsúllyal Gram-pozitív kórokozó tenyészett ki és ezen csoporton belül a coagulase-negatív Staphylococcusok voltak a leggyakoribbak és döntõ többségük egyedül a glikopeptid antibiotikumokra volt érzékeny. Ennek a fertõzésnek a gyakorisága összefüggésbe hozható a centrális vénás kanülök elterjedésével. Elemzik az empirikusan és a klinikailag, illetve mikrobiológiailag igazolt fertõzések esetén alkalmazandó antimikróbás kezelést, majd megemlítik az egyéb kiegészítõ, illetve profilaktikus terápiás lehetõségeket.


Beküldve: 2000. Szeptember 3.
Elfogadva: 2000. November 10.

Elérhetőség:
Dr. Müller Judit
Semmelweis Egyetem II.Sz. Gyermekgyógyászati Klinika
H1094 Budapest, Tûzoltó u. 7-9. 36(1) 215-1380 muller@gyer2.sote.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 4 / pp 297-303

Minimális reziduális betegség monitorozása gyermekkori akut leukémiában a WT1 gén perifériás vérben történõ expressziójának nyomonkövetésével

A minimális reziduális betegség (MRD) kimutatásához és a relapszus korai elõrejelzéséhez a citomorfológiai módszerek és a Southern-blott technika érzékenysége nem elegendõ, a különbözõ DNS-markerek kimutatásán alapuló PCR-technikák pedig csak a leukémiás esetek 20-30%-ában használhatók. Gyermekkori akut leukémiában a perifériás vérben a WT1 gén RNS-szintu expressziójának monitorozása számos kutatócsoport véleménye szerint kiválóan alkalmas a kórlefolyás követésére, az MRD érzékeny kimutatására, a relapszus korai jelzésére. Vizsgálatunkban 22 frissen diagnosztizált, 17 korábban diagnosztizált leukémiás és 19 nem-leukémiás gyermek perifériás vérét használtuk. Az irodalmi adatokhoz hasonlóan a gyermekkori leukémiák mintegy 80%-a bizonyult WT1-pozitívnak, függetlenül azok immunfenotípusától, ugyanakkor fals-pozitív eredményt semmilyen más betegségben nem találtunk (nem- daganatos hematológiai kórképek, lymphadenopathiák, szolid tumorok stb). Tíz WT1 + leukémia esetében a teljes kezelési ciklus (1 év) során követtük a WT1-expresszió változásait a perifériás vérben. Megállapítható, hogy a WT1 + esetek mintegy 20%-ában lehet minimális reziduális betegséget valószínusíteni a terápia során, amit a csontvelõ és perifériás vér fénymikroszkópos vizsgálata nem jelez. Célunk ezen új, érzékeny diagnosztikus marker bevezetése a hazai klinikai gyakorlatba, amely az eddigieknél nagyobb érzékenységgel alkalmas az akut leukémiákban a minimális reziduális betegség kimutatására.


Beküldve: 2000. Szeptember 12.
Elfogadva: 2000. November 1.

Elérhetőség:
Dr. Rásó Erzsébet
Országos Onkológiai Intézet Tumor Progressziós Osztály
H1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. 36(1) 224-8600/1353 raso@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2000 / Vol 44 / Nr 4 / pp 305-311

Döntési modell a daganatos megbetegedések elleni küzdelem stratégiai erõforrásainak meghatározásakor

A daganatos megbetegedések társadalmat és egyéneket terhelõ következményei csak interszektoriális együttmuködéssel csökkenthetõk. Erre egyértelmuen utalnak a betegség etiológiájára vonatkozó ismereteink és a betegség elõfordulásának jellemzõit feltáró, az eloszlásra és gyakoriságra vonatkozó epidemiológiai elemzések. Az interszektoriális stratégia kialakítása különösen jelentõs a megbetegedések kialakulásának megelõzése érdekében, de szükségessége kimutatható a szekunder és tercier prevenció esetében is. Az utóbbira irányuló stratégiák legalább interdiszciplináris együttmuködést igényelnek, míg a primer prevenció esetében az elkerülhetetlen törvényi és rendeleti szabályozások az ágazati együttmuködést is túlnõve, kormányszintu beavatkozást, átfogó, összehangolt stratégia kialakítását teszik szükségessé. Az interszektoriális stratégia sikere a célok helyes megfogalmazásán túl elsõsorban az eszközök és erõforrások megfelelõ hozzárendelésén áll vagy bukik. A döntések elõkészítésében és meghozatalában a résztvevõk egymástól eltérõ saját cél- és kritériumrendszere következtében azonban a döntési szituáció konfliktusos döntési helyzetté alakulhat, amelyben a döntésben résztvevõk pozíciója (a döntésben résztvevõknek a döntés meghozatalakor a csoporton belüli erõviszonyából fakadó) eltérõ súllyal biztosítja álláspontjuk érvényesítését. Az elemzéssel célunk a daganatos megbetegedések elleni küzdelem stratégiájának kialakításakor létrejövõ jellemzõ döntési szituációból származó lehetõségek és korlátok megvilágítása. A probléma kezelésére választott döntési modell alkalmazását és annak eredményét egy következõ közlemény tartalmazza.


Beküldve: 2000. Szeptember 15.
Elfogadva: 2000. Október 15.

Elérhetőség:
Gróf Ágnes
Pécsi Tudományegyetem, Közgazdaságtudományi Kar Stratégiai Management Tanszék PhD Képzés
grofa@matavnet.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 2 / pp 111-117

Rákmortalitás és -incidencia hazánkban, az európai adatok tükrében

A rosszindulatú daganatos megbetegedések hazai halálozási aránya nagyon kedvezõtlen, a második haláloki tényezõ, kb. 25%-os gyakorisággal. A rokkantsági statisztikák szerint pedig az utóbbi 25 évben a daganatok miatt rokkantosított betegek aránya kb. 100%-kal emelkedett. A nemzetközi statisztikai mortalitási és incidenciaadatok alapján férfiaknál az elsõ, nõknél pedig a második helyet foglaljuk el. Mivel a daganatos betegségek Magyarországon különlegesen súlyos népegészségügyi problémát jelentenek, a szerzõk keresik ezen jelenségek okát és azokat a kitörési pontokat, amelyek segítséget nyújthatnak a kedvezõtlen tendenciák megállítására, illetve megfordítására. A hazai rákhelyzetet nemzetközi adatok fényében elemzik, amelynek során elsõsorban a lyoni európai rákcentrum tanulmányaira támaszkodnak, összehasonlítva a magyar Központi Statisztikai Hivatal (KSH) és a hazai Nemzeti Rákregiszter adataiból merített megállapításokkal. A 2000-2001-ben már megbízhatóan mûködõ hazai regiszter minden, az elõzõ naptári évben felfedezett daganatos beteg bejelentésére kiterjed, adatigénye magába foglalja a felfedezés évét, a felfedezéskori kiterjedést, a morfológiai kódot, valamint a terápiás beavatkozásokat. Örvendetes esemény, hogy az évtizedek óta emelkedõ magyarországi halálozási gyakoriság 2000-ben csökkent, elsõ ízben az elmúlt 25 év óta. A mortalitás és incidencia helyzete az Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Program 2001-2010 eredményes végigvitelével tovább javítható.


Beküldve: 2002. Április 25.
Elfogadva: 2002. Május 10.

Elérhetőség:
Dr. Ottó Szabolcs
Országos Onkológiai Intézet
1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. 224-8688 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 2 / pp 119-129

Daganatos betegségek korai felismerésére irányuló populációs szintû szûrõprogramok egészség-gazdaságtani elemzése - rendszerezett irodalmi áttekintés

A vizsgálat célja: A szûrhetõ daganatos megbetegedések okozta korai halálozás évtizedek óta egyre fokozódó mértéke a méhnyak-, az emlõ-, valamint a vastag-és végbélrák szervezett, lakossági szûrésének bevezetését halaszthatatlanná teszi. Mivel a szûrõprogramok költségvonzata igen jelentõs, fontos, hogy a meglévõ pénzügyi keretek felhasználása a lehetõ legnagyobb egészségnyereséget eredményezze. Módszerek: A szerzõk az egészség-gazdaságtani szakirodalom rendszerezett irodalmi áttekintésének módszerével elemzik a fenti daganatok szûrõprogramjainak nemzetközi tapasztalatait. Eredmények: Méhnyakrák esetében a Papanicolaou teszttel, mellrák esetében a mammographiával végzett populációs alapú szûrés felel meg a WHO kritériumoknak. A spontán szûrésnél a racionálisan szervezett szûrési programok mindig költséghatékonyabbak. A szexuálisan aktív nõi lakosság méhnyakrák-szûrése esetén szervezeti forma szerint a mobil rendelõk, korosztályok szerint a 30-39 évesek szûrése tûnik a legkedvezõbbnek. Mellrákra költséghatékonysági szempontból az 50-69/70 éves korosztály kétévenkénti szûrése tekinthetõ referenciának. A szûrések gyakoriságának növelésére, a korosztály bõvítésére, valamint a rizikócsoportok kiválasztására vonatkozóan az eredmények ellentmondásosak. A vastag-és végbélrák esetén nincs a WHO kritériumoknak egyértelmûen megfelelõ szûrési módszer. Legkedvezõbbnek a kétmintás FOBT tûnik, amelyet pozitív esetben colonoscopia követ az 55-74 évesek kétévenkénti szûrésénél. Következtetések: Fontos, hogy egy elõzmények nélkül bevezetett behívásos-követéses program jól megtervezett legyen, figyelembe véve a tervezés során egyéb szempontok mellett a költséghatékonyságot is.


Beküldve: 2002. Március 14.
Elfogadva: 2002. Május 25.

Elérhetőség:
Muszbek Noémi
Debreceni Egyetem Népegészségügyi Iskola
4028 Debrecen, Kassai út 26/B. 52-460-190 mnoemi@hotmail.com Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 2 / pp 131-137

A prosztata rosszindulatú daganata (BNO-10:C61) miatti mortalitás és morbiditás területi megoszlása Magyarországon

A szerzõk a prosztatarák magyarországi mortalitási és morbiditási adatai alapján azt vizsgálták, hogy kimutatható-e területi halmozódás a teljes férfilakosságra vonatkoztatva, illetve korcsoportok szerint. Térinformatikai elemzõ módszer segítségével leíró epidemiológiai vizsgálat keretében elemezték a 2000 fõ lakosságú településnagyságig összevont településeken a prosztatarákos mortalitás és morbiditás országos átlagtól való eltérését az indirekt standardizálással számolt standardizált halálozási és morbiditási hányados (SHH, SMH) segítségével. Az országos átlagtól való eltérés szignifikanciáját a X2 -próbával ellenõrizték. Eredményeik szerint Magyarországon szignifikáns halálozási többlet igazolható 11 régióban, ez az ország területének 11,6%-a, itt él a férfi lakosság 25,6%-a. Szignifikáns morbiditási többlet figyelhetõ meg 8 megyében. A kedvezõtlen mortalitású és morbiditású régiók között szignifikáns korrelációt állapítottak meg (r=0.443, p&lt;0,05). A korspecifikus morbiditás szerint 70 év felett mutatható ki a legnagyobb megbetegedési többlet, ami a Dunántúl 3, az Alföld 6 megyéjében halmozódik. Az igazolt területi és korcsoportos, mortalitási és morbiditási eltérések alapján kijelölhetõek azok a régiók, amelyekben halmozódik a prosztatarák, és ez megfelelõ alapot szolgáltat a további prevenciós stratégiai lépések kialakításához.


Beküldve: 2002. Január 28.
Elfogadva: 2002. Március 25.

Elérhetőség:
Dr. Páldy Anna
Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos Környezet-egészségügyi Intézet
1097 Budapest, Gyáli út 2 –6. 1-476-1215 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 2 / pp 139-145

Emlõrákos halálozás és a mammográfiás ellátás kistérségi egyenlõtlenségei

A rossz epidemiológiai helyzet ellenére csak hiányosan kiépült és megyei szinten jelentõs különbségeket mutató emlõrákkontroll program mûködik Magyarországon. Dél-dunántúli vizsgálatunk célja volt, hogy leírjuk az emlõrákos halálozás és a mammográfiás vizsgálatokon való részvétel kistérségi egyenlõtlenségeit, illetve meghatározzuk, hogy egyes társadalmi-gazdasági faktorok hogyan járulnak hozzá a különbségek generálásához. A településenkénti, irányítószámonkénti illetve kistérségenkénti standardizált halálozási hányadosok és standardizált relatív mammográfiás vizsgálati gyakoriságok meghatározása után vizsgáltuk ezek kapcsolatát a populációkra jellemzõ képzettséggel, munkanélküliséggel, cigány és német nemzetiségûek részarányával, településmérettel, dohányzással és a kórházak közelségével. A vizsgált paraméterek jelentõs területi különbségeket mutattak mindegyik aggregációs szinten. A régió hazai viszonylatban kedvezõ mortalitási helyzetén belül, a halálesetek szûkebb területekre kiterjedõ halmozódásait és jelentõsen romló helyzetû kistérségeket lehetett azonosítani. A kedvezõ társadalmi-gazdasági státusszal pozitív korrelációt mutatott a halálozás és a mammográfiás vizsgálati gyakoriság is. A társadalmi-gazdasági faktorok a halálozási különbségek 64,5 és 17,5%-ára adtak magyarázatot települések, illetve kistérségek szintjén. Mammográfiás vizsgálati gyakoriság esetén is nagy a társadalmi-gazdasági indikátorok magyarázó ereje (40,2 és 52,6% a kistérségekre és irányítószám szerinti populációkra). A legerõsebb befolyásoló faktorok a településnagyság, a képzettség, a cigányok aránya és a német nemzetiséguek aránya voltak. A megyékben alkalmazott szûrésszervezési módszereket a modellbe illesztve azt figyelhettük meg, hogy a legerõsebb társadalmi-gazdasági tényezõnél 4,4-szer és 1,8-szor nagyobb súllyal határozza meg az átszûrtséget a Tolna, illetve Baranya megyében alkalmazott szervezési módszer. Az emlõrákkontrollban szükség van a kistérségi különbségek monitorozására, mert vannak speciális megközelítést igénylõ régiók, települések. A társadalmi-gazdasági tényezõk hatásmechanizmusát részletesebben fel kellene tárni, hiszen mind a halálozásra, mind a mammográfiás vizsgálati gyakoriságra nagy befolyással vannak. Mivel a régióban alkalmazott szûrésszervezési módszerek között vannak olyanok, melyekkel a hazai jogi-gazdasági környezetben is viszonylag jó eredményeket lehet elérni, fontos volna ezeknek a megoldásoknak az elterjesztését támogatni.


Beküldve: 2001. November 30.
Elfogadva: 2002. Január 28.

Elérhetőség:
Dr. Sándor János
Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvosi Kar Humán Közegészségtani Intézet
7643 Pécs, Szigeti u. 12. 72 536-001/1093 janos@pubhealth.pote.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 2 / pp 147-153

Megelõzõ Orvostudomány: biomonitorozás és kemoprevenció

A kemoprevenció célja az, hogy valamely kóros állapot kialakulását megakadályozza, késleltesse, vagy a megindult kóros szabályozások menetét a normális irányba terelje, sõt esetenként visszafordítsa. Ahhoz, hogy ez a beavatkozás sikerüljön, meg kell keresni azokat a biomarkereket, amelyek az egészségi állapot romlását még reverzibilis (visszafordítható) fázisban jellemzik. Ilyenek lehetnek a géntoxikológiai paraméterek, pl. a mitózisgátlás vagy -késés, az apoptózis folyamatának gátlása, a kromoszómaaberrációk számának emelkedése, a DNS-repair enzimek kapacitásának csökkenése, vagy az immunológiai státuszt jellemzõ paraméterek változása (NK-sejtek aktivitásának csökkenése). A korai jelek segítségével a még egészséges egyén esetében is jósolható a bekövetkezõ negatív változás, vagy betegség, amit hatékony kemoprevenciós beavatkozás nélkül nem lehetne elkerülni. Ezért a kemoprevenció elsõ és legfontosabb lépése a kockázat jellemzése. A kockázatjellemzés összetett fogalom, aminek részét képezi a kockázatanalízis, a kockázatbecslés és a kockázatkezelés. Ez utóbbi részeként jelenik meg a kemoprevenció. A kockázati tényezõk feltárásában és az okozott biológiai hatások értékelésében egyaránt helyet kapnak a biomarkerek, amelyek kimutatására fõleg a modern molekuláris biológiai módszerek alkalmasak. A kockázati tényezõk távoltartása mellett igen fontos a szervezet védekezõrendszerének erõsítése, a mérgezõ anyagok metabolizmusának elõsegítése és az okozott kár, pl. a szabad oxigéngyökök által a makromolekulákon okozott denaturációs károsodások kivédése antioxidánsokkal. A kemopreventív ágensek ezért különbözõ hatáspontú vegyületek lehetnek. Többségük antioxidáns hatással is rendelkezik. Ide tartoznak a növényi eredetû anyagok, glikozidok, flavonoidok és a különbözõ vitaminok, karotinoidok és néhány mikroelem, pl. a szelén. A másik kemopreventív vegyületcsoport gátolja a sejtproliferációt, illetve fokozza a programozott sejthalált, az apoptózist. Külön csoportot képeznek azok a szerek, amelyek a terminális differenciálódásra ill. az erek növekedésének gátlására hatnak. Vannak kemopreventív szerek, amelyek a megbetegítõ ágens metabolizmusát ill. detoxikálódását befolyásolják, vagy az immunrendszer funkcióit erõsítik. Sok esetben a hatás a DNS-molekula metilációs viszonyainak megváltozásából adódik.


Beküldve: 2002. Május 2.
Elfogadva: 2002. Június 9.

Elérhetőség:
Dr. Tompa Anna
Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos Kémiai Biztonsági Intézet
1450 Budapest, Pf:36Nagyvárad t. 2. tompa.okbi@antsz.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 2 / pp 155-163

Minõségbiztosítás az onkológiában: egy ISO szerinti tanúsítás tapasztalatai

Az Országos Onkológiai Intézetben sikeres ISO 9001 tanúsítás történt. Ismertetjük az Intézet minõségbiztosítási rendszerének rövid történetét, a minõségbiztosítási rendszer felépítését és az elérendõ célok meghatározásának folyamatát, valamint minõségügyi kézikönyv és folyamatleírások megszerkesztése során szerzett tapasztalatainkat. A minõségbiztosítás bürokratikus vonásai ellenére alkalmas arra, hogy egyszer szembenézzünk önmagunkkal, rendszerezzük tevékenységünket és megbízhatóbban dolgozzunk. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy minõségbiztosítási rendszer bevezetése a betegellátás színvonalát emeli, a dokumentáció pedig segíti az intézményt vagy egyes részlegeit az esetleges felelõsségi perek kivédésében és érveket szolgáltat elõléptetések, fizetésemelések és jutalmakra vagy kitüntetésekre tett javaslatok mellett.


Beküldve: 2002. Február 28.
Elfogadva: 2002. Március 29.

Elérhetőség:
Dr. Szentirmay Zoltán
Országos Onkológiai Intézet Molekuláris Pathologiai Osztály
1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. 224-8783 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 2 / pp 165-175

Szelektív ösztrogénreceptor-modulátorok (SERM-ek) a gyakorlatban

A szelektív ösztrogénreceptor-modulátorok (SERM-ek) a gyógyszerek egyre fejlõdõ olyan csoportját képviselik, melyek szövetek szerint eltérõen, akár ösztrogénreceptor-agonistaként, akár -antagonistaként hatnak. A megfelelõen szelektív hatású SERM-ek lehetõséget adnak arra, hogy az ösztrogéneknek a csontokon és a kardiovaszkuláris rendszeren észlelt kedvezõ, az emlõn és az uteruson észlelhetõ kedvezõtlen hatását szétválasszuk. A trifeniletilén tamoxifen felbecsülhetetlen értékû az emlõrák gyógyításban és megelõzésében, a csontvesztést gátolja, valószínûleg csökkenti a kardiovaszkuláris kockázatot, viszont természetes ösztrogénekhez hasonlóan kedvezõtlen hatása van a méhen. A tamoxifen derivátuma, a toremifen, szintén aktív és használatos emlõrákban, de a csontokon gyengébb hatású. A nem-szteroid benzotiofén, a raloxifen látszik most a legalkalmasabb SERM-nek. A tamoxifenhez hasonlóan csökkenti az emlõrák-gyakoriságot, annál jobb hatásai vannak a csontokon és a kardiovaszkuláris rendszeren (a Se-koleszterin azonnali csökkenését okozza, csökkenti a fibrinogén- és lipoprotein-szinteket, javítja az erek epitélfunkcióit, csökkenti az intimamegvastagodást, stb.), mindamellett TAM-mal ellentétben nem növeli az endometriumrák gyakoriságát. Ezek a gyógyszerek vezetnek majd a tökéletes hormonpótló és az egyéb, több támadáspontú kezelésekhez. A közlemény összefoglalja a korszerû tudnivalókat a SERM-ekrõl.


Beküldve: 2001. Április 18.
Elfogadva: 2001. Június 8.

Elérhetőség:
Dr. Nagykálnai Tamás
Fõvárosi Önkormányzat Uzsoki utcai Kórház Onkoradiológiai Központ
1145 Budapest, Uzsoki u. 29. 251-7577 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 2 / pp 177-178

Colorectalis carcinoma ritka manifesztációjú lágyrész-metasztázisa

A szerzõk colorectalis carcinoma ritka elhelyezkedésû lágyrész-metasztázisáról számolnak be. Az eset érdekessége, hogy közel 2 évvel a primer reszekció után, lágyrész-metasztázist észleltek, extrém magas tumormarker (CEA, CA 19.9) érték mellett, mely közel fél évvel megelõzte a metasztázis kimutathatóságát. A metasztazektomia után röviddel a malignus folyamat progresszióját észlelték. Az esetbemutatás mellett röviden érintik a colorectalis rákok epidemiológiáját, a komplex kezelést.


Beküldve: 2001. December 13.
Elfogadva: 2002. Április 17.

Elérhetőség:
Dr. Markó László
Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza Onkoradiológiai Központ
6001 Kecskemét, Nyíri u. 38. 76-516-700 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 2 / pp 189-191

Hetenkénti Taxol (Paclitaxel) kezelés az emlõrák másodvonalú terápiájában

A Taxol az emlõrák kezelésében mono-és kombinációs terápiában alkalmazva fázis II és fázis III vizsgálatok során bizonyította hatékonyságát 3 hetenkénti 3 órás ill. 24 órás infúzió formájában. Ez a kezelési mód 30%-os dózisnövelést tesz lehetõvé és csökkenti a rezisztens klónok kialakulásának lehetõségét. A hetenkénti infúziók hatékonyságát és tolerálhatóságát az elmúlt néhány évben kiterjedten vizsgálták fázis II vizsgálatokban és igazolták, hogy a teljes válasz ráta 50% körül van. A Taxol hetenkénti 1 órás infúziója hatékony másodvonalbeli kezelés áttétes emlõrákban, a beteg számára jobban tolerálható, mint a háromhetente történõ medikáció, miután a csökkenõ toxicitás szélesebb terápiás indexet biztosít.


Beküldve: 2002. Május 21.
Elfogadva: 2002. Június 8.

Elérhetőség:
Dr. Dank Magdolna
Semmelweis Egyetem ÁOK Radiológiai és Onkoterápiás Klinika
1082 Budapest, Üllõi út 78/a Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 2 / pp 192-193

Doxorubicin és paclitaxel vs. 5-fluorouracil, doxorubicin és ciklofoszfamid az áttétes emlõrák elsõvonalú kezelésében - randomizált multicentrikus fázis III vizsgálat eredményei

Az emlõrákok antraciklin-tartalmú kombinált kezelése hatékonyabbnak bizonyult a korábbi klasszikus kombinációknál. A taxánok megjelenésével még hatékonyabb gyógyszer került a klinikumba. Mindezek alapján multicentrikus fázis III vizsgálat indult Európában a doxorubicin és paclitaxel (AT) kombináció összehasonlítására a klasszikusnak számító FAC kombinációval (5-fluorouracil, doxorubicin és ciklofoszfamid). Áttétes emlõrákok kezelésében az AT kombináció hatékonyabbnak bizonyult a FAC protokollnál a mérhetõ válaszok kialakulása illetve a komplett válaszok tekintetében. Megnövekedett a progresszióig eltelt idõ is az AT-kezelési ágon a FAC-csoporthoz viszonyítva. Mindezek alapján áttétes emlõrák esetében az AT-kezelés elsõvonalbeli alkalmazása javasolható.


Beküldve: 2002. Május 21.
Elfogadva: 2002. Június 8.

Elérhetőség:
Dr. Nagykálnai Tamás
Fõvárosi Önkormányzat Uzsoki utcai Kórház Onkoradiológiai Központ
1145 Budapest, Uzsoki u. 29. 251-7577 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 2 / pp 195-196

Lehetõségek és eredmények a Taxol-Herceptin kombináció alkalmazásával

A Taxol (paclitaxel) és a Herceptin (trastuzumab) külön-külön is mérföldkõ a távoli áttétes emlõrák kezelésében. Mindezek alapján kézenfekvõ volt a két kiemelkedõen aktív, különbözõ hatásmechanizmusú és toxicitási profilú szer kombinálása a távoli áttétes emlõrák kezelésében. Amerikai kutatók multicentrikus harmadik fázisú vizsgálatban azt tanulmányozták, hogy antraciklin (AC) vagy Taxol kemoterápia hatásossága fokozható-e Herceptin hozzáadásával IV-es stádiumú HER-2 ++ és +++ emlõrákban. Megállapították, hogy a Taxol kezelés Herceptin-nel történõ kombinálásával jelentõsen megnõ a válaszadási arány, szignifikánsan meghosszabbodik a progresszióig eltelt idõ és hosszabbá válik a betegek túlélése. Mindezen kedvezõ hatások a HER-2 +++ fokozott expressziót mutató tumoros betegek körében még kifejezettebben érvényesülnek. A meggyõzõ bizonyítékok alapján a Herceptin-Taxol kombinációs kezelést Magyarországon is törzskönyvezték IV-es stádiumú emlõrákos betegek kezelésére.


Beküldve: 2002. Május 18.
Elfogadva: 2002. Június 7.

Elérhetőség:
Dr. Láng István
Országos Onkológiai Intézet Kemoterápia B Belgyógyászati Onkológiai Osztály
1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. 224-8763 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 3 / pp 203-223

Költség-hatékony onkológiai PET-vizsgálatok

A szerzõk a Health Care Financing Administration (USA) elvei alapján ismertetik az onkológiai célú FDG PET-vizsgálatok finanszírozásának legfontosabb elõfeltételeit és szempontjait. Nagyszámú klinikai vizsgálat kritikai értékelése alapján az FDG PET-vizsgálatok költség-hatékonyságát a következõ esetekben lehetett eddig bizonyítani: a solitaer tüdõ-kerekárnyék dignitásának eldöntése, a nem kissejtes tüdõrák, a colorectalis daganatok, a malignus lymphomák, a melanoma malignum, a nyelõcsõdaganatok és a fej-nyaki daganatok diagnózisa, stagingje és restagingje. A módszer emlõrákban való felhasználhatósága jelenleg intenzív elemzés alatt áll. A PET-vizsgálatok a felsorolt indikációkban a stádium helyes megállapításával segítik a legelõnyösebb kezelés megválasztását. Ez a döntés a legnagyobb gyógyulási valószínûség biztosítása mellett költségkímélõ hatású is, ugyanis segítségével elkerülhetõk a felesleges orvosi beavatkozások.


Beküldve: 2002. Március 8.
Elfogadva: 2002. Június 5.

Elérhetőség:
Dr. Kálvin Beáta
Debreceni Egyetem Orvos-és Egészségtudományi Centrum, Általános Orvostudományi Kar PET Centrum
4026 Debrecen, Bem tér 18/c 52-431-958 kalvin@pet.dote.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 3 / pp 225-233

A pamidronát használata emlõrák csontáttétes eseteiben

A csontáttétek az elõrehaladott emlõrákos nõbetegek legalább 70%-át érintik, jelentõs klinikai problémákat és életminõség-romlást okozva. A biszfoszfonátok megjelenéséig nem állt rendelkezésre speciális kezelés. A biszfoszfonátok a pirofoszfát stabil kémiai analógjai, gátolják az oszteoklasztok által okozott csontfelszívódást, a kezelés csökkenti az emlõrákos csontáttétek számát és a szkeletális történések számát, csökkenti a fájdalmat, a fájdalomcsillapító-igényt, javítja az életminõséget. Ebbõl kifolyólag, a biszfoszfonátok már az áttétes emlõrák és a myloma multiplex kezelésének szokásos részeivé váltak. Biztató eredmények szólnak a biszfoszfonátok lehetséges adjuváns használata mellett is. A pamidronát adagolása egyszerû, a standard rákellenes kezelésekkel együtt hatásosan gátolja az oszteolízist, csökkenti a fájdalmat, javítja az általános állapotot. A standard kezelés mellé egy-két éven át havonta adott pamidronát infúziók több, mint egyharmadával csökkentik az évenkénti csonttörések számát. A szerzõk 119 csontáttétes emlõrákos betegnek adtak 3-4 hetenként 90-120 mg pamidronát infúziót, tapasztalataikról számolnak be.


Beküldve: 2001. Június 26.
Elfogadva: 2002. Június 6.

Elérhetőség:
Dr. Nagykálnai Tamás
Fõvárosi Önkormányzat Uzsoki utcai Kórháza Onkoradiológiai Központ
1145 Budapest, Uzsoki 29. 251-7577 uzsokikh@mail.matav.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 3 / pp 239-245

MRI-képek használatának lehetõsége a háromdimenziós külsõ besugárzástervezésben

CÉL: Annak vizsgálata, hogy az MRI-képek mennyire alkalmasak besugárzástervezésre, az MRI-képalkotás elõnyeinek és hátrányainak megbeszélése, valamint a geometriai torzítások vizsgálata. MÓDSZEREK: Terápiás humanoid fantommal végeztünk MRI-és CT-vizsgálatokat, és a fantomon belüli, ill. a fantom külsõ felszínére helyezett jelölések távolságainak a mérésével meghatároztuk a geometriai torzításokat. Ismertettük az MRI-és CT-képek háromdimenziós képfúziójának a folyamatát, amely lehetõvé teszi, hogy mindkét képalkotó eljárás adatait felhasználjuk a tervezéshez. EREDMÉNYEK: Kis térfogatok MRI-vizsgálatainál (fej fantom) a geometriai torzítás elhanyagolható volt (<2 mm), de nagyobb térfogatoknál (pl. medence) az MRI-képeken már jelentõs mértékû geometriai pontatlanságot figyeltünk meg. Például a medence szélességét az MRI-képeken 7 mm-rel kisebbnek mértük a valódi méretnél, ami 2%-os pontatlanságot jelent. Geometriai torzítást nemcsak az axialis, hanem a sagittalis és coronalis síkokban is megfigyeltünk. Megállapítottuk, hogy a mágneses izocentertõl távolodva a geometriai pontatlanság egyre nagyobb mértékû. Elhanyagolható geometriai torzítás mellett az MRI- és CT-adatok manuális képfúziója megfelelõ pontossággal elvégezhetõ a felszínre helyezett jelölések segítségével. KÖVETKEZTETÉSEK: Kis térfogatok esetében az MRI-képeket a CT-képekkel örténõ fúziójuk után használni lehet besugárzástervezéshez. Nagyobb térfogatoknál az MRI-képeknek már olyan mértékû geometriai torzítása lehet, ami nem teszi lehetõvé, hogy azokat korrekció nélkül felhasználjuk. Az MRI-képeknek a sugárterápiás tervezésbe történõ bevezetését mindig meg kell elõznie a geometriai torzítás részletes vizsgálatának.


Beküldve: 2002. Május 16.
Elfogadva: 2002. Augusztus 1.

Elérhetőség:
Dr. Major Tibor
Országos Onkológiai Intézet Sugárterápiás Osztály
1122 Budapest, Ráth Gy. u. 7-9. 224 8600 major@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 3 / pp 247-251

Második malignus tumor gondozott Hodgkin-kóros betegeinknél

A VIZSGÁLAT CÉLJA: gondozott Hodgkin-kóros (HK) betegeinknél jelentkezõ második malignus tumor (MMT) elemzése. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK: 1967. január 1-tõl 1999. október 1-ig elsõdlegesen 534 HK-os beteget kezeltünk, 470 beteg adatai voltak a MMT jelentkezése szempontjából adekvátan feldolgozhatóak. EREDMÉNYEK: 34 esetben (7,2%) MMT jelentkezett, 26 alkalommal (5,5%) szolid neoplasma (SZN), leggyakoribb a tüdõtumor volt (11/26). 8 esetben (1,7%) haematologiai malignitást (HM), 5/8 esetben non-Hodgkin-lymphomát (NHL) diagnosztizáltunk. A SZN-s betegek átlagéletkora a HK diagnózisakor 38,1 év (18-59 év), a MMT diagnosztizálásáig eltelt átlagos idõ 13,5 év (1-33 év) volt. A HM-nál az átlagéletkor 45 év (17-64 év), a látenciaidõ 3,2 év (9 hó-12 év) volt. A terápia a SZN jelentkezése elõtt: irradiáció 6, kemoterápia 8, kombinált kezelés 12 betegnél. A 20 kemoterápiás kezelésbõl 17 esetben CV/O/PP és variánsai szerepeltek. A HM-t megelõzõen kemoterápiában 5, kombinált kezelésben 3 beteg részesült, 7 esetben a CV/O/PP-t és variánsait kapták. KÖVETKEZTETÉSEK: A MMT ritkább beteganyagunkban az irodalmi adatokhoz képest, fõleg a HM-t tekintve. Ez magyarázható a korábbi évtizedekre jellemzõ kevésbé intenzív kezelésekkel, rövidebb túlélési idõkkel. A napjainkban alkalmazott kezelések hatására már hosszan túlélõ betegeknél a terápia megtervezésekor a késõi szövõdmények, így a MMT elkerülésére is törekednünk kell.


Beküldve: 2001. Október 1.
Elfogadva: 2002. Január 29.

Elérhetőség:
Dr. Keresztes Katalin
Debreceni Egyetem Orvos-és Egészségtudományi Centrum III. sz. Belgyógyászati Klinika
4004 Debrecen, Móricz Zs. krt. 22. 52 414-969 katalin@iiibel.dote.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 3 / pp 253-259

Myositisek tumorral történõ társulása

A VIZSGÁLAT CÉLJA: A polymyositis / dermatomyositis (PM/DM) rosszindulatú daganatokkal történõ társulását vizsgáltuk 214 PM/DM-es betegünk gondozása során, valamint tanulmányoztuk a daganattal társult esetek klinikai sajátosságait és a terápiás válaszreakció módosulásait. VIZSGÁLATI MÓDSZER: A DEOEC III.sz.Belgyógyászati Klinika Immunológia szakrendelése által 1985 óta gondozott PM/DM-es betegek adatainak retrospektív elemzése a rendelkezésre álló dokumentációk alapján. EREDMÉNYEK: 60 DM-es betegünk gondozása során 9 beteg esetében igazolódott daganat. 5 beteg esetében a DM-mel egyidõben, 4 beteg esetében pedig 2-2-3-7 évvel a DM megjelenése után. 154 PM-es betegünkben nem jelentkezett daganat. KÖVETKEZTETÉSEK: A DM-es betegek 15%-ában jelentkezett daganatos megbetegedés. A betegek súlyos bõrtüneteket mutattak, melyek a DM terápiájára nehezen reagáltak. A daganattal egyidõben jelentkezõ DM-es betegek agresszívebb kezelést igényeltek, gyakran volt szükség szteroid mellett egyéb immunszuppresszív szerek alkalmazására is. A daganat terápiáját (mûtét, sugárterápia) követõen a bõr- és az izomtünetek jobban voltak befolyásolhatóak.


Beküldve: 2001. November 14.
Elfogadva: 2002. Január 29.

Elérhetőség:
Dankó Katalin
Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum III. sz. Belgyógyászati Klinika
4004 Debrecen, Móricz Zs. krt. 22. 52 414-969 danko@iiibel.dote.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 3 / pp 261-264

Tumorba való áttétképzõdés ritka esete: a tüdõrák áttéte secretoros meningeomába

CÉL: A daganatok daganatba való áttétképzésének egy ritka esetét, valamint annak differenciáldiagnosztikai buktatóit ismertetni. MÓDSZEREK ÉS EREDMÉNYEK: 48 éves nõ Sylvius-árokbeli secretoros meningeomájának mûtéti megoldását ismertetjük. A daganat kivizsgálása során felvetette a korábban operált tüdõ adenocarcinomával összefüggésbe hozható metastasis lehetõségét is. A szövettani vizsgálat secretoros meningeomát igazolt adenocarcinoma áttéttel. KÖVETKEZTETÉSEK: A secretoros meningeoma tünetei révén (kifejezett vizenyõ, térfoglalás, carcinoembryonalis antigén-secretio) és szöveti képe alapján (secretoros zárványok, cytokeratin-7 és carcinoembryonalis antigén-pozitivitás, vimentin-negativitás) adenocarcinoma metastasist utánozhat. A szerzõk tudomása szerint ez az elsõ közölt eset, amelyben a secretoros meningeomában írnak le áttétet. Az eset érdekességét a secretoros meningeomák és a tumor-tumor áttétképzés egyaránt ritka volta fokozza.


Beküldve: 2002. Január 28.
Elfogadva: 2002. Május 7.

Elérhetőség:
Cserni Gábor
Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza Pathologiai osztály
Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 3 / pp 265-268

Az emlõ lipidekben és glikogénben gazdag carcinomája

A szerzõk egy 70 éves nõbetegnél solid szerkezetû emlõcarcinomát észleltek, amelynek sejtjei lipideket, glikogént és neutrális glikoproteineket egyaránt tartalmaztak. Már a mûtétkor hónalji nyirokcsomóáttét állt fenn.


Beküldve: 2002. Június 3.
Elfogadva: 2002. Augusztus 1.

Elérhetőség:
Dr. Krutsay Miklós
Magyar Imre Kórház Patológiai Osztály
8401 Ajka, Korányi F. u. 1. Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 3 / pp 271-276

Juxtacorticalis osteosarcoma középkori vázleleten

A 14-15. századból származó, 20-22 éves férfi vázleletének tibiáján és fibuláján észlelt juxtacorticalis osteosarcoma leírása. A lelet radiológiai, szövettani, immunhisztokémiai és pásztázó elektronmikroszkópos vizsgálata alapján állapították meg kórisméjüket. Az õskórtani irodalom szerint a történeti korokban nagy ritkaság volt a malignus csonttumor, hazánkban ez az elsõ észlelés.


Beküldve: 2002. Április 11.
Elfogadva: 2002. Augusztus 1.

Elérhetőség:
PhD Fóthi Erzsébet
Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tára
1083 Budapest, Ludovika tér 2. 313-8617 fothi@ludovika.nhmus.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 4 / pp 291-295

A rosszindulatú daganatos halálozás változása 1975 és 2001 között Magyarországon

A szerzõk a KSH halálokok szerinti halálozási adatai alapján, kizárólag matematikai eszközökkel vizsgálják a daganatos halálozás hazai alakulását az 1975 és 2001 közötti 27 évben. Meghatározzák a trendeket, de ezeket nem az egyenleteikkel írják le, hanem az eredeti idõsorral együtt közös ábrán megrajzolja. Így a matematikában kevésbé jártas olvasó számára is érthetõvé válnak az eredmények. Mindezeket nemenként és lokalizációnként elvégzik, majd az összes daganatos halálozásra együtt is. Megmutatják, hogy a daganatos halálozás növekedése és csökkenése lokalizációnként és nemenként is más és más: a szájüregi tumorok okozta halálozás kis szórás mellett egyenletesen növekedik, a colorectalis is, de a férfiaké nagyobb meredekségû. Nagyobb szórás mellett növekszik a melanoma halálozása, itt is a férfiaké a nagyobb ütemû. Csökken a here és mindkét nemre a gyomor daganatos halálozása. Különbözik a két nemre a tüdõrákos halálozás változása: a férfiaké 1994-ig egyenletesen növekedett, akkor megállt a növekedés. A nõké 1985 óta meredekebben növekedik, mint elõtte. Ugyancsak két szakaszra bomlik a nõi emlõrákos halálozás, 1994-ig egyenletesen növekedett, azóta stagnál. Az összes rosszindulatú daganatos halálozásra pedig megállapítják, hogy megváltozott a növekedésnek a vizsgált idõszak elsõ 20 évében észlelt üteme, az utolsó hét év trendjének meredeksége nullától szignifikánsan nem különbözõ kis pozitív szám, azaz megszûnt a növekedés.


Beküldve: 2002. Október 7.
Elfogadva: 2002. November 13.

Elérhetőség:
Gaudi István
MTA SZTAKI
1111 Budapest, Lágymányosi u. 11. gaudi@sztaki.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 4 / pp 297-300

A Nemzeti Onkológiai Kutatásfejlesztési Konzorcium elsõ évi tevékenysége

A Konzorcium tevékenysége a népegészségügyi szempontból kiemelkedõ jelentõségû daganatokra koncentrál (emlõ- és colorectalis rák, fej-nyaki- illetve gyermekkori daganatok). Epidemiológiai vizsgálataink során számos fenti daganatféleség jellegzetes regionális mortalitási/morbiditási eltéréseit tártuk fel (emlõrák, prosztatarák, fej-nyaki daganatok) és bemutattuk a gyermekkori ALL morbiditásának lassú csökkenését. A molekuláris genetika módszertanának segítségével az örökletes emlõrák jellegzetes hazai mutációs sajátosságait illetve a fej-nyaki daganatokra potenciálisan hajlamosító DNS-repair enzim-polimorfizmust mutattunk ki. Új eljárásokat dolgoztunk ki a colorectalis daganatok hatékonyabb szûrésére (laktoferrinteszt), prognózisának pontosabb megítélésére (c-met-expresszió) és terápiás érzékenységének predikciójára (TS-expresszió). A gyermekonkológiai programban az ALL monitorozásával (WT1-génexpresszió) és terápiájával (IFN-?) kapcsolatosan tettünk újszerû megfigyeléseket. Kísérleti körülmények között bemutattuk, hogy a daganatos matrix-környezet jelentõsen befolyásolja a klasszikus kemoterápiás szerek daganatellenes hatásait. A tumoros progresszióra vonatkozóan számos olyan gént azonosítottunk melanomában (?IIbß3 integrin, CD44v3 és decorin proteoglikán, AMF-receptor) amelyek marker szerepet tölthetnek be vagy új terápiás célpontul szolgálhatnak.


Beküldve: 2002. November 10.
Elfogadva: 2002. November 15.

Elérhetőség:
Dr. Tímár József
Országos Onkológiai Intézet Tumor Progressziós Osztály
1122 Budapest, Ráth György u. 7–9. 224-8786 jtimar@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 4 / pp 307-313

Az emlõrák adjuváns kezelésének fejlõdése Bonadonnától a taxánokig

A szerzõ összefoglalja az emlõrák adjuváns kemoterápiájának fejlõdési szakaszait a klasszikus Bonadonna-féle CMF-tôl az anthracyclineken át a taxánokig. A CMF-séma jelentõsen javította a korai és késõi eredményeket egyaránt, a kombinált kemoterápia prototípusának tekinthetõ. 20 éves megfigyelés után a CMF-et kapott betegek tünetmentes túlélése és teljes túlélése szignifikánsan javult (p<0,001 és p=0,03) a nem kezeltekhez képest. Évtizedeken keresztül a 6 ciklus CMF volt az emlõrák adjuváns kezelésének gold standardja. Az 1980-as évek elején a milánói kutatócsoport a népszerû CMF-fel szemben az új doxorubicint vizsgálta. Az anthracyclin-tartalmú kemoterápia a CMF-hez képest 12%-kal csökkentette a kiújulások évenkénti arányát és 11%-kal a halálozás évenkénti rizikóját, ami abszolút értékben a recidívák 3,2%-os, a halálozás 2,7%-os csökkenését jelenti 5 év alatt. Ez a kicsi, de reális különbség a három anyagot tartalmazó kezeléseknél látható (pl. CEF, CAF, FAC, FEC), míg a két gyógyszert tartalmazó 4 ciklus AC vagy EC a 6 sorozat CMF-fel azonosnak látszik. Az új kemoterápiás gyógyszerek közül az 1990-es években a taxánok bizonyultak hatásosnak emlõrákban. Nagy adjuváns klinikai vizsgálatok indultak, vagy mostanában fejezõdtek be. Számos klinikai tanulmány eredményeibõl azt a következtetést lehet levonni, hogy a taxánok adjuváns használata rutinszerûen nem javasolható - kivéve a BCIRG 001 docetaxel vizsgálatot, melyben a tünetmentes túlélés szignifikáns javulását észlelték 6 x TAC használatával, 6 x FAC-vel szemben (82% vs. 74%). Az új trastuzumab (HER2 elleni antitest) adjuváns vizsgálatát 2000-ben kezdték. A Herceptin adjuváns program világszerte folyik, 12 000 betegen, talán lehetõség lesz a HER2-pozitív betegek túlélésének javítására.


Beküldve: 2002. Október 28.
Elfogadva: 2002. November 15.

Elérhetőség:
Dr. Nagykálnai Tamás
Fõvárosi Önkormányzat Uzsoki utcai Kórháza
1145 Budapest, Uzsoki u. 29. 251-7577 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 4 / pp 315-321

Õrszem nyirokcsomó-biopszia Magyarországon. A sebészi onkológia forradalmi újításának hazai eredményei

A jelen közleményben a szerzõ az õrszem nyirokcsomókra (SN) vonatkozó, Magyarországon elért eredményeket foglalja össze, és ez által mutatja be az SNbiopszia (SNB) hazai helyzetét. Rövid történelmi háttér után részletesen foglalkozik a közlemény a melanoma malignum és az emlõrák SN-jeire vonatkozó eredményekkel, leírja az SNB alkalmazásának egyéb területeit is (emésztõszervrendszer, pajzsmirigy), amelyeken már történtek hazai próbálkozások, valamint kitér a patológiai feldolgozás részleteire és eredményeire is. A bemutatás szerint a hazai szerzõk az SNB számos vonatkozását vizsgálták, és eredményeik összhangban vannak a külföldi szerzõk eredményeivel. Ennek ellenére úgy tûnik, hogy a módszer szélesebb körû elterjedése és az errõl szóló eredmények közzététele még várat magára.


Beküldve: 2002. Szeptember 10.
Elfogadva: 2002. Október 11.

Elérhetőség:
Dr. Tarján Miklós
Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza Patológiai Osztály
6000 Kecskemét, Nyíri út 38. 76-516700 tarjanm@freemail.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 4 / pp 323-326

Sugárterápia és halasztott emlõhelyreállító mûtét implantátummal: az összeférhetõség vizsgálata

A TANULMÁNY CÉLJA: A halasztott, implantátumot használó postmastectomiás mûtét gyakori típusa az emlõrekonstrukciónak. Mastectomia után azonban a betegek jelentõs részénél sugárterápia is szükséges a gyógyításhoz. A két módszer együttes alkalmazása a szövõdmények halmozódásához vezethet. Tanulmányunkban a kezelések összeférhetõségét vizsgáltuk. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK: 66 invazív emlõrákkal kezelt nõbeteg eredményeit értékeltük, akiknél átlagosan 51 hónappal a módosított radikális mastectomia után 1997 januárja és 1999 júniusa között végeztük a rekonstrukciós mûtétet. A betegeket két csoportba soroltuk: mastectomia után sugárkezeltek (n=37), és nem sugárkezeltek (n=29). A lokoregionális besugárzás medián dózisa 50 Gy volt. Súlyos (Grade III) atrófiás dermatitis egyik sugárkezelt betegnél sem alakult ki. A rekonstrukció utáni krónikus szövõdmények típusát (Baker III-IV. contractura, implantátum-falsérülés, bõrnecrosis) és idejét leírtuk. Valószínû gyakoriságát Kaplan és Meier módszerével számítottuk. A posztrekonstrukciós daganatos eseményeket is értékeltük. EREDMÉNYEK: Expander használatakor gyakori volt az enyhe fájdalom. Az expander feltöltése nem volt teljes négy (11%) sugárkezelt betegnél erõs fájdalom miatt. 53 hónapos medián követésnél a capsularis contractura aránya a sugárkezelt csoportban 29,7% és a nem sugárkezeltben 24,1% volt (p=0,4121). Az összes komplikáció 5 éves valószínû incidenciája 50% és 40% volt, azonos sorrendben (relatív rizikó: 1,29, konfidencia-intervallum: 0,58-2,89, p=0,5173). Az implantátum anatómiai helyzete is hatással volt a contractura gyakoriságára: 46,2% subcutan és 22,6% submuscularis beültetésnél (p=0,0881). A követés alatt 4 betegnél lokális recidíva alakult ki, 3 a bõrben és egy a bõr alatt. Valamennyit excisióval kezeltük, az implantátum eltávolítása nélkül. KÖVETKEZTETÉS: Halasztott emlõrekonstrukció implantátumbeültetéssel postmastectomiás sugárkezelés után is javasolható a betegeknek, mert nem növeli szignifikánsan a krónikus szövõdmények gyakoriságát, ha a radiogén atrófiás dermatitis nem súlyos. Expander használatakor a sugárkezelt betegek a szövetek nyújtását kevésbé tolerálják. Submuscularisan beültetett implantátum mérsékli a capsularis contractura kockázatát.


Beküldve: 2002. Október 2.
Elfogadva: 2002. Október 29.

Elérhetőség:
Dr. Fodor János
Országos Onkológiai Intézet Sugárterápiás Osztály,
1122 Budapest, Ráth György u. 7-9 224 8620 fodor@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 4 / pp 329-332

Szex szteroid- és hypophysishormonok valamint a májfunkció összehasonlító vizsgálata egészséges, alkoholista és fej-nyaki laphámrákos férfiakban

A fej-nyaki laphámrákok legalább 80%-a olyan férfiakban alakul ki, akik régóta erõs dohányosok és alkoholfogyasztók, az összes alkoholista között mégis csak néhány százalékban alakul ki fej-nyaki daganat. CÉL: fej-nyaki laphámrákos férfibetegek szex szteroid- és hypophysis-hormonstátusának vizsgálata egészséges és nem tumoros alkoholos májbeteg kontrollokhoz hasonlítva annak megállapítására, hogy van-e a daganatos betegekre jellemzõ hormoneltérés e férfi-dominanciájú daganatokban. MÓDSZER: 130 fej-nyaki laphámrákos férfibeteg, 54 nem tumoros májbeteg és 56 egészséges férfi gamma-GT értékben megnyilvánuló májfunkcióját, gonadotrop hormonszintjét (FSH, LH, prolaktin), szex szteroid hormonszintjét (ösztradiol, progeszteron, tesztoszteron), illetve szexhormonkötõ fehérje-szintjét határoztuk meg és hasonlítottuk össze. EREDMÉNYEK: A májfunkció, a tesztoszteron-, a szexhormonkötõ fehérje- és a prolaktinszintek kóros mértékû és hasonló irányú eltolódását találtuk mind a májbetegekben, mind a tumoros betegekben, amely valószínûleg mindkét betegcsoportban az alkoholos májbetegség jelenlétére utal. Az FSH (p<0,005) és LH (p<0,0003) szint szignifikáns mértékû emelkedését csak a tumoros betegcsoportban észleltük. KÖVETKEZTETÉS: Kóros szex szteroid hormoneltérések gyakran észlelhetõek fej-nyaki laphámrákos betegekben, melyek egy részét a kísérõ alkoholos májkárosodás is okozhatja. A csak a tumoros betegcsoportban emelkedett FSH- és LH-értékek e hormonok speciális szerepét jelezhetik a daganat kialakulása szempontjából ezért a fej-nyaki tumorok biológiájában betöltött szerepük tisztázására további vizsgálatokat tervezünk.


Beküldve: 2002. Augusztus 31.
Elfogadva: 2002. November 9.

Elérhetőség:
Dr. Remenár Éva
Országos Onkológiai Intézet Fej-Nyak, Állcsont, Laser és Helyreállító Plasztikai Sebészeti Osztály
1122 Budapest, Ráth Gy. u. 7-9. reva@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 4 / pp 333-338

A leukoplakia súlyosságával párhuzamosan változik az apoptózis- és mitózisindex, valamint a p53 és Ki-67 kifejezõdése

BEVEZETÉS: A leukoplakia a szájüregben leggyakrabban elõforduló praeneoplasticus állapot. Nehéz eldönteni, hogy a betegség melyik egyénben alakul át malignusan és melyikben nem. A jelen vizsgálat célja a betegség prognosztizálhatóságának és molekuláris genetikai hátterének vizsgálata. BETEGANYAG ÉS MÓDSZER: A Semmelweis Egyetem Parodontológiai Klinikáján kezelt 18 beteg anyagát vizsgáltuk kórszövettani és immunhisztokémiai módszerekkel. 15 leukoplakiás betegbõl friss szövetmintákat vettünk. A három rákos beteg anyagát a Szájsebészeti Klinika Hisztológiai Laboratórium archív anyagából nyertük. A vizsgálatokat hematoxilin-eozin festéssel, Apop-Detect kittel (TUNEL reakció) és Ki-67, illetve p53 elleni monoklonális antitestek felhasználásával immunhisztokémiai módszerrel végeztük. Meghatároztuk a mitózis- és apoptózisindexet, a szöveti dysplasia mértékét, a Ki-67 és p53 kifejezõdésének mértékét és megjelenési formáját. Mindezeket a paramétereket összevetettük a leukoplakia klinikai formáival. EREDMÉNYEK: A vizsgálat eredményei alapján megállapítható, hogy a mitotikus és az apoptotikus sejtek aránya, valamint a Ki-67-pozitív sejtek száma a folyamat súlyosságával párhuzamosan szignifikánsan emelkedik. A p53-expresszió vizsgálata során különös képet kaptunk. A homogén leukoplakiás esetek és a noduláris leukoplakiás esetek egy része csak citoplazmatikus pozitivitást mutatott, míg a noduláris leukoplakiás esetek másik részében a citoplazma magmembrán melletti sávjában volt p53-immunreaktivitás. Az erythroleukoplakiás és a carcinomás esetekben a mag jellemzõ, diffúz festõdési képe volt látható. MEGBESZÉLÉS: Megállapítjuk, hogy a mitózis-, az apoptózis- és Ki-67- index leukoplakia esetén prognosztikailag felhasználható markerek. A leukoplakia súlyosságával párhuzamosan megváltozik a p53 lokalizációja.


Beküldve: 2002. Október 10.
Elfogadva: 2002. Október 30.

Elérhetőség:
Dr. Szende Béla
Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar I sz. Pathológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet
H-1085 Budapest, Üllõi út 26. 266-0451 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 4 / pp 339-345

A Lung Rezisztencia Protein (LRP) expressziójának vizsgálata hererákokban

A germinalis sejtes hererákok kemoterápiával jól gyógyíthatók, mert kb. 80%-os remisszió érhetõ el. Ennek ellenére a daganat kemorezisztenciája (DR) miatt a betegek 15-20%-a meghal. A multidrugrezisztencia (MDR) fenotípus számos mechanizmusa ismert, amelybe az MDR/P-glycoprotein (P-gp), továbbá az ún. multidrug-rezisztencia protein (MRP) tartozik. A Lung Rezisztencia Protein (LRP) ATPhez kötött kazetta (ABC) transzporter fehérje, amely az MDR-hez kapcsolódik. Jelen munkánkban hererákokban az LRP expresszióját tanulmányoztuk, amelyet immunhisztokémiai (IH), Western blot (WB) és RT-PCR eljárásokkal, a klinikai rezisztenciát pedig a klinikai onkológia szabályai alapján határoztuk meg. 70 primer testicularis tumor IH vizsgálata során 29 (41%), a WB módszerrel 35 esetbõl 22-ben (63%) emelkedett LRP-szintet állapítottunk meg. Ez utóbbi 60%-ban az LRP mRNS-szint is emelkedett expressziót mutatott. A 15 seminomából 6, az 55 non-seminomából (NSGCT) pedig 23 bizonyult pozitívnak. Az LRP-expresszió és a hererákos betegek stádiummegoszlása között nem volt összefüggés. A seminoma csoportban mind a 15 beteg kemoszenzitívnek bizonyult annak ellenére, hogy 6 tumorminta LRP-pozitív volt. A 39 kemoszenzitív NSGCT csoportba tartozó tumoros beteg közül 27 volt LRPnegatív, ezzel szemben a kemorezisztens csoportba tartozó 16 beteg 11 tumormintája bizonyult LRPpozitívnak (p=0,04). Megállapítottuk, hogy az LRP jelenléte a NSGCT-ban a klinikai kemorezisztenciával függ össze, és ebben a rosszindulatú daganatban a klinikai gyógyszer-rezisztencia újabb mechanizmusát képezheti.


Beküldve: 2002. Augusztus 1.
Elfogadva: 2002. November 5.

Elérhetőség:
Dr. Bak Mihály
Országos Onkológiai Intézet Cytopathologiai osztály
H-1122 Budapest, Ráth Gy. u. 7-9. 224-8780 bak@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 4 / pp 347-349

Nyelvgyöki daganatot utánzó ritka kórkép: struma lingualis

A nyelvgyök középvonalában a papillae circumvallatae és az epiglottis közt elhelyezkedõ ektópiás pajzsmirigy a korai embriogenezis ritka fejlõdési rendellenessége. Az elváltozás differenciáldiagnosztikai nehézséget okozhat. Gyakran nyelvgyöki daganatnak tartják. Tünetei idegentest-érzés, nyelési nehézség, légzési panaszok, elkent, nehezen érthetõ beszéd, ritkán vérzés, esetleg hormonális alulmûködés lehetnek. Az általunk kezelt két eset ismertetése során leírjuk a diagnózishoz és a terápiás terv felállításához szükséges klinikai, laboratóriumi, képalkotó vizsgálatokat. Áttekintjük a kezelési lehetõségeket és az általunk választott sebészi eljárást. Az irodalommal egyezõen fontosnak tartjuk, hogy csak tüneteket okozó esetekben történjen mûtét, melynek során, ha lehetséges, az ép pajzsmirigyállományt vissza kell helyezni a szervezetbe. Mind a panaszmentes, véletlenül felfedezett, mind a panaszokat okozó kezelt esetekben a betegeket követni kell az esetleges késõi funkciózavarok miatt.


Beküldve: 2001. Április 2.
Elfogadva: 2002. Október 8.

Elérhetőség:
Dr. Boér András
Országos Onkológiai Intézet Fej-, Nyak, Állcsont és Rekonstrukciós Sebészeti Osztály
H-1122 Budapest, Ráth György u. 7-9 224-8600 boer@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 4 / pp 351-355

Vese- és ureter-eltérések kezelt Hodgkin-kóros betegek között

CÉL: A Hodgkin-kór kezelésének késõi szövõdményei a hosszú túlélési idõ miatt egyre inkább a figyelem középpontjába kerülnek. A ritkasága miatt diagnosztikus és terápiás nehézségeket egyaránt okozó vese- és uretereltéréseket vizsgáltuk kezelt Hodgkin-kóros betegeink között. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK: A DEOEC III. sz. Belgyógyászati Klinikáján kezelt és gondozott Hodgkin-kóros betegek között retrospektív módon vizsgáltuk a kezelések következményeként kialakult vese- és uretereltéréseket. EREDMÉNYEK: Az 512 beteg közül 16-nál igazolódott a vese, az ureter vagy a húgyhólyag károsodása, irradiáció után. 5 beteg esetében bal oldali zsugorvesét észleltünk, vizeleteltérés közülük csak 2 esetben jelentkezett, egy kivételével minden beteg részesült kemoterápiában is. 7 betegnél mindkét oldali kisebb vesét, emelkedett urea- és kreatinin-értékeket találtunk. 4 betegnél pyelonephritis ill. cystitis alakult ki. Azoknál a betegeknél, akik kezelésük során cyclophosphamidot kaptak, nem észleltünk súlyos cystitist. KÖVETKEZTETÉSEK: Az akut és krónikus posztirradiációs veseszövõdmények inkább anatómiai, mint funkcionális elváltozásokat jelentenek. Kialakulásukban a tervezés, a besugárzott térfogat, a leadott összdózis, a frakciók nagysága és a sugárkezelés ideje egyaránt szerepet játszik. Megelõzõ kemoterápia növeli a posztirradiációs nephropathia kockázatát. A Hodgkin-kór megváltozott kezelési szemlélete mellett, a modern sugárterápiás berendezések (szimulátor, lineáris gyorsító) alkalmazásával e ritka szövõdmények kialakulása is egyre inkább megelõzhetõ.


Beküldve: 2001. November 27.
Elfogadva: 2002. Április 2.

Elérhetőség:
Miltényi Zsófia
Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum III. sz. Belgyógyászati Klinika
H-4004 Debrecen, Móricz Zs. krt. 22. 52/453-337 mizso@iiibel.dote.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 4 / pp 357-360

Valvulopathia elõfordulása tartósan komplett remisszióban lévõ Hodgkin-kóros betegeknél

A VIZSGÁLAT CÉLJA: Kezelés után lévõ Hodgkin-kóros betegeknél valvulopathia elôfordulásának felmérése. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK: Legalább 1 éve komplett remisszióban lévõ 124 Hodgkin-kóros beteg echocardiographiás vizsgálatát végeztük el. EREDMÉNYEK: 48/124 (38,7%) beteg esetében tudtunk valvulopathiát kimutatni, és ezek mindegyike insufficientia volt, stenosis nem fordul elõ. Nagyrészt I-II fokú regurgitatiót észleltünk. 25/48 (52,1%) betegnél egyetlen billentyû eltérését mutattuk ki, és 23/48 (47,9%) beteg esetében több billentyû elégtelenségét találtuk. Az észlelt 75 insufficientiából 59 (78,7%) a bal szívfélen jelentkezett. A valvulopathiás betegek csoportjában szignifikánsan nagyobb volt a nõk és a korai stádiumba tartozó betegek aránya. Nem észleltünk gyakoribb vitium elõfordulást egyik szövettani altípusnál sem, illetve az életkorral való gyakoriságváltozást sem sikerült kimutatnunk. Leggyakrabban a mediastinalis irradiációban részesülõ betegeknél észleltünk valvulopathiát, a kombinált kezelés, ezen belül anthracyclin alkalmazása nem növelte a billentyûeltérés gyakoriságát. KÖVETKEZTETÉSEK: A Hodgkin-kóros betegek esetében gyakori a valvulopathia elõfordulása, különösen a korábban mediastinalis radioterápiával kezelt betegek esetében. A Hodgkinkóros betegek gondozása során idõszakosan echocardiographiás vizsgálat indokolt. Azon betegeket, akiknél billentyûeltérés észlelhetõ, a klinikai stádiumnak megfelelõ kezelésben kell részesíteni, és a további szövõdményeket (szívelégtelenség, ritmuszavar, endocarditis) megelõzni. Az újonnan felismert és kezelésre kerülõ betegek terápiájának megtervezésekor fokozott figyelmet kell fordítani a szív védelmére, amennyiben a mediastinum irradiációja elkerülhetetlen.


Beküldve: 2001. December 28.
Elfogadva: 2002. Április 4.

Elérhetőség:

Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum III. sz. Belgyógyászati Klinika
H-4004 Debrecen, Móricz Zs. krt. 22. 52 414-969 illes@iiibel.dote.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 4 / pp 361-364

Az adjuváns clodronat-kezelés szerepe az emlõrákos betegek csontáttéteinek megelõzésében

Közleményünkben az emlõrákos betegek adjuváns biszfoszfonát-terápiás eredményeit összegeztük az irodalmi adatok alapján. Ismeretes, hogy a biszfoszfonátok hatékonyan csökkentik a fokozott csontreszorpciót, mely az osteoclastok aktivitásának csökkentése révén valósul meg. Az eddig elvégzett vizsgálatok megalapozták ennek a gyógyszercsoportnak a helyét a metasztatikus emlõrák kezelésében. A kezelés hatására csökken a skeletalis komplikációk száma, a hiperkalcémia gyakorisága, és növekszik a betegek túlélése és javul életminõségük. A preklinikai adatok, a metasztatikus és az egyéb a korai klinikai vizsgálatokból levont következtetések alapján több kutatócsoport kezdte el vizsgálni az posztoperatív kezelések befejezésekor megkezdett tartós biszfoszfonát-kezelés eredményességét. Az eddig publikált randomizált, kontrollált vizsgálatokban napi 1600 mg-os dózisban clodronatot használtak. A vizsgálatok végpontjai a csontáttétek, a csontáttétekkel kapcsolatos komplikációk és a nem-ossealis áttétek gyakorisága, valamint a túlélés voltak. Összességében a clodronat-kezelés szignifikánsan csökkentette a csontáttétek számát a vizsgálati periódus alatt, mely különbség elenyészett az utókövetés ideje alatt. Két vizsgálat tapasztalt csökkenést a halálozási arányban, ugyanakkor csak egy vizsgálat mutatott ki a zsigeri áttétek tekintetében is javulást. Összességében a clodronat által elért eredmények pozitívnak mondhatók, de számos kérdés még megválaszolásra vár: pl. a biszfoszfonát-kezelés tartamával, módjával, kezdetének idejével, és csontáttét kialakulása szempontjából leginkább veszélyeztetett rizikócsoport meghatározásával kapcsolatban.


Beküldve: 2002. November 2.
Elfogadva: 2002. December 4.

Elérhetőség:
Dr. Horváth Zsolt
Országos Onkológiai Intézet Kemoterápia B Belosztály
2248600 horvathzs@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 4 / pp 367-371

A csontáttétek kezelése bisphosphonat-készítményekkel ...ahogy a betegek látják

CÉLKITÛZÉSEK: 2001 végén csontmetasztázis miatt kezelt betegek körében kutatást végeztünk a bisphosphonatkészítményekkel kapcsolatban, hogy megismerjük a betegek által hangsúlyozott elõnyeiket, hátrányaikat. Mindezek fontos tényezõi lehetnek a beteg compliance-nek, növelve a betegség túlélési idejét. MÓDSZER: A kutatás során 292 beteg töltött ki kérdõívet. EREDMÉNYEK: A vizsgált betegcsoportban jelentôsen több nõ volt, a betegek életkora tág határok közt mozgott, átlagéletkoruk 57 év. Gyógyszerszedési preferenciák szerint a megkérdezettek 75%-a a tabletta formát tartja legelfogadhatóbbnak, az infúziós kezeléseket 77%-uk utasítja el. Ennek ellenére a betegeknek 5%-a szed tablettát, 48%-a pedig infúziós kezelésben részesül. A betegek az általuk szedett bisphosphonat-készítményt értékelték. Kiderült, hogy a betegek informáltsága a készítményekkel, a terápiás lehetôségekkel kapcsolatban hiányos, a beteg számára fontos tulajdonságokkal sincsenek tisztában. A betegek nem kapnak tanácsot életvitelükkel kapcsolatban, hiányolják az empátiát mentális problémáik kapcsán. Az orvosok helyett a nõvérek felé irányul ez a fajta igény, több beteg beszéli meg lelki problémáit a kezelést végzõ nõvérrel. KÖVETKEZTETÉSEK: Annak ellenére, hogy a betegek legjobban a tabletta formájú gyógyszereket kedvelik, a vizsgált körben csak 5% kapott betegsége kezelésére tablettát. A betegek informáltsága nagyon eltérõ, gyakran hiányos. A betegek pszichés problémáik megoldására hatékony segítséget várnak az orvosoktól és a nõvérektõl.


Beküldve: 2002. November 10.
Elfogadva: 2002. December 5.

Elérhetőség:
Lampek Kinga
Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2003 / Vol 47 / Nr 1 / pp 3-11

Megújuló szemlélethez vezetõ mérföldkövek a melanoma történetébõl

A szerzô a melanoma irodalmát áttekintve ismerteti azokat a meghatározó ismereteket, melyek megváltoztatták a melanoma hagyományos terápiás megközelítését. Kiemeli a melanomaprogresszió azon elemeit, melyek racionálisan átalakították a dogmatikusan radikális sebészi gyakorlatot. Ismerteti a regresszió jelenségét, melynek megítélése még további kutatásokat kíván, valamint tárgyalja a melanoma hormonfüggôségét, melynek gyakorlati jelentôsége egyes speciális problémák (pl. terhességmegszakítás indikációja, hormonális fogamzásgátlás, posztklimakteriális hormonpótlás) megfelelô kezelésében van. A hagyományos, komplex, tumorpusztító mechanizmusok (kemoterápia, sugárterápia) korlátozott eredményessége tumorbiológiai ismeretekre épülô új kezelési stratégiák alkalmazását teszi szükségessé. A szerzô röviden ismerteti a vakcináció, antiangiogenetikus és génmanipulációs módszerek alkalmazási lehetôségét.


Beküldve: 2003. Január 10.
Elfogadva: 2003. Március 1.

Elérhetőség:
Dr. Gilde Katalin
Országos Onkológiai Intézet Bôrgyógyászati Osztály
1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. 361-224-8600 gilde@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2003 / Vol 47 / Nr 1 / pp 13-17

Melanomás megbetegedések a Nemzeti Rákregiszter alapján

A szerzôk elôbb röviden áttekintik a Nemzeti Rákregiszter muködését meghatározó általános kérdéseket: a törvényi szabályozást, a gyujtött adatokat, a betegek azonosítását, a regiszter teljességét és tartalmának valósságát, majd beszámolnak a melanoma konszenzus konferencia után elvégzett átfogó országos ellenôrzés eredményérôl és tanulságairól. Megállapítják, hogy a Rákregiszter korábbi országos ellenôrzési kísérleteivel szemben ez az ellenôrzés igen sikeres volt: a betegeket kezelô kórházak orvosai elvégezték a 2001-ben jelentett 1361 melanoma diagnózisú beteg 95,81%-ánál a diagnózis tételes ellenôrzését. Megvizsgálták, hogy a C43 BNO kóddal jelentett betegek valóban melanomások-e, továbbá vannak-e olyan melanomás betegeik, akiknek nem ezt a BNO kódot adták, illetve valamilyen egyéb okból nem jelentették a regiszterünknek. A javított diagnózisok alapján 2001-ben 1117 új melanomás beteg volt. Összegzik az ellenôrzés tanulságait, amelyek alapján nemcsak a rákregiszter, de a kórházak adatbázisainak tartalmi helyessége is javulhat.


Beküldve: 2003. Január 10.
Elfogadva: 2003. Március 1.

Elérhetőség:
Gaudi István
Országos Onkológiai Intézet
1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. 224-8600 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2003 / Vol 47 / Nr 1 / pp 19-26

A naevus pigmentosus és a melanoma

A pigmentált naevusok és a melanoma kapcsolatát klinikai és szövettani tapasztalatok is alátámasztják. A szerzô ismerteti a kongenitális, szerzett és atípusos naevusok jellemzô morfológiáját, valamint összefüggésüket a melanomával. Számos atípusos naevus esetén, összhangban az irodalommal, bátorítja a betegek rendszeres önvizsgálatát, szakorvosi kontrollal. A pigmentált naevusok lehetnek elôzményei a melanomának, ugyanakkor nagyszámú atípusos naevus jelenléte jelzi a melanoma kialakulására hajlamos beteget.


Beküldve: 2003. Január 10.
Elfogadva: 2003. Március 1.

Elérhetőség:
Dr. Gilde Katalin
Országos Onkológiai Intézet Bôrgyógyászati Osztály
1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. 361-224-8600 gilde@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2003 / Vol 47 / Nr 1 / pp 27-39

A melanoma malignum patológiai diagnózisának buktatói

A benignus melanocytás naevusok és a melanomák hisztológiai megjelenése kifejezetten változatos, ami az esetek nem elhanyagolható hányadában komoly differenciáldiagnosztikai problémákat okoz. A korai, 1 mm-nél vékonyabb melanomákat a junctionalis vagy lentiginosus komponenst illetve pagetoid melanocytosist tartalmazó naevusvariánsoktól, egyes epithelialis tumoroktól, míg a vastagabb melanomákat többek között Spitz-naevustól, mélyen penetráló naevustól, cellularis kék naevustól kell elkülöníteni. Az atípusos Spitz-naevus és az atípusos orsósejtes naevusok egy részének morfológiai megjelenése a melanoma malignummal átfedést mutat, ilyenkor még a legnagyobb körültekintéssel sem lehet biztosan meghatározni a várható biológiai viselkedést. A primer melanomák variábilis megjelenését illusztrálja, hogy az elkülönítô diagnosztikában figyelembe kell vennünk felszínes elhelyezkedésu, különbözô hisztogenezisu orsó- és/vagy epithelioid sejtes illetve pigmentált lágyrészdaganatok lehetôségét is. A ritka melanomavariánsok közül a ballonsejtes és a pecsétgyurusejtes altípus carcinomával vagy carcinoma metastasissal, a desmoplasticus melanoma benignus mesenchymalis laesióval keverhetô össze. Melanoma nyirokcsomóáttéteknél, ismeretlen primer tumor hiányában ki kell zárni interdigitáló reticulumsejtes sarcoma vagy anaplasticus nagysejtes lymphoma lehetôségét is.


Beküldve: 2003. Január 10.
Elfogadva: 2003. Március 1.

Elérhetőség:
Dr. Orosz Zsolt
Országos Onkológiai Intézet Humán és Kísérletes Daganatpathologiai Osztály
1122 Budapest, Ráth György utca 7-9. 224-8776 zso@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2003 / Vol 47 / Nr 1 / pp 41-43

Aspirációs cytologia szerepe a melanoma diagnosztikájában

A szerzô az irodalom alapján saját anyagából származó esetekkel alátámasztva összefoglalja az aspirációs cytologia szerepét a melanoma malignum diagnosztikájában. Elsôsorban a betegkövetésben (metastasis, lokális recidíva kimutatásában) fontos diagnosztikai eszköz. A visceralis metastasisok felkutatásában és igazolásában a képalkotó diagnosztikát (UH-, CT-vezérelt minták) kiegészítô módszer. Primer melanoma diagnózisában csak ritka, szokatlan lokalizáció és nem jellemzô klinikai kép esetén (pl. nyálkahártyák) lehet szerepe. Bár a cytologiai kép jellemzôi jól ismertek, a szokatlan lokalizáció, a metastasisban gyakori pigmenthiány, valamint a melanoma változatos szövettani képe miatt a diagnózis nehézséget okozhat. Bizonyos esetekben szükség lehet immuncitokémia alkalmazására. A klinikai elôzmény ismerete fontos.


Beküldve: 2003. Január 10.
Elfogadva: 2003. Március 1.

Elérhetőség:
Dr. Mágori Anikó
Országos Onkológiai Intézet Cytopathologiai Osztály
1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. 224-8600 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2003 / Vol 47 / Nr 1 / pp 45-50

A malignus melanoma immundiagnosztikája

A malignus melanoma diagnózisát biológiai szempontok szerint alátámasztott kezelésnek kell követnie. A különbözô diagnosztikus lehetôségek így nemcsak a helyes kórisme felállítását, a kórfolyamat kiterjedésének pontos megítélését szolgálják, hanem hasznos információkat szolgáltatnak a várható kórlefolyás és kezelés jobb megítélése céljából. Az immunológiai specificitáson alapuló módszertan, az immundiagnosztika a kóros és reaktív sejtekre jellemzô antigének kimutatásának lehetôségét kínálja. Melanoma malignum eseteiben az elkülönítô kórisme (melanoma vagy más tumor, melanoma vagy jóindulatú melanocitás daganat) megoldását segítô, a melanocitákra jellemzô antigének kimutatása régóta ismert, bár a rutin diagnosztikában csak viszonylag ritkán alkalmazott. Egyre nagyobb jelentôséget kap egy vagy több antigén detektálásának segítségével a melanomasejtek olyan biológiai paramétereinek megítélése, melyek a várható kórlefolyással állnak szoros kapcsolatban (sejtproliferáció, áttétképzô hajlam, apoptózis). Elsôsorban az immunterápiás próbálkozások igénylik a tumorsejtek vizsgálatai mellett egyre inkább a védekezôrendszert alkotó reaktív sejtek vizsgálatait is. Összeállításunkban ezen csoportosítás szerint próbáltuk meg összefoglalni az immundiagnosztika azon lehetôségeit, melyek már a lehetô legszélesebb körben hozzáférhetôk és megfelelô indikációs háttérrel a rutin diagnosztika részei lehetnek.


Beküldve: 2003. Január 10.
Elfogadva: 2003. Március 1.

Elérhetőség:
Dr. Szekeres György
Hisztopatológia KFT Hisztopatológiai Laboratórium
72 516 490 histopat@mail.datanet.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2003 / Vol 47 / Nr 1 / pp 51-57

Melanoma malignumos betegek sentinel nyirokcsomóinak patológiai vizsgálata

A jelen közleményben a szerzô a melanoma malignumos betegek ôrszem nyirokcsomóinak patológiai vizsgálatára és értékelésére vonatkozó adatokat foglalja össze. A melanoma nodalis stádiuma vizsgálatának rövid általános áttekintését követôen az ôrszem nyirokcsomók részletes szövettani vizsgálata, a molekuláris vizsgálatok jelentôsége, az intraoperatív vizsgálatok lehetôségei és korlátai, és ezen vizsgálatok esetleges buktatói kerülnek tárgyalásra. A közlemény végén helyet kapnak az ôrszem nyirokcsomókkal kapcsolatos kutatási területek is.


Beküldve: 2003. Január 10.
Elfogadva: 2003. Március 1.

Elérhetőség:
Dr. Cserni Gábor
Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza Patológia
6000 Kecskemét, Nyíri út 38. (76) 516-700 cserni@freemail.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2003 / Vol 47 / Nr 1 / pp 59-61

A melanoma malignum új TNM-beosztása

Gyarapodó tudományos ismereteink és a daganatok - így a melanoma - várható prognózisának megítélésében erôsebb jósló értékkel bíró tényezôk felismerése a stádiumbesorolási rendszerek idônkénti frissítését teszi szükségessé. Az American Joint Comittee on Cancer (AJCC) 2002-ben lényegi módosításokat javasolt melanoma malignumban a tumor-nyirokcsomó-metastasis (TNM) rendszer kategóriáinak meghatározásában és a stádiumbesorolásban. A szerzôk ezen újonnan javasolt TNM-rendszer fô jellemzôit összegzik. Felhívják a figyelmet az ôrszemnyirokcsomó-biopszia klinikai jelentôségére és alkalmazásának fontosságára.


Beküldve: 2003. Január 10.
Elfogadva: 2003. Március 1.

Elérhetőség:
Dr. Oláh Judit
Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Szent-Györgyi Albert Orvostudományi és Gyógyszerésztudományi Centrum, Bôrgyógyászati és Allergológiai Klinika
Szeged, Korányi fasor 6. 62 545 984 oj@derma.szote.u-szeged.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2003 / Vol 47 / Nr 1 / pp 63-66

A malignus melanoma molekuláris diagnosztikája: molekuláris stádiummeghatározás, minimális reziduális betegség

A nukleinsavalapú molekuláris technikák a melanoma diagnosztikájában is alkalmazásra kerültek két területen, a stádiummeghatározás finomításában (molekuláris staging) és a minimális reziduális betegség kimutatásában. Több melanocitaspecifikus gén expresszióját használják erre a célra, mint a tirozináz, a gp100, a Melan-A/MART-1 illetve a MIA (melanoma inhibitory activity). A nyirokszövettel szemben sem a perifériás vérben sem a csontvelôben nem kell számolni melanociták jelenlétével, így az ebbôl eredô fals pozitivitással sem. A tumorsejtek heterogenitása jelentôsen befolyásolhatja a keringô daganatsejtek kimutatását, ami a tirozinázexpresszió alapján a leghatékonyabb. Több vizsgálat szerint a perifériás vérben kimutatható melanomasejtek mennyisége a daganat tömegével és progressziójával függ össze és jelzi a terápia hatékonyságát is. Ugyanakkor a módszer révén igen gyakran lehet ún. molekuláris recidívát találni klinikai recidíva nélkül is, ami arra utal, hogy a kisszámú melanomasejt periférián való jelenlétének kérdéses a jelentôsége. Mindezek alapján a molekuláris diagnosztika még nem része a melanoma protokolloknak és további klinikai vizsgálatok szükségesek diagnosztikus szerepének pontos meghatározására.


Beküldve: 2003. Január 10.
Elfogadva: 2003. Március 1.

Elérhetőség:
Dr. Tímár József
Országos Onkológiai Intézet
1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. 224-8786 jtimar@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2003 / Vol 47 / Nr 1 / pp 69-77

A sebészet szerepe a melanoma malignum kezelésében

A melanoma malignum kezelésében a sebészi beavatkozásoknak a betegség minden stádiumában szerepe van. A lokalizált kután melanoma malignum kezelése elsôdlegesen sebészi. A primer tumor eltávolítása teszi lehetôvé a pontos szövettani diagnozis felállítását, és a patológiai prognosztikai tényezôk meghatározását. A megfelelô sebészi radikalitás a daganat lokális kontrollja szempontjából alapvetô fontosságú. A daganat pontos szövettani stádiumbesorolása (staging), és az adjuváns onkológiai kezelés meghatározása szempontjából a regionális nyirokcsomók sebészi eltávolítása (ôrszem nyirokcsomó-biopszia) és szövettani vizsgálata az utóbbi években kiemelt jelentôséguvé vált. Az izolált regionális áttétek kezelése is elsôsorban sebészi. A melanoma malignum távoli áttéteinek kezelésében is jelentôsége van a sebészi eljárásoknak, legtöbbször palliatív szándékkal. A szerzôk közleményükben részletesen áttekintik a melanoma malignum sebészi kezelésének legfontosabb kérdéseit.


Beküldve: 2003. Január 10.
Elfogadva: 2003. Március 1.

Elérhetőség:
Dr. Péley Gábor
Országos Onkológiai Intézet Általános- és Mellkassebészeti Osztály
1122 Budapest, Ráth Gy. u. 7-9. 36-1-224-8600 peley@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2003 / Vol 47 / Nr 1 / pp 79-83

Sentinel nyirokcsomó-biopszia melanomában. Klinikai tapasztalatok az Országos Onkológiai Intézetben

CÉL: A szerzôk az Országos Onkológiai Intézet Bôrgyógyászati Osztályán melanoma malignum miatt elvégzett sentinel nyirokcsomó-mutétekrôl és a követés során észlelt tapasztalataikról számolnak be. BETEGANYAG ÉS MÓDSZER: 1997 novembere és 2002 szeptembere között 179 primer tumorral bíró, vagy egy-két hónappal a daganat eltávolítása után jelentkezô betegnél hajtottuk végre a beavatkozást. Patentkék festékes eljárással kombinált izotóptechnikát alkalmaztunk. Az ôrszem nyirokcsomók szövettani vizsgálata sorozatmetszetben történt. Mikrometasztázis gyanújakor immunhisztokémiai jelölést (S100, HMB-45, Melan-A) végeztünk. Sentinel nyirokcsomó-pozitivitás esetén lehetôleg 2-3 héten belül regionális blokkdisszekciót hajtottunkk végre. Adjuváns kezelésként kis dózisú interferont vagy BCG immunterápiát alkalmaztunk. A betegeket kéthavonta fizikálisan, ill. a melanoma protokoll szerint képalkotó eljárásokkal követtük. EREDMÉNYEK: Sikerrel járt az ôrszem nyirokcsomó-mutét 177 esetben (98%). Pozitív sentinel nyirokcsomó volt kimutatható 26 betegnél (14%). Az ôrszem nyirokcsomó-pozitívaknál a primer tumor vastagsága szignifikánsan nagyobb volt, mint a nyirokcsomó-negatívaké (p<0,0000). A metasztázissal bíró betegek tünetmentes- és össztúlélése Mantel-Coxpróbával szignifikánsan rosszabb volt, mint a másik csoporté (p=0,0001, ill. p=0,0007). Diszkriminanciaanalízissel azt találtuk, hogy a tumorvastagságból képzett diszkriminancia-függvény 81,7%-os, a sentinel nyirokcsomó-pozitivitás 79,9%-os helyes osztályozási arányt adott. KÖVETKEZTETÉSEK: Betegeinknél az irodalmi adatoknak megfelelôen az ôrszem nyirokcsomó a vastagabb daganatoknál gyakrabban bizonyult pozitívnak. Az ôrszem nyirokcsomó daganatos érintettsége szignifikánsan rosszabb prognózist jelzett.


Beküldve: 2003. Január 10.
Elfogadva: 2003. Március 1.

Elérhetőség:
Dr. Liszkay Gabriella
Országos Onkológiai Intézet Bôrgyógyászati Osztály
1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. 1-224-8600 liszkay@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2003 / Vol 47 / Nr 1 / pp 85-88

A melanoma áttétképzésének klinikai jellemzôi

Klinikailag I. stádiumú melanomás betegek kb. 1/3-ánál lehet kiújulásra számítani. A szerzô áttekinti a kórlefolyást meghatározó legfontosabb prognosztikai tényezôket, az áttétek gyakoriságát, típusait, kialakulásuk idôbeli megoszlását. Elsôként az áttétek kb. 2/3-a alakul ki limfogén, majd 1/3-uk késôbb hematogén úton. A metasztázisok 75-80%-a a diagnózist követô elsô 3 évben, míg 3-4%-a 10 éves tünetmentesség után jelentkezik. Az áttétképzés adatai aláhúzzák az egész életen át tartó követés fontosságát.


Beküldve: 2003. Január 10.
Elfogadva: 2003. Március 1.

Elérhetőség:
Dr. Somlai Beáta
Semmelweis Egyetem Bôr- és Nemikórtani Klinika
1085 Budapest, Mária u. 41. 266-0467 sombea@bor.sote.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2003 / Vol 47 / Nr 1 / pp 89-104

A melanoma progressziójának laboratóriumi markerei

Melanoma malignumban a keringô tumormarkereknek potenciális szerepe a prognózis felállításában, a betegkövetésben és a terápia monitorozásban lehet. A közleményben áttekintjük a melanoma laboratóriumi tumormarkereit (MIA, LKSZ, NSE, TA90 immunkomplex, S-100B protein, adhéziós molekulák, 5-S-ciszteinildopa, tirozináz, citokinek, metalloproteinázok, LDH). Közülük az S-100B protein a legtöbbet vizsgált tumormarker. Specificitása kiváló, stádiumtól független önálló prognosztikus faktor, magas szérumkoncentrációját rövidebb túlélés kíséri. Klinikai alkalmazása legcélszerubb stádium IIIII-IV-ben prognosztikus célból, terápia monitorozására és betegkövetésre. Monitorozás elôtt célszeru azonban az S-100B protein immunhisztokémiai vizsgálatát elvégezni, mivel fokális és heterogén szöveti S-100B-expressszió és alacsony intenzitás esetében a szérumkoncentráció várhatóan a disszeminált betegekben nem emelkedik. Bár az 5-S-CD szérumkoncentrációja saját, az irodalomban legnagyobb esetszámot tartalmazó átfogó vizsgálatunk során nem bizonyult független prognosztikus faktornak, a marker betegkövetésre szintén ajánlható. A cut-off érték alatti és feletti 5-S-ciszteinildopa szérumkoncentrációval rendelkezô betegek túlélése egymástól szignifikánsan különbözik. Az S-100B protein és az 5-S-ciszteinildopa együttes alkalmazása biztonságosabbnak tunik a túlélés szempontjából, a viszonylag alacsony korreláció ellenére. Az LDH a legtöbb tanulmányban melanomában stádium IV-ben a legerôsebb prognosztikus faktornak bizonyult, bár szenzitivitás és specificitás szempontjából kissé elmarad az S-100B-tôl. Az irodalmi adatok alapján a MIA- és a tirozináz-szérumkoncentrációk meghatározása, amennyiben hozzáférhetô, szintén alkalmas melanomában a marker funkció betöltésére. A többi vizsgált marker vagy nem kellôen ismert még, vagy nem hordoz hasznosítható információt a klinikus számára.


Beküldve: 2003. Január 10.
Elfogadva: 2003. Március 1.

Elérhetőség:
Dr. Bánfalvi Teodóra
Országos Onkológiai Intézet Bôrgyógyászat
1122 Budapest, Ráth Gy. u. 7-9. 224-8600 Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2003 / Vol 47 / Nr 1 / pp 105-107

A melanoma adjuváns interferon kezelése

Az interferon pleiotrop hatású antitumorális biológiai ágens, amelynek hatása dózisfüggô. Az interferont eddig magas, intermedier és alacsony dózisban alkalmazták a melanoma adjuváns kezelésére, de két kontrollált vizsgálatban csak a magas dózisú kezelés bizonyult eddig hatásosnak az abszolút túlélés meghosszabbításában. A magas dózisú kezelés jelentôs toxicitása miatt azonban nem vált általánosan elfogadott eljárássá. Sajnos még továbbra sem ismert az adjuváns interferon kezelés optimális dozírozása, a kezelés idôtartama és nem ismertek azok a paraméterek sem, amelyekkel a reagáló betegek kiválaszthatóak lennének. Addig, míg a nagy, kontrollált, multicentrikus vizsgálatok nem kerülnek végsô kiértékelésre, az intermedier és a nagydózisú, valamint az elhúzódó kezelés elvének kombinálásából kialakított séma ajánlható a melanomás betegek adjuváns kezelésére.


Beküldve: 2003. Január 10.
Elfogadva: 2003. Március 1.

Elérhetőség:
Dr. Török László
Bács-Kiskun Megyei Kórház Bôrgyógyászat
6000 Kecskemét, Nagykörösi u. 15. 76-485-511 laszlo.a.torok@axelero.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2003 / Vol 47 / Nr 1 / pp 109-112

Agyi melanomaáttétek kezelése

A melanomás betegeknél az agyi áttét megjelenése kezelés nélkül átlagosan egy hónapon belül a beteg halálához vezet. Régebbi adatok szerint a melanomás betegek 30%-a intracerebrális metasztázis-progresszió miatt halt meg. Az összefoglaló tanulmány az agyi metasztázisok korszeru kezelési módszereit mutatja be, melyek eredményeként jelentôsen csökkenthetô az agyi metasztázis-progresszió miatti halálozás és javítható a melanomás betegek életminôsége. A sebészeti és sugársebészeti beavatkozások tárgyalása mellett röviden kitérünk a sugárterápia és a kemoterápia lehetôségeire is az agyi melanoma-metasztázisok kezelésében.


Beküldve: 2003. Január 10.
Elfogadva: 2003. Március 1.

Elérhetőség:
Dr. Fedorcsák Imre
Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet
1145 Budapest, Amerikai út 57. 251-2999 fedoimr@mailer.oiti.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2003 / Vol 47 / Nr 1 / pp 113-117

A malignus melanoma immunterápiájának lehetôségei

A malignus melanomák - bizonyítottan immunogén voltuk ellenére - a legagresszívebb daganatok közé sorolhatók. Ennek egyik lehetséges magyarázata a tumorszövetben jelenlevô T-sejtek szuboptimális aktiválódása. A tumorellenes immunválasz felerôsítésére számos, antigénspecifikus vagy -nemspecifikus aktív, illetve passzív/adoptív immunterápiás stratégiát teszteltek állatkísérletes modellekben és klinikailag. Különbözô antigén-nemspecifikus megközelítésmódok (pl. IFN-alfa, IL-2), és a specifikus immunterápia autológ ill. allogén daganatsejtek használatán alapuló módozatai több évtizede jelen vannak a melanoma kísérletes kezelési protokolljai között. Az utóbbi években azonosított melanoma-asszociált antigének megismerése magával hozta az ismert antigéneket illetve ezek antigéndetermináns peptidjeit célzó immunterápia térhódítását. Mind melanomasejt-lizátumok, mind antigének ill. peptidek célba juttatására a legígéretesebb lehetôségnek a dendritikus sejtek alkalmazása tunik, melyek, mint igen hatékony antigénprezentáló sejtek, képesek hatékony T-sejt-válasz kiváltására. Az aktív immunterápia mellett tumorinfiltráló limfociták, illetve antigénspecifikus T-sejt-klónok infúziója is alkalmazható a melanoma elleni immunreakció erôsítésére. A publikált immunterápiás vizsgálatokból levonható legfontosabb tanulság, hogy ezen kezelésmódok alkalmazásával, többnyire mérsékelt toxicitás mellett, hosszantartó teljes tumorregresszió érhetô el, azonban csak a betegek egy kis hányadában. Felvetôdik ezért a megfelelô betegkiválasztás szerepe, mind a megcélzott antigének és HLA molekulák expressziója, mind a betegek általános immunkompetenciája tekintetében. Az immunterápiás kezelési protokollok sarkalatos, egyben máig megoldatlan kérdése az immunrendszer aktivációjának monitorozása, bár az utóbbi években ígéretes új módszereket fejlesztettek ki, melyek pontosabb képet mutatnak a pillanatnyi immunaktivitásról. A tumor-reaktív T-sejtek jelenléte a perifériás vérben vagy a daganatszövetben önmagában nem jelenti hatékony immunválasz létrejöttét. Fontos lenne ebbôl a szempontból e sejtek funkcionális illetve aktiváltsági állapotának vizsgálata. Végül, számos egy antigént célzó immunterápiás klinikai vizsgálatban antigén-negatív klónok kiszelektálódását figyelték meg, ami a betegség progressziójához vezetett. A probléma áthidalható antigén-koktélok alkalmazásával, vagy teljes tumorsejt immunogénként való felhasználásával. Az immunterápiás kezelésmódok hatásmechanizmusának tisztázása növelheti e stratégiák sikerességét.


Beküldve: 2003. Január 10.
Elfogadva: 2003. Március 1.

Elérhetőség:
Dr. Ladányi Andrea
Országos Onkológiai Intézet Tumor Progressziós Osztály
1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. 224-8700/1155 ladanyi@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2002 / Vol 46 / Nr 4 / pp 287-290

Molekuláris Onkogenetika, Onkogenomika

Rendkívüli megtiszteltetés számomra, hogy a Magyar Onkológusok Társaságának (MOT) Krompecher díjasa lehetek. Köszönöm a MOT Vezetôségének választását és bizalmát. Köszönetemet fejezem ki Dr. Krompecher Ödön leszármazottainak, a MOT legrangosabb szakmai díjának létrehozásáért, mellyel méltó emléket állítottak a basalsejtes karcinóma világhíru leírójának. Elôadásom címe a három évtizedes munkásságom 1986-tal kezdôdô második felére utal, amely idôszak egybeesik a daganatkutatás talán legfényesebb korszakával, és amelynek munkacsoportommal végzett, a molekuláris onkogenezis fontos részleteinek feltárására irányuló kutatásaink révén magam is szerencsés részese lehettem, lehetek.


Beküldve: 2002. November 25.
Elfogadva: 2002. December 5.

Elérhetőség:
Prof. Dr. Oláh Edit
Országos Onkológiai Intézet Molekuláris Genetikai Osztály
1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. 224-8788 e.olah@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2003 / Vol 47 / Nr 2 / pp 133-140

Az emlõrák endokrin kezelésének kutatási távlatai

E dolgozat összefoglalja az ösztrogének forrásait, szöveti megoszlását, az alfa és béta receptorokhoz való kötõdés fontosabb mechanizmusait és anyagforgalmát. Kitér arra, hogy az ösztrogének fiziológiás szerepe módosulhat akkor, ha a beteget endogén vagy exogén rákkeltõ kockázat éri. Az emlõrák keletkezésében az ösztrogének szerepe többszörösen bizonyított. Felsorolja és értékeli az egyes kockázati tényezõket, de hangsúlyozza, hogy ezek együttes elõfordulása dönti el az egyén sorsát. A kockázati tényezõk ismerete lehetõvé teszi a rák prevencióját is, s ez különösen a génhordozók esetében lehet lényeges szempont. A dolgozat kitér a SERM típusú antiösztrogének szerepére. Ezek egyrészt terápiás hatást fejtenek ki a már beteg emlõrákosokon, másrészt megelõzhetik a daganat kiújulását vagy áttétképzését. A génhordozókon feltételezhetõ prevenciós hatásuk is. A SERM-ek között külön osztályt képeznek a terápiás gyakorlatban fontos szerepet játszó aromatázgátló vegyületek, melyek közül hazánkban az anastrozol, a letrozol és az exemestan kezeléssel értek el rendkívül kedvezõ eredményeket. A raloxifen hazai alkalmazása kezdeténél tart, s Magyarországon nincs még adatunk a fulvestrant gyógyító hatásáról sem. E vegyületek jelentõségét az emeli, hogy a tamoxifen-rezisztencia kialakulása után is sikerrel adhatók. A rezisztencia kifejlõdésére számos magyarázatot és ezzel új molekuláris támadáspontokat ismertünk meg, ami feljogosít bennünket arra a reményre, hogy az emlõrák kezelésében hamarosan újabb, hatékony gyógyszerek birtokába jutunk.


Beküldve: 2003. Január 28.
Elfogadva: 2003. Március 10.

Elérhetőség:
Dr. Eckhardt Sándor
Országos Onkológiai Intézet
1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. 224-8751 eckhardt@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2003 / Vol 47 / Nr 2 / pp 141-148

Docetaxel kombinációs kezeléssel (TAC) szerzett tapasztalataink az emlõrák adjuváns kemoterápiájában. BCIRG 001 randomizált, multicentrikus fázis III vizsgálat hazai eredményei

A szerzõ a BCIRG 001 randomizált, fázis III, nemzetközi tanulmány során szerzett magyarországi tapasztalatait ismerteti a nemzetközi összesített adatok figyelembevételével. A vizsgálat célja a TAC (Taxotere, Adriamycin, Cyclophosphamid) és FAC (5-Fluorouracil, Adriamycin, Cyclophosphamid) kombináció hatékonyságának összehasonlítása nyirokcsomó-pozitív emlõrák esetén posztoperatív adjuváns kezelésben. MÓDSZEREK: 1997. június és 1999. június között Magyarországon 3 centrumban 61 emlõrákos beteget kezeltek. Posztoperatív, adjuváns kemoterápiaként a betegek randomizált módon TAC (75 mg/m2 T+50 mg/m2 A+500 mg/m2 C) illetve FAC (500 mg/m2 F+50 mg/m2 A+500 mg/m2 C) kombinációs kezelést kaptak 3 hetente, 6 ciklusban. A ciklusok befejezése után sugárterápiára került sor. Receptor-pozitív daganat esetén 5 éves idõtartamú tamoxifen kezelést kezdtek el. EREDMÉNYEK: A mellékhatások mindkét csoportban (TAC és FAC) uralhatók voltak, vérképzôszervi károsodás jelentkezett leggyakrabban. A TAC kombinációval kezelt betegeknél nagyobb arányban lépett fel lázas neutropenia és infekció, a FAC csoportban jellemzõbb volt a hányinger és hányás. Az átlagos követési idõ 36 hónap volt. A nemzetközi eredmények alapján a TAC kemoterápiát követõen magasabb a betegségmentes túlélés és csökkent a recidívák elõfordulása. A hazai adatok a betegek alacsony száma miatt szignifikáns különbséget nem mutattak. KÖVETKEZTETÉSEK: A nemzetközi összesített adatok alapján a TAC kezelés hatásosabbnak bizonyult a FAC kezelésnél. Az utánkövetéses vizsgálatok késõbbi elemzése igazolhatja a TAC kezelés hosszútávú eredményeit, mely az emlõrák új standard adjuváns kezelésévé válhat.


Beküldve: 2003. Március 10.
Elfogadva: 2003. Május 7.

Elérhetőség:
Dr. Boér Katalin
Szent Margit Kórház Onkológiai Osztály
1032 Budapest, Bécsi út 132. 2502-420 kboer@freemail.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2003 / Vol 47 / Nr 2 / pp 149-154

Az emlõrákszûrések egészség-gazdaságtani elemzése

CÉL: Dolgozatunk célja, hogy a szervezett emlõrákszûrések elindítása kapcsán meghatározzuk a szûrési és kezelési költségeket, valamint felmérjük a szervezett emlõrákszûrés várható epidemiológiai és gazdasági nyereségét, költség-hatékonyságát. MÓDSZEREK: A dolgozatban ismertetett adatok az Országos Egészségbiztosítási Pénztár 2001. évi finanszírozási adatbázisából származnak. Az átszûrtséget a járóbeteg-szakellátásban használatos 42400 Mammográfiás szûrés kóddal határoztuk meg. A kezelési költségek a járóbeteg-szakellátás, az aktív és krónikus fekvõbeteg-szakellátás költségeit, a gyógyszerek ártámogatásához nyújtott társadalombiztosítási támogatást és a keresõképtelenséggel (benne táppénz) kapcsolatos kiadásokat tartalmazzák. A szûrési program várható hozadékának meghatározását különbözõ mortalitáscsökkenési értékek alkalmazásával modelleztük 10 éves periódusra. EREDMÉNYEK: A 45-65 éves korosztály átszûrtsége 2001-ben 7% volt, míg 2002-ben 21,7%. Az emlõdaganatok kezelési költsége 2001-ben 8,6 milliárd forint (29 939 868 USD, 33 426 321 Euro) körül volt. A 45-65 év közötti korosztályban 10%-os mortalitáscsökkenéssel számolva 509 élet (nettó jelenérték, NJÉ: 365), 20%-os mortalitáscsökkenéssel számolva 1074 élet (NJÉ: 772), míg 30%-os mortalitáscsökkenést véve alapul 1582 élet (NJÉ: 1139) menthetõ meg 10 év alatt. A megmentett életek költsége a mortalitás várható csökkenésének függvényében változik: 5,7 millió Ft (19 876 USD, 22 190 Euro)/élet és 17,8 millió Ft (62 047 USD, 69 273 Euro)/élet között. Az egy megmentett életévre levetített költség 271 eFt (946 USD, 1057 Euro)/életév és 847 eFt (2955 USD, 3299 Euro)/életév között változik. KÖVETKEZTETÉS: A szervezett emlõszûrô vizsgálat révén jelentõs költségmegtakarítás érhetõ el Magyarországon. Költség-hatékonysági mutatói elfogadhatóak a finanszírozói oldal számára.


Beküldve: 2003. Április 23.
Elfogadva: 2003. Május 6.

Elérhetőség:
Dr. Boncz Imre
Országos Egészségbiztosítási Pénztár Szakmapolitikai és Koordináló Fõosztály
1139 Budapest, Váci út 73/a. 06-1-359-66-64 boncz.i@oep.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2003 / Vol 47 / Nr 2 / pp 155-159

Szex szteroid- és hypophysishormonszintek prognosztikus jelentõsége fej-nyaki laphámrákban

Ismert, hogy a fej-nyaki laphámrák elõfordulása lényegesen gyakoribb férfiakban, mint nõkben, ezért felmerül a nemi hormonok esetleges patogenetikai és prognózist jelzõ szerepe e daganatok esetén. CÉL: Az irodalomban mindezidáig nem vizsgált tényezõ, a hormonszintek és a daganatos betegek prognózisa közötti összefüggés elemzése. MÓDSZER: 130 fej-nyaki laphámrákos férfibeteg kezelést megelõzõ klinikai adatainak (kor, primer tumor helye, klinikai stádium, szöveti differenciáltsági fok, májfunkció, szex szteroid- és hypophysis-hormonszintek) rögzítése, majd az osztály protokollja szerint végzett radikális mûtét és posztoperatív sugárterápia után a betegek követése és a túlélés adatainak elemzése. EREDMÉNYEK: A túlélés szempontjából a 47 év alatti életkor (p<0,003), nyirokcsomóáttét jelenléte (p<0,008), elõrehaladott, IV. tumorstádium (p<0,001), alsó normálérték alatti szérum tesztoszteron- (p<0,05) és felsõ normálérték feletti szérum FSH-szint (p<0,02) szignifikáns mértékben kedvezõtlen prognózist jelentett. KÖVETKEZTETÉS: A hormoneltérések, amelyek részben az alkoholos májbetegség következményének tarthatók, szignifikáns összefüggést mutattak a túléléssel. Felvetõdik jelentõségük a daganat patogenezisében és esetleg terápiás befolyásolásában, ezért e kérdés további vizsgálata szükséges.


Beküldve: 2002. Október 10.
Elfogadva: 2003. Január 21.

Elérhetőség:
Dr. Remenár Éva
Országos Onkológiai Intézet Fej-Nyak, Állcsont, Laser és Helyreállító Plasztikai Sebészeti Osztály
1122 Budapest, Ráth Gy. u. 7-9. 224-8600 reva@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2003 / Vol 47 / Nr 2 / pp 161-163

Lokalizált pancreascarcinoma sikeres kezelése egyedüli sugárterápiával: esetismertetés

CÉL: Pancreasfeji, korai stádiumú (T1N0M0) adenocarcinoma sikeres sugaras kezelésének ismertetése egy eset kapcsán. MÓDSZER: A diagnózis felállításához szükséges komputertomográfiával vezérelt tûbiopsziát követõen a céltérfogat ellátására 18 Gy összdózisú (6 Gy/nap), magas dózisteljesítményû, utántöltéses brachyterápia, majd 46 Gy összdózisú perkután besugárzás történt. EREDMÉNY: A kezelés után 52 hónappal a beteg tumormentes. KÖVETKEZTETÉS: A módszer lehetõvé teheti kuratív dózis leadását elhanyagolható mellékhatások mellett és így hatékony eszköznek tûnhet olyan, egyébként technikailag operábilis hasnyálmirigytumoron, ahol a mûtét a beteg általános állapota miatt kontraindikált.


Beküldve: 2002. Október 11.
Elfogadva: 2002. November 11.

Elérhetőség:
Dr. Takácsi Nagy Zoltán
Országos Onkológiai Intézet Sugárterápiás Osztály
1122 Budapest, Ráth György u. 7-9. 224-8600 takacsi@oncol.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2003 / Vol 47 / Nr 2 / pp 165-168

A prosztataspecifikus antigén-szint meghatározásának elsõ öt éve során szerzett tapasztalataink összefoglalása

A szerzõk a prosztataspecifikus antigén- (PSA) szint meghatározása elsõ 5 évének klinikai tapasztalatait elemzik. Prosztatarák gyanúja miatt elõször vizsgált férfiak dülmirigyébõl vett 386 biopszia szövettani leleteinek alapján felmérik a markerszint meghatározásának, rektális digitális vizsgálattal (RDV) való kombinációjának alkalmazhatóságát a prosztata betegségeinek diagnosztikájában, különös tekintettel a karcinómára. A szerzõk elemzik azokat az okokat, amelyek a kórismézésben alkalmazott PSA-tesztek határértékeinek és az általuk számított határértékeknek a különbségét eredményezhették. A fenti idõszak alatt az újonnan bevezetett vizsgálattal kapcsolatos bizonytalanságok megszûntek, a módszer napjainkra elnyerte helyét a prosztata betegségeinek diagnosztikájában.


Beküldve: 2002. Június 30.
Elfogadva: 2003. Március 27.

Elérhetőség:
Dr. Bánfi Gergely
Semmelweis Egyetem Urológiai Klinika
Budapest, Üllõi út 78/b. 210-0330/1135 banfigergely@freemail.hu Cikk megjelenítése (PDF)
Magyar Onkológia / 2003 / Vol 47 / Nr 2 / pp 169-176

A sporadikus kromoszómaaberrációk alakulása 1986-2001 között vizsgált egészséges személyek limfocitáiban

Egy 30 éves összesített citogenetikai és rákmorbiditási adatbázis összevetésével az európai Rákkockázat Biomarkerei elnevezésû konzorcium megállapította, hogy az emelkedett kromoszómaaberrációgyakoriság és a rákincidencia között szoros korreláció áll fenn. Ezt a kapcsolatot az életkor, a nem és az expozíciók nagy valószínûséggel nem befolyásolják. A lehetséges összefüggések hátterének további vizsgálatát a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség 2002-tõl hazánkra is kiterjesztette. Ennek elõzménye az